iPon Cikkek

PC-s játéktörténelem 2006 - 2. rész

Dátum | 2012. 11. 01.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

2006 elég termékeny év volt, múltidézésünknek pedig el is érkeztünk a második felfonáshoz. Kezdjük is a memoárt a Battlefield 3 Premium miatt épp aktuálisnak ható, tradicionálisan ősszel kiadott Battlefield 2142-vel - bizony, a Call of Duty még a sarokban sem volt, amikor a svéd franchise már ellátogatott a jövőbe. A sztori szerint a XXII. századra kifogyunk a fosszilis energiahordozókból, és az emberiség elkeseredett harcot vív a maradékokért. Mindezt persze egy hideg, az üvegházhatás miatt jégkorszakba zuhant Földön.

Pesszimista előrejelzés, de tény, hogy a játékvilágban mindig is az ilyen sötét jövőképek vitték a pálmát. Játékmódok terén a 2142 nagy lépésnek minősült, hisz a Conquest módot háttérbe szorította az úgynevezett Titan: a játékosok hatalmas, lebegő járművekben születtek újjá, melyek afféle bázisként üzemelnek (van bennük fegyver, jármű), és amiket csakis a parancsnok tud irányítása alá vonni. Az ellenség feladata, hogy megsemmisítse a Titánt, a miénk pedig, hogy az ő HQ-jukat süllyesszük el. A felállás a már megszokott 32 v 32, és a BF klasszikus osztályai is megmaradtak. Ami a járműveket illeti, átalakították őket a környezetnek megfelelően. A helikopterek és dzsipek eltűntek, helyüket mechák és orcaszerű, lebegő harci szerkezetek vették át.

A Battlefield 2142 annak ellenére, hogy a DICE hatalmas durranásnak gondolta, a legkevésbé sikeres BF lett a sorozat történetében. A játékosok nem voltak felkészülve egy ilyen éles váltásra, főleg, hogy a Battlefield 2 korhű és az iraki háború miatt nagyon is aktuális miliője után egy hideg, megfoghatatlan vízióban kellett boldogulniuk. Ennek ellenére a DICE sokáig támogatta a játékot (a legutóbbi folt tavaly jött ki), és a különböző frissítésekkel együtt végül 20 pályát adott ki hozzá. Mi több, 2008-ban még Macre is elkészítették a 2142-t.

Battlefield 2142

ArmA: Armed Assault
Ha már online háborús játékok, akkor nem szabad megfeledkezni az Operation: Flashpoint hányatott sorsú kvázi folytatásáról sem. Az ARMA: Armed Assault Csehországban már 2006-ban megjelent, és bár az angol verzióra még várni kellett fél évet, e sorok írója képtelen volt türtőztetni magát, és inkább premierkor megrendelte a programot, hogy aztán szívja a fogát a barkács angolosítással. A játék történetéhez egyébként hozzátartozik, hogy a fejlesztésért felelős Bohemia összerúgta a port a Codemastersszel, akik, megtartván az OFP-franchise jogait, saját szakállra készítették el az OFP 2-t – olyan is lett, de ez nem lényeg, főleg, mert az ARMA nagy siker lett, nemsokára pedig megjelenik a harmadik része is.

Játékmenet terén a program nem lépett előre túl sokat, inkább csak tovább csiszolta az OFP-ben megismert alapokat. A sztori most is egy exkomcsi szigetre kalauzol el, és a kampány is kidolgozottabb egy picit, ám a hangsúly még mindig a hatalmas területeken és a járműhasználatra kihegyezett multiplayeren van. Na és persze a realitáson: az ARMA nem FPS, hanem katonai szimulátor, ami minden egyes pillanatában komolyan veszi magát. Elég egy rossz mozdulat, és holtan heverünk a bokrok között - itt a COD-osok és BF-esek nem igazán érzik otthon magukat.

A fiktív, Sahrani nevű sziget akkortájt roppant impresszívnek hatott a maga 400 négyzetkilométerével, sőt, még napjainkban is ámulatba ejtő, mekkora pályát készített a Bohemia. Sajnos azonban az ARMA-nak is megvolt a maga keresztje: a hihetetlenül sok lemezre zsúfolt információt az aprócska cseh brigád már nem volt képes megfelelően átlátni, s mivel teszterekre sem futotta, az ARMA majdhogynem bétaállapotban került a boltokba. A játékosok éveken át kaptak százmegás javítócsomagokat - hát igen, ez történik, ha egy projekt túlnő az álmokon. Ennek ellenére a játék nagy sikernek örvend mindmáig, akárcsak az ARMA II, melyet mostanában a DayZ nevű mod miatt vesznek meg milliók a Steamen. És persze már javában készül az ArmA III is.

Rainbow Six: Vegas
Ha már taktikai shooterek, maradjunk a kaptafánál: az egykor szebb napokat látott Rainbow Six sorozat Tom Clancy's Rainbow Six: Vegas című része 2006 végén jelent meg PC-re, és anno egy igazi erőművet követelt, hála az Unreal Engine 3.0 használatának. A sztori szerint a szivárványosztagnak (jaj) ezúttal Las Vegas egy terroristák által megszállt kaszinókomplexumát kell megtisztítania, hogy ismét makulátlan fényében ragyogjon a csodás piros-fehér-kék. A történet a játék egyik leggyengébb pontja, ami ironikus, hisz Tom Clancy neve még mindig ott feszít a dobozon. Ennek ellenére a program viszonylag kellemes fogadtatásra talált, bár sok rajongó elkeseredett, amiért a Ubisoft arcade-ebbre vette a figurát a fejlesztés során.

A Vegasban az akciónak minden korábbi résznél nagyobb szerep jut, ám nem lenne fair unalmas shooterré degradálni a játékot. A pályatervezők ugyanis gondoskodtak róla, hogy többféle módon is eljuthassunk A-ból B-be. Ha csak lezúzni akarjuk az ellenséget, megtehetjük, de amennyiben a klasszikus Rainbow Six-féle játékmenet hiányzik az életünkből, hozhatunk olyan döntéseket, melyek taktikusabb, eszesebb megoldásokat vonnak magukkal. Ha pedig ráuntunk a kampányra, jöhet a multiplayer, ami semmi extrát nem hoz, de a kellemes pályák és a mindig egyértelmű szabályok miatt még most is élvezetes tud lenni.

A Rainbow Six: Vegas egyébként tipikus példája a sajtó és a vásárlók ellentmondásos véleményének. Előbbi az egekbe magasztalta a játékot lenyűgöző technikai megoldásai és filmszerű jelenetei miatt, míg a gamerek nem tudtak mit kezdeni a PC-s gyökereiben még mindig taktikus játék akciódúsabb, pörgősebbre vett sebességével. Később jött egyébként egy Vegas 2 is, mely semmit sem fejlődött és ezért el is marasztalták. Az új Rainbow Six pedig még mindig a sütőben van és csak a jó ég tudja, mikor készül el végre.

Még mindig az akciójátékok színpadán maradva érdemes kis kitérőt tennünk a realizmus útjáról, és bekanyarodni a "Vigyázat, vaporware-veszély!" táblával jelzett sikátorba. 2006 nyarán ugyanis megjelent egy játék, amit még 1995-ben kezdett el fejleszteni a... na ki is? Hát persze, hogy a 3D Realms! Tudjátok, azok a srácok, akik a Duke Nukem Foreveren is több, mint tíz éven át ültek. Külön poén, hogy a Preyt végül nem is ők, hanem a Human Head Studios fejezte be - Broussardék el voltak foglalva a DNF-fel.

Prey
Bár csábító, hogy oldalakon át regéljek a Prey kalandos fejlesztéséről, inkább a lényegre szorítkozom, mert ez a téma akár egy külön cikket is megérne (hallod, Svin?) (szóval van egy önként jelentkezőnk! – Svindler). Maradjunk tehát a 2006-ban megjelent Preynél, mely a Doom 3 grafikus motorját használta, és azon túl, hogy nevetségesen rövidre sikeredett, kifejezetten szép emlékként él az FPS-rajongók memóriájában. A játék története szerint egy indián származású autószerelőt, Tommyt irányítjuk, akinek tele van a tomahawkja a rezervátum unalmas életvitelével. Az amerikai hadsereget is megjárt srác el akarja venni szerelmét, a helyi bárban pultosként robotoló Jent, ám a lány boldog ősei földjén és nem veszi komolyan a forrófejű, hamariságáról híres srácot. Egy este aztán valami teljesen elképesztő dolog történik: a kocsmát teljes egészében felszippantja egy földönkívüli anyahajó, Tommynak pedig egyedül indián hagyatéka és hite segíthet megmenteni szeretteit. Vagy az sem... mindenesetre tény, hogy a játékba némi mögöttes tartalom is szorult. Kiemelendő, hogy Tommy nemcsak egy váz, hanem hús vér ember, akinek kidolgozott személyisége van. Bár nem beszél sokat, máig emlékezetes beszólásai vannak, és a HHS ügyesen fejlesztette a karakter személyiségét az alig 5 óra hosszú sztori folyamán.

Ami a játékmenetet illeti, a Prey egy cső-FPS, melyben a run 'n' gun megoldásokat gravitációs puzzle-ök, portálok és bizarr, már-már vicces fegyverek színesítik. Ezt tessék megfejelni némi horrorral és már meg is van a tökéletes atmoszféra receptje. A pályatervezés egyik legnagyobb vívmánya egyébként az egymásba nyíló dimenziók lehetősége: van például egy szakasz a játékban, amikor Tommy egy dobozban próbálja meghúzni magát, ám a doboz nem más, mint egy portál, így hősünk összetöpörödve egy apró sárgolyón találja magát, melyről az ő szemszögéből nézve minden más gigantikusan nagy. Ez 2006-ban még forradalmi ötlet volt, 2007-ben viszont kijött a Portal, és azóta az emberek elfelejtették, hogy a Prey is kísérletezett hasonló ötletekkel. Az id grafikus motorja miatt a látványra egy szavunk sem lehet (még ma is szép), a folytatásnak pedig elvileg azon nyomban nekiveselkedett a Human Head Studios, de a csapat összerúgta a port a kiadási jogokat bezsebelő Bethesdával, így lehet, hogy a drasztikusan más Prey 2 már sohasem jelenik meg.

Gothic 3
Ennyi akció és öldöklés után itt az ideje, hogy kicsit más vizekre evezzünk. 2006 ugyebár a szerepjátékok éve is volt, és noha az első felvonásban már felsoroltunk pár nagy címet, eggyel még adósak maradtunk: ez a Gothic 3, mely az utolsó Piranha által készített Gothic epizód 2006 őszéről. A sztori szerint a névtelen hősnek egy orkinváziót kell megállítania, ami ismerve a brutális teremtményeket, nem egyszerű feladat. A történet az első két rész közvetlen folytatása, és bár nem kell ismerni a játékokat a program élvezetéhez, sok utalásról és poénról marad le, aki nem vitte végig őket korábban.

Játékmenet terén a Gothic 3 hű a sorozat gyökereihez. Adott egy hatalmas, jórészt szabadon bejárható sziget, rajta sok-sok agresszív lénnyel, akik közül még a legártalmatlanabbnak kinéző csirkék is életveszélyesek lehetnek. Feladatunk, hogy minél erősebbé váljunk, és hogy így vagy úgy, de befejezzük a történetet. A játékban hat frakció hozzáférhető, ám csak háromhoz lehet csatlakozni. Ez elsőre kicsit kiábrándító, de pozitívum, hogy a lázadók (ezúttal kukásuniformis nélkül), az ork zsoldosok és a Hashishin orgyilkosok is más-más játékélményt nyújtanak. A Gothic világában most is a szabadság a legfontosabb tényező - ez az a pont, ahol a program az Oblivionra is ráver itt-ott.

Kár, hogy a Gothic 3 is félkészen jelent meg - ez már szinte tradíció a német RPG-k fejlesztői körében. A maga idején gyönyörű játék a legerősebb konfigurációkon is csak keserves vánszorgásra volt képes, és ha nem egy quest fagyott be épp, akkor a névtelen hős poligonjai akadtak bele egy fűszálba, vagy a mesterséges uninteligencia hülyült meg még jobban. Kellett két év a Gothic 3-nak, hogy a sok modnak és patchnek hála végre kiforrjon, mára viszont kihagyhatatlan klasszikussá vált, így aki kihagyta, nosza, szerezze be, mert ma már nevetséges áron is hozzá lehet jutni. Kár, hogy a Gothic 4 nem szólt akkorát, mint a JoWood remélte – az ötödik részről pedig azóta sincs semmi hír.

Viszont ha már így elkapott minket a fantázia gépszíja, maradjunk is kicsit a témánál és vegyük szemügyre a 2006 áprilisában kiadott Dreamfall: The Longest Journeyt. A Funcom-féle kalandjáték folytatása egy 3D-s, akcióelemekkel dúsított program lett, ami PC mellett immár Xboxon is tiszteletét tette. A kamera az immár 3D-s térben ábrázolt hősök válla mögé került, és bár a kalandelemek most is fontos részeit képezik a játéknak, van, hogy harcolnunk, sőt, lopakodnunk kell - gondolom mondanom sem kell, hogy eme "újítások" bizony megosztották a rajongókat rendesen, sokan a mai napig utálják miattuk a Dreamfallt, míg a fanok eltökéltebb magja az első résszel együtt imádja.

A sztori egyébként közvetlen folytatása a The Longest Journeynek, csak épp új hősöket is felvonultat April mellett. A Dreamfall legfontosabb szereplője a csinos Zoe, de mellette feltűnik egy arrogáns, ámde felejthetetlen férfi karakter is, Kian. A sztoriról azon felül, hogy a The Longest Journeyt 10 évvel követi, és hogy azok is értik, akik nem játszottak az első résszel, nem árulnánk el többet - akit érdekel főszerkesztőnk és dragon83 kolléga bevallottan kedvenc PC-s szériája, az sietve pótolja be, mert a kiváló karakterek, az érdekes történet és a hosszú, irodalmi szinten megírt monológok garantáltan megérik a játék (sajnos ritkaságából adódó) borsos árát.

Ami az üzleti oldalt illeti, a Dreamfall rosszkor volt rossz helyen: egyrészt nagyon sokat késett, másrészt PC-n kívül egy gyakorlatilag halott platformon jelent meg (az Xboxot 2006 óta nem is gyártja az MS). Ez meglátszott az eladásokon is, és még a sajtó sem szerette annyira a programot, mint a neves elődjét – legtöbben a nehézkes harcot és a felesleges akcióelemeket hozták fel negatívumként.

Dreamfall: The Longest Journey

Mivel a Dreamfall sem az a klasszikus orkos-elfes fantasy, ezért egy hasonlóan egyedi világot bemutató játékkal folytatjuk. Ez az Rise of Nations: Rise of Legends, mely a neves stratégiai játék fantasy bőrbe bújtatott mellékága, méghozzá sok-sok steampunk elemmel, melyeket a derék fejlesztők bevallottan a japán mangák és animék világából vették át. A történet szerint a technokrata Vinci, a mágikus Alin, és az idegenek által irányított, ám azték jegyeket felvonultató Cuotl nevű népek vívnak egymással ádáz háborút, melyet egy Vinci származású hős, Giacomo szemszögéből figyelhetünk meg. A háttérvilág neve Aio, melyet évekkel ezelőtt egy földönkívüli űrhajó lezuhanása osztott három részre.

Rise of Nations: Rise of Legends
A játékmenet egyszerűsödött egy kicsit, hiszen immár csak két bányászható nyersanyagra épül a játék gazdasága, viszont találhatunk olyan épületeket és egységeket, melyek egyik frakcióhoz sem tartoznak, és a saját oldalunkra állíthatjuk őket. További újdonság a siege, mint lehetőség, illetve az RPG elemek erőltetése – a Rise of Legendsben már találkozhatunk hős egységekkel, akik a Warcraft-iskola szerint saját fejlődési fával és skillekkel bírnak. De fontos kiemelni még az úgynevezett mesteregységeket is: ezek hatalmas, különösen erős szörnyetegek, melyekből egyszerre csak egy lehet a birtokunkban. Egész csaták kimenetelét képesek eldönteni, szóval a multiplayer legdurvább ütőkártyáiként tartják számon őket.

A kampány afféle átmenet a wargame és a klasszikus RTS-stílus között, és bár nem lehet azzal vádolni, hogy nem elég eredeti, azért az tény, hogy a fent felsoroltakon kívüli elemek már bemutatkoztak a Rise of Nationsben. Talán ez, talán a furcsa környezet tehet róla, hogy a játék nem lett nagy siker - a komplett franchise-nak tervezett Rise... széria e hattyúdallal véget ért.

Na, még egy utolsó fantasy játék, ezúttal a Warhammer Fantasy univerzumban, és ígérem, hogy több ilyen játék nem jut a 2006-os felhozatalra, de a magyar Black Hole által fejlesztett Warhammer: Mark of Chaos azért csak-csak megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. A sztori szerint egy évvel járunk a Káosz erőivel vívott nagy háború után, de persze nem a békefenntartás áll a középpontban, hanem a sötétség visszatérése. A birodalmi erők és a káoszkatonák négy fajra (emberek, elfek, skavenek és a káosz által megrontott északiak) osztható, kétsíkú kampánya tartalmas szórakozást ígér azok számára, akik érdeklődnek a Warhammer univerzum iránt, igaz, a Mark of Chaos nem a történetre fekteti a legnagyobb hangsúlyt.

Ebben a stratégiában a hatalmas seregek összecsapása a lényeg. Csakhogy ez a fajta játékmenet kellő színvonalú sztori és hangulat megléte nélkül nem elég – a Mark of Chaos egyedüli újdonsága az egységek testre szabhatósága volt, mellyel a program közelebb került a táblás játékhoz. Ez viszont nem volt elég a maradandó sikerhez, így folytatás azóta sem készült. Ellenben a derék hazafiak fantasztikus minőségű átvezető CGI animációkat készítettek, emitt meg is tekinthetitek a Blizzardot is simán lepipáló intrót (szigorúan a korhoz minősítve persze).

Warhammer: Mark of Chaos

Stratégiáknál járva muszáj kitérőt tennünk a második világháborús RTS-ek legújabb generációját fémjelző Company of Heroes-zal, mely a Relic Entertainment műhelyében készült és 2006 őszén került boltokba. A sajtó már jó előre felhype-olta a programot lenyűgöző grafikai színvonala és filmszerű ütközetei miatt, de az igazi őrület csak a megjelenés után vette kezdetét.

Company of Heroers
A játékmenet a Company of Heroesban nem túl bonyolult: adott egy kisebb sereg, benne pár egységgel, és egy sor küldetéspont a térképen, melyeket elfoglalva utánpótláshoz juttathatjuk megfáradt hőseinket. Építkezés csak korlátozott formában van a játékban: az amerikaiak például felhúzhatnak barakkokat vagy fegyverraktárat, míg a németek akár tankgyárat is telepíthetnek. Ugyanakkor az erőforrások a harc folyományai, magyarán ha nincs állandó előrenyomulás, nincs utánpótlás, így új egységekhez sem jutunk – következésképpen a játék állandó csatározást követel és nem igazán vannak üresjáratai. Mindezt fejleszthető járművek és fejlődő egységek színesítik, meg persze elfoglalható civil épületek.

Ez azonban nem minden: a Company of Heroesban különböző közösségeket találunk. Az amerikai oldalon választhatunk a tüzérség, a légierő és a páncélos hadosztály közül, míg a németek a védekező, a támadó, és a terror doktrínák szerint állítják fel csapataikat. A szóló kampányban a D-nap amerikai szakaszait irányíthatjuk, a többjátékos mód pedig gyors lefolyású, intenzív, de a rush taktikáknak nem igazán kedvező meccseket nyújt. A programhoz készült Relic Online játszótér máig igen népszerű.

A Company of Heroes sok helyen nyerte meg a 2006-os év legjobb játékának járó kitüntetést, a folytatást pedig ezekben a pillanatokban is teljes erőbedobással hegesztik. A második rész az orosz frontra összpontosít majd és 2013-ban fog megjelenni, kizárólag PC-re.

Anno 1701
Még mindig a stratégiáknál maradva térjünk vissza egy kicsit a múltba: az Anno 1701 a népszerű Anno sorozat harmadik felvonása volt, mely 2006 októberében került a boltokba. A játékmenet nem sokat változott, azaz most is a gazdasági egyensúly tökéletes felállítása lett a cél, igaz, a 1701-gyel kezdődő XVIII. században a hajózás és a tengeri kereskedelem sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. A játékosok Pioneer, Settler, Citizen, Merchant és Aristocrat osztályokba sorolva tevékenykedhetnek, igaz, eleinte mindenki Pioneerként indul, és csak az általa használt stratégiák alapján válik egy bizonyos csoport tagjává. A játékmenetben a háborús stratégiák a háttérbe szorulnak: a kor miatt sokkal fontosabb a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok kialakítása. Az Anno 1701 nem hozott sok új ötletet, forradalminak pedig még a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni. Mégis jól sikerült menedzserstratégiaiként emlékszik rá a játékvilág, és ennek oka minden bizonnyal az előző részek ötleteinek kiforrottabb formában való alkalmazása. A sorozat egyébként köszöni szépen, jól van, legutóbb egy sci-fi folytatással tért vissza.

Utolsó stratégiánk az évre szintén egy menedzsercím, méghozzá a méltán világhírű Sid Meier munkája. A Sid Meier's Railroads! egy vasútszimulátor, méghozzá a kidolgozottabb fajtából. A játékosok egy teljesen 3D-s térben kell, hogy kidolgozzák saját vasúti hálózatukat, nagy hangsúlyt fektetve a gazdaságra. Építkezhetünk az USA területén, Angliában, Németországban, vagy Franciaországban, és persze sokat kell kereskednünk, főleg az adott kor (a Railroads! a vasútépítés kezdetétől 1989-ig fedi le az ipart) sikertermékeivel - ez lehet arany, sör, olaj, bármi. Attól függ, hol és mikor vagyunk éppen. A játék célja, hogy minél nagyobbra hízzon a birodalmunk, de vigyázat, mert a nagy erő nagy felelőssé... izé, a nehéz mozdony sok szenet zabál! Magyarul, ha a sínek messzire futnak, egyre több baj és gond jelentkezik, mindent megoldani pedig közel lehetetlenség – hát igen, a tycoonokban mindig akad kihívás.

Sid Meier's Railroads!
Fontos egyébként kiemelni, hogy a Railroads! nem egyéni játék, hanem az 1990-es, szintén Sid Meierhez köthető Railroad Tycoon modern remake-je. Játékként viszont még mindig a klasszikus rész vizsgázik jobban – és ezt nem a nosztalgia, hanem a tapasztalat mondatja a rajongókkal. A Railroads! egyébként szolid siker lett, de előre jelezte a tycoonok hanyatlását. Azóta sem sok ilyen stílusú program látott napvilágot.

2006 utolsó, általunk kiemelt játéka egy szintén haldokló stílus képviselője: a Microsoft Flight Simulator X-ről van szó, mely nemcsak hogy a hardcore repülőszimulátorok utolsó jelentős képviselője, de egyben a legutóbbi MS-féle inkarnáció is. A 2004-es változatot követő, a Windows Vista DX10-es feature-jeihez igazított játék kétféle kiadásban is napvilágot látott. A Deluxe pakkban beépített SDK-t találunk, meg persze egy rakás exkluzív gép és funkció is helyet kapott a lemezen, míg a Standard csomag kisebb, de sokkal-sokkal olcsóbb is - azóta egyébként kijött egy DLC-kkel megpakolt Gold változat is, biztos, ami biztos.

Az FSX gyakorlatilag máig életben van, mert a rajongók és a modderek nem hagyják meghalni: egy rakás kiegészítő érkezett már hozzá, most például egy komplett harci kampányt csinálnak, amit külön is meg lehet venni – igaz, kell hozzá a játék alapja. Egy biztos: ha valamit ennyire szeretnek a rajongók, az megérdemli a túlélést, szóval Microsoft, itt az ideje nekiesni az új felvonásnak!

Microsoft Flight Simulator X
Kapcsolódó cikkek:
PC-s játéktörténelem: 1990 előtt
PC-s játéktörténelem: 1990
PC-s játéktörténelem: 1991
PC-s játéktörténelem: 1992
PC-s játéktörténelem: 1993
PC-s játéktörténelem: 1994 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 1994 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 1995 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 1995 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 1996 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 1996 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 1997 - 1. rész
PC-s játéktorténelem: 1997 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 1998 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 1998 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 1999 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 1999 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2000 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 2000 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2001 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 2001 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2002 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 2002 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2003 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 2003 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2004 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 2004 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2005 - 1. rész
PC-s játéktörténelem: 2005 - 2. rész
PC-s játéktörténelem: 2005 - 3. rész
PC-s játéktörténelem: 2006 - 1. rész

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. LechooEdy
2012.11.01. 11:41
CoH, mekkora game!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Zoe01
2012.11.01. 14:32
Dreamfall - egy felejthetetlen élmény.

[És jön a folytatás! ]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Csiki1991
2012.11.01. 14:43
Hát lehet én játszottam keveset 2006-ban, de ennek a feléről sem hallottam - jo most megyek elbujni a sarokba - a maradekrol mar hallottam, de jatszani azokkal se surun...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. vivanto
2012.11.01. 16:34
@Zoe01
Mondanám, hogy ilyen névvel kissé elfogult lehetsz, de szerintem is az egyik legizgalmasabb kaland a mai napig, csak az első rész előzi meg.

Azért a linkért pedig külön puszi jár, nagyszerű hír!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. DogTheDog
2012.11.01. 19:37
A masodikat sosem fejeztem be.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Stormrage
2012.11.01. 22:25
Prey tetszett nagyon
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Talent15
2012.11.02. 00:14
egy szintén haldokló stílus képviselője: a Microsoft Flight Simulator X-ről van szó

Mi ez a "haldokló stílus" a MSFS vonatkozásában??
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. lezuziusz
2012.11.02. 11:09
A Prey nem 2006 év elején jelent meg? Olyan január és február magasságba? Vagy csak warezon volt kint akkor? Mert még javába hó volt, amikor játszottam vele.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Sturmtiger
2012.11.02. 15:40
Mai napig fenn van a BF2142, csak már nem sokan játsszák. Mint ahogy az R6 Vegast sem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mikej95
2012.11.02. 18:06
IGEEEEEN. Jön a Dreamfall folytatása, ha nem olvasom el ezt a cikket, nem is keresek rá a neten, hogy történt-e változás vagy még mindig be van fagyasztva a Chapters.
Kevés ilyen játék(sorozat) van, mint a Dreamfal, csak egy játékot tudok egy lapon említeni az elsővel The Moment of Silence.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. reen.core
2012.11.04. 13:19
Elég durva, nézve a címet hogy nekem még mindig egy 2002-es csúcskonfigom van De ezeknek a játékoknak a felét nem ismerem. Jó kis játék ajánló Általában megvan 5 játék amit minden évben 3x végig viszek azt csá
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!