iPon Cikkek

Pioneer‒10: az első mélyűri szonda

Dátum | 2012. 03. 04.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Március 2-án volt negyven éve, hogy az első valódi mélyűri szonda, a Pioneer–10 útjára indult. A Pioneer-programot az Ames Kutatóközpont dolgozói ötlötték ki, amely már NASA elődje, a NACA idején is az egyik legfontosabb repüléstani kísérleti központ volt. Vezetője történetünk idején Smith DeFrance, korábbi NACA-pilóta volt, aki egy tesztrepülés során elveszítette a fél szemét. 1962-ben DeFrance Washingtonba utazott, hogy engedélyt kérjen a NASA vezetőitől, hogy kutatóközpontja megépíthesse az első bolygóközi űrszondákat, a Pioneer-okat. A pozitív választ követően egy fiatal mérnököt, Charlie Hallt jelölte ki a program élére.

A Pioneer szondák tervezésénél az egyszerűség volt az elsődleges szempont, mivel Hall úgy gondolta, hogy ez célszerűbb a hosszú útra tervezett, mélyűri szondák esetében. Az egyszerűség jegyében a szondákon nem volt fényképezőgép sem, így a Pioneer‒10 és ‒11 által a Jupiterről készített fotók sem egy kifejezetten fényképezőgép funkciójú készülékkel készültek. Az Arizonai Egyetem kutatója, Tom Gehrels által fejlesztett képalkotó fotopolariméter (IPP) elsődlegesen fényintenzitást és polarizációt mért, valamint képsávokat rögzítettet a szonda haladása során, majd digitalizált formában visszaküldte a Földre, ahol ezekből képeket állítottak össze. A Pioneer‒10 tíz másik mérőműszert is magával vitt: vizsgálták a Jupiter sugárzási övét és mágneses terét, a meteorok sűrűségét, különféle hőmérsékleti adatokat, valamint a bolygóközi űr egyéb tényezőit.


John Zarnecki professzor így fogalmazta meg a program jelentőségét: „A Pioneer‒10 előtt nem tudtuk, hogy lehetséges-e a Naprendszer külső területeinek felderítése ‒ néhányan azt mondták, hogy a sugárzás, a távolság, a kisbolygóövön való átkelés és más veszélyek ezt lehetetlenné teszik. A Pioneer‒10 megmutatta a kétkedőknek, hogy nincs igazuk!”

A felszerelés energiaellátásához komoly fejlesztéseket kellett eszközölni. Mivel útja során a távolodott a Naptól, így a napelemeket nem alkalmazhattak, de valamilyen erőforrásra szükség volt. Ezen kívül irányának kellően stabilnak kellett maradnia ahhoz, hogy a begyűjtött adatokat vissza tudja sugározni a Földre. Az energiaellátást négy rádióizotópos generátorral (RTG) oldották meg. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve, hogy ne zavarják a műszereket.


A szondát két rádióadóval is felszerelték, amelyek nagy pontossággal tudták visszajuttatni az információkat a Földre, mivel a szonda puskalövedék-szerűen forgott saját tengelye körül, így tartva stabilan pályáját. (Ez volt a másik ok, a súlytöbblet mellett, amiért nem volt értelme hagyományos fényképezőgépet telepíteni a műszerek közé.)

1972 februárjának közepén az űrszondát a kilövés helyére szállították, és felszerelték rá az RTG-ket. Ezeket úgy tervezték, hogy legalább ötven évig képesek legyenek energiával ellátni a szondát. A generátor üzemanyagát adó plutónium-238 a vastag védőburkolat ellenére olyan erősen sugárzott, hogy csak ólommal megerősített ablakok mögül volt biztonságos megnézni. A projekten dolgozó egyik mérnök nem volt hajlandó részt venni a generátorok felszerelésében, mondván, hogy még családot szeretne. 

Ironikus módon a közvélemény a legkevésbé sem foglalkozott az erősen radioaktív generátorokkal, amelyeket a NASA fellőni készült. Sokkal nagyobb érdeklődés kísérte azokat a rajzokat, amelyeket a Pioneer‒10 és ‒11 magával vitt. Az arannyal bevont alumínium lemezeken látható grafikus üzenet eredetileg Eric Burgess ötlete volt, és végül Carl Sagan közbenjárására került a szondák fedélzetére. A Pioneer-táblákat afféle csillagközi üdvözlőlapnak szánták arra az esetre, ha földönkívüli értelmes lények találnának rá az űrszondákra. Ez volt az első fizikai üzenet, amelyet a világűrbe küldtek.

A táblákon a Nap relatív űrbéli helyzetét 14 „helyi” neutroncsillaghoz képest határozták meg. Az egyik sarokban a semleges hidrogénatom két energiaszintje közötti hiperfinom átmenet sematikus rajza látható, ezen kívül szerepel még rajta a Naprendszer sematikus rajza, valamint az űrszonda méretarányos sziluettje is. A tábla legnagyobb figyelmet kiváltó részlete azonban a férfi és női emberi test rajza volt. A hetvenes évek Amerikája felháborodottan fogadta a két meztelen alakot, amelyeket Sagan akkori felesége, Linda Salzman rajzolt.


A felzúdulás olyan mértékű volt, hogy a sajtó eredeti formájában nem is merte lehozni a képeket: a tábláról megjelent fotókon kitakarták az alakok nemi szerveit. Ahogy Andrew Khinoy, a kor egyik újságírója megjegyezte, amit az emberek készek elfogadni a távoli űrben, azt nem feltétlenül készek elfogadni Philadelphiában, legalábbis az újságok címlapján biztosan nem.

Érdekes módon, ha csak egy filmbéli jelenet erejéig is, de a Pioneer‒10 találkozott idegen civilizációval, bár a randevú igen rövidre sikerült. A Star Trek V: A végső határ című alkotásban a Klaa nevű klingon ugyanis egy unalmas őrjárat során ezt a szondát lövi szét. Carl Sagan valószínűleg nem így képzelte el a találkozását.

 



1972. március 2-án egy Atlas hordozórakéta indította útjára a Pioneer‒10 szondát. 18 perccel a fellövés után a szonda elérte az 50 ezer km/órás sebességet, és a leggyorsabb ember által készített objektummá vált. 11 óra múlva elérte a Holdat, majd a kisbolygóöv felé folytatta útját, választ keresve az egyik nagy kérdésre, hogy lehetséges-e átkelni a régión. 1973. február 15-én hivatalosan is bejelentették, hogy a szonda sértetlenül átjutott a kisbolygóövön, és útban van a Jupiter felé.

Újabb próba következett: a Jupiter közelében a magas sugárzás miatt aggódtak a tudósok. James Van Allen 1958-ban fedezte fel a Föld sugárzási övezetét, amelyet később róla is neveztek el. Szintén neki köszönhető a Jupiter felől érkező zavaros rádiójelek értelmezése, és a bolygó hasonló övének felfedezése. (A jelek a rádiócsillagászat kezdetei óta a csillagászat egyik nagy rejtélyének számítottak.) 

 

A Pioneer‒10 1973. december 3-án érte el Jupiterhez legközelebbi pontját (130 ezer kilométerre a felszíntől). Eddigre a bolygó gravitációs mezeje 130 ezer km/órára gyorsította a szondát, a sugárzási szint pedig tízszeresére emelkedett a vártnak. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ha marad a magas szint, elsőként a képalkotó fotopolariméter fog leállni, majd szépen lassan az összes műszer felmondja a szolgálatot, és a szonda rövidesen gyakorlatilag halott lesz.

Percekkel a várt leállás előtt a sugárzási szint zuhanni kezdett. Van Allen fedezte fel, hogy miért: míg a Föld mágneses tere nagyjából egyenletesen öleli körbe a bolygót és pólustól pólusig ível, addig a Jupiteré egy billegő gyűrűre hasonlít, amely imbolyogva mozog a bolygó körül. A Pioneer‒10 pont időben került ki a zónából, mielőtt az végzetes lett volna számára. A szonda komolyabb következmények nélkül „túlélte” a kalandot, mindössze az Io nevű holdról készült képek egy része veszett el a sugárzás hatására. A kutatók legnagyobb meglepetésére a fotopolariméter is átvészelte a krízist, és folytatta a képrögzítést.

Az Ames Kutatóközpontban örömujjongásban törtek ki a projekt dolgozói. Charlie Hall felhívta a figyelmet az elmúlt ötszáz év hihetetlen technológiai fejlődésére: az emberiség 12 generáció alatt eljutott a Jupiter holdjainak távcsöves felfedezésétől azok közvetlen közelről való megfigyeléséig.


Mai szemmel nézve a szonda képeit nem sokra értékelnénk. Szemcsések voltak és mindössze két színből álltak (piros és kék). A sajtónak kiadott képeken már további színeket adtak a fotókhoz. Ezek a képek azonban mérföldkövet jelentenek az űrkutatásban. Innen eredeztethető az űrbéli képek iránti hatalmas igény mind a közvélemény, mind a tudomány részéről a NASA és más űrügynökségek későbbi küldetései során.

A Jupiter sikeres „meglátogatása” volt az elsődleges oka annak, hogy „testvére” a Pioneer‒11 pályáját úgy változtatták meg, hogy a Szaturnusz közelében is elrepüljön. Az Ames alapvetően konzervatív és óvatos mérnökei annyira fellelkesedtek a sikeren, hogy úgy gondolták, miért ne? A Szaturnusz meglátogatása ellen számos érv szólt, főleg, hogy a Jupitert is mindenképp érinteni akarták a második szonda útja során. A veszély csökkentése érdekében úgy módosították a Pioneer‒11 pályáját, hogy a pólustól pólusig repüljön, minimalizálva a sugárzási övezetben töltött időt. De ez már egy másik történet.


A Pioneer-program előtt minimális tudással rendelkeztünk a Jupiterről. Tudtuk, hogy vannak holdjai, és nagyon erős sugárzás észlelhető környezetében. A szondák által gyűjtött információk egy dolgot világossá tettek: a Jupiter sokkal bonyolultabb, mint addig gondolták. Hogy csak egy példát említsünk: kiderült, hogy a bolygó nagyrészt folyékony halmazállapotú, és egyáltalán nem biztos, hogy van szilárd magja. A szondák létfontosságú adatokat közöltek a bolygó légköréről és megfejtették a Nagy Vörös Folt titkát, valamint rámutattak a bolygó és holdjainak bonyolult kapcsolatára.

A Pioneer‒10 története nem ért véget a Jupiterrel, és amennyire tudjuk még ma is tart. A bolygót elhagyva a Naprendszer határa felé vette útját. 1983 júniusában a Neptunusz pályáján kívülre került, maga mögött hagyva rendszerünk bolygóit. A NASA hivatalosan 1997-ben nyilvánította befejezettnek a küldetést, de a szonda még ezt követően is többször hírt adott magáról. Végül 2003-ban szakadt meg vele a kapcsolat, ekkor 12 milliárd kilométerre járt a Földtől, és 44 ezer km/órás sebességgel távolodott. Ma már ennél is távolabb jár. Útvonala az Aldebaran csillag felé vezet, amelyet ‒ ha közben nem történik semmi ‒ két millió év múlva érhet el.



Forrás:

astrobio.net
nasa.gov

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

25. uristen
2012.03.04. 11:49
A Pioneer mar szondakat is gyart? Legalabb van benne erosito vagy keveropult?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. Ronan
2012.03.04. 12:47
Érdekes hogy azon milyen generátor van érdekelne bővebben is egy olyan házunkba.Másik érdekes dolog az hogy arra ugyan feltették de én persze nem használhatom mert "túl drága".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. lajcsi1975
2012.03.04. 14:46
Ronan: Családodat és szeretteidet kitennéd radioaktív sugárzás veszélyének. Nem véletlenül van ez szigorúan szabályozva , ha egy gázpalack robban fel az csak addig pusztít míg a lökéshulláma elér , nade ha egy ilyen "generátor" akkor az utca tulsó felén lévők is veszélyeztetve vannak. No és persze a kötelező smiley
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Omegared
2012.03.04. 15:54
Nomeg azzal a pár 10 wattnyi leadott teljesítménnyel se menne sokra
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. alien24
2012.03.04. 18:23
Remélem még az életemben leelőzi egy embert is szállító jármű
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. atti2010
2012.03.04. 18:37
alien24
Ne reménykedj, egyre kevesebb pénzt szánnak az ilyesmire, lásd a hold űrbázist is lefújták.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. bodomehesz...
2012.03.04. 19:12
De megnézném, hogy az útja alatt miket látott, és élt át.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. lajcsi1975
2012.03.04. 20:17
Igen , ezek a roppant nagy távolságok engem is lelomboznak , egyszerűen tényként kell elfogadni hogy akkora távolságok vannak az univerzumban és mi annyira fejletlenek vagyunk technikailag hogy millió évek kellenek ahoz hogy eljussunk bárhova is ami számítana.
Mintha Amerikába kellene eljutnom de mindennap csak egy centit tehetnék meg, és statisztikailag már "csak" 30 évem lehet hátra.

Ühüm brühüm.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. benczeb90 lajcs...
2012.03.04. 23:36
feel you bro
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Layosh
2012.03.04. 23:41
Igen brutális távolságok ezek. Áhh majd kb a harmadik VH után jut majd ki az ember az űrbe vagy a zűrbe? De szerintem lazán 100-200 év mire igazán elkezdhetünk némi űrhajós rallyra. Rengeteg problémát vet fel egy mélyűri utazás. Méghozzá hogy ott egy apró kavics is olyan sebességgel dönget, hogy darabokra tépné magát az űrhajót. Évek óta fejlesztik és gondolkoznak egy elektromágneses pajzs kifejlesztésén. A másik meg ez a 40 ezer Km/h ezeknél a sebességeknél tényleg mint a földön a séta jóesetben. Itt már rég térgörbület, fénysebesség, térugrás ezek jöhetnek szóba. Na meg hogy ilyen sebességeknél, ne trafáljunk el egy bolygót, vagy bármit Na persze a földönkívüliek meg fejvakarva konstatálnák, hogy egy újabb idióta faj jutot ki az űrbe..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. bodomehesz...
2012.03.05. 08:18
lajcsi1975 - 2012-03-04 20:17:59 - maga az a szó, hogy végtelen. Csak próbáljátok meg felfogni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. deefun
2012.03.05. 21:51
rádióizotópos...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. agyturbini...
2012.03.06. 11:10
Mar csak a vegtelenseg fogalma a kerdeses megszamlalhato vagy sem ugye? De miert ne lehetne a vegtelent megerteni emberi esszel? Marmint egy gombot a kezunkbe tartva magat a vegtelenseget tartuk a kezunkben megsem ismerjuk fel. Ugye nehez azt is elgondolni hogy maga az anyag micsoda...
De sebaj megegy urszemet sajnos... de legalabb volt ertelme mert kicsit okosabbak lettunk
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. mitvegyek
2012.03.07. 04:22
Nem rég jött le a fáról az ember és már űrutazni akartok? Ejnye No. Naprendszert sem tudja elhagyni. Most akkor mekkora lehet a galaxysunk és a többi mekkora lehet és hány ilyen rendszer létezik? Jobb bele sem gondolni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Labolt
2012.03.10. 20:04
Én meg azon röhögök, hogy a kiváncsi ámde barátságos alien odamegy a szondához, hogy 'ez most miez?'. Meglátja az embereket, tök hepí, beazonosít minket, jönne konnektálódni velünk, de addira annyi sugárzást kapott, hogy megmurdel...
Kevésbé barátságos alienek simén elképzelik, hogy ez egy csapda és az életükre törtünk...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. freyr Labol...
2012.03.11. 21:59
Ez max. akkor számít, ha egy olyan civilizáció akad rá, ami nem ismeri fel már távolról a sugárzást és védekezni sem tud ellene, illetve ártalmas rá. Mondjuk ha becsapódik valahová, ahol nem immúnis lények laknak. Azt hiszem ilyen is volt a Star Trekben valahol, talán az Új generációban.
Egy fejlett faj meg azt feltételezhetné, hogy nekünk ez a sugárzás nem jelent veszélyt. Mert ugye miért mérgeznénk magunkat?

Más: az űrutazás a jelenlegi formájában körülbelül annyiból állhat, hogy eljutunk a Marsig, ott lesz pár kolónia. De még a külső bolygókig sem fog ember kirepülni így, nem érné meg évtizedekig úton lenni senkinek, bezárva egy kicsi fémdobozba.
Nagyobb távolságokhoz FTL meghajtás fog kelleni, de a megalkotásához szükséges idő megbecsülhetetlen. Szóval 100 éven belül lehet laknak majd emberek a Holdon és a Marson, talán terraformálni lehet a Vénuszt is, időjárás-szabályozókkal a hőmérsékletét is tartani, mindezt a 21-22. században, de FTL meghajtás... lehet 20 év múlva, lehet 2000 év múlva lesz meg az első gyakorlati felfedezés, ami szükséges hozzá. Talán sose jutunk el odáig, könnyen kihalhat az emberiség jelenleg.

A cikkhez: Jó lett! Érdekes visszatekintés arra a korszakra, amikor a tudósokat inkább a kíváncsiság, mint az anyagi haszonszerzés irányította (tisztelet a kivételnek... bár mondjuk itt a politika is felelős) és a fejlődés is olyan irányba haladt, hogy jobb legyen, ne cifrább.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. kiskoller bodom...
2012.03.11. 22:14
Szerintem a végtelen nem létezik, semmilyen formában. Csupán emberi találmány az is, mint a matek többi része.

Ha jól tudom, a világegyetemünk nem végtelen, csupán nem tudjuk hogy milyen nagy. Mi alapján is feltételeznénk, hogy végtelen, ha egyszer egy bizonyos sugarú gömbön túl nem láttunk még semmit? (Ez lenne a 20 milliárd fényévnyi távolság, bár már nem tudom mi az elfogadott teória a világegyetem korával kapcsolatban)

A lényeg, hogy amennyi idős az univerzum, annyi fényévnél távolabbra nem tudunk elnézni semmiképp, nem? Az is lehet hogy egy bizonyos távolság után felcsavarodik a 3 térdimenziónk is (ahogy a feltételezett többi 7 dimenzió is felcsavarodik) és mint a Nokia-s kígyós játékban, ha kimész a pálya egyik felében a másikba "teleportálsz". Vagy mint a Föld köröli utazásnál.

Tehát ez a végtelen is csak egy tipp. Még nem tapasztaltunk semmit, ami végtelen lenne, miért létezne akkor egyáltalán akármi, ami végtelen lenne? Olyan ez mint az i, a komplex számok második komponense. Az se létezik, mégis számolunk vele. Mondjuk az hogy 4, vagy 5, az sem létezik, csak számolunk vele.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. scsaba01
2012.03.11. 23:17
Tény és való, hogy érdekes a cikk, és amikor elolvastam magam sem tudom miért, de beleborzongtam a távolságokba, és magába az egészbe. Egy valamit viszont nem értek! Miért akarunk annyira az űrbe menni, minek ölünk bele annyi pénzt a távoli űr felfedezésébe, amikor itt a Földön is van tennivalónk bőven. Gondoljunk csak bele: kismillió betegség amiknek a gyógyítása jelenleg nem lehetséges. Mi van az energiával? A kőolaj, a fák stb egyszer elfogynak, és akkor mi lesz? Örülni fogunk, hogy de jó eljutott ez első ember a Marsra? A távoli űr felfedezésére szánt pénz nagy részét véleményem szerint inkább ilyenekre kellene költeni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. mtrx220
2012.03.11. 23:47
Layosh, freyr
látom te sokat mass effect-eztél
de véleményem szerint igen, talán jobb is, hogy nem vagyunk olyan szinten technikailag hogy ez kivitelezhető legyen.
tudati szinten kéne eljutni először megfelelő szinte. legalább addig, hogy ne irtsuk ki egymást. aztán lehet a többire is menni.
de addig is, amig megosztják az emberiséget a pénz, az országok, a politika, a vallások és a hatalomvágy. és mindenek felett a félelem. egymástól, önmagunktól, mindentől.
igy nem könnyű. szerintem ez volna az első lépés, ha valamit is ki akarunk hozni ebből a fajból. egyébként minden lehetőségünk adott. fel kell nőni, be kell látni, és el kell engedni azt ami nem szolgálja a fejlődést. ennyi az egész.
de addig amíg ez tényleg meg nem valósul talán jobb is, hogy nem rendelkezünk ennél nagyobb technikai fejlettséggel.
vsz biztos kiirtanánk magunkat, annak sok haszna nem lenne ugyebár
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Vendég-Ven... scsab...
2012.03.12. 10:57
Te pl. miért jérsz (jártál) iskolába, amikor annyi egyéb tennivaló van (volt) Földön? Miért olvasol könyveket, weboldalakat, írsz az iPon fórumába, amikor annyi egyéb tennivaló van a Földön?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. scsaba01
2012.03.12. 12:35
Tisztelt Vendég-Vendög!

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem úgy jöttem a világra, hogy mindent tudok (ezek szerint neked sikerült, gratulálok hozzá) ezért járok/jártam iskolába, ezért olvasok könyveket. Hogy miért netezek, miért írok az iPon fórumába? Mert ez nem kerül dollár milliókba mint egy NASA projekt, és különben is: hogy a hülyéknek legyen mit kérdezni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Vendég-Ven... scsab...
2012.03.12. 12:54
Egy főre vetítve a NASA-projekt sokkal olcsóbb, mint a tanulásod. De hog a te stílusodban válaszoljak: Az emberiség sem úgy jött létre, hogy minden tud a környező világról, azért akarja megismerni. E megismerésnek, tanulásnak egyik eleme az űrkutatás. S ahog te sem szeretnél hülye maradni, úgy az emberiség sem szeretne, max. pár ilyen ritka példány akad.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. scsaba01
2012.03.12. 13:45
Ha felfedezzük a távoli űrt ahova a büdös életbe nem jutunk el, akkor mivel lesz nekünk jobb? Amit írtál az igaz, mindent meg kell ismerni. Én igazából az arányokkal nem vagyok kibékülve. Az nyersanyagok arányával amit az egyes területek megismerése érdekében felhasználnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Vendég-Ven... scsab...
2012.03.12. 15:12
"Ha felfedezzük a távoli űrt ahova a büdös életbe nem jutunk el, akkor mivel lesz nekünk jobb?"

Ezt nem lehet előre tudni. Ahogy a legtöbb felfedezésről nem lehet előre tudni, mire lesz majd jó, mivel lesz nekünk jobb tőle. Ezt csak úgy lehetne tudni, ha már előre tudnánk, mi lesz az a bizonyos felfedezés, na de akkor nem is lenne mit felfedezni, nem igaz?

Gondolod, hogy amikor Galvani először kísérletezett a villamosság hatására rángatózó békacombokkal, bárki is előre tudta, hogy a mai életünk minden részlete az elektromosságon fog alapulni, és hogy nélküle el sem lehetne képzelni az életünket? Gondolod, hogy amikor az Arpanettel játszadoztak, akkor előre tudták, milyen óriási szerepet fog játszani az életünkben az internet? És még estig folytathatnám.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Asagrim mtrx2...
2012.03.14. 07:23
Miért pont Mass Effect? Az ÖSSZES sci-fi univerzumban van FTL csak van ahol más a neve.

Mass Effect meg pont totál rossz példa, mert ott ugyan van FTL amit így is hívnak, de Mass Effect Relay nélkül azzal is évszázadokba telne átutazni a galaxist. (Ha nekem nem hiszel: Menü - Journal - Codex - Technology - Mass Relays)

ON:
Egyvalamit nem értek. Ha 2003 óta megszakadt vele a kapcsolat, akkor mégis hogyan közölnek aktuális híreket a helyzetéről, illetve a közegről amiben jelenleg van? Nemrég olvastam például, hogy még mindig nem a csillagközi térben van, és ez meglepte a tudósokat. Mégis hogyan akkor?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!