iPon Cikkek

PlayStation All-Stars: Battle Royale

Dátum | 2012. 11. 26.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Amikor a Sony először bejelentette PlayStation All-Stars című játékát, nagyon sok embernek egy gúnyos kifakadás volt az első reakciója, miszerint a japán vállalat bizonyára híján van az ötleteknek, így inkább pofátlanul lekoppintotta a Nintendo hasonló stílusú, Smash Brothers című sorozatát. Kár lenne tagadni, a két cím témája és játékmenete több ponton is nagy hasonlóságot mutat, ugyanakkor mi hosszú hónapok fáradságos kutatómunkája ellenére sem találtunk olyan törvényt, vagy szabadalmat, miszerint ilyen stílusú programot csak a Nintendo készíthet. Ezért részünkről mi nem is szapulnánk a Sony-t e lépés miatt, és nem fogjuk lépten-nyomon összehasonlítani a két alkotást. De miről is szól a PlayStation-ös Battle Royale? A Superbot Entertainment alkotása egy olyan verekedős játék, amelyben a szereplők nagy része a PlayStation konzolokra megjelent játékok főhősei közül került ki. Legyen szó akár a Devil May Cry-os Dantéról, Ratchet és Clank duójáról, vagy épp az Infamous-ből ismert Cole-ról, a PS All-Stars-ban mindegyikükkel harcba indulhatunk. Ami a platformokat illeti, a játék PS3-ra és PS Vitára is elérhető, mi ezek közül a kézikonzolos verziót teszteltük (a portot a Bluepoint Games készítette). A két változat 99%-ban megegyezik egymással, így tényleg csak egyéni preferencia és a birtokunkban lévő géptől függ, hogy melyikkel játszunk.


A hangulatos, előre renderelt intrót megtekintése után a főmenübe kerülünk, ahol a játék felajánlja, hogy végigvezet minket a tanítómódon, melyet újoncként természetesen ajánlott elfogadni. Ebben hamar nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a Battle Royale nem a Street Fighter és Tekken vonalát követi, ergo nem egy rendkívül összetett harcrendszerrel bíró alkotásról van szó, inkább a könnyebb tanulhatóságra helyezték a hangsúlyt. Ez nem jelenti azt, hogy híján lennénk a lehetőségeknek, de nem kell különféle trükkös gombkombinációkat beütnünk, hogy előhozzunk egy-egy támadási formát. A PS All-Starsban a négyzet-háromszög-kör gombok egy-egy mozdulatot jelölnek, amik aszerint változnak, hogy milyen irányba nyomjuk a bal analóg kart, vagy a D-pad-et. Az X az ugrás, az L1 gomb a védekezés, az R1 a Super támadás (erről majd később), a jobb analóg kar pedig az eldobás/megragadás. Ezeket használva nagyon egyszerűen kivitelezhetőek a különféle kombók, a kihívás inkább abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e időben reagálni az ellenség mozdulataira, és jól ki tudjuk-e használni a karakterünk képességeit. A tanítómódot egyébként bármikor újra meglátogathatjuk, elegendő csak benézni a Solo Play/Tutorial menüpontba, ahol a kezdő, haladó és karakterspecifikus feladatokat elvégezve tényleg a mestereivé válhatunk egy-egy szereplő irányításának.

A játékmenet összességében nem tekinthető túlságosan bonyolultnak, de jól működik. Harc közben minden egyes támadásunk bizonyos mértékben növeli az All-Star Power (AP) pontunkat. Életerővel egyik karakter sem rendelkezik, így attól nem kell tartanunk, hogy ha túl sok ütést kapunk, akkor meghal a karakterünk. Viszont ha az AP kijelző feltöltődik, akkor kivitelezhetünk egy Super támadást, ami találat esetén azonnal végez ellenfelünkkel (akár többel is egyszerre). Az AP kijelzőnek három szintje van, melyek egyre erősebb Super támadásokat nyújtanak. A harmadik szinten már igazi „tömegpusztító fegyverre” tehetünk szert, amivel alaposan rendet vághatunk az ellenség soraiban. Ha megölünk egy ellenfelet, az két pontot ér, viszont ha mi húzzuk a rövidebbet, akkor egy pontos levonásra számíthatunk. A kiválasztott játékmódtól függően általában az a feladat, hogy vagy minél több pontot gyűjtsünk össze, vagy bizonyos számú alkalommal megöljük az ellenfeleinket. Érdemes még megemlíteni a csaták alatt a pályán megjelenő tárgyakat, fegyvereket is, melyek rövid ideig előnyt nyújthatnak a játékosoknak. Ezeket úgy tudjuk felvenni, hogy karakterünkkel gyorsan odaszaladunk, majd megérintjük a képernyőt. Szert tehetünk rakétavetőre, gyorsabb mozgást lehetővé tevő eszközre, mesterlövészpuskára, pajzsra és még tucatnyi kiegészítőre. Sajnos a Vita hardverének képességét másképpen nem használja ki a program, kár érte.


A harcrendszert tehát rendesen kidolgozták a fejlesztők, hiszen könnyen kezelhető, mégis sok lehetőséget nyújt az ügyes kezű játékosoknak. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy a pályák dinamikusan változnak a csaták során, és ez kihatással van a harcokra is. Nem meglepő módon az egyes helyszínek (a választható karakterekhez hasonlóan) a híres PlayStation-ös játékokból származnak. Ahogy a harcok során telik az idő, a pályák „életre kelnek”, egyes helyszíneken elkezdenek mozogni a platformok, vagy épp ledőlnek a falak, és megnövekedik a játéktér. De ez még nem minden, egy idő után a háttérben zajló események is hatással lesznek a csatákra. Csak hogy két példát említsünk: a LocoRoco-s helyszínen a kezdeti színes, rajzfilmszerű háttér elkezd leomlani, mögötte pedig azt vehetjük észre, hogy a Metal Gear Solid sorozatból ismert Metal Gear Ray nevű robot járja pusztító táncát, lézernyalábokat lőve ránk. Ilyenkor bizony nem elég csak az ellenfelekre figyelni, a környezetünk veszélyforrásait is szem előtt kell tartanunk. Egy másik példa az Uncharted 3-ból származó repülőgépes szakasz, ahol egy idő után kinyílik a raktér, és elkezd kihullani a rakomány, a játékosokkal együtt. Ezt követően már a levegőben lebegő dobozokon kell folytatnunk a harcot. Hatalmas élmény ilyen hátterek előtt játszani, ráadásul minden pályán számíthatunk valami hasonlóra, hogy még véletlenül se unatkozzunk.

Ami a Battle Royale-ban szereplő játékmódokat illeti, túlságosan nem leszünk elkényeztetve, hiszen ezen a téren csak a kötelező minimumot hozza a program. A szóló részen kipróbálhatjuk az arcade módot, ami végigvezet minket minden egyes karakter „történetén” (összesen egyébként 20 karakter szerepel a játékban). Nem véletlenül használtunk idézőjelet az imént, hiszen alig nevezhető történetnek az, ami itt szerepel. Mindössze annyiból áll az egész, hogy az elején kapunk egy állóképekből álló intrót, ami illik az adott karakterhez, majd ha megnyertünk minden csatát, akkor kapunk egy lezáró képsorozatot is. Tudjuk, egy verekedős játéknál a kidolgozott történet a legutolsó szempont, de amióta az új Mortal Kombatban egy meglehetősen jó sztorimód is helyet kapott, kissé magasabbak az elvárásaink e téren (igaz az az összes karakternek szólt egyszerre). Ettől függetlenül ajánlott végigjátszani az arcade módot, ugyanis vannak olyan extra kosztümök, profil ikonképek, hátterek, zenék, melyek megnyitásának ez is előfeltétele. Ez amúgy sem tart túl sokáig, hiszen alap nehézségi fokozaton fél óra alatt ki lehet pörgetni egy-egy karakter sztoriját, ugyanis ez a szint semmilyen kihívást nem tartogat. Ez egyébként az egész játékra igaz, így aki szeretne egy kicsit jobban megizzadni, annak ajánlott legalább egyel feljebb kapcsolnia. Az arcade mód mellett még a trial rész érdemel említést a szóló szekcióban, itt különféle feladatokat kell végrehajtanunk a karakterekkel (például győzzünk le valakit csak egy adott támadást használva, csináljunk sikeres ellentámadásokat, stb.).


Ha elég ügyesnek érezzük magunkat, akkor kimerészkedhetünk a multis csatamezőkre is, melyet a Tournament menüpont alatt találhatunk. Sajnos itt sem tobzódunk a lehetőségek között, hiszen mindössze két módot találhatunk. A Ranked Match alatt egy hivatalos bajnokságban vehetünk részt, amelyben az elért pontszámok alapján rangsorolnak bennünket. A Quick Match szolgál valójában a gyakorlásra, itt lehetőségünk beállítani, hogy milyen feltételekkel szeretnénk szervert találni magunknak (legyenek-e felvehető tárgyak, csapatban szeretnénk-e harcolni, mi legyen a győzelem feltétele). Sajnos nincs olyan funkció, hogy csak a mi szintünkhöz hasonló képességű ellenfelekkel párosítson össze minket a játék, így nem egyszer fordult elő, hogy „kezdő” 50-esként 400-500-as szintűekkel (!) sorsolt össze bennünket a játék. A multi jelen pillanatban technikailag sem működik mindig tökéletesen, ami egyrészt a nehéz szerverkeresésnek köszönhető, másrészt pár bug is elronthatja a kedvünket. Többször is tapasztaltunk olyat, hogy bár elvileg ott voltak a pályán a többi játékosok, mi nem láttuk egymás karaktereit, legfeljebb csak a támadásaik effektjét. Mondanunk sem kell, így lehetetlen volt harcolni. Amikor viszont működik a multi, akkor élvezetesek a csaták, lagot pedig egyáltalán nem tapasztaltunk. Az viszont zavart minket (bár ez szőrszálhasogatásnak tűnhet), hogy néha nagyon eltávolodik a kamera a pályától, amikor négy játékos van a képernyőn. A Vita kis kijelzőjén ilyenkor mindenki nagyon picinek tűnik, és voltak olyan pillanatok, amikor nehezen lehetett kivenni, hogy mi is történik. Végül, de nem utolsó sorban érdemes tudni, hogy a Vitás és a PS3-as változat között működik a Cross-play lehetőség, ami azt jelenti, hogy a két verzióval lehet együtt játszani a többjátékos módban.

A legtöbb PS3 és Vita exkluzív alkotáshoz hasonlóan grafikailag kevés kivetnivalót találtunk a PS All-Stars-ban. A karakterek nagyon részletesek lettek, a kis képernyőn közel olyan jól néznek ki, mint azokban a játékokban, amelyekben eredetileg szerepeltek. Az animációik is teljesen rendben vannak, mint ahogy a hangjaik is, szerencsére minden szereplőnek a nála megszokott színész adta a hangját, legyen szó akár Nathan Drake-ről, Kratosról, Sweet Tooth-ról, vagy épp a Bioshock-os Big Daddy-ről (utóbbinál érdekesség, hogy ő az egyetlen szereplő a játékban, aki nem tősgyökeres PlayStation-ös figura). A csatáknak otthont adó helyszínek színvonala sem marad el a harcosoknál tapasztalt szinttől, ráadásul a korábban már említett, dinamikusan változó környezet csak rátesz egy lapáttal a részletes pályatervezésre. Ami a zenéket illeti, a játékhoz írt saját számok nem túl kiemelkedőek, viszont ezeket jórészt csak a menükben hallhatjuk. Ugyanis az egyes helyszíneken olyan zene szól, ami az eredeti játékokban volt hallható, ezek között pedig nem egy nagyszerű darab van.


Zárszóként csak annyit mondanánk, hogy bár nem eredeti ötlet alapján dolgozott a Sony, a PlayStation All-Stars Battle Royale nagyon jól sikerült. A karakter-felhozatalra nem igazán lehet panaszunk, hiszen sok ikonikus figura feltűnik a játékban, bár néhány hiányzót azért felfedeztünk, remélhetőleg DLC-k révén majd ők is bekerülnek a Battle Royale-ba. A harcrendszer jól átgondolt, egyszerű, de mégis sok lehetőséget nyújt a játékosok számára, egyedül csak a multi technikai gondjainak kiküszöbölése vár a fejlesztőkre, mert azok meg tudják keseríteni a dolgunkat. Reméljük ezek a hibák is megszűnnek pár frissítést követően.


Platformok: PlayStation 3, PlayStation Vita
Tesztelt platform: PlayStation Vita

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Cannapeace
2012.12.02. 01:16
Olyan mint egy szép grafikájú M.U.G.E.N.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!