iPon Cikkek

Puppeteer - Tök 6 óránál!

Dátum | 2013. 10. 01.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

Rengeteg olyan alkotás születik mostanában, amely kifejezetten családokat célozza meg, pedig egyáltalán nem könnyű olyan filmet, vagy játékot készíteni, amelyen a gyerek sem unatkozik a szülő is nevetni tud, vagy épp fordítva. A Puppeteernek tökéletesen sikerült eltalálnia ezt az arányt - igaz, hogy a csokitölteléket sugárban hányó óriás dísztök nyilván a kicsiket fogja jobban szórakoztatni, a kommunizmus bukásának története dióhéjban pedig a felnőttek arcára csal majd nagyobb mosolyt, de az biztos, hogy a Puppeteer olyan játék, amelynek végigjátszása alatt senki sem fog unatkozni. Hozzátenném persze, hogy mivel a játékhoz nincs magyar szinkron, nem árt, ha legalább egy angolul tudó egyén is jelen van, mivel a szereplők és a narrátor rengeteget beszélnek, és a nemzetközileg is érthető képi poénok mellett nagyon sok jópofa szöveg van, amit kár lenne kihagyni. A Puppeteer 2D-s platformjáték, 3D-ben felépítve egy igazi, nagy eposzi léptékű mese, mágikus bábszínház formájában előadva, és mint ilyen teátrális, pörgős, hatásvadász, teljesen elborult és rendkívül szórakoztató. Az alkotók igen gazdag képzelettel rendelkeztek, vagy igen jóféle dolgokat szívtak, de inkább mindkettő. A történet szerint a gonosz Medvekirály fellázadt a Hold Királynője ellen, ellopta mágikus kristályait és szörnyű hellyé változtatta az egykor szép és virágzó birodalmat, de ez még nem minden, éjszakánként alvó földi gyerekeket rabol el, bekebelezi a lelküket, hogy hatalmát növelje, és bábutestbe zárja őket. Főhősünk, Kutaro is erre a szomorú sorsra jut, ráadásul fejétől is megfosztva félredobják. Őt azonban szó szerint kemény fából faragták: nem hagyja annyiban a dolgot, és az útját terelgető kétes motivációkkal rendelkező gyanús boszorkány segítségével útnak indul, hogy rendet rakjon a fejre állt királyságban.
A játék helyszínei gyönyörű, őrült, sokszínű színpadi díszletek, melyek gyorsan változnak: ha teljesítettük a pályát, már kapjuk is az újat minden látványosan leomlik, átalakul, újra felépül, és a felépült pályák is tele vannak izgő-mozgó elemekkel. Egy kastély konyhája, folyosói és termei, bambuszerdő, cseresznyéskert, japán szentély, vagy akár egy kígyó teste (kívülről és belülről is) is érdekes hely, de van itt kalózhajó, tenger alatti világ, vadnyugati vasparipa, Halloween-témájú vagy Aliz Csodaországa ihlette pálya is. Ezek a színpadi díszletek nagyon ötletes formákban biztosítanak nekünk különböző játéklehetőségeket, eleinte csak ugrálnunk kell és a különböző fejeket használni egy-egy speciális feladatra, ám az igazi móka akkor kezdődik, amikor megtaláljuk a Calibrus névre hallgató mágikus ollót, melynek segítségével szó szerint átvághatjuk magunkat az elénk állított akadályokon. Ki ne szeretne szabadon szabdalni és vagdalkozni néha? (Vagy gyakran?) Az olló segítségével ráadásul repülni is tudunk, nagyon élveztem pl. amikor varrások vonalait kellett követni a levegőben, és minél gyorsabban szabdaltam, annál gyorsabban száguldott Kutaro a levegőben. Az alkotóknak a szokásos platform mechanikákat sikerült ügyesen feldobniuk ezzel az ollós ötlettel. Arzenálunk később több mitikus fegyverrel is bővül: pl. a lovagi pajzs segítségével a saját támadásait tudjuk az ellenfél ellen fordítani, a nindzsák erejével bombákat dobálhatunk, a kalózkampóval a tárgyakat tudjuk magunkhoz rántani és még az olló is kap egy kis turbót, amelynek segítségével gyorsabban száguldozhatunk szabdalás közben. Kalandjaink során rengeteg különböző fejet találhatunk Kutarónak hiányzó kobakja helyére, a hamburgertől kezdve, a kincsesládán és a hernyón át egészen a repülőgépig. Mindegyikhez tartozik egy-egy mókás animáció is, valódi funkciója közülük azonban csak néhánynak van. Nem is fogjuk sűrűn használni őket, de színesebbé és viccesebbé teszik a történetet, emellett életerőnket jelképezik. Mindig a legutoljára megszerzett három fej között váltogathatunk, és vigyáznunk kell, hogy ne veszítsük el őket, mert ha nem marad egy sem, elölről kezdhetünk mindent. Fejgyűjteményünk darabjainak megtekintéséhez külön menüpont található a játékban, ahol fejezetekre szedve szépen megnézetjük az összeset, amit megszereztünk, és az animációkat is kipróbálhatjuk, ezen kívül mindegyikhez kapunk egy pár bekezdésnyi humoros kis sztorit is, amely az adott fej eredetét meséli el. Kutaro története 7 felvonásból áll, mindegyik 3 színre van osztva, a már végigjátszott színeket bármikor újrajátszhatjuk, így lehetőségünk van a teljes újrajátszás nélkül is megtalálni az összes kihagyott fejet, vagy a rejtett pályákat, ahol bónuszokat kaphatunk. Arra is lehetőség van, hogy újrajátszáskor a színeket ne az elején, hanem a közepén kezdjük.
A király és kedvenc cicája csúnya dolgokra készülnek
Kutaro mellett kezdetben Ying Yangot, a macskát is irányíthatjuk, aki tud repülni, nyomatja a miaús poénokat és nagy segítséget jelent kalandjaink során, megkeresi pl. az új fejeket, rejtett dolgokat, és segít megtalálni az aranyszínű kristálydarabkákat, melyekből minden összegyűjtött 100 darabért új életet kapunk. Ying Yang helyét később a hasonló feladatokat ellátó Pikarina veszi át, a vicces szavakat feltaláló nagyszájú, eszes kiscsaj, aki amellett, hogy mókás megjegyzésekkel szórakoztat minket utunk során, még a narrátornak is beszólogat. Sosem látható narrátorunk egyébként külön egyéniség, akinek Stephen Greif kitűnő angol színész kölcsönzi a hangját. Kétjátékos módban az egyik játékos Kutarót irányítja, a másik a társát, ha egyedül játszunk, a jobb oldali stick a társunk, a bal oldali a kissrác. Az irányítás szerencsére jól sikerült, kényelmesen lehet terelgetni mindkét szereplőt is egyszerre (társunk egyébként magától is jön velünk, időnként kell csak az érdekesebb helyek felé irányítanunk). Ha ketten játszunk, az ügyesebb játékosnak ajánlatos Kutaróval játszani, aktuális társát bárki el tudja irányítgatni. A játék Move-val is működik: a világító fagyival Kutaro társát lehet irányítani, ami így sokkal jobb móka, hiszen oda repül, ahová mutatunk, és így a figura is gyorsabban mozog. Kutarót mindenképp az alap kontrollerrel kell irányítanunk, így a Move-ot használni csak két játékos esetében van értelme. A játék 3D-ben is játszható, sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, mert senki nem akart megdobni egy 3D-s tévével. Az alkotók szerint a 3D igen jól sikerült, mert más játékokkal ellentétben olyan módszert használtak hozzá, ami nem csökkenti a framerate-et - ezért aki teheti, mindenképp próbálja ki. Akárcsak pályából, főszörnyből is változatos a választék, belőlük ráadásul jó sokat kapunk, minden felvonásra jut egy. A gonosz medve mellett felsorakoznak tábornokai, azaz a kínai zodiákus minden állata, ők lesznek fő ellenségeink, de a kisebb ellenfelek között is sok érdekességgel találkozhatunk: van itt taiko dobot verő démonná alakult szentélykapu, robotrák és a már említett édes csokitölteléket köpködő Halloweenes dísztök. Legyőzésük némi kitartást igényel, vannak olyan harcok, amelyek több fázisból állnak, és hosszan elnyúlnak, a csaták csúcspontjain a Quicktime eventekhez pedig jó időzítés szükséges. A főszörnyek mechanikái között akad ugyan némi ismétlődés, de ezt nyugodtan megbocsáthatjuk az egyébként kitűnő játéknak.
Harc a sárkánnyal
A nagyon jól eltalált mesehangulatot és az izgalmakat fokozza, hogy a közönség velünk együtt izgul, ujjong és tapsol: ha bajba kerülünk ijedten felzúdulnak, és éljeneznek jól sikerült lépéseinket látva. A másik hangulatfokozó elem a Patrick Doyle által szerzett jól eltalált kísérőzene, amelynek magyar vonatkozása is van, ugyanis a Hungarian Studio Orchestra kitűnő előadásában hallhatjuk (csak érdekességképp említem meg, hogy a Crysis játékok zenéjét is ők adták elő). A darab 10 éves kor felettieknek ajánlott, ami teljesen jogos, mivel vannak benne olyan félelmetes szörnyek és helyzetek, amelyektől a kisebbek még megijedhetnek. Minden nagy, színes szagos, hangos, és még 2D-ben is lemászik a képernyőről, a fenevadak sokszor szemből ugranak az arcunkba. Arról nem is beszélve, hogy verbális humor nagy részét sem értékelnék a kicsik, a játékban szereplő egyetlen dalbetét pl. kifejezetten ezért született, hogy a nyálas tucatrajzfilmeket parodizálja, de társadalmunk többi rákfenéje (pl. tévéshop) is megkapja a magáét. A játék 12-15 óra tiszta játékidőt biztosítana, ha mindig mindent eltalálnánk elsőre, de úgysem fogunk (egyébként sem az a fajta darab, amit együltő helyében végignyomat az ember) így garantáltan hosszú időre biztosítva lesz a szórakozásunk. Mivel minőségi darabról van szó a 12 000 Ft körül mozgó ár teljesen indokolt. HC platformerek nem fognak benne túl nagy kihívást találni, de a darab nem is kifejezetten nekik készült (hacsak nem kedvelik a könnyed szórakozást kínáló humoros, őrült történeteket). Ebben a játékban minden a helyén van: izgalmas sztori, változatos, fantasztikusan kinéző, rendkívül ötletes pályák, szórakoztató karakterek, csípős humor - a Sony Japan Studio igazán remek munkát végzett. A Puppeteert jó szívvel tudom ajánlani felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, közös családi, baráti szórakozáshoz kifejezetten kitűnő a darab, és biztos vagyok benne, hogy búvárruhás boszorkányt sem fog senki sehol máshol találni.

Platform: PS3
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. nedcoleman
2013.10.01. 22:58
Morte, ez jó volt Csak annyit, hogy igen finom lett a 3D. Valóban foglalkoztak vele (erre is nagyon ügyeltek a készítők, éppen úgy, mint bármi másra) - hiszen ami a háttérből előtör az tényleg "térben" van és hatásosan közelít. Biztosan szép napjaik lehettek a srácoknak, bár most, hogy elkészült a játék pár hétig tuti depressziósak lesznek. Nem kéne , maradandót alkottak ez nem kérdés.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!