iPon Cikkek

PoE: The White March Part 2 – A feledés krónikája

Dátum | 2016. 04. 28.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

Loading…
Kérlek várj, amíg a cikk betöltődik. Nézd meg ezt a csodaszép képet, aztán főzz egy kávét.
Hogy viccnek szántam-e az előző oldalt? Nem is tudom, de amikor a játék velem csinálta, akkor nem nevettem… Mielőtt belevágnátok tehát a kiegészítő végigjátszásába, készüljetek fel, hogy bármilyen erős gépetek is legyen, bizony perceket kell majd várni 1-1 töltőképernyőre. Sajnos nem sikerült jól lekezelni a mentések egyre nagyobb méretét, vagyis ha már majdnem végigjátszottátok a játékot, netán még a White March első részén is túl vagytok, akkor akár 2-3 perceket is tölt a PoE. Az én esetemben ráadásul még az is előjött, hogy maga a mentés/betöltés menü is borzasztó lassan jött be, a túl sok mentésfájl miatt. Ilyenkor érdemes kimásolni a régieket egy külön könyvtárba és máris egy pillanat alatt bejön a menü (a Steames felhős mentést viszont ki kell kapcsolni, különben visszatölti a fájlokat). Mielőtt azonban minden CRPG rajongó lefelé görbülő szájjal eloldalogna, leszögezném, hogy a töltéstől eltekintve nagyon jól sikerült befejezést kapott a PoE kiegészítője. Sok dolgon csiszoltak (meg időközben levadászták az előző tartalom után maradt bogarakat), szóval aki most áll neki a játéknak, teljes élményben lesz része. Aki pedig a végső küldetés előtt vágott bele a jeges puszták bebarangolásába, ezúttal garantáltan nem fog csalódni a kihívásban, mert jó sok nehéz csata elé nézhetünk, ha megemelt szinten indítjuk a küldetést (7-es szinten ajánlott alapból a WM, de fel lehet skálázni maximális szintűeknek). Nehezebb fokozatokon, ha egy kicsit is belustulunk és nem mikro-menedzseljük megfelelően a csapatunkat, akkor bizony el fogunk bukni. Ez velem sokszor megesett, aminek örültem, hisz az ilyen jellegű játékoknál nem az a jó, ha mindenen úgy megyünk át, mint kés a vajon. Éppen ezért szomorított el annyira, hogy ilyen sokat tölt a játék, mert fájdalmasabbá tett egy halált, mint amennyire kellett volna. Pont emiatt tűnt fel az is, hogy a játékban talán egy kicsit sok volt a túlzottan hasonló csata, amikor ugyanolyan fajta lényekből kell sok-sok csapatnyit eltennünk láb alól. Ez különösen a legvégére volt jellemző, amikor egy kisebb hadseregnyit kellett legyőzni a White March Part II „főellenfeleiből”, akik 2-3 fős csapatokban tették próbára a türelmünket. Nehéz ellenfelek voltak, de indokolatlanul sok csata volt a játék végén, amit az is bizonyít, hogy kifogytam a táborverő alapanyagból egy térképen belül (2 lehet nálunk nehéz fokozaton). Pedig rám jellemző, hogy igyekszem úgy sakkozni a varázslataimmal és az embereim életerejével, hogy minél tovább kibírjam egy alvással, már csak a szerepjáték érzés kedvéért is.
Ha már itt tartunk, akkor egy kicsit foglaljuk össze, hogy hol is járunk a történetben. Amennyiben még nem játszottatok a kiegészítő első epizódjával, inkább ugorjátok ezt a bekezdést, mert spoilereket tartalmaz arra vonatkozólag! Az előző rész végén tehát ott tartottunk, hogy kihúztuk az egyre kihaltabbá váló kis települést, Stalwartot a bajból, illetve mondhatnánk úgy is, hogy Ondra ölelésétől mentettük meg. Az istenek háta mögötti hely elhíresült egész Dyrwoodban, így egyértelmű volt, hogy a kiürült Ondra templomot át kell benne szentelni a kovácsistenségnek, Abydonnak, akinek követői kalapácsok kopogásával helyettesítették a feledés csendjét. Stalwart tehát felvirágozni látszik, tömegek vándoroltak oda annak hallatán, hogy megnyílt a legendás White Forge (Fehér Kohó), talán már túl sokan is lettek a letelepedni vágyó szerencsevadászok. A kohó viszont olyan titkokat rejt, amiket néhányak szerint talán jobb nem bolygatni. Stalwarttól nem messze már gyűlik is egy sereg Raedcerasból, nem tudni milyen szándékkal, így ismét rajtunk múlik, hogy elsöpri-e a történelem a szívós emberek és törpék választott otthonát, vagy sem. Figyelőnk ismét látomást él át, ami viszont azt sejteti, hogy ezúttal sokkal több forog a kockán, mint azt gondolnánk. Valami olyasmi, ami túlmutat a szedett-vedett raedcerasi sereg fenyegetésén. Egy olyan erőről van szó, ami elsöpörheti egész Dyrwoodot, beleértve a mi szeretett Caed Nuánkat is. A White March Part II sztorija nem volt hosszabb, de én érdekesebbnek találtam, mint az előző részét, szép íve volt és különösen jó volt a befejezése. Sokkal többet adott a játék világának mitológiájához, még többet tudhattunk meg az istenekről és történetükről.
Ezúttal is kaptunk új társkaraktert, csak hogy ismét fájhasson a fejünk, hogy kit viszünk magunkkal. Maneha egy aumaua barbár, szép kék bőrrel és nehéz múlttal. A nő sok minden volt már, most épp egy adományhordozó (Giftbearer), ami annyit tesz, hogy olyan rossz emlékeket hordozó tárgyakat cipel magával, amiket korábbi gazdáik felejteni akarnak. A célja, hogy eljusson egy különleges helyre, ahol leeresztheti őket a feledés mély tavába… mindeközben persze ő is szeretne megszabadulni múltja árnyékától. Szerencsére a karakter ennek ellenére nem egy borongós személyiség, jó vele beszélgetni és érdemes megismerni. Mivel ő az utolsó társkarakter a játékban, a személyes küldetése nem mutat túl a White March vidékein, néhány órával azt követően, hogy felvesszük őt a csapatba, a végére is járhatunk a történetének. Szóval érdemes helyet csinálni neki a kiegészítő idejére.
Az új mellékküldetésektől nem fogjátok hanyatt vágni magatokat, de voltak annyira szórakoztatóak, hogy ne bánjuk a rájuk szánt időt. Jött rengeteg fejvadász küldetés is, amiket Stalwartban vehetünk fel, ezek meglehetősen keményre sikeredtek, nekem az egyikben benne van egy jó fél óra próbálkozásom, mire sikerült abszolválni, de talán az is közrejátszott a halálozásaimban, hogy valószínűleg sok volt a három közelharcos karakter a partimban. A barbár kaszt nem különösebben lopta be magát a szívembe, de mindenképpen magammal akartam vinni Manehát az új részben mindenhova. Némileg vicces volt, hogy hatalmas epikus harcokon volt, hogy elsőre átmentem, de a banditákkal komolyan megszenvedtem… Az akadályok megugrásában az is segíthet, hogy ha lépünk 1-2 szintet pluszba. Illetve egészen pontosan kettőt, ugyanis a Part I 14-es szintlimitjét még tovább tolták, egészen 16-ig. Ilyen tapasztalt kalandozóknak pedig már dukál néhány új képesség is, illetve új tier a varázslatokhoz! Nekem tetszettek az újdonságok, a kedvencem talán a druida tűzszarvasa volt, de a varázsló és a pap 8-as szintű varázslatai is látványosak lettek. Kellemes meglepetést okoztak még a komolyabb sztorival ellátott Caed Nuás küldetések is, amikre az épp unatkozó, otthon hagyott társainkat küldhetjük. Ezeknek már valamivel használhatóbb jutalmai is vannak, de persze nem olyan szintűek, mint amiket személyesen szerezhetünk meg. Merthogy természetesen új tárgyak is jöttek, de nem akarok mindent kifejteni, legyen azért mit felfedezni. Nehézségtől függően 10-25 óra a játék (ha mindent megcsinálunk), a Story mód nyílván kivágja belőle a csatákat, amikkel a legnehezebb fokozatokon hosszú-hosszú órákat tölthetünk. Összességében tehát nem mondhatjuk, hogy tökéletes kiegészítőt kaptunk, hiszen a technikai problémák mellett a túl sok hasonló csata is belerondított az összképbe, de a jó sztori, a gyönyörű helyszínek és a zenék kárpótoltak ezekért. Tartalmas játék lett a Pillars of Eternity, CRPG rajongóknak kötelező vétel, kiegészítővel együtt.
Kapcsolódó cikkek: Pillars of Eternity Pillars of Eternity - The White March Part I
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. Meteoreso
2016.04.28. 10:36
Én mindig szidtam ezeket a 2Ds CRPGket mert teljes áru játéknak adnak el egy 2Ds 20 évesen elavult játékmotrot most nem fogom ezt tenni
csak jelzem hogy nem attol OLD School valami hogy elfelejt valaki grafikát programozni hanem attol hogy régen az RPGknek volt mélysége és volt benne 500 ora játékmenet ha Indie lenne akkor egy szavam sem lenne
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Stormrage
2016.04.28. 11:39
hat en 10$-ert vettem az egeszet, viszont annyirt nagyon megerte, regi BG-s idoket idezi, a grafika valoban nem csucs, de elveztem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Magrathea Meteo...
2016.04.28. 12:12
Én egy ilyen CRPG-hez nem vágyom 3D grafikára. Szerintem nagyon szép úgy ahogy van. A fejlesztésnél oda koncentráltak ahova kellett, a harcrendszer, varázslatok, képességek, történet és az írás minősége remek. A technikai oldalon vétettek pár hibát, de azt írtam a cikkben is.

Szerintem ez így egy teljes értékű játék, én Kickstarter támogató voltam és még többet is fizettem érte, mint amennyibe most kerül. Összességében nem bántam meg. Imádom ezt a műfajt és régóta vágytam arra, hogy visszajöjjön a divatba.

Egy ilyet nem tudott volna összehozni egy 5 fős indie csapat. Az kb pixelgrafikás lett volna és nem hozta volna ezt a színvonalat semmilyen téren.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Ch00ler
2016.04.28. 12:12
Nekem is bejön. Szerintem nagyon szépek a helyszínek. Hangulatos a játék. A GoG-n vettem meg az alapot és a WM I-et. A 2. még nem, mivel az alap játékban most lesznek 8. szintűek a karaktereim, szóval ez még ráér

Annyi kérdésem lenne, hogy tud-e valaki olyan mod-ot, amiben a karakterek portréit át lehet rakni máshova. 3 monitoron játszok és elég fárasztó állandóan bal alulra klikkelgetni a képességek/varázslatok használatához. A karakterek kiválasztása szerencsére történhet az 1-6 billentyűkkel, amit a Naga-val tökéletesen megoldok.

Köszi a cikket. Most már látom, hogy érdemes lesz ezt a kieget is megvenni. Egy alkalmas pillanatban a GoG-n jelentős kedvezménnyel meg lehet szerezni. Ezt a töltés dolgot nem teljesen értem, mivel most is van egy fél tonna mentésem és mégsem lassul le. Talán valamit hegesztenek rajta

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Leon121
2016.04.28. 13:02
Hát én meg csalódtam a Pillars of Eternity-ben annak ellenére, hogy az Obsidian kábé a kedvenc aktív fejlesztőm. Az látszik rajta, hogy annyi minden akarna egyszerre lenni, és a végeredmény egy személyiség nélküli, inkonzisztens, szétcsúszó katyvasz. Van benne vár, de sok értelme nincs. Dugig van nyomva kihagyhatatlan harcokkal, de alig, vagy egyáltalán nem kapsz értük XP-t. Történetileg kapkod mindenfelé, BG is akar lenni, Planescape is, hagyományosabb fantasy és elvontabb, mélyebb valami is. Annyira semmilyen az egész, izzadságszagúan oldschoolnak látszani akaró kavalkád, hogy én alig vártam, hogy befejezzem, és hagyjam a francba, pedig nagyon nem erre számítottam. A két kieg innentől kezdve abszolút hidegen hagy (höh, hidegen, értitek, hidegen).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Ereshkigal Leon1...
2016.04.28. 13:29
Na, majd a Numenera!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dragon83 Leon1...
2016.04.28. 14:03
Pedig a kiegek pont az üres várat töltik meg küldetésekkel (többek között), kár, hogy nem adsz neki egy esélyt.

Tény, hogy nem ér fel a régi IE játékokhoz, de szerintem nem olyan rossz a helyzet , mint ahogy leírod. Sőt... a rengeteg javítással és plusz contenttel másodjára még jobb végigjátszani, mint elsőre. Az igaz, hogy az alapján sztorija lehetne jobb, magával ragadóbb, de a hangulat szerintem mindent visz.

Ami mások grafika fikázását illeti, arra csak annyit mondok, hogy egy ilyen 2D-s játék szebben néz ki, mint a sok 3D csili-vilinek szánt játék, miközben azok 3x annyiba kerülnek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Ch00ler
2016.04.28. 23:01
Ez igy van. En egy ideig parkolopalyan tartottam. Aztan fel ev mulva, amikor kijott egy nagyobb patch, folytattam ismet. Eg es fold volt a kulonbseg. Egy csomo idegesito szart javitottak. Azota csak meg jobb lett.
Nekem a druida valahogy nem jott be. De a ranger, rogue, mage klasszul mukodik.

Mas. Valaki probalta mar a PoE-t winfos 10-es tableten? Esetleg moonlight, vagy nvidia stream-en keresztul?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Supra
2016.05.03. 10:35
Hehe, kezdenek elfogyni a rövidítések is:-)
Egy darabig gondolkoztam, hogy miért nem hallottam az első részről - aztán rájöttem, hogy nem Path Of Exile
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!