iPon Cikkek

Pluto – Ahol piros hó esik

Dátum | 2016. 03. 21.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Amikor a New Horizons űrszonda tavaly júliusban keresztülrepült a Pluto rendszerén, az emberiség az utolsó égitestet is kipipálhatta listáján a Naprendszer klasszikus modelljének bolygói közül, legalábbis ami a szondás űrkutatást illeti. Bár a Plutót 2006-ban törpebolygóvá „fokozták le” a szakértők, az előző század nagy részében rendszerünk kilencedik bolygójaként számon tartott égitest volt az utolsó, amelyet tavalyig nem vizsgált meg testközelből ember alkotta műszer. A Pluto elérése persze más okból is fontos mérföldkőnek tekinthető. A kőzetbolygók és a gázóriások régiója után a Kuiper-övet tartják a kutatók a Naprendszer harmadik nagy zónájának. Ez a régió Földtől való távolsága miatt kevéssé ismert, pedig a kisbolygóövet alkotó jeges égitestek őrzik a leghívebben azokat az állapotokat, amelyek a rendszerünk hajnalán jellemzőek voltak. A Pluto tehát a Kuiper-öv legnagyobb ismert égitestjeként számos új információval szolgálhat a Naprendszer történetével és a bolygóképződéssel kapcsolatban is. A New Horizons nagy távolsága és a korlátozott adatátviteli sebesség miatt immár nyolc hónapja sugározza haza a Pluto legnagyobb megközelítésének napjaiban összegyűjtött adatokat, és ezt még nagyjából egy évig folytatni is fogja, mire minden információt eljuttat a Földre. A folyamatosan beérkező adatokból pedig egy rendkívül összetett égitest képe bontakozik ki a szakértők szemei előtt, amely egészen másként fest, mint ahogy a többség várta.
Szputnyik-síkság
A kutatók jelentős része úgy hitte, hogy a Plutóhoz érve a New Horizons egy minden szempontból halott, hideg és sötét kőtömböt fog találni. Hamar kiderült azonban, hogy a törpebolygó máig aktív és változatos felszínnel, illetve légkörrel rendelkezik, annak ellenére, hogy az atmoszféra átlaghőmérséklete csak néhány tíz fokkal haladja meg az abszolút nullát. Az égitest felszínén gleccserek és jéghegyek mozognak, kérgének mélyén valószínűleg egy részben máig folyékony óceán rejtőzik, szénhidrátokban gazdag légköréből pedig vörös „hó” hullik a felszínre. És akkor még nem is beszéltünk a vöröses árnyalatú égbolton átvonuló, komplikált rendszerben mozgó holdakról. A Pluto megközelítése utáni hónapok jobbára az egyre nagyobb felbontású, hihetetlenül részletes felszíni fotók csodálásával teltek, és kevesebb szó esett arról, hogy a látványos képeken túl miért is érte meg útjára indítani tíz évvel ezelőtt a New Horizonst. A napokban azonban a Science oldalain megjelent az első tanulmánysorozat, amely a szonda által gyűjtött adatokon alapul, összefoglalva mindazt, amit a törpebolygó rendszeréről az eddigiek során megtudtak a szakértők. Jelen cikkünkben ezen új ismereteket foglaljuk össze.
Lehetséges jégvulkán
A Pluto talán legmeglepőbb részlete már a közeledés viszonylag korai szakaszában elkezdett kirajzolódni: a Tombaugh-régióról, vagyis a törpebolygón díszelgő világos, szív alakú foltról van szó. A nitrogénben, szén-monoxidban és metánban gazdag jeges síkságot magas hegyek és ősi, kráterekkel szabdalt területek veszik körül. A Pluto szíve, és különösen annak nyugati fele, a Szputnyik-síkság az égitest legfiatalabb területei közé tartozik. A sima, világos felszínt egyáltalán nem borítják kráterek. A szakértők a terület korát 10 millió évnél kevesebbre becsülik, és úgy vélik, hogy a síkság a környező hegyekből származó hóból és gleccserekből jöhetett létre. A sík felszíne töredezett, sokszögletű cellákból áll össze, és ezek élei a kutatók meggyőződése szerint a mélyben kialakuló hőáramlási zónák határait jelzik. A Szputnyik-síkság felszíne valószínűleg folyamatosan cserélődik, a mélyből új anyag bugyog fel a cellák peremei mentén, hogy megfagyjon, míg a szilárd részek alábukva újra felolvadnak. A cellák peremei mentén helyenként vízjégből álló hegyek sodródnak, míg a síkságtól délre két, gyakorlatilag érintetlennek tűnő, több kilométeres hegy magasodik, amelyek a kutatók szerint nagyon fiatal jégvulkánok lehetnek. Az említett jellegzetességek mind arra utalnak, hogy a Pluto több mint 4 milliárd évvel formálódása után is tartalmaz a belsejében annyi hőt, hogy aktív geológiai folyamatokat tud fenntartani. A kéreg mélyén nagy valószínűséggel egy ammóniában gazdag óceán is rejtőzik, amelynek lassú, a felszínt is deformáló fagyásáról hosszú, egyenes törésvonalak tanúskodnak.
A Szputnyik-síkságot leszámítva a Pluto felszínének nagy része rendkívül öreg és viharvert. A kéreg különböző helyein eltérő arányban keveredik a nitrogén, a víz, a szén-monoxid és a metán, hasonlóan ahhoz, ahogy a Föld felszínének különböző pontjain is eltérő összetételű kőzeteket találni. A felszínt a becsapódásokon kívül az időjárás is alakítja: a rajta látszó mélyedések, árkok és csatornák jelentős részét a Pluto évtizedes hosszúságú évszakainak váltakozásai során szublimáló jég, a gleccserek és a fagyok alakították ki. A New Horizons feltárta, hogy a törpebolygó légköre nitrogén és metán a vártnál hidegebb és sűrűbb keverékéből áll, amelyben az ultraibolya és kozmikus sugárzás hatására bőven keletkeznek szénhidrogének. Ez utóbbi a részecskék évezredek sora alatt nagyobb szemcsékké tapadnak össze, majd ha elérnek egy bizonyos tömeget, lehullanak, vörös színű „hóval” borítva be a felszínt. A Pluto kérgének legősibb és ebből adódóan legvörösebb része a Cthulhu-régió, amelyen olyan mennyiségű becsapódásnyom található, hogy kora a kutatók becslései alapján elérheti a 4 milliárd évet. Érdekes módon ez az ősi felszínrész közvetlenül határos a legfiatalabb régióval, a Szputnyik-síksággal, valószínűleg nem véletlenül. Ez utóbbi területnek ugyanis szintén nagyon ősi gyökerei vannak: a kutatók szerint a jeges felszín alatt a Pluto történetének legősibb és legnagyobb becsapódási krátere rejtőzhet.
A Pluto történetének másik ősi fejezetének nyomai nem a törpebolygón, hanem legnagyobb holdján, a Charonon őrződtek meg. A szakértők régóta úgy vélik, hogy a hold a Föld kísérőjéhez hasonlóan egy óriási becsapódás nyomán keletkezett, amit a New Horizons mérései is megerősítettek. A Charon szürkés felszíne nagyrészt vízjégből áll, és az égitestet borító kráterek alapján a hold legalább 4 milliárd éves. A kutatók ebből kiindulva úgy gondolják, hogy nagyon valószínű, hogy az égitest a Pluto vízjégben gazdag kérgéből kiszakadt darabokból állt össze. A hold Plutóval való kapcsolata ugyanakkor máig nem szakadt meg. Északi sarkvidékén egy vörös régió (Mordor Macula) tanúskodik arról, hogy a Pluto felső légköre szivárog, és a benne található szénhidrogének egy része a Charonon hullik le. A Charon a Plutóhoz hasonlóan egykor valószínűleg szintén rendelkezett egy felszín alatti óceánnal. Az égitesten ugyanis egy legalább 1800 kilométer hosszú hasadékvölgy figyelhető meg, amely vélhetően akkor keletkezett, amikor ez a víztömeg megfagyott és kitágulva megrepesztette a hold kérgét. A Pluto a Charonon kívül négy kisebb holddal is rendelkezik, amelyek a New Horizons mérései alapján jóval kisebbek, ugyanakkor fényesebbek, mint ahogy azt a szakértők várták. A furcsaságok ezen a ponton nem érnek véget, hiszen a pici holdak mindegyike vadul forog, ahelyett hogy kötötten keringene, ráadásul forgástengelyeik változó irányára sem igazán lehet magyarázatot találni a Pluto és a Charon hozzájuk képest elfoglalt pozíciója alapján.
A Styx, a Nix, a Kerberos és a Hydra a jelenlegi álláspont szerint szintén a Charont létrehozó becsapódás nyomán keletkezett. Ezt döntően vízjégből álló összetételük, és az őket borító kráterek mennyisége is megerősíti. Bár ezekről az égitestekről apró méretük és Plutótól való távolságuk miatt jóval kevesebb információt gyűjtött össze a New Horizons, mint a rendszer két legnagyobb tagjáról, a rendelkezésre álló adatok alapján a pici holdakat nem egységes anyagtömbök, hanem sokkal inkább részlegesen összetapadt törmelékhalmok alkotják. A súlyzó alakú Kerberos például egyértelműen két kisebb égitest összekapcsolódásából jött létre. És hogy mi várható a jövőben a Plutóval kapcsolatban? Egyelőre nem tudni. A kozmikus randevú során begyűjtött adatok több mint fele még a szonda adattárolóin van, így senki sem tudja, milyen újabb meglepetések rejtőzhetnek az információhalmazban. Ami pedig a New Horizonst illeti, a szonda még korántsem fejezte be küldetését: jelenleg is távolodik tőlünk, és folytatja útját a következő vizsgálatra kijelölt Kuiper-objektum, a 2014 MU69 felé, amely mellett 2019. január 1-jén fog elhaladni.
Napnyugta előtt
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

16. pocla
2016.03.21. 18:19
Nagyon jól néz ki, kár hogy nem egy star warsban élünk Én tuti felfedező lennék, csak utazgaték bolygóról bolygóra.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. ChoSimba pocla
2016.03.21. 21:09
Én egy SW univerzumban valószínűleg rabszolga lennék a Jakku-n
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. wdavid ChoSi...
2016.03.22. 09:54
az a baj, hogy a többségünk rabszolga lenne, pont mint most de pocla felvetése érdekes, az ottani technikával se perc alatt a Plutón lehetnénk és akár a saját szemünkkel is megnézhetnénk, na az lenne az igazi élmény
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. ChoSimba wdavi...
2016.03.22. 12:32
Eh, elavult technika az, minek űrhajó, mikor van csillagkapu is !
Felszállsz a 4-6-osra, leszállsz a Nyugatinál, belépsz a csillagkapuba és máris a Plútón vagy
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. tomchee ChoSi...
2016.03.22. 14:15
Azzal az a baj, hogy azzal csak oda mehetsz, ahol már van csillag kapu.
Nem mellesleg űrhajót vezetni az egész galaxis keresztjébe, hosszába, sokkal badass-ebb, mint egy kis nudli kapucskán át sétálgatni ide-oda.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. ChoSimba tomch...
2016.03.22. 16:45
Csillagkapuk mindenhol vannak, az ősök már letették őket rég.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. tomchee ChoSi...
2016.03.22. 20:16
Még a szomszédos galaxisokban is? o_O
De ha úgy is van hát nem menőbb egy saját űrhajón fel fedezgetni ?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. ChoSimba tomch...
2016.03.22. 20:26
De, egyébként tök tuti lenne.
Nem tudom lesz-e valaha ilyen űrhajó, sőt még inkább, nem tudom létezhet-e egyáltalán ilyen technológia ?
Elméletben remek dolgok ezek, de valahogy nem látom a tényleges technikát/fizikát mögötte. Még csak nem is pedzegetjük, szóval az elkövetkezendő 50 évben én nem számolnék ilyennel
Ha egy rohadt ITER-t évtizedekig építenek, ahol a fizika alapjaiban véve óvodás szintű: nyomj össze két atommagot, akkor egy térhajlítást a büdös életben nem fogunk megvalósítani. Nem mintha lenne tényleges alapja, ugye, szóval még az sem stimmel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. VAjZY
2016.03.22. 20:43
Gyönyörű felvételek, meghökkentő jelenségek és szívbemarkoló megfogalmazások. Köszönjük szépen!
Hajrá, így tovább, újuljon, táguljon csak az a horizont!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.03.22. 20:51
Hoppá-hoppá, ingoványos talajra tévedtél az ITER-es analógiáddal.
A fizika ott olyannyira nem óvodás szintű, hogy több területen is áttöréseket kell elérnünk még ahhoz, hogy stabilan műkődő fúziós reaktort kontrolláljunk. Többek között magnetohidrodinamikából van még sok-sok tanulnivaló, de magáról a nukleoszintézisről sem tudunk olyan sok mindent, ami elég lenne.
Ha lemaradtál volna a sztellarátoros cikkről (nem olyan régi), ott beszéltünk néhány szót a tokamakokról is.
[LINK]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. ChoSimba VAjZY
2016.03.22. 21:03
Az alapelv egyszerű, de a nehézség mindig a részletekben rejlik
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.03.22. 21:34
A "térhajlítás" is egyszerű, "csak" kvantummá kell válni és/vagy interferálódni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. BiroAndras VAjZY
2016.03.23. 16:17
Meg persze az se segít, hogy nevetségesen kicsi költségvetéssel kell dolgozniuk. Többet költünk olajal kapcsolatos kutatásokra egy évben, mint fúzióra 57 év alatt összesen.
http://www.statista.com/statistics/270519/research-spending-of-the-top-20-us-oil-and-gas-companies/
http://focusfusion.org/index.php/site/reframe/wasteful/
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. ChoSimba BiroA...
2016.03.23. 16:45
Mert az egyikük a zsebét dagasztja valakinek, míg a másik csak a jövőnkről szól.
Nem kérdés melyikre jut több pénz
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tomchee ChoSi...
2016.03.23. 19:37
Hát igen. Én is mindig ilyesmivel érek a gondolatmenet végére, és aztán totál el szomorodok.=/
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. ChoSimba tomch...
2016.03.23. 21:37
Csigalom-nyugavér, már csak pár ezer év és megoldódik minden általunk generált probléma
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!