iPon Cikkek

Raiders of the Broken Planet - Nem csak a bolygó rossz...

Dátum | 2017. 09. 27.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

A spanyol MercurySteam a klasszikus Castlevania új generációs változatát elég jól eltalálta (ebben talán volt szerepe annak, hogy a segítségükre volt a mester, Hideo Kojima is), mi is csupa jókat írtunk róla. Más kérdés, hogy nem lett kiugró közönségsiker, de szerencsére nem is bukott meg a pénztáraknál. Ez elég volt arra, hogy elkészülhessen a Lords of Shadow 2 is, aminek a befejezése előtt már nagy reményekkel el is kezdték hegeszteni a saját játékukat, jelen tesztünk alanyát. Ez lett a Raiders of the Broken Planet, ami egy érdekes szörnyeteg. Egyrészt free-to-play, ami jelen esetben annyit takar, hogy ingyenes letölthető. Ezzel azonban csak a bevezető kampányt kapjuk meg, és az igaz, hogy egy bármeddig tolhatjuk, de a további kampányok letöltéséhez már bizony fizetnünk kell. Az ígéretek szerint egy-egy küldetéssorozat olyan 3-4 havonta jelenik meg, ami azt jelenti, hogy jövő májusig be is fejeződik az egész.
Oké, de miről is van szó? Nos, a Raiders of the Broken Planet tulajdonképpen egy kifejezetten multiplayerre kihegyezett online TPS akciójáték. Egy titokzatos bolygón a helyiek felfedeztek egy Aleph névre keresztelt különös energiát, amivel aztán addig sikerült kísérletezniük, hogy végül a drága tudósok előidéztek egy jó nagy robbanást, ami természetesen apokalipszishez vezetett. Úgy döntöttek, hogy ennek ellenére nem adják fel. A széttört bolygón, vagyis a Broken Planeten újraszervezték a civilizációjukat, kirekesztve mindenkit, aki nem értett velük egyet. Ők csak békét, egyetértést, és nyugodt életet akartak, a technológia nélkül, ami a pusztulásukhoz vezetett. Odáig is elmentek, hogy az ellenszegülőket szépen kidobták az űrbe, akik aztán valahogy eljutottak a Földig.
Aztán persze megjárták, mert az emberek egy idő után megjelentek a bolygón, nagy reményeket fűzve az Aleph-hez. Különböző társulások alakultak ki, szövetségek jöttek létre, ellenségek irtották egymást. Csak éppen az emberek nagyon lassan kezdték felfedezni, hogy miként tudják kinyerni a bolygó természetes erőforrásait, közben pedig mindenkivel harcolniuk kell. Így kerültek előtérbe a Védelmezők, akik a bolygót próbálják megóvni, valamint előkerült Uras-Beherit, egy különös lény, aki valaki szerint egy gonosz isten, valaki szerint pedig csak egy megmagyarázhatatlan lény, aki a mélyűrből jött, és senkit nem akar megkímélni. Akárhogy is nézzük, a helyzet nem éppen egyszerű, és ez egy kiváló alap egy olyan sci-fi akciójátékhoz, mint a Raiders of the Broken Planet.
És meg kell hagyni, a játék világa tényleg hangulatos, habár inkább komikus és direkt eltúlzott, mintsem komoly. De ez nem probléma, mert jól áll neki, a lényeg igazából az, hogy senki ne számítson egy következő Mass Effectre, ez azért mégsem RPG. Szóval, belépünk a játékba, szembesülünk a nagyon jól kinéző, és remekül átlátható menürendszerrel (ami azért erősen másolja a Destinyt), és elindítjuk a matchmakinget. Ugyan a Raiders of the Broken Planetet játszhatjuk egyedül is, de ez nem igazán ajánlott, ugyanis látszik az egészen, hogy a négyfős kooperatívra van kihegyezve. Minden küldetést tolhatunk többen, ami kifejezetten ajánlott, hiszen így a karakterek együtt tudnak működni. Karakterekből pedig jelenleg hat darab áll rendelkezésre és még hat érkezik a közeli jövőben. Mindegyik egy saját fegyverrel, valamint egy egyéni képességgel száll be a harcba.
Maga a felhozatal egyelőre nagyjából szabványos: megtaláljuk a lassan mozgó, de pusztító gépágyúval felszerelt tankot és a fürge, törékeny, de távolról rendkívül hatékony mesterlövészt is. Valamint nagyjából mindent a kettő között. Igazából az érdekesség az, hogy nem lesz elég lövöldöznünk, ugyanis előbb-utóbb kifogy majd a töltényünk. Töltényt pedig nem vehetünk fel a földről, vagy szerezhetünk csak úgy. De nem ám! Ehhez bizony közel kell merészkednünk az ellenfélhez, és közelharcban legyőzni őt. A közelharc egy viszonylag egyszerű kő-papír-olló rendszerre épül, ami azt jelenti, hogy üthetünk, ami ellen a kitérés jó, a kitérés ellen pedig az elkapás, az elkapás ellen pedig az ütés. Ha pedig pár ütéssel sikerült leterítenünk egy rosszarcút, akkor máris értékes töltény üti a markunkat.
Maga az alapvető játékmenet egyébként egy mezei fedezékes-shooter, ami a modern követelményeknek megfelelően külön gombnyomást sem igényel: a karakterünk magától fedezékbe bújik, sőt, még magától is sprintel, ha elég ideig nyomjuk folyamatosan az előre gombot. Szintén a zsánernek (Gears of War) megfelelően, ha az életünk nullára csökken, akkor egy ideig még van lehetőségünk menekülni, aztán vagy találunk egy fedezéket, és visszatöltődik az életünk, vagy meghalunk. És akkor a Raiders of the Broken Planet ezt megspékeli azzal, hogy nem csak az egyes küldetésekre indíthatunk matchmakinget, hanem úgy is, hogy magunkat ellenfélnek jelöljük be. Ilyenkor küldetést nem választhatunk, hanem a rendszer egy olyan helyre dob be, ahol még nincs játékos által megszemélyesített ellenség. Ilyenkor ugyanúgy kiválaszthatunk egy karaktert (érdemes megvárni, hogy a "főszereplők" miket választanak, és ez alapján dönteni), és ugyanúgy belevetődünk az akcióba, csak éppen a mesterséges intelligencia által vezérelt katonák helyett a játékosok életét kell majd megkeserítenünk.
Mindez pedig nagyon érdekesen hangzik, éppen ezért furcsa, hogy a Raiders of the Broken Planet mégis hogyan tud ennyire unalmas lenni. Ha a pozitív oldalon állunk, akkor egyforma ellenségek hullámokban ránk özönlő garmadáját kell majd eltennünk láb alól újra és újra, ha pedig a negatív oldalt képviseljük, akkor egyedül (és az M.I. segítségével) kell szembeszállnunk a többiekkel. Köszönet egyikben sincs sok, mert egész egyszerűen mindegyik rendkívül semmitmondó és érdektelen. Nagyon furcsa helyzet ez, mert láthatóan minden fontosabb játékelem a helyén van, biztosan eleget foglalkoztak velük a fejlesztők, bugokkal nem találkoztam, átgondoltnak tűnik az egész, és mégis olyan veszettül szürke és semmilyen, hogy arra szavak nincsenek.
A küldetések unalmasak, a történet az ígéretes világ ellenére figyelemre sem méltó, a mesterséges intelligencia borzalmas, a lövöldözések közbeni visszajelzések suták, és egész egyszerűen valahogy az egész nem áll össze egy játékká. Szinte hihetetlen, hogy egy olyan ígéretes koncepcióból, mint a 4v1-es aszimmetrikus sci-fi multiplayer, egy ennyire vérszegény valamit ki lehet hozni. Ráadásul azért nagy kár, mert egyébként technikailag nagyon rendben van az egész. A grafika egészen remek, a művészeti stílus kiváló, és nagyon jól van optimalizálva a játék, még egy gyengébb gépen is kiválóan fut. A szinkron is rendben van, a körítés is frankó, csak valahogy maga a játék nem az. Éppen ezért vásárlási tanácsot egyelőre nem is merek mondani: ha kijön mindegyik kampány, és kap az egész valami nagy leárazást, akkor talán megérheti egy kis kooperatív mókának a haverokkal, de addig inkább azt javasolnám mindenkinek, hogy próbálja ki az ingyenesen letölthető prológust, és döntse el maga.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. noPublicFG
2017.09.27. 12:51
Köszönjük a tesztet! Megkíméltél egy pofára-eséstől.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. BBShockwav...
2017.09.30. 13:13
A galériában minden második kép ugyanaz, csak kicsiben... huh?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!