iPon Cikkek

Rare Replay - 30 év, 30 játék

Dátum | 2015. 08. 20.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Több szempontból is rendkívül érdekes gyűjtemény a Rare Replay, és több szempontból is nagyon más, mint azok a felújítások és újrakevert változatok, amiket mostanában kapunk az új konzolokra. Egyrészt nem páréves játékot/játékokat húztak most elő a tarsolyból, hanem egy 30 év termését felölelő válogatásról van szó. A Rare stúdió valószínűleg idősebb, mint sok olvasónk, aki megnézi majd ezt a cikket. A másik érdekesség, hogy tulajdonképpen úgy írok egy Microsoft által kiadott, Xbox One-ra készült kollekcióról, hogy az javarészt Nintendo-játékokból áll össze. Hogy történt mindez? Nos, a brit Rare-t 1985-ben alapították a Stamper-testvérek, akik korábban leginkább játéktermi gépek tervezésével foglalkoztak. Karrierjük elején ugyan végigjárták azt az utat, amit sok más fejlesztő: próbálkoztak a ZX Spectrummal és a Commodore 64-gyel is, hamarosan azonban rájöttek, hogy a 8 bites gépeken nem tudják megfelelően kiélni magukat, hiába voltak ezek rendkívül népszerűek akkor Angliában. Leleményességükre jellemző, hogy külsős, ráadásul külföldi fejlesztőként rá tudták venni a Nintendót arra, hogy játékokat készíthessenek az akkor megjelenő Nintendo Entertainment Systemre, vagyis a NES-re.
Ez persze nem csak azért volt jó, mert a NES sokkal fejlettebb hardverrel rendelkezett, mint az akkori személyi számítógépek, de a cartridge-dzsen megjelenő játékokat nehéz volt lemásolni, másrészt pedig a Nintendo konzoljait a világon mindenhol nagy számban vásárolták, így megvolt a piac is - bár ironikus módon pont otthon, Nagy-Britanniában nem terjedt annyira még a Nintendo akkor. Szinte hihetetlen, de az ezt követő négy évben a Rare több mint 40 játékot jelentetett meg NES-re. Hogyan lehetséges ez? Nos, egész egyszerűen úgy, hogy az első bemutatókat követően a Nintendo egészen konkrétan azt mondta a brit srácoknak, hogy korlátlan mennyiségű költségvetésből fejleszthetnek annyit, amennyit csak tudnak. Ráadásul még a többi külsős partner számára előírt minőségellenőrzési procedúrán sem kellett átmenniük. A Nintendónak annyira tetszettek a Rare játékai, hogy előbb 25%-os részesedést vásárolt belőle, majd ezt később felvitte 49%-ra. Ezt követően pedig ismét olyan jött, amire korábban nem nagyon akadt példa: a japánok a saját szellemi termékeiket, karaktereiket adták át a Rare-nek, hogy azokkal is készítsenek játékokat. Így készült el az első Donkey Kong-játék, amit nem japánok fejlesztettek, és a legendás Shigeru Miyamoto sem szólt bele. Az 1994-es Donkey Kong Country volt egyébként az első játék, ami előre renderelt 3D-s grafikát használt konzolon, és több mint 9 millió eladott példányával az SNES második legkelendőbb címévé vált - egyedül a Miyamoto által készített Super Mario World tudta megelőzni. A Rare csak úgy öntötte magából a játékokat mindenféle stílusban, az akció-platformertől az autós anyagokig. Közben pedig esetenként megreformáltak műfajokat, vagy egészen újakat teremtettek. Jött például a Goldeneye 007. Miután a Nintendo megszerezte a filmes jogokat, majd rábízta a Rare-re, mindenki arra számított, hogy hatalmas bukás lesz az egész. A Rare egy FPS-t akart készíteni, amit először on-rails megoldással gondoltak el, de közben megjelent a Nintendo 64, aminek a hardveres ereje már lehetővé tette a teljesen szabad 3D-s mozgást. A Goldeneye két és fél évig készült, három évvel a film megjelenése utána került piacra, és egy olyan műfajban indult, ami korábban elképzelhetetlennek számított konzolokon. Minden ellene szólt, a vége azonban forradalom lett: a Goldeneye 007 megmutatta, hogy az FPS igenis működik konzolon, és végül akkora sikert aratott, hogy minden negyedik N64-tulajdonos megvette magának.
Ezzel párhuzamosan, majd ezt követően még olyan klasszikusokat gyártott le a Rare, mint a Mortal Kombat-rivális Killer Instinct, a konzolos multiplayer FPS-ezést új szintre emelő Perfect Dark, vagy éppen a Banjo-Kazooie és a Jet Force Gemini, melyek mindegyikét hatalmas kritikai és anyagi siker övezte. Nem csoda, hogy hamarosan a Microsoft érdeklődni kezdett a brit csapatnál, és megpróbálta befűzni a srácokat, hogy készítsenek játékokat az akkor még hét lakat alatt őrzött és fejlesztett új konzolhoz, az Xboxhoz. Mivel ez nyilvánvalóan nem nagyon lehetséges akkor, amikor az egyik legnagyobb tulajdonos a Nintendo, egy közös megállapodás keretén belül mind a japánok, mind pedig a Stamper-fivérek eladták a teljes részesedésüket a Microsoftnak, kereken 375 millió dollárért. A hír hatalmas visszhangot kavart: egyrészt a Nintendo egyik legjobb fejlesztője oldalt váltott, másrészt pedig 2000-ben senki nem tudta elképzelni, hogy valaha egy játékfejlesztő stúdióért valaki ennyi pénzt fog fizetni. Innentől azonban a korábbi second party Nintendo-stúdióból a Microsoft saját, first party stúdiója vált, azonban a termelékenység némileg visszaesett. A Rare elkészített például két nyitójátékot az Xbox 360 számára, de a kritikai elismerések ellenére sem a Kameo: Elements of Power, sem pedig a Perfect Dark Zero nem aratott átütő anyagi sikert, mint ahogy a szintén kiváló és rendkívül aranyos Viva Piñata sem. Végül a 2008-as Banjo-Kazooie: Nuts & Bolts után döntött úgy a Microsoft, hogy átszervezi a stúdió működését, és teljes erővel a Kinectre állítja be azt. Ez egészen az Xbox One-ra megjelent Kinect Sports Rivals megjelenéséig tartott, most viszont a rajongók nyomására úgy tűnik, hogy a Rare újra kap némi szabadságot és ismét bizonyíthat.
Még ebből a gyors összefoglalóból is kivehető talán, hogy a Rare rendkívül tág és nagyon színes játékfelhozatalt dolgozott össze az utóbbi 30 évben. Csak a Nintendo-platformokra több, mint száz játékuk jelent meg. Ebből kellett a csapatnak összeválogatnia 30-at, összecsengve a születésnapok számával, ami bizony nem lehetett egyszerű feladat. Azt célként tűzték ki, hogy a legnagyobb közönségkedvencek mindenképpen kerüljenek be, de követelmény volt az is, hogy lehetőleg a teljesen saját címeik közül válogassanak. És akkor itt merülhet fel az első kérdés: ha a Rare játékainak egy jelentős része a Nintendo konzoljain jelent meg, hogyan lehetséges az, hogy most a Microsoft kiadhatja őket Xbox One-ra? Nos, a helyzet az, hogy a felvásárláskor úgy egyeztek meg felek, hogy a Rare teljes mértékben megtarthatja a saját szellemei tulajdonait. Ugyanakkor ez természetesen azt is jelenti, hogy a Nintendo saját karakterei épülő játékok (így például a Donkey Kong Country) nem kerülhettek be a felhozatalba. Vélhetően ehhez hasonló okok miatt maradt ki a Goldeneye 007 is, ahol már a James Bond-licencekkel kellett volna "játszani".
A teljes felhozatal persze így is egészen döbbenetesre sikerült, és tulajdonképpen lefedi a stúdió teljes történelmét a ZX Spectrumtól kezdve az Xbox 360-ig: Jetpac, Lunar Jetman, Atic Atac, Sabre Wulf, Underwurlde, Knight Lore, Gunfright, Slalom, R.C. Pro-Am, Cobra Triangle, Snake Rattle 'n' Roll, Solar Jetman, Digger T. Rock, Battletoads, R.C. Pro-Am II, Battletoads Arcade, Killer Instinct Gold, Blast Corps, Banjo-Kazooie, Jet Force Gemini, Perfect Dark, Banjo-Tooie, Conker's Bad Fur Day, Grabbed by the Ghoulies, Kameo, Perfect Dark Zero, Viva Piñata, Jetpac Refuelled, Viva Piñata: Trouble in Paradise, Banjo-Kazooie: Nuts & Bolts. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy akad egy kis csalás: a Banjo-Kazooie, a Banjo-Tooie és a Perfect Dark sem az eredeti Nintendo 64-es változat, hanem az Xbox 360-ra felújított, Xbox Live Arcade-en elérhető verziók. És akkor ezen a ponton térjünk is rá a technológiai megvalósításra, az ugyanis rendkívül érdekes. Nyilván az Xbox 360 előtti, főleg NES-en, SNES-en és N64-en megjelent játékokat minden különösebb gond nélkül tudja emulálni az Xbox One, itt semmit nem veszünk észre az egészből. Az Xbox 360-as játékok azonban az újonnan bevezetett visszafelé kompatibilitás segítségével kelnek életre, ami azt jelenti, hogy a konzol külön letölti őket, és megjelennek a játékaink között a Rare Replaytől függetlenül is, mint Xbox 360-as címek. A Rare Replay megvásárlásával tehát hirtelen meggyarapodik majd a játéklistánk, külön is elindítható, teljes értékű Xbox 360-as játékokkal. Ez pedig lehetőséget adott nekünk is arra, hogy végre élesben próbáljuk ki a hivatalosan csak az év végén induló visszafelé kompatibilitást. Akár külön, akár a Rare Replayből indítjuk ezeket a játékokat, a konzol tulajdonképpen egy Xbox 360-at indít el önmagában. Mintha csak ténylegesen bekapcsolnánk a régi konzolt: lemegy a bevezető logó animációja, az ismerős zenével, utána azonban rögtön indul a játék, az Xbox 360 dashboardját nem tették be. És persze az Xbox One saját felülete bármikor előhívható. Mintha egy konzol lenne a konzolban.
Innentől kezdve a játékon belül minden olyan, mintha a Microsoft előző gépét nyüstölnénk: olyan ablakok jönnek fel, mint az előző generációban, sőt, a Menu és a View gomb együttes megnyomásával még az Xbox 360 Guide menüjét is előhozhatjuk, ahol minden pontosan úgy funkcionál, ahogy azt korábban megszoktuk. Nosztalgikus érzés. A kitérő után azonban váltsunk vissza a lényegre. Szóval elindítjuk a Rare Replay-t, ahogy azt kell, és mit kapunk? Nos, egy olyan prezentációt, ami hűen tükrözi a stúdió játékainak színes, legtöbbször mókás tálalását. Tulajdonképpen egy hatalmas színház épülete nyílik meg előttünk, melynek mintha a falain lógnának bekeretezve a régmúlt emlékei, úgy jönnek egymás után a választható játékok. Az egyes játékokba belépve aztán egy modern háttérképpel megáldott információs bázis fogad minket, ahol olvashatunk pár sort az adott címről, megnézhetjük a hozzá tartozó beállításokat, és megtekinthetjük azt is, hogy milyen célkitűzéseket érhetünk el bennük - ezek nagyjából olyanok, mint egy beépített achievement rendszer, sőt, a megszerzésük a legtöbbször ténylegesen valódi achievementeket is eredményez. Ezzel párhuzamosan minden egyes teljesített játékbeli célkitűzésért kapunk egy pecsétet a pecsétes könyvünkbe, és minden ötödik után egy videót nyithatunk meg a Rare Revelead menüpont alatti színházban. Ezek a videók aztán minden érdekességet megmutatnak, amit a Rare-ről tudni akartunk: nyilatkoznak a legnevesebb fejlesztők, soha el nem készült játékokat mutatnak be, számos érdekességet mesélnek, beszélnek arról, hogyan kötődnek ezekhez a régi címekhez, és persze láthatjuk őket munka közben is.
Természetesen minden egyes játékot kipróbálhatunk és végigvihetünk önmagában is, de a Rare a Snaphots bevezetésével egy kicsit csavart is egyet az egészen. A Snapshots menüponton belül ugyanis két lehetőségünk van. Egyfelől a klasszikus NES Remixhez hasonlóan simán csak lejátszhatunk egy-egy kisebb szeletet a listán szereplő első 16 játékból, ahol tulajdonképpen csak annyi a dolgunk, hogy teljesítsünk egy-egy kihívást - például lőjünk ki 30 darab űrhajót, vagy éljük túl egy percig. Ilyenek persze nem voltak az eredeti játékokban, ez azonban jó motiváció lehet arra, hogy megismerjük őket, kicsit belekóstoljunk a retróba. A másik a Snapshots Playlist, ahol kisebb kihívásokat kell teljesítenünk az egyes játékokból, csak éppen itt több hasonló játékmenetű címet fűztek egymás után a készítők, amiken végig kell mennünk. A különlegességeknek itt azonban még nincs vége. Mivel az 1996 előtt megjelent játékok 4:3-as felbontásban futnak, a két oldalon alapból fekete csíkok lennének. Ide azonban a készítők minden esetben betettek egy-egy a játékhoz illeszkedő háttérképet, hogy ne legyen olyan csúnya a csíkozás. Azonban ha teljesen autentikus élményt szeretnénk, akkor egyrészt visszakapcsolhatjuk a fekete csíkokat, másrészt pedig rászabadíthatunk egy szűrőt a képre, ami egy az egyben visszahozza a '80-as és '90-es évek hangulatát: lekerekíti a kép szélét, szemcséssé teszi, és még a CRT-tévék váltottsoros képmegjelenítésre jellemző scanline-ok is megjelennek. Leírhatatlanul hangulatos az egész.
Balra a "normális" megjelenítéssel, jobbra pedig a kikapcsolt kerettel és a CRT-tévé filterrel az igazán autentikus élményért
De ez még mindig nem minden. A régi játékok ugyanis nehezek voltak, jóval nehezebbek, mint a mai cuccok. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy sokkal több türelmet és odafigyelést követeltek meg az embertől, ez pedig könnyen lehet, hogy ma már sokakat idegesítene. A Rare pontosan tudta ezt, úgyhogy a régi játékoknál lehetőségünk van visszatekerni az időt ha valamit elrontottunk, mintha csak egy modern autóverseny-játékot tolnánk. De aktiválhatunk csalásokat is, ha éppen úgy tartja kedvünk, a végtelen mennyiségű élet például jelentősen megkönnyítheti a dolgunkat, ha nem akarjuk szétverni a kontrollert vagy bárkit, akit hozzánk szól, miközben a legendásan kemény Battletoads végigvitelével próbálkozunk. Mindez tehát kellemesen emulátoros jelleget kölcsönöz az egésznek, amit aláfest az is, amikor meg akarjuk állítani a játékot. A Start gomb egyszeri megnyomására a játék saját pause menüje ugrik fel, azonban minden egyes cím esetében lehetőségünk van hosszan nyomva tartani a Startot, és ilyenkor a Rare Replay egyetemes pause menüje kerül elő, ahol bármikor végezhetünk gyorsmentést és györstöltést (amire elég nagy szükség van, hiszen a régebbi játékokban nem mindig volt egyértelmű a mentés megléte), megnézhetjük az irányítást, vagy éppen kiléphetünk.
Alapvetően a Rare Replay-jel kapcsolatban két hibát tudnék mindösszesen felhozni. Ezekből az egyik igazából nem is hiba, pusztán annyi, hogy a legtöbb játék élvezetéhez szükséges a retro iránti vonzalom - de a gyűjtemény nyilvánvalóan eleve azoknak szól, akik elsősorban nosztalgiázni szeretnének, bár a modern, Xbox 360-as Rare-játékok is nagyon jók. A másik, hogy a visszafelé kompatibilitást használó címek (tehát amik Xbox 360-ról kerültek át) hajlamosak esetenként szaggatni. Ez tulajdonképpen elég ritka, és jellemzően nem zavaró, egyedül a Banjo-Kazooie: Nuts & Bolts az, ahol azért sok esetben már-már tényleg a játszhatóság rovására megy. Mivel az Xbox One visszafelé kompatibilitása hivatalosan csak hónapok múlva indul el, gyanítom, hogy az emulátort még nem optimalizálták tökéletesen, és ez később valószínűleg javulni fog. Ezeken túl nagyon nehéz lenne belekötni a Rare Replay-be. Egy meghatározó, veterán stúdió 30 évnyi munkásságáról ízléstelen dolog is lenne igazából kritikát megfogalmazni ma már, hiszen a játékok mindegyike kiemelkedő címnek számított a maga idejében. Amiről lehetne kritikát megfogalmazni, az magának a gyűjteménynek a megvalósítása, de az tulajdonképpen tökéletes, bájos, lélekkel teli, és egy csomó extrával és jó ötlettel megpakolták. Annak láttán pedig , hogy ez az egész mindössze 5990 forintba kerül, nem is lehet kérdés, hogy minden Xbox One-tulajdonos számára kötelező a beszerzése.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

8. tookmindeg...
2015.08.20. 09:40
Lemaradt az ipon link: https://ipon.hu/webshop/product/rare_replay_(xbox_one)/1191493

Azaz 5900 ft inkább 8200 ft
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.08.20. 09:51
Érdekes, az Xbox Store-on 5990. Lehet valamit elnéztek a srácok, szólok Svindlernek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. sensorprim...
2015.08.20. 12:45
csak a legjobb játékok, a 3 donkeykong country nincs benne (gondolom mert nintendora készült)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Janus27
2015.08.20. 16:52
Ez igen, bőven megéri a pénzét! Bár én is hiányolom a Donkey Kongot, de érthető hogy miért hiányzik!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Svindler InGen
2015.08.20. 21:38
Sajnos nem néztük be, ennyi a dobozos változat
Szóval vagy az MS nézte be a shoppos árat vagy nagyon azt szeretné, hogy digitálisat vegyünk
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Phantomstr... Svind...
2015.08.20. 23:32
Sok dolog olcsóbb digitálisan Xboxra is, mint dobozosan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Avisto Phant...
2015.08.22. 03:00
Ez volna a logikus lévén a teljes gyártási és logisztikai költséget megspórolják vele.
Nem is értem steam és társai hogy tudják digitálisan drágábban adni mint amibe dobozosan kerül sok játék. (amiben aztán ráadásul steam kód is van)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Cavalli87 Avist...
2015.08.27. 09:13
A válasz egyszerű: Lusta a felhasználó! Nem akar elsétálni az 576 boltba, ha meg megrendeli házhoz szállítással, akkor rájön a postaköltség, és ráadásul még várnia is kell a szentemnek, Steamen, meg csak rányom, két klikk, és már indul is a telepítő.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!