iPon Cikkek

Remaster-reneszánsz: változatok azonosságra

Dátum | 2015. 03. 11.
Szerző | farkas.balazs
Csoport | JÁTÉK

Manapság nagyon úgy tűnik, hogy minden játékot "újramesterkednek", amit csak el lehet adni: sorra jönnek a feledés homályzónájának szélén egyensúlyozó régiségek újracsomagolva: Age of Empires 2 HD, Heroes of Might & Magic 3 HD, a Gabriel Knight évfordulós változata, az Outcast 1.1, a Grim Fandango és a Homeworld Remastered… szinte rendszeresen érkezik valami a ma használatos platformokra. Mindezek mellett az jelengenerációs konzolokra (PS4, XOne) átportolt játékok is már úgy címkézik magukat, mint "Definitive" és "Remastered" változatok.
Kicsit furcsának tűnhet a szituáció, főleg egy PC-centrikus elmének: mi szükség van erre? Kérhetnek ilyesmiért pénzt? Etikus dolog ez? Szükséges? Ki mondja meg, melyik játék érdemes rá, hogy visszanyúljanak érte, vagy mennyire kell megváltoztatni? A kérdésekre persze nincs válasz, a játékpiac meg sem próbál irányelveket követni. Ebből adódik ez a káosz: tulajdonképpen mit jelent ma az, hogy valamire rákerül a „Remastered” plecsni? Egy korábbi cikkben már körbejártam a videojátékok kulturális megőrzésének témáját, és bár úgy tűnik, eszmélni látszik a piac, a játékok újraalkotása egyáltalán nem egy új dolog – mi több, egy idős a játékkonzolokkal. Már a NES-ről a SNES-re átportolt játékok is megmutatták, hogy ki lehet adni ugyanazt a játékot újabb platformokon, és persze ki is lehet használni az újabb platformok adta erőforrásokat. Tehát mondhatnánk, hogy nem egy új dolog a "leporolás", de igazán sikeres üzlet mostanában lett csak: észrevették a kiadók, hogy az emberek ragaszkodnak a régi kedvencekhez, és megveszik még egyszer, ha lehetőségük adódik. A konzoloknál a visszafelé való kompatibilitás hiánya lett a csali, a PC-s piacon pedig a lemezek elhagyása is jelentős vonzerőt képviselt. Na vajon mit lehet csinálni?
Örülnünk kellene a megőrzésnek, csak sajnos a különféle restaurációs folyamatokban egyáltalán nincs megfogható, trendszerű irányzat. Nincs meghatározva, hogyan ildomos átadni egy kulturális terméket egy következő generációnak, nincs direktíva arra nézve, mennyit változtathat az új kiadó, az új platform. Mindez a mostani, kicsit fellendültebb retrózás közepette kezd aggasztóvá válni. Talán lehetetlen vállalkozás, de megpróbálhatunk elkülöníteni a játékok újraalkotásában is különféle mércéket és kategóriákat, kicsit dobálózhatunk pro és kontra, hátha leszűrünk valami tanulságot. Kezdjük a kedvencemmel.
1. Az érintetlen Természetesen ilyen nem létezik. Mivel a videojátékok alapvetően technológiához kötöttek, mindig bele kell nyúlni, hogy egy másik, egy újabb platformon működjenek. De a cél, hogy ugyanazt kapjuk. Az alapelv ebben az esetben: adjuk át a játékot, ahogy azt a fejlesztők megalkották. Talán futhasson magasabb felbontáson (miért is ne?), esetleg adjunk hozzá achievement-támogatás (ugyan kit zavar?), de ugyanúgy nézzen ki, ugyanúgy működjön, és ránézésre-érzésre ugyanolyasmi (ezt a szót levédetem) legyen, mint amikor megjelent. Anélkül, hogy emulátorokra kelljen fanyalasztani (©) a játékost. Komolyra fordítva a szót: tényleg nem lehet ezekről hagyományos fogalmakban gondolkozni. Most akkor ugyanaz, vagy nem?
A PlayStation 3 egyik legrosszabb dobása volt (pénzügyileg persze nem), hogy nem lehetett rajta lejátszani PlayStation 2-es játékokat. Kivételt képeztek az első generációs gépek, amikbe gyakorlatilag még be volt építve egy PS2, amit a Sony gyorsan kivett, hogy csökkenthesse a gép árát. Talán emiatt volt a legörvendetesebb újdonsága a japánoknak a HD Collection-széria bevezetése. Ezek a csomagok átmentettek PS2-es játékokat, nagyobb felbontással. Jól néznek ki, nem igaz? A veterán játékos leül, nekiáll elmerülni ezekben a gyönyörű világokban… de hopp-hopp. Az évek alatt megtanult trükkök, ugrások már nem egészen úgy működnek. A menükben a szélesvászon nem feltétlenül úgy fest, ahogy kéne. Az átvezető videó maradt az eredeti felbontáson, de az új tévén rossz ránézni. Szóval ugyanaz? Olyasmi? Ugyanolyasmi? 2. A kevély Vannak persze esetek, amikor kerek-perec kimondják a fejlesztők, hogy ez és ez a legjobb játék a világon, de ronda. Mi lenne, teszik fel a kérdést, ha mechanikailag ugyanazt a játékot megcsinálnánk, de szebben? Adjunk rá új ruhát, a legdrágább cuccokat, a legmodernebb technológiát, és tegyük újra elérhetővé mindenki számára. Sokaknak talán most eszébe jut ez a mostani nagy fellángolás, amely szerint a Grim Fandango, a Homeworld, a Tomb Raider és a The Last of Us majdhogynem ugyanúgy, de szebben tér vissza, akár új platformokon is, és már nem érintetlenül: bővítve, az eredeti elképzelésekkel összhangban.
Ez nem is olyan új divat: elég összehasonlítani például a (személyes kedvenc) Super Mario Bros. 3 NES és SNES változatait. Ugyanaz a játék, utóbbiban mégis több a háttérelem, rajzocska, szín, némiképp letisztultabb és kifinomultabb látványvilág fogad minket, de akár a régit, akár az újat játsszuk, alapvetően ugyanazt kapjuk. Ugyanez igaz az Another World évfordulós kiadására, ahol a megőrzés is a cél: egy gombnyomásra az eredeti, pixelesebb grafikát is előhozhatjuk. Vannak egyébként átfedések az első kategóriával, ugyan ki mondhatná meg, hol van az a pont, ahol már jelentős a javulás az eredeti változathoz képest, de mielőtt a következő kategóriára ugranánk, itt húzzuk meg a vonalat: mindezek az újracsiszolások alapvetően nem váltanak design-filozófiát, tehát szigorúan az eredeti játék legjobb megőrzését tűzik ki célul. Van viszont olyan termék, amely ennél jóval többet akar.
3. A trónfosztó Avagy a jól sikerült remake. Előfordul, hogy egy lecsiszolt, újraalkotott játék olyannyira összejön, hogy onnantól kezdve egyáltalán nem vágyunk újra elővenni a régit. Leszámítva persze a vérben forgó szemű puristákat. Nekik még van működőképes NES konzoljuk. Minden más halandónak viszont mosolyra húzódik a szája, amikor meglátja, hogy régi kedvencét az első tollvonástól, alapjaiból építik újra. És még nagyobb a mosoly, ha az eredeti maximális tisztelete mellett az új játék tulajdonképpen még jobb is. Ilyesmi jelenség például a DuckTales Remastered, amely a modern technológiának, színeknek köszönhetően sokkal hűségesebb lehetett az eredeti rajzfilmsorozathoz, mint a húsz évvel korábbi NES-változat. Nem elég, hogy az eredeti Disney-rajzolót sikerült megszerezniük, de a körülbelül kilencvenéves szinkronszínészek is vállalták azt, ami a NES-érában nem volt lehetséges. Minden szempontból jobb, átgondoltabb játék lett, mégsem ugyanaz.
Hasonló próbálkozás a Tomb Raider Anniversary is, de érdekes módon azóta már azt is megcsavargatták: a játék megjelent PlayStation 3-ra egy HD Trilogy csomagban. A csomag nem a Tomb Raider trilógiát (1, 2, 3) tartalmazta, hanem a Tomb Raider reboot előtti három epizódot (Anniversary, Legend, Underworld). Láthatjuk, hogy valami igen bizarr, több kategóriába befurakodó jelenség is felüti a fejét. Kezd széthullani ez a kategorizálósdi. Mindenesetre, jó látni azt is, hogy léteznek az eredeti koncepciót fellendíteni igyekvő projektek. Nyilván az elfogultabbak a fejüket ingatják, és persze „ez már nem ugyanaz”, de a technológia gyors fejlődése mellett ezek nélkül talán feledésbe is merülne sok cím. 4. A sírrabló Avagy a nem igényelt reboot. Ő is trónfosztó szeretne lenni. Udvariasan ő is megkér minket, hogy felejtsük el a régit. Mindenekelőtt azonban elsunnyog a régi játék sírjához, letépi a nevét, az arcát, és úgy parádézik az utcán. „Én vagyok az! Engem akartatok, nem? Én vagyok az igazi, az egyetlen.” Hát, vagy összejön neki, vagy nem. De mindig lesznek, akik tudják az igazat. Hogy volt egyszer régen egy játék, amit úgy hívtak, hogy Thief. Amit úgy hívtak, hogy Tomb Raider. Amit úgy hívtak, hogy Turok. Amit úgy hívtak, hogy Syndicate. Tudjátok, hiába viseli most ezeket a neveket egy-egy új játék, egyik sem igazi. Mindegyik lopott. Nem ugyanaz. Hiába akarja ezt mondani. Átlátunk rajta. Megpróbált meggazdagodni mindegyik a nagy előd sírrablásából, de milyen áron?
Középszerű termékek jönnek létre, amelyek ugyanúgy akarnak kinézni, mint az összes többi mai divatos játék, nem érdekli őket, mit is szerettek a rajongók a régi részekben. Fogja a nevet, kikiáltja magát az egyetlennek, egy első résznek, és ez talán a legarcátlanabb, mert a történelemhamisítás határán táncol ez a cselekedet. Akár jobb lesz a végeredmény, akár vállalhatatlan, mégse takarjon már egy cím két különböző játékot. A Tony Hawk’s Pro Skater HD ilyen szempontból egy nagyon bizarr hibrid, mivel a legjobb szándékkal az első három részből válogat, de ezzel teljesen új játékot hoz létre. Kicsit olyan, mintha egy zenész első három albuma megjelent volna kazettán, majd kiadják CD-n a Best Of-ot, csak remixként. Igazi rajongóként tulajdonképpen vonakodva megvesszük, ha már jobb nincs, de húzzuk a szánkat. Tulajdonképpen az első Pro Skaterek nagyon jók, a maguk teljességében, de nem igazán kapjuk vissza azok élményét. Ráadásul egy nem túl jól működő terméket sóznak ránk, ami csak hasonlít az eredetiekre.
5. A törvényenkívüli Hát a pokolba a pénzéhes vállalatokkal! Az igazi rajongóknak nem kell hivatalos optimalizálás. Miénk a hatalom, és úgy hívják: PC. Kell nekünk Baldur’s Gate Enhanced Edition? Minek, ha bármikor lecuppanhatunk egy HD-nél is HD-bb gyorsjavítást? Kell nekünk ez a nyavalyás „Thief”? Minek, ha a leggyönyörűbb textúrák újra relevánssá tehetik az 1998-as klasszikust?
Nos, igen. Jönnek a modderek, és megoldják. Mai szemmel nézve nem túl csinos sem a régi Thief, sem a régi Deus Ex, sem a System Shock 2, de a rajongók megoldják. Full HD? Sima ügy. Szebb textúrák? Lazán. Extra kényelmi funkciók? Te akartad. Mindezt semmi pénzért, önszorgalomból, vérverejtékes szabadidő-áldozattal. Így készül el egy bumfordi Morrowindből a minden 2015-ös címet megalázó remake, és így válik feleslegessé minden PC-s újraalkotás. Hangsúlyozni kell: ez sajnos csak a PC-s játékokra igaz. És persze egyik sem egészen „hivatalos”, tehát az alkotó néha megteheti, hogy szembemegy a játék filozófiájával. Néhány bizarrabb, Alyx karakterét túlszexualizáló Half-Life 2 textúrapakk jut hirtelen így az eszembe. Mégis, hálásnak kell lennünk a legodaadóbb nonprofit működő rajongóknak. Nélkülük nem léteznének olyan ambiciózus projektek, mint például a Black Mesa. 6. A pária Van néhány rendkívül jó szándékú, trónfosztásra készülődő újraalkotás, amely megígéri, hogy mindent megtart az elődből, ami jó volt, majd megszabadul mindentől, ami rossz. És csúnyán, visszafordíthatatlanul elbukik, magával rántva az eredeti játék hírnevét, összevérezve a pultot, feldühítve a takarítót. Meg persze a rajongókat. Nem is olyan régen jött ki a Gabriel Knight 20th Anniversary Edition, amely ránézésre, élményre viszonylag korrekt. Lecserélt mindent nagy felbontásúra, ami csak létezik, tehát a játéknak jónak kellene lennie, nem? Egy dolgot felejtett el: az eredetiben kitűnő szinkronszínészek munkája volt, és még csak opcionálisan sem lehetet választani az újban. Akkor mitől évfordulós kiadás? Sok morgolódás kísérheti az ilyen sikertelen letisztításokat, mert ha nem lesz jó a végeredmény, az ember ugyanúgy el fogja felejteni az eredeti mesterművet, sőt, talán kevesebb kedvvel ül neki. Itt már veszélyes a játszma. 7. Az álruhás (hős?) Avagy a "szellemi örökös". Mindenki szereti, amikor egy nagyon-nagyon régi klasszikus szellemi szülője úgy gondolja, ideje újra létrehozni ugyanazt a sikert, ugyanazt a hangulatot. Csakhogy sokszor előfordul, hogy egy kiadó zsebének mélyén vannak a jogok, a fejlesztő meg csak nézeget.
Kitalálja viszont a tutit. Megcsinálja ugyanazt a játékot, csak más néven. Ravasz, nem? Születnek tehát sorra az olyan projektek, mint az Armikrog, a Torment: Tides of Numenéra, az Underworld Ascendant... úgy mutatkoznak be, mint egy vadonatúj játék. De mi tudjuk, hogy ez nem egészen így van, ugye? A szellemi örökös olyan folytatás, amely mondhatni jogtalanul utánoz egy valamiféle eredeti képet, így valamilyen szinten ő is a megőrzést szolgáló kiadás egyik formája. Ám a kiadóktól elszakadva nagy eséllyel nagyobb a kreatív szabadság is, így az eredeti elképzelések eredeti alkotói valami jobbat is letehetnek az asztalra. Vannak még? Na igen. Belegondolni is félelmetes, miféle káosz uralkodik az újrakiadások területén. Láthatjuk, hogy nehéz definiálni a "reboot", "remake", "remaster" fogalmát, és ezek alá beosztani az egyes címeket, mert elképesztő lazák a különbségek. Nagyon nem is cifráznám tovább: ez a helyzet a játékpiacon. Ütköznek piaci érdekek, szellemi megőrzési kísérletek és rajongói igények. Sokszor kevés az átfedés, és íme az eredmény. Talán egy nap egyensúlyt talál a játékvilág, de ez nem mostanában lesz.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

21. FaL
2015.03.11. 09:39
Azért a Tomb Raidert (2013) 'sírrablónak' nevezni egy kicsit erős.
Teljesen korrektul és egyenesen kommunikálták, hogy egy teljes reboot, csak kb. a kereteket tartják meg. Egy történet központú játékot csináltak ami sokkal mélyebb és szvsz szórakoztatóbb lett mint mondjuk a TR 1-2, amivel játszottam még anno. A Thiefről meg társairól nem tudok semmit, nem játszottam az újakkal.

Jó cikk, érdekes témában, csak a végére kevesebbet foglalkozik a remaster fogalmával és belekeveredik a reboot, ami egy teljesen más tészta. Összességében elég nagy a válság a video játék iparban, annyira ki vannak égve a kreatívok, hogy nincs semmi új ötlet (ami van az vagy baromság, vagy a jobbakat a stúdiók nyírják ki) és az eladások érdekében próbálnak a nosztalgia iránti fogékonyságunkra hatni. Egy IWD vagy Homeworld remaster még érdekel is, de sztem nem minden játékból kéne felújítottat kitolni, de hát a $$$ az €€€
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. farkas.bal... FaL
2015.03.11. 09:59
"Azért a Tomb Raidert (2013) 'sírrablónak' nevezni egy kicsit erős"



Amúgy nincs vele semmi gond, mert korrekt játék, de engem tényleg zavar, hogy nagy nevű játékok nem adják meg a tiszteletet, hogy csak egy játékot hívjanak úgy, ahogy. Most nehéz lett volna mellécsapni egy alcímet?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.03.11. 10:05
Ennek gondolom az votl a célja, hogy tudatosítsák az emberekben, hogy nem egy újabb TR rész jön a nem túl acélos korábbi sorozatból, hanem egy új lapot nyitottak és mostantól EZ a TR és nem a TR:Underworldhöz hasonló remekek
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. farkas.bal... FaL
2015.03.11. 10:18
Értem én, csak nem értek egyet ezzel a filozófiával.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. tibaimp
2015.03.11. 12:26
Én még mindig abban reménykedek, hogy megcsinálják így az X-winget és a Tie Fighter is! Űrszimulátorból úgy sincs nagy felhozatal, tuti vevő lennék ezekre.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Leon121
2015.03.11. 12:52
1. Érintetlen: Ennek főleg konzolon látom létjogosultságát, de jó, ha legalább ilyen van. PC-n ezt GOG-nak hívják.
2. Kevély: Legjobb. Marad minden az eredetiben, csak modern(ebb) grafikára húzva. Lásd még: Monkey Island feldolgozások.
3. Trónfosztó: Szerintem erre van a legkevesebb példa, személyesen talán még nem is találkoztam ilyennel.
4. Sírrabló: A legalja. Amikor veszik a nevet, és "modernizálják". Még akkor is utálatos, ha a játék amúgy elmegy-kategória (lásd: új Tomb Raider, vagy a Fallout 3). Ezekre nagyon tudok haragudni, mert akkor ennyi erővel csinálhattak volna teljesen új sorozatot is, ha a nevet csak az eladások növelésére használják fel, a játékmenet és játékélmény meg már gyökeresen másmilyen.
5. Törvényenkívüli: Ezekkel az a bajom, hogy a végeredmény legjobb esetben is felemás lesz. Lásd a Thief-képet. Szép, éles textúra egy kocka szekrénysoron. Elüt, torz, fura. Ezt inkább a nagy rajongók tudják értékelni, úgy érzem - de persze eleve főleg nekik készülnek.
6. Pária: Ezeket nem venném külön, attól, mert rosszul sikerültek. Elvüket tekintve ugyanazok, mint a 2-3. példa, "csak" éppen rosszak.
7. A témához a Xenonauts jutott eszembe elsőként, ami az X-Com játékokat másolja 90%-ban, modernebb külsővel. Kiváló játékokat lehet így csinálni, még ha eredetiség nincs is sok bennük.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. predike07
2015.03.11. 14:35
Mindig is meleg szivvel fogok visszagondolni a 90-s meg 2000 év elejei játékokra.Visszagondolva ezek a régi tomb raiderek több kellemes percet okoztak mint manapság az összes játék.
A teknikai fejlődés megölte a játék lelkét,egy élettelen bemutató lett,hogy mire is képes a programozó.Semmi többet nem ér egyik se.
Nincs ötlet,kreativitás így megpróbálnak visszanyulni a gyökerekhez,meg a régi csillogást felhasználva eladni egy újat ami nem olyan már.
Remélem egyszer ez még változni fog.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. pdx06
2015.03.11. 16:27
2000 után bejött a futószalag modell, azóta se játékban, se filmben, se zenében nem tudnak maradandót alkotni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. kiskoller
2015.03.11. 16:59
Ez hülyeség.

Azért mondjátok, mert a 90-2000-es játékok voltak újak nektek. Az első játékok. Az akkori ismétéléseket, koppintásokat nem vettétek észre.

Emellett ma is jönnek ki új, kreatív játékok, csak tudni kell hol keresni őket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. predike07 kisko...
2015.03.11. 18:23
Igen,akkoriben nem volt úgy miből válogatni mint manapság,de ez nem változtat semmin.Az,hogy a játéknak nincs belső tartalma ,olyan hangulata az tény és nem pedig abból ered,hogy ki mennyi játékkal játszott.Látszik,hogy a pénz diktálja az ütemet.Régen is de akkor még minőségre is mentek.Ezen nem változtat semmi.

Persze akad kivétel nem tagadom,csak elenyésző.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. bszoke88
2015.03.12. 07:46
a régi játékokkal kell játszani
régi filmeket nézni
régi zenéket hallgatni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. kadarivi bszok...
2015.03.12. 08:53
Szar dolog megöregedni, főleg ha 30 éves kora előtt már elkezdi az ember
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. predike07
2015.03.12. 11:35
Nem értitek ti a lényeget
Nem mondtam azt,hogy nem játszom a maiakkal meg nem nézek mai filmet,stb csak azt,hogy a régiek jobbak voltak a maguk idelyében.Persze mint írtam akad kivétel.
Bizonyiték erre,hogy rengeteg játékot újitanak fel.Majd meglássuk 15-20 év mulva hány COD meg Battlefield meg hasolnók kap új köntöst.Visszatérünk majd akkor rá itt Iponon

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.03.12. 13:32
Azért ennek a "régiek jobbak voltak" dolognak van ám egy sajátos pszihológiája, aminek a hátterében az a bizonyos "első benyomás" áll.

Igen, az teljesen szubjektív alapokon van, hogy az új vagy a régi játékokat ítéljük meg jobbnak, viszont az már tényleges, hogy régen mi is más szemlélettel rendelkeztünk a játékokkal kapcsolatban: leginkább semmilyennel, így minden újnak számított és nagyobb hatást tudott gyakorolni ránk, azaz nagyobb élményt tudott nyújtani.

Valahol emiatt teljesen természetes, hogy X év elteltével, a mai játékok már sokkal kevésbé tudják lehengerelni az öreg motorosokat, akik már sokmindent megéltek és láttak a játékiparban.

Szóval ennek függvényében fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor te mint "fogyasztó" változott többet és milyen irányba, vagy maga a "termék", azaz a játékok.

Szerintem mindkettő és ez így van rendjén. A probléma ott kezdődik, hogy te, mint "fogyasztó", ugyanúgy elvárod JOGOSAN, hogy a játékok továbbra is ugyanazon élvezeti értéket adják mint régen. Mert ugyanúgy fizetsz értük továbbra is, mint régen. Az egész dolog iróniája azonban, hogy valamiből minél többet kapsz, annál kevésbé / kisebb eséllyel fog elégedettséget kiváltani belőled.

Nem azt mondom, hogy a fenti elv 100%-ban igaz mindenre, de szerintem a mai játékipar igenis tudatában van ennek a trendnek és mintegy vészmegoldásként próbál ezzel az egész remaster mizériával reagálni a fogyasztói szokások változására.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. bszoke88 bszok...
2015.03.12. 19:10
#12
you don't say
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. kiskoller
2015.03.12. 19:30
Emellett lehet, hogy az AAA játékok olyan trendeket követnek, amik számodra kedvezőtlenek, és emiatt panaszkodsz,

DE

ott van rengeteg Indie játék. Független fejlesztők játékai. Rengeteg ilyen van. Ezek sorra nyernek mindenféle díjakat, mert egyediek, újak, mélyek.

-------


Én egyre inkább próbálok régi játékokkkal játszani, és egyre inkább akadály a hardverek fejlődése. Pl. nagyon szeretnék a Planescape: Torment nevű játékkal játszani, mert csak jót hallottam róla. Meg is vettem GOG-on.

Csakhogy a nagy felbontást nem támogatja, csak mindenféle patchekkel, az UI szét van csúszva, de van rá userek által kreált patch, maga a játék bugos, de userek csináltak patchet. Ami mind szép és jó, de ezeket a patcheket már nehezen tudom Linuxon lefuttatni, holott a játék azt is támogatja.


De még ha sikerül is bekonfigolni a játékot, akkor is hatalmas probléma az elavult irányítás. Szokni kell, rengeteg energiát kell belefeccelni, eleinte nem is élvezi az ember. Aztán később lehet belerázódik, mert még is csak egy remek játékról van szó, de sok energia kell hozzá.

Egy remastered edition-nek örülnék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Asagrim kisko...
2015.03.12. 20:43
"Ezek sorra nyernek mindenféle díjakat, mert egyediek, újak, mélyek."

Annyi csöves díj van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Az olyan díjakat, amik jelentenek is valamit AA+ címek zsebelik be.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Crytek01
2015.03.17. 09:05
Jók ezek.
Az álmaim netovábbja lenne ezeknek a játékoknak a fullos feltuningolása mai csúcs engine alá helyezése:

F.E.A.R
Cold Fear
Gothic 1-2
Prey (ennél megelégesnék annyival is ha már szartak a 2. részre,hogy visszateszik steamre acsikkal megfejelve)
RallySport Challenge
Colin McRay Rally 1-5
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. jurganov
2015.03.29. 10:04
nagyon jó a cikk ismét köszi.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. jurganov Stomi
2015.03.29. 10:15
azért az is benne van ebben, hogy én mint fogyasztó szeretnék legalább ugyanannyit kapni x játék y részében mint pl az elsőben. és ehhez nincs köze az első benyomásnak
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. VikMorroHu... tibai...
2015.04.04. 18:31
Ha nagyon pöpec űrszimulátorra vágy, Star Citizen lesz a te játékod. Kb. jövőre várható belőle béta verzió.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!