iPon Cikkek

PSN/XBLA játékok - 2. rész

Dátum | 2010. 01. 31.
Szerző | Svindler
Csoport | JÁTÉK

Egy hosszabb szünet után folytatjuk sorozatunkat, és miután a múltkor a PSN-es játékok voltak többségben, most az XBLA-soknak engedünk inkább teret. A Microsoft gépére készült játékok leírása Daks virtuális tollából származik.

Alien Breed: Evolution (XBLA, később PSN és PC)

Az Unreal Engine 3.0 egyértelműen napjaink egyik legsokoldalúbb 3D-s motorja. A világ minden nagyobb játékkiadója megvásárolta már valamilyen projektjéhez, készült vele több tucat FPS és külső nézetes akciójáték, ez hajtja a kétdimenziós Shadow Complex-et, sőt még épülettervező programokban, virtuális bevásárlóközpontokban és hivatalos szimulátorokban is helyet kapott. A karrierje viszont még messze nem ért véget, a motor most egy felső kameraállású top-down sci-fi lövöldében bizonyíthat, ami nem másnak szolgál folytatásul, mint az 1991-ben Amigára, és később PC-re is megjelent Alien Breednek.

Az Evolution alcímet viselő új rész egyelőre csak Xbox LIVE Arcade tartalomként érhető el, de jó hír, hogy hamarosan jön a számítógépes és a Playstation Networkös változat is. Az Episode 1 tavaly december 16-án látott napvilágot, a számozásból pedig nem nehéz kitalálni, hogy bizony lesz még néhány rész, hogy teljessé tegye előttünk az Aliens filmek ihlette sorozatot.

Az Unreal grafikára ezúttal se lehet panasz
A játék története a távoli jövőbe repít el minket, azokba az időkbe, amikor az emberiség a környező bolygók meghódítása után hatalmas űrhajókkal indult felfedezni a világegyetem eddig nem ismert részeit. Az egyik ilyen hajón kezdünk, a kompunkat azonban már az első percekben támadás éri, így nekünk nem marad más lehetőségünk, mint fegyvert ragadva útnak indulni, hogy megtudjuk, pontosan mi is folyik itt. Alig teszünk azonban néhány lépést, máris találkozunk az első idegenekkel, a hatalmas bogárszerű lények pedig mindenhol ott vannak, betörnek az ajtókon, átrágják magukat a falakon, sőt még a padló alól is képesek előmászni. Kezdődhet tehát a rovarirtás!

A vezérlés kicsit szokatlan és bonyolult, de szerencsére a képernyőn mindig megjelenik, hogy éppen mit kell nyomnunk. A bal karral lehet irányítani az emberünket, a jobb kar szolgál a célzásra, a D-pad cserélgeti a fegyvereket és a tárgyakat, a bal ravasz a tárgyhasználat, a jobb a lövés, míg az ABXY gombokkal lehet ajtót nyitni, ütni, futni, illetve újratölteni. Ebből persze egyedül csak a célzás a nehéz, de a hardcore játékosoknak egy kis gyakorlás után ez sem okozhat gondot.

Munkában az elmaradhatatlan lángszóró
A játékban összesen három nehézségi szint érhető el, a legkönnyebb a rookie, majd ezt követi a veteran, és a szinte lehetetlen feladatokat adó elite. A jelenleg letölthető Episode 1-t nagyjából három óra alatt lehet végigvinni egyedül, illetve még egyszer ugyanennyi kell a helyi, illetve internetes co-op módhoz. Persze a 200 G-nyi achievementet csak akkor tudjuk megszerezni, ha mind a kétféleképpen végzünk a történettel, de kövér pontok járnak akkor is, ha sikerül az összes elrejtett feljegyzést megszereznünk, ha legalább 50 idegent megölünk saját sérülés nélkül, vagy ha elite módban is végére érünk a történetnek.

Az Alien Breed: Evolution egyszerű, élvezetes, a sötét helyszínnek és az elemlámpás világításnak köszönhetően pedig kellően izgalmas lett. A cucc amúgy a nem kevesebb, mint 2,5 millió dolláros fejlesztési költségével a jelenlegi egyik legdrágább XBLA játék, úgyhogy a Worms sorozatot is jegyző Team 17 emberei csak reménykedhetnek, hogy ez a pénz visszajön a közepes árazásnak számító 800 MS pontos, azaz 10 dolláros értékesítési díjakból. A játék nem mellesleg a legfrissebb hírek szerint trilógiának készül, úgyhogy lehet gyűjteni a következő részekre is, de hogy ezek mikor jelennek meg, azt egyelőre nem tudjuk megmondani.

Castle Crashers (XBLA, később PSN)

A Castle Crashers a 2008-as esztendő legnépszerűbb Xbox LIVE Arcade tartalma volt, az XBLA Awards rendezvényen pedig még az év játékának is megválasztották. Immáron több mint egymillió ember tolja világszerte, a The Behemoth ezért elhatározta, hogy idén végre kiadja a játék Playstation Networkös változatát is, nehogy már a PS3 tulajok kimaradjanak a jóból. De pontosan mi is az, amiért annyira odavannak a Microsoft konzolján?

A játék egy képregényes grafikával megáldott szuper aranyos akció-RPG, melyet egy gépen, vagy interneten egyszerre akár négyen is játszhatunk. A történet a sötét középkorban játszódik, hőseink pedig éppen a féktelen zabálásból és vad borozásból álló napi rituáléjukat tartják, amikor idegen katonák törnek be a várba. A gonosz varázsló seregei nem csak, hogy lemészárolják az udvartartókat, de még a király lányait is elrabolják, a trónörökösök megmentése pedig persze ezúttal is ránk hárul.

A látvány egyszerűen imádnivaló
Az apró, de annál bátrabb kis lovagokat irányítva sötét erdőkön, vadul zúgó folyókon, félelmetes barlangokon és viharos tisztásokon kell átkelnünk, miközben a gonosz erők állandóan azon mesterkednek, hogy valahogy megállítsanak minket. Természetesen mindez totális sikertelenségre van ítélve, minél több ellenfelet ölünk meg ugyanis, a karakterünk annál több tapasztalatpontot szerez, és annál nagyobb lesz az ereje, illetve a varázstudása is. Utóbbi különösen fontos, hiszen nem csak kardozni meg nyilazni lehet a kis emberkékkel, hanem varázsolni is, egy gombnyomás, és olyan átkot küldhetünk bárkire, hogy azt is megbánja, hogy egyáltalán ránk mert nézni.

A kalandjaink aktuális állását egy világtérkép segítségével követhetjük nyomon, amit használva nem csak a régebbi állomásokra látogathatunk vissza, de még a helyi kovácsot is felkereshetjük egy-egy új fegyverért. A fejlesztésre amúgy szükség is van, hiszen több főellenség is vár ránk a végigjátszás alatt, olykor egy fa hadigépezet állja az utunkat, de az se ritka, hogy egy hatalmas veszett macska vesz üldözőbe. Szerencsére a mentések mindig úgy alakulnak, hogy ha véletlenül kikapnánk tőlük, akkor ne kelljen újra végigszenvednünk az egész hozzájuk vezető utat, hanem máris nekieshessünk a második körnek.

Ostrom a javából
A hagyományos történet módon kívül még van két mini játék is, amit szintén érdemes kipróbálni. Az All you can quaff egy zabálóverseny, melyben a kis lovagok nemes egyszerűséggel felsorakoznak egy hosszú asztalnál, és az nyer, aki vad gombpüfölgetés mellett a legtöbb kaját tudja lenyomni a hőse torkán. Az Arena ennél már egy kicsit komolyabb, itt már harcolnunk is kell, az ellenfél pedig egyre erősödő hullámokban igyekszik lenyomni minket. De a jó szereplésünk persze ismét kövér achievementekkel van jutalmazva, összesen 200 G pontot lehet összeszedni, többek közt hercegnői csókok bezsebelésével, állatgyűjtögetéssel, mágia nélküli boss-harcokkal, haverok feltámasztásával, vagy éppen teljes végigjátszással.

A Castle Crashers varázsa a remek megvalósításban és a nagyszerű hangulatban rejlik. A játékvilág nagyon aranyos, a karakterek szuperek lettek, a kalandjaink alatt még mindenféle erdei lénnyel is találkozhatunk, de ami a legjobb, hogy tele van az egész apró poénokkal. Az elején például bekerülünk egy hatalmas küzdőtérre, az óriási melák ellenfelünk pedig már éppen támadna ránk, amikor rádől egy ajtó, és megjelenik mögötte egy nála is háromszor nagyobb szörny. A helyzetet nem kell ecsetelni, fantasztikus az egész, nyugodt szívvel adható ki a játékért az érte kért 15 dollárnak megfelelő 1200 MS pont.

 

Fat Princess (PSN)

A Titan Studios tavaly egy érdekes, főként a Capture The Flag játékok továbbgondolásának tekinthető programot tett le az asztalra, amiről elég vegyes vélemények röpködtek a neten. A Fat Princess négy online játékmódjából kettő követi a szokásos sémát, vagyis menjünk el az ellenség bázisára, markoljuk fel a zászlót, és rohanjunk vissza vele a saját bázisunkra, hogy bezsebeljük a jól megérdemelt pontot. Ez esetben azonban zászló helyett egy hercegnőcskével kell visszarohannunk, akit a gaz ellen (kihasználva az uralkodók torta iránti szeretetét) addig tömhet, amíg szó szerint meg nem nehezíti hős karakterünk dolgát. Minél nagyobb ugyanis a hercegnő, annál lassabban tudunk vele futni, és így jóval több az esély arra, hogy szétkapnak minket az első ajtónál, de legalább nem végelgyengülésben pusztulunk el.

Hajós bázis
Maximum 32-en eshetünk egymásnak két szembenálló félként, ha nem gyűlne össze elég ember, akkor az üres helyeket a szerver saját maga által játszott bábokkal tölti fel. Amikor a saját bázisunkon felbukkanunk, akkor még nem specializálódtunk semmire, nincsenek extra képességeink, viszont ilyenkor vagyunk a leggyorsabbak! Ez néha bizony nagyon jól jön. Úgy kerülünk be egy kasztba ha felvesszük annak a sapkáját a bázison vagy elcsórjuk egy elesett katonáról. Összesen öt féle osztály létezik. A Warrior (harcos) nem túl meglepő módon a közelharc mestere, a Priest (pap) képes gyógyítani a katonákat, a Ranger (íjász) és a Mage (mágus) pedig távolról osztja az áldást. Az utolsó lehetőségünk a melós (Worker) aki a csatában eleinte nem sok vizet kavar, viszont gyűjtheti a különböző nyersanyagokat, amiket sok mindenre fel lehet használni. A legfontosabb talán az öt osztály fejlesztése, amivel új támadásokat kapnak, a mágus például így lesz képes fagyasztani. Sajnos csak egy plusz fejlettségi szint van amit így viszonylag hamar el fog érni mindkét oldal, de a nyersanyagokból még fejleszthetjük a bázisunkat is. Építhetünk például katapultot, ami derék harcosunkat átlendíti a túlsó bázisra, a megszerezni kívánt hercegnő közelébe. Persze ez fordítva is elsülhet, ha besurran hozzánk egy ellenfél és megszerzi a mi nemesünket, majd használja a katapultot, akkor mi már csak azt látjuk amint egy átszellemült vigyorral repül a harcmező felett az, akinek a védelmére felesküdtünk. Kínos, ugye?

A pályán egyébként véletlenszerű helyeken csak úgy a földből nőnek a tortaszeletek, ezeket vihetjük vissza a nálunk lévő hercegnőhöz, aki nem fog sokat gondolkozni azon mit tegyen a kapott ajándékkal. Ha egy ideig nem kap tortát, akkor elkezd fogyni és a nádszál hercegnővel bizony csak úgy szárnyalnak az ellen katonái. Szerencsére ha ez a helyzet áll elő, akkor kedvencünk hamar tudtunkra adja, hogy korog a gyomra és rohanhatunk hozzá a harcból egy tortával.

A pályák tervezése sajnos nem mindig a legjobb. Bár némelyik tele van titkos járatokkal és extra lehetőségekkel, amiket kihasználhatunk, vannak nagyon egysíkúak is, amik nem kedveznek a CTF játékmódoknak, mert egy idő után állóháború alakul ki és nagyon nehéz lesz egyről a kettőre jutni. A két CTF játékmód között csak az a különbség, hogy a saját várunkban az ellenség hercegnőjét tartjuk fogva, vagy a sajátunkat védjük. Az egyszerűbb pályákra viszont ott van a Team Deathmatch és az Invasion mód, melyekben elfelejthetjük a hercegnőket. Elsőben csak pusztítanunk kell a szembejövőket, lehetőleg effektívebben, mint azt ők teszik, míg utóbbiban el kell foglalnunk fontos pontokat a térképen és azokat megvédve kapjuk a pontokat.

Nini egy torta!
A grafika elég kontrasztos lett, az aranyos rajfilmes figurák nagyon véres csatákba tudnak bonyolódni, ráadásul amikor már túl sokan vannak egymás nyakán akkor csak nyomogatjuk a gombokat és reméljük, hogy nekünk lesz több szerencsénk. Az MI rémesen kiegyensúlyozatlan, általában hihetetlenül buta, például legtöbbször nagy ívben és magasról tesz rá, ha viszik a hercegnőnket, ő harcol tovább. Ezzel szemben a single player részben, ami inkább csak tutorialnak fogható fel, az első pályákon van, hogy megcsinál helyettünk mindent, elég ha elmegyünk vacsorázni, mire visszaérünk már vége a pályának. Ki érti ezt?

Ami a lényeg: demó van a játékhoz, kipróbálni mindenképp érdemes, ráadásul a patchek alkalmával már két ingyen térkép is érkezett pluszba az alap 9-hez, ha rég nem néztünk volna vissza a megvett játékunkra, akkor tegyük meg. Problémái ellenére a Fat Princess szórakoztató egy darab, de a CTF módoknak csak az összetettebb pályákon van értelme, különben nagyon idegesítővé válhat egy idő után a taktikázni vágyó játékosoknak (baráti társaság és headset előny).

 

Trials HD (XBLA)

Majdnem napra pontosan tíz éve, hogy egy Rózsa Balázs nevű fiatal magyar programozó megalkotta az Elasto Maniát. A játékban egy kis crossmotoros figurát irányíthattunk oldalnézetből, a pályán elszórt almák összegyűjtésében pedig a nehézséget az adta, hogy mindezt egy olyan kemény terepen kellett végrehajtani, ahova a való életben soha nem merészkednénk ki. Az Elma a C64-es Kikstart 2 és a Gameboy-os Motocross Maniacs modern változata volt, a maga nemében mégis maradandót alkotott, azóta készülnek ugyanis újabb és újabb feldolgozások a témában. Az idők során a finn RedLynx is beállt a sorba, a PC-s Trials 2 játékuk után pedig tavaly nyáron kiadták a konzolos Trials HD-t is, melynek köszönhetően a stílus újra visszaköltözött a tévéképernyőkre.

Az Xbox LIVE Arcade rendszerről letölthető Trials HD-ben szerencsére nem kell gyümölcsök szedegetésével bíbelődnünk, sőt a remek pályatervezésnek köszönhetően még a kihívás is minden korábbinál keményebb. Nem elég, hogy hajmeresztően bonyolult, és összetett pályák megmászása a cél, de közben még gyilkos üvegtáblák, robbanó olajoshordók, velünk együtt leszakadó hidak, kerekünk alatt szétcsúszó pallók és perzselő tüzes karikák is nehezítik a dolgunkat. A játék nem szól másról, mint a száguldásról és a szabadságról, ami a legütősebb pedig, hogy eközben zúzós metálzene üvölt, az emberünk meg még vadul kurjongat is a motoron. Nem semmi az egész, ahogy az sem, hogy amikor elesünk, akkor fröcsög a vér, hallatszik a csonttörés, durvább becsapódásokkor pedig a gép még darabokra is hullik.

Jó lenne még felérni a tetejére
Az irányítás rendkívül egyszerű lett. A jobb ravasszal adagoljuk a gázt, a másik a fék, a bal karral pedig egyensúlyozunk a motoron, a legfontosabb ugyanis, hogy mindig jól érkezzünk, különben a nyakunk törhet ketté. Összesen öt nehézségi fok érhető el a játékban, melyekhez természetesen átlag 5-10 közötti mennyiségben saját pályák is tartoznak. Persze ahogy haladunk előre, úgy keményít be a játék is, a vége felé pedig már örülhet az ember, ha egyáltalán be tud úgy érni a célba, hogy ne kezdte volna újra a pályát legalább kétszáz alkalommal.

A hagyományos versenysorozaton kívül van még egy Tournaments mód is, melyben több pályát kell teljesítenünk egyhuzamban, bukás nélkül, a lehető leggyorsabban, illetve egy Skill Games névre keresztelt lehetőség, ami mindenféle mini játékot kínál nekünk kipróbálásra. Van, amikor egy óriási ketreclabdában kell végiggurulni a pályán, míg máskor egy hátunkra erősített rakétával repkedhetünk szabadon, vagy egy pótkocsit húzva azt a feladatot kapjuk, hogy vigyük el minél távolabbra az egy percen belül felrobbanó bombákat. Aki tehát megunta a klasszikus kihívást nyújtó ügyességi módot, az itt is próbára teheti magát és a fizikai érzékét, mely utóbbira bizony ezúttal is hatalmas szükség van.

A KRESZ-táblák betartása kötelező
Nincs vége azonban a kalandoknak akkor se, ha már végeztünk mindennel, a User content menüpont alatt ugyanis saját készítésű pályákat is kipróbálhatunk. Csinálhatunk az igényeinknek megfelelő terepet, de lehet letölteni is, ez utóbbi sajnos azonban csak akkor érhető el, ha a barátaink közül valaki már megosztotta a sajátját. A csereberéért amúgy achievement is jár, melyből arcade játék lévén ezúttal is 200 pontnyit gyűjthetünk össze. Jutalmat kapunk öt megszerzett aranyéremért, az első befejezett bajnokságért, a teljesen totálkárosra tört motorért, a különböző mellékfeladatok teljesítéséért, illetve többek közt az összes pálya elérhetővé tételéért is.

A Trials HD mérete mindössze 210 MB, az ára pedig 1200 MS pont, de 400 további pontért elérhető még a karácsony nagy sztárjának számított Big Pack DLC is, mely 5 bajnoksággal, 35 vadi új pályával, és 50 G-nyi gamerscore-ral egészíti ki az alap tartalmakat. A játéknak fantasztikus, már-már utánozhatatlan hangulata van, hosszú ideig elszórakozik vele az ember, úgyhogy ha van öt olyan cím az XBLA-k sorában, amit kötelező jelleggel mindenkinek ki kell próbálnia, akkor ez minden kétséget kizáróan az egyik ilyen!

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Daks
2010.01.31. 20:18
Csak a trials hd
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!