iPon Cikkek

Rain – Holdfényes éj, csendes eső

Dátum | 2013. 10. 10.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK


A játékvilágnak számtalan arca van, az idő haladásával pedig egyre újabbakat ismerhetünk meg. Az elmúlt években rengeteget változott a videojátékok megítélése is, aminek köszönhetően már egyáltalán nem számít szégyellnivaló dolognak, ha valaki felnőtt fejjel játszik. Az még ugyan odébb van, hogy általánosan elismerjék, mint művészeti formát, de egyre több olyan alkotás születik, amik ezért kiáltanak. Ilyen például a Journey, a Braid, a Papo&Yo, a szürreális Zeno Clash, a közelmúltból a Brothers, de találunk hasonló kvalitásokat a Rainben is. A közeljövő is hoz nekünk még figyelemreméltó címeket, nagy reményekkel várjuk a Child of Light és Pavilion című munkákat. Node, ne szaladjunk ennyire előre, semmiképp se vegyük el a Rainnek kijáró reflektorfényt. A Rain egy beteg kisfiúról szól, aki a szomorkás esős időben elengedi egy kicsit gyermeki képzeletét… A csendes esőben megpillantja egy kislány sziluettjét, aki látszólag segítségre szorul, és úgy dönt, hogy utána ered. Ahogy kimászik az ablakon, ő is láthatatlanná válik, csak a ráhulló cseppeknek köszönhetően látszik a sziluettje, pont úgy, mint a lánynak… Miért fontos, hogy ne látszódjunk? Hát mert kint a nagyvilágban iszonyú veszélyek leselkednek ránk. Egy gyermek számára minden olyan különös és ismeretlen, ami a biztonságot nyújtó otthon határain túl van. Ugyanakkor a kicsikben ott lapul a felfedezés és a tapasztalás vágya is, ami túltesz a félelmen. Természetesen ettől még nem kevésbé rémisztőek az éjszakában ólálkodó szörnyek, de hősünknek mindene megvan, ami csak kellhet ellenük: fürge láb és bátor szív.

A játék nagyon egyszerű elemekből építkezik, gameplay fronton nem hoz semmi korszakalkotót. Ugyanakkor dicséret jár az ötletért, ami az alapvető játékmechanikát adja. Az általunk irányított kisfiú ugyanis csak akkor látszik, ha ráhull az eső. Amint bemegy valahová, vagy talál egy ereszt, ami alá beállhat, eltűnik szem elől. Ezt a formulát persze megbolondítja még egy-két elem, például a sár, amit ha nem mosunk le, akkor mindenhol látszunk, illetve ha valamilyen tárgyat cipelünk. A Rain viszonylag egyszerű fejtörőket prezentál nekünk ezekből az elemekből, de a játékmenet ettől függetlenül nagyon szórakoztató. A láthatatlanságban töltött részeknél is érezteti velünk a játék merre is jár a hősünk, tereptárgyakat borogat fel, de látszanak a nedves lábnyomai is a földön. A Rain 8 fejezetből áll, a szokásos ellenőrzőpontos mentési rendszert használja, de egy végigvitel után odaugorhatunk bármelyik checkpointhoz. A játék rövid és teljesen lineáris, hisz a fókuszban itt a hangulat és szavak nélkül beszélő történet van. Meg kell, hogy jegyezzük viszont, a Rain a nagykönyv legrégibb és legismertebb sztorijait tárja elénk, de teszi mindezt kiváló ízléssel. Már az elején megmutatja nekünk művészi oldalát, hisz gyönyörű akvarell képekkel vezeti fel magát és a névtelen kisfiú nagy kalandját.
A Rain célja, hogy tökéletesen beleéljük magunkat a történetbe és közben felidézzük elmúlt gyermekkorunkat. Ti vesztetek el mikor kicsik voltatok? Bennem érdekes módon máig él egy emlék (egy érzés formájában) arról, hogy milyen is volt elveszni az utcán kicsinek. Bármerre néztem, semmi nem volt ismerős, minden perc egy örökkévalóság volt és úgy érzetem minden lépéssel távolabb sodródok az otthonomtól. A játék utolsó előtti fejezete egy szürreális világba visz át minket, itt volt az a pont, amikor elmerültem ebben a visszaemlékezésben és ekkor ötlött eszembe az is, hogy talán a gyerekek láthatatlansága is annak metaforája, hogy az emberek annyira indifferenssé válnak felnőtt korukra, hogy a legtöbben egyszerűen elsétálnának egy az utcán elveszett gyermek mellet, vagyis ők gyakorlatilag „láthatatlanok” számukra. Ha jól emlékszem, velem sem volt ez másként… Annak érdekében, hogy semmi ne akassza meg az élményt, az első végigjátszáskor semmit nem lehet gyűjtögetni vagy felfedezni, koncentrálhatunk végig a lényegre. Második végigjátszásnál kell majd csak körülnézni, akkor találhatunk ugyanis kis emlékfoszlányokat (szép festményekkel). Egyébként érdemes is még egyszer végigmenni rajta, mert másodikra is szórakoztató még a darab. A játék zenéje ismerősen csenghet mindenki számára, hiszen amikor a fő témáját választották ki, akkor a népszerűbb klasszikus zeneszerzők egyik művéhez nyúltak a játék készítői. Debussy: Holdfény (Clair de Lune) című szerzeménye azonnal képes hangulatba hozni az embert, rengeteget segít a beleélésben és tökéletesen illeszkedik a Rain minden egyes momentumához. Az énekes betéteket pedig a brit tehetségkutatóból (Britain’s Got Talent) ismert, tündéri Connie Talbot énekelte fel. A Rainben gyakorlatilag két végigjátszás van, egy ültő helyünkben eljuthatunk az elejétől a végéig, és ha így nézzük, két kellemes délutánért talán kicsit sok 3950 Ft, amennyiért megvásárolható a magyar PSN boltban. Ugyanakkor, ha más művészeti alkotásokkal vetjük össze, akkor már nem tűnik ennyire irreálisnak ez az ár. Összefoglalva a Rain története a legegyszerűbb témákat sorakoztatja fel és a játékmenetre is ugyanez jellemző. Ezzel egy időben viszont művészi és egészen egyedi, van egyfajta könnyed bája, amit nem lehet elvitatni tőle. Igazából, ha megnéztek a játékról egy trailert, rögtön lejön belőle, hogy milyen is a Rain. Amennyiben az alanti videó mosolyt csal az arcotokra, akkor semmiképp ne hagyjátok ki, a játék végig hozza azt a szintet, amit abban láthattok. Értékelés: 8/10
Platformok: PS3
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. Trolltaxi
2013.10.10. 10:12
Ezek a művészetbe hajló játékok miért csak konzolra jönnek ki?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Magrathea
2013.10.10. 11:11
Néhány azért kijön PC-re is, de van pár PS3 exkluzív darab, az tény. (Journey, ez, Shadow of the Colossus+ICO, The Unfinished Swan)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Lazahunter
2013.10.10. 12:54
Trolltaxi - 2013-10-10 10:12:41

Mert általában pont a platformhoz köthető 'művészektől' ered, és egyébként semmi köze a PC-hez.
Pl a Sony saját belsős vagy céghez kötött stúdiói szállították mind PS2 és PS3 esetében is a nekem legkedvesebb játékokat ... de persze ők ugye adott, hogy mire fejlesztenek.

Ez is tipikusan japán játékokra jellemző hangulattal bír .. ők meg egyébként inkább konzolhoz köthetőek, mint a Pc-hez.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. gabest
2013.10.10. 14:43
Ezek a játékok idővel elfelejtődnek, akármennyire jók is, a konzollal együtt kihalnak. "like tears in rain" lol
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. mikej95
2013.10.10. 16:00
A Dear Esther és az Amnesia A Machine for Pigs is inkább művészet volt, mint játék és mind a 2 kijött PC-re. Journey-ért nekem is fáj a szívem, SotC, ICO-re meg mára gond nélkül emulálható PC-ken(de PS2-őt is kapni olcsón és még chippelve is van ). PS3-ak is 30 környékén vannak használtan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. dongo84
2013.10.10. 19:41
így videó alapján számomra pont ott csúszik el, ami a leglényegesebb eleme lenne... az eső-nek nevezett fehér csíkocskákon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. dongo84
2013.10.10. 19:41
tehát ha most újra kellene neveznem akkor Ghosts-nak hívnám inkább a játékot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Shinjiii
2013.10.10. 19:49
Szép játékteszt, és megint egy egyedi darabot sikerült megírnod, reméljük marad ez így a jövőben, Pekkmen. Viszont már megbocsásson, de nem azt említette, hogy indie horrort tesztel?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Magrathea
2013.10.10. 20:37
Shinjiii: Így van, de sajnos a darab nem bizonyult elég jónak ahhoz, hogy külön tesztet érdemeljen. Viszont ha már így megígértem, hamarosan írok róla majd néhány sort a hírek közé.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. magerg
2013.10.10. 22:34
A Knock-Knock-ról mikor lesz kritika?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. martinhw
2013.10.11. 18:34
Csodálatos hangulatot teremt a trailer. Remélhetőleg a játék is továbbviszi ezt DE a végén az a tipikus PLAYSTATION bejapánosított vinnyogás, az igazán illúzióromboló
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Shinjiii
2013.10.11. 18:51
Koszi Pekkmen, jó lenne azért tudni róla, hátha megérdemel egy esélyt.
(Mellesleg az Amnesia k**va király volt sztorira, játékmenet meg a csőfps, de azért néha jól esett a nosztalgikus gatyacsere Köszi!)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!