iPon Cikkek

Puzzle Quest: Galactrix

Dátum | 2009. 04. 06.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

A casual játékok végtelen tengerén, ahol a PoPCap az úr, az új Poszeidon, feltűnt egy bátor kis fregatt. Egészen új színt hozott a kék habok közé, egy valóban egyedi műfajt, vagy inkább azok egy különleges keverékét. Ez volt a Puzzle Quest: Challenge of the Warlords.

A nagy előd

A széria első darabja igazi áttörés volt. Elsőként keresztezte a szerepjátékot és a stratégiát a kővarázslóval (3 azonos színű követ egymás mellé húzva azok eltűnnek). Kimozdította a gépies színpárosítós játékot a monotonitásból, és egy új szintre emelte. Karaktert generálhattunk, ahol választhattunk 4 egyszerű kaszt közül (druida, lovag, harcos, varázsló), szépen megrajzolt avatárok voltak, egy könnyed sztori, küldetések és rengeteg féle játékmód, amikből kedvünkre válogathattunk. Ezek többsége át is került a Galactrixba.

Puzzle Quest: Challenge of the Warlords
A gyökeres átalakulás

Egyértelműen látszott a fejlesztőkön, hogy megpróbáltak megint akkora újításokkal előrukkolni, mint annak idején a Challenge of the Warlordsnál. A fantasy környezetből a sci-fi-be való átlépés szinte adta magát, de lássuk, miben hozott még újat a Galactrix.

Már a karaktergenerálásnál rögtön feltűnhet, hogy nincsenek kasztok, mint az elődnél. Az új Puzzle Questben egészen másképp oldották meg a képességeket, azok itt csak az űrhajónktól függenek, illetve annak felszerelésétől.
A legfontosabb különbség az új hexagonális játéktér. A korábbi felülről bepotyogó kövek helyett, most mindenhonnan jöhet ránk az áldás, attól függően, hogy honnan hova mozdítottuk a köveket (Ennek a játékbeli magyarázata, hogy az űrben nincs gravitáció, ezért nem felülről lefele esik minden, bár igaz, hogy így esniük sem kéne). Ez első ránézésre egy bonyolultsági fokkal megemeli a játékot, hisz nehezebben lehet előre következtetni. Ötletnek remek volt, de hogy a megvalósítás is ilyen jó lett e, az mindjárt kiderül.

és ami lett belőle... Galactrix

Kezdetek és sztori

A játékban a lényeg egyértelműen a story mód, de van lehetőség gyors csatára is a gép ellen (Quick Battle), ha csak pár percünk van míg a főnök visszaér. Raktak bele multiplayert is, ami szintén csak egy rövid csata mód. Negatívuma, hogy csak LAN-on vagy IP cím beírásával tudunk kapcsolódni, ami azt eredményezi, hogy még egy ilyen nyúlfarknyi összecsapás megejtése is előzetes szervezést von maga után barátainkkal. Pozitív, hogy bármilyen hajót választhatunk magunknak a játékhoz.

No de vissza a story módhoz. Miután elkészítettünk karakterünket, azaz választottunk egyet a 4 avatár közül, rövid intrót kapunk. A bevezető egyszerű állóképekkel operál, de ez nem is baj, a hatást a részletes és meghökkentő stílusú rajzokkal akarták elérni. Nekem nem tetszett, de az abszolút szubjektív.
Történetünk főszereplője tulajdonképpen az Emberi faj, a hódító, nagyravágyó és megállíthatatlan csúcsragadozó. Ne várjuk a sztoritól, hogy Mass Effect szintű mélységekbe taszít majd minket, de első ránézésre nincs vele gond. Igaz néha foghatjuk a fejünket, olyan igazságokat vág hozzánk torz mindenható barátunk, mint például „Mit sem ér a tudás, ha nem tudunk vele élni” és satöbbi. Nem lövöm le előre, mi fog történni, talán annyit megér, hogy végigszaladjunk a főszálon, ha már Galactrixra adjuk a fejünket (csak bírjuk addig cérnával, míg kibontakozik a dolog).

Bejátszás... ugye milyen igaza van?
A végtelen történet…

Visszakanyarodva frissen elkészített karakterünkhöz, az első amit megtanulhatunk, az a mozgás. Elénk tárul az Erebus rendszer térképe, amin rögtön láthatjuk, hogy nem csak bolygók, de meteorok, űrbázisok és más hajók is tarkítják a látképet. Számtalan ehhez hasonló rendszer van, no de mennyi is az a számtalan?

A milliónyi rendszer egyike
Nyakunkba vesszük hát a végtelen űrt, ám elhagyva az Erebus barátságos kis űrbázisát és meteorjait az első ugrókapun át, valóban megtudhatjuk mi is az a végtelen... A Galaxis térképre rátekintve több 10 órányi játékidőt sejtet a Galactrix, de 5-10 óra után már felmerült a kérdés bennünk, hogy jó ötlet volt e ennyire elhúzni a dolgot.

Ez még nem minden... katt a képre!
Irányítás és lehetőségek

A Warlords-al ellentétben - ahol kattintásra mozgott avatárunk - itt az egeret követi folyamatosan. Ez őszintén szólva elég idegesítő elsőre (sőt talán másodikra is), de meg lehet szokni. Eleinte az is gond lehet, hogy a sok cikázó hajó közül felismerjük melyik a mienk, de pár óra játék után, amit követően lehet már megejtettük az első űrhajócserénket is, nem jelent majd problémát a dolog.

Most pedig ejtsünk néhány szót a lehetőséginkről. A játék szépen lassan vezet be minket az „űrutazás szépségeibe”, azaz nyitja ki előttünk az egyes játékmódokat. Ezeknek a kulcsai a legénységünk tagjai. A történetben haladva fokozatosan szedhetjük őket fel. Ők teszik elérhetővé a minijátékokat, amelyekből összesen 5 féle van (bányászás, Ugrókapu hackelés, tárgykészítés, alkudozás, információgyűjtés), a hatodik emberünk a telepata Sable, neki kicsit más szerepe van. Az ő segítségével el tudunk kerülni bizonyos nem kívánt csatákat, ha megcsináljuk a hozzá kapcsolódó küldetéseket (összesen 7-et). A karakterlapunkon található 7 rubrika jelképezi ezeket a küldetéseket.

Gyakoriak a párbeszédek a játékban, választási lehetőséget viszont egyik sem ad...
A hű legénység viszont még nem elég a sikerhez, kell egy kaszni is, amibe betuszkoljuk őket. A játék során lehetőségünk lesz leváltani hajónkat is, nem csak a felszerelését. 3 űrhajónk lehet, de ezek közül csak 1 lehet aktív és felszerelt, a többit érdemes eladni amint lehetőségünk nyílik rá. Cirkálónknak számos fontos tulajdonsága van, így például, hogy hány plusz alkatrészt tudunk rászerelni és ezeket milyen elosztásban. Az elosztás alatt annyit értünk, hogy mennyi fegyver, vezérlő vagy motorikus típusú tárgyat tudunk rátenni. Ezen kívül figyeljünk még arra is, hogy mennyi a szállítási kapacitása és a sebessége. Ha elég gyorsak vagyunk, akkor az egérrel manőverezve néhány csatát elkerülhetünk, igaz kényelmesebb megoldás Sablet használni. A teherbíró képesség pedig azért fontos, mert a bányászás minijátékkal bizony pillanatok alatt megtölthetjük a rakteret.

Játékmódok avagy a lényeg

Az alap csata:

Párosítható típusok: piros, sárga és zöld mana; bombák; pajzstöltés (kék); psi (Sablenek); intel (XP)

A játék célja egyszerű: semmisítsük meg az ellenséges hajót. Ezt úgy tehetjük meg, hogy először lemerítjük a pajzsait, amelyet kék csíkok szimbolizálnak (a pajzs melletti számok konkrétan is mutatják, hogy hogy áll az első védelmi vonal), majd pedig magát a hajót lőjük szét. Sebzést két módon vihetünk be: bombákat párosítunk vagy hajónkra szerelt lézerekkel és rakétakilövőkkel támadunk. Természetesen a felszerelés használatához energia kell, amit a kövek párosításából nyerünk. Minél több követ rakunk ki, annál nagyobb hatást fejtenek ki. Viszont míg a Challenge of the Warlords-ban 4 kő kirakását követően újra jöhettünk, itt csak 5 egyforma után kapunk új lépést. Ha egy lépésből több pár is létrejön, vagy azok sorozata (chain-je), szintén növekedik az effektivitás, egészen a nova és a szupernova effektekig (szupernova után új kört kapunk).

A másik újdonság a már említett hexagonális játéktér. Nem is kerülgetem tovább a forró kását, a jónak tűnő ötlet kifejezetten rosszul sült el. Annyira nagy lett a szerencse és a véletlen szerepe a játékban, hogy gyakorlatilag még olyan „meccset” is volt alkalmam játszani, hogy egyetlen mozdulatot követően ellepték a nova és szupernova feliratok a képernyőt, mígnem meg nem halt az ellenfél. Egyetlen lépésből. Hasonló eset persze visszafelé is előfordult. A játékból tehát kiölték a taktikát.

Bányászás:

Párosítható típusok: nyersanyagok

Talán a legegyszerűbb és legnyugalmasabb minijáték. Az egyes meteoritokon más- és másféle nyersanyagok találhatók. Megadják nekünk, hogy miből mennyit lehet kibányászni maximum. A játék addig tart amíg elfogynak a lépések, vagy kibányásztuk mindenből a maximumot. A meteorok egyszer aknázhatóak ki, javasolt ellenőrizni a művelet előtt, hogy a hajónkon van-e elég hely a rakománynak. Ha utólag derül ki, hogy nincs, akkor a nyersanyag kárba vész, vagy csak egy részét kapjuk meg, annyit, amennyi helyünk épp volt. Kereskedésnél ügyeljünk, hogy minél jobb áron szabaduljunk meg a felesleges matériáktól (zölddel jelölik a kedvező ajánlatokat).

Lydia tapasztalt bányász, látszik rajta nem? :)
Ugrókapu hackelés:

Párosítható típusok: piros, sárga, zöld, kék, ezüst és lila kövek; idő (órák)

Adott időre kell egy színsort összepárosítanunk. A jobb sarokban mutatja a játék, hogy épp melyik szín következik. Az órákat kirakva +10 másodpercet kapunk. Idegesítő hibája, hogy ha elindítunk egy chaint, a visszaszámlálás nem áll meg, és ha a chain nem érinti a nekünk kellő színt, hosszú másodpercek mennek el a semmire. Itt is nagy szerepe van a szerencsének, előfordulhat, hogy mondjuk a játék lilát kér, nekünk pedig a pálya 3 legtávolabbi pontján van belőle 1-1, vagy még annyi se, és kénytelenek vagyunk kapkodva más színeket párosítani… mígnem lejár az idő és próbálhatjuk újra és újra… persze ha szerencsénk van akár 60 másodpercünk is visszamaradhat!

A hack egyértelműen a játék mélypontja. A legrosszabb az, hogy ki sem lehet kerülni, ugyanis csak úgy juthatunk át egy új rendszerbe, ha hackeljük a hozzá vezető ugrókaput. A Galactrix kényszerít tehát minket, hogy ezzel a minijátékkal játszunk, és bizony nekem itt ment el a kedvem tőle. Lapozzunk csak bátran vissza a Galaxis térképhez, és számoljuk össze hány rendszereket összekötő vonal van… Igen, mindegyik egy kötelező hack minijáték. Ha élvezetes lenne, nem szólnék semmit, talán csak annyit jegyeznék meg, hogy nem ad választási lehetőséget, mint elődje. Ott kedvünk szerint azt játszhattuk, ami tetszik. A Galactrix a látszat ellenére elképesztően lineáris.

A gyűlöletes hackelés. ED24: Irány a vastelep!

Tárgykészítés:

Párosítható típusok: piros, sárga és zöld egységek, illetve fegyver, motor és vezérlő alkatrészek

Ez az a játékmód az, ami nem lett rosszabb, mint az előző részben volt. Már ott se volt a legjobb. A ’no moves left’ felirattal bizony gyakran találkozhattak a lelkes mesteremberek. Itt sincs ez másképp, csak máshogy jutunk el hozzá.
A cél, hogy a tárgyhoz kellő alkatrészeket összerakjuk. A lenti képen például adott, hogy 2 motor elem és 8 vezérlő kell. Az elemeket a megfelelő színű kövekből nyerhetjük ki, majd pedig a 3 féle elemtípust tetszés szerint összepárosíthatjuk egymással, akár 3 különbözőt is. A nehézséget a felesleges üres elemek, amik mozgathatók, de nem párosíthatók és a bejövő fix elemek okozzák, amiket mivel nem mozgathatunk, csak úgy tűnnek el ha egymás mellé csúsznak valahogy.
Tárgyat csak űrállomáson készíthetünk, ami nincs minden rendszerben…

Az ügyeskezű mérnök leányzó rejteget még meglepetéseket
Alkudozás:

Párosítható típusok: piros, zöld, sárga, lila, fehér kövek

Lényege, hogy a megpróbáljuk a táblán lévő összes követ összepárosítani. Ez gondos előzetes tervezést igényel, talán ez a játék veszi igénybe leginkább a szürkeállományunkat. Szinte minden Bejeweled játékban helyt kap ez a mód, itt annyi a különbség, hogy nem veszítünk akkor sem ha nem sikerül mindent eltűntetni, minél több párt találtunk annál nagyobb kedvezményhez jutunk a helyi shopban. Ha nem tetszik az alkudozás, nyugodtan ki lehet hagyni viszont.

Nincs választás, a rágcsáló marad a hajón :(
Információgyűjtés:

Párosítható típusok: frakciókövek, radioaktivitást jelző szimbólumok (bombák)

Ezt a játékot kapjuk utolsóként, de igazából elég jellegtelen is, akár ki is hagyhatták volna. Keveset lesz alkalmunk játszani, de ha lehetőség nyílik rá mégis érdemes nekiesni, mert a pletykák, amiket felfedünk vele, kicsit jobban megismertetnek a történeti háttérrel és az egyes fajokkal (érdekes, hogy az emberek galaxis szerte történelemről pletykálnak inkább, és nem napi politikáról, de sebaj).
Annyit kell tennünk, hogy a fent megadott számú párt létrehozzuk úgy, hogy közben nem párosítjuk össze az általunk egyébként nem mozgatható, szürkén villogó radioaktivitás-jellel ellátott köveket. Ha mégis sikerül, a játéknak azonnal vége, újra próbálkozhatunk.

A reputáció csodái: mire felvettem a szépséges Elgarát már a fél flottájukat szétlőttem, mégis kész örömmel adták őt mellém...

Hang és zene:

Talán az egyetlen, amibe nem tudok belekötni. A zene hangulatos, a hangok pedig rendben voltak. Igaz huzamosabb idő után hajlamos az ember inkább valami saját zenét berakni helyettük és lemute-olni a játékot, csak ilyenkor fennáll a veszélye, hogy jön egy cutscene és lemaradunk a torz pasas bölcsességeiről. Áh, nem állom meg, lehetne több fajta zene.

Összegzés:

A Galactrix, akárhogy is nézzük, sajnos nem lett jó játék. Rákényszerít minket kellemetlen minijátékokra (hack), és még a mellékküldetéseket is kénytelenek vagyunk megcsinálni ha haladni akarunk a történetben, mert túl hamar túl nehéz ellenfeleket is elénk rak (annyi élete és tűzereje van, hogy még a szerencse se segít legtöbb esetben). A quest log túl kicsi, oda-vissza kell cikáznunk, ezért ügyeljünk, hogy soha ne legyen nálunk csempész áru, mert akkor négyzetcentiméterenként 3x megtámadnak minket mindenhol. A látványra azért kapott csak 7 pontot, mert néhol nem ütnek el eléggé a kövek színei, ez pedig erőlteti a szemünket, ami egy ilyen játéknál nem túl jó.

Azt tudom mondani, hogy aki nem játszott még Puzzle Questel, az inkább a Challenge of the Warlordsal próbálkozzon, aki pedig igen, az vegye elő megint, vagy inkább a PoPCap-es Bejeweled 2-vel üsse el az idejét, ha minden áron kővarázslózni akar.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Svindler
2009.04.06. 12:56
VISSZA A CIKKHEZ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Vidra
2009.04.08. 08:16
Bár én csak a játék Nintendo DS-es változatával játszottam, szeretnék néhány észrevételt fűzni a teszthez. Az ugrókapu hackelés valóban idegesítő, kikerülhetetlen, de ez még nem minden: a kapuk időről-időre bezárulnak, így egy kaput többször is ki kell nyitni! Egy másik negatívum, hogy hiába van sokféle űrhajó a játékban, ha nem lehet annyi pénzt szerezni, hogy egy használhatóbbat megvegyünk (legalábbis nekem eddig nem sikerült). Kicsit védelmembe is venném a játékot: az hogy a szövetséges hajók is megtámadtak nem bug, csak valószínűleg volt egy kis csempészáru (contraband) a rakteredben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Magrathea
2009.04.08. 15:11
Valóban igazad van, még ki is írja, hogy a csempészcucc a ludas, csak addigra már lehet kissé felment bennem a pumpa! =) Ettől függetlenül ez nem javít sokat a játék értékelésén. A PC verzióban szerencsére nem zárulnak újra a kapuk (legalábbis velem nem fordult elő, pedig izzadtam előtte jó pár órát).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!