iPon Cikkek

Resident Evil visszatekintés - Rettegés japán módra

Dátum | 2009. 03. 24.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Az 1990-es évek közepére a Capcom nevű japán fejlesztőcég már jól csengő névnek számított a játékosok körében, hiszen olyan klasszikusokat tettek le az asztalra, mint a Chocho kollégám által már kivesézett Street Fighter sorozat első és második része, vagy a Mega Man játékok. Ebben az időben a nyomasztó, félelmetes atmoszféra már nem számított újdonságnak a játékokban, hiszen például az 1995-ös Clock Tower: The First Fear-ben, és az ismertebb, 1992-ben megjelent Alone in the Dark-ban is átélhettük azt. Ám Shinji Mikami vezetésével a Capcom egy olyan játékon dolgozott, mely – merítve természetesen a régi horrorjátékok ötleteiből – népszerűvé tette a túlélő horror stílusát. Ez a program nem volt más, mint a Biohazard, vagy ahogy Japánon kívül ismerik: Resident Evil.

A vírus elszabadul…
Az első rész 1996-ban jelent meg a Sony által fejlesztett PlayStation platformra. Ahogy a játék elején látott élőszereplős videóból (melyben a világ talán legtehetségtelenebb „színészei” játszottak) megtudjuk, a S.T.A.R.S. (Special Tactics And Rescue Service) alfa csapatának tagjaként érkezünk meg Raccoon City peremén elterülő erdőséghez, hogy megtaláljuk a bravo csapat tagjait. Miután csak helikopterük roncsát, és néhány, ránk vadászó mutáns kutyát találunk, csapatunkkal egy közeli épületbe menekülünk. A játékban két szereplő közül választhattunk, akik eltérő jellemzőkkel rendelkeztek. Jill Valentine kettővel több tárgyat tudott egyidőben magával vinni és lőfegyverrel indított, míg Chris Redfield jobban bírta a sérüléseket. A két karakter története több ponton különbözött, így érdemes volt mindkét szereplővel végigjátszani a Resident Evil-t. A céljuk viszont közös volt: ki kellett deríteni, mi történt a bravo csapattal, miért császkálnak élőhalottak az épület folyosóin, mi köze ehhez az Umbrella cégnek és egyáltalán mi az a T-vírus?

Abban az időben még nem törődtek túlságosan a fejlesztők a casual játékosokkal, emiatt sok helyen kegyetlenül nehéz volt a program. Túlélő horrorhoz méltóan nagyon kevés töltényt és életerőt adó tárgyakat találtunk, az ellenfelek viszont sokan voltak, ráadásul 3-4 találatnál többet egyik karakter sem bírt ki. A játékos nem lőhette keresztül magát a szörnyek hadán, hiszen ha kifogyott a muníció, akkor már csak késére támaszkodhatott, aminek használata remek módja volt a hősi halál bemutatásának.

Chris még nem tudja, de késsel nem sok esélye van a zombi ellen (Resident Evil 1 - PC-s verzió)
A feszültséget a nyomasztó hangulatot teremtő zene, illetve a baljóslatú hangok is fokozták. Utóbbira igencsak oda kellett figyelni, hiszen sokszor csak abból tudtuk, hogy pár méterrel előttünk milyen lény tanyázik. Ennek oka, hogy a Resident Evil az Alone in the Dark-ban is látott rögzített kamerákon keresztül mutatta az előre renderelt helyszíneket, és a karakterünket. A játék fontos részét képezte a tárgygyűjtögetés, valamint a logikai feladványok megoldásai. Ez a játékelem azóta is visszaköszön a RE játékokban, mely alól talán csak az utolsó egy-két epizód képez kivételt. A játék hatalmas sikernek bizonyult, aminek eredménye 2,7 millió eladott példány volt. Az első verzió elkészítését követően még számos változat látott napvilágot. Készült több Director’s Cut (rendezői) változat, átportolták a játékot Sega Saturn, PC, Nintendo DS, Wii és GameCube platformokra. Utóbbiról még lesz szó, tekintve, hogy az egy teljesen felújított játék volt.

A képen látható főellenfél a legkönnyebb boss az egész Resident Evil szériában (RE 1 - PC-s verzió)

Az első rész megjelenésének évében tartott Tokyo Game Show-n jelentették be, hogy már készül a Resident Evil 2. Az elődhöz hasonlóan ebben is két szereplőt irányíthattunk, az előzetes tervek szerint Leon S. Kennedy-t és Elsa Walker-t. A játék készítése már az utolsó fázisban volt, amikor Shinji Mikami utasítására számos dolgot megváltoztattak benne. Elsa Walker például kikerült a játékból, helyette Chris Redfield testvére, Claire lett Leon mellett a másik játszható karakter. Claire bátyja keresése miatt érkezett Raccoon Citybe, Leon pedig egy újonc rendőr, aki éppen akkor csatlakozna a városi rendőrséghez. Az események két hónappal az első rész után játszódnak, mikorra már az egész várost megfertőzte a T-vírus, mindenkit zombivá változtatva. Hőseink pont ekkor érkeznek az elhagyatott(nak tűnő) városba, majd találkozásuk után a rendőrkapitányságra menekülnek, hogy aztán életük legszörnyűbb rémálmát éljék át.

Nagyszerű, részletgazdag helyszínek...bár hősünket most épp az érdekli a legkevésbé (RE 2 - Playstation verzió)
A játékmenet alapjait nem változtatta meg a Capcom. Továbbra is előre renderelt háttereket használtak a grafikusok, így nem változtak a rögzített kameraállások sem. Az első rész nehézségét kissé csökkentve megnövelték hőseink életerejét, így valamivel több sebzést tudtak elviselni, ám vagánykodni most sem lehetett, ha túl akartuk élni a zombik, mutáns lények és főellenfelek hadát. A helyszínek kidolgozottságára, változatosságára a mai napig nem lehet panasz. A rendőrségen járva tényleg elhisszük, hogy itt valami katasztrófa történt, az elhagyott naplókból, jegyzetekből pedig azt is megtudhatjuk, hogy a rendőrök milyen elkeseredett, kilátástalan harcot vívtak a T-vírus teremtményeivel. Később eljutunk az Umbrella cég laboratóriumába is, mely szintén részletesen kidolgozott helyszín.

A Capcom nem elégedett meg azzal, hogy két játszható karaktert adott a játékosok kezébe. Ha kijátszottuk a RE2-t az egyik szereplővel, és utána a második lemezről elindítva a játékot betöltjük az utolsó mentésünket, akkor számos új történeti elemnek lehetünk tanúi a játékban. A játék minden szempontból átugrotta az első rész által felállított lécet. A sztori kidolgozottsága, történetvezetése máig etalonnak számít a sorozatban, sokan a második részt tartják a legjobbnak a Resident Evil szériában (illetve a negyedik részt, ám arra még visszatérünk). A játék elhagyta az első részben látott élőszereplős videókat és vele együtt a pocsék szinkront, hogy átadja a helyét a remekül megrendezett átvezető animációknak és minőségi hangoknak, melyek azóta is védjegyei a sorozatnak.

Emlékezetes átvezető videóknak lehetünk szemtanúi a Resident Evil 2-ben (Playstation verzió)
A siker sem váratott sokat magára. A Resident Evil 2 közel ötmillió példányban kelt el, melyre még ma is csak a komolyabb játékok képesek. Az előző részhez hasonlóan ebből is készültek portok. A PC, GameCube, Nintendo 64 (!) és DreamCast is megkapta a kisebb-nagyobb változtatásokat, és új játékmódokat tartalmazó verzióját.

Nemesis, a Resident Evil 3 címszereplője
A Capcom nem hagyta pihenni a sorozatot, hiszen alig egy év múlva, 1999-ben piacra dobta a folytatást, Resident Evil 3: Nemesis néven. Sok szempontból azonban inkább Resident Evil 2.5-nek tekinthető a harmadik rész, hiszen nem történt akkora minőségbeli ugrás, mint anno az első és második rész között. A grafikai sem javult, a játékmenet is többnyire maradt a régiben. Persze pár új játékelem azért akadt, és az új sztori is biztosította, hogy a Resident Evil 3 is vérbeli „Rezi” játék legyen. A történet szorosan a második rész eseményeivel egy időben történik, mikor az RE1-ben megismert Jill Valentine végrehajtja utolsó nagy menekülését Raccoon City-ből. Ez volt az első játék a sorozatban, melyben csak egy karaktert választhattunk a játék kezdetekor.

Jill épp a zombiknak lejt erotikus táncot a Resident Evil 3-ban
Nem csak a főhős lesz ismerős az előző részekből, hanem néhány helyszín is. Rögtön a játék kezdetekor visszatértünk a rendőrkapitányságra, melyet Leon és Claire már elhagyott, ám nekünk még bőven volt tennivalónk. A játékmenet egyik érdekessége volt, hogy bizonyos pontokon választási lehetőség elé kerültünk. Ilyenkor 1-2 másodpercünk van arra, hogy döntsünk a felkínált két lehetőség elől. Egyik sem okozta a halálunkat, de a történetben új szálra terelhettek minket (bár a végkifejletre ezek többsége nem volt hatással). A fegyverek között volt pár új darab az előző részekhez képest, ám az igazi érdekesség az volt, hogy saját magunk készíthettünk muníciót fegyvereinkhez a játék közben talált lőporból. Érdemes volt kísérletezni a különböző típusokkal, hiszen más és más eredményt kaphattunk. A történet, bár nem érte el az előző rész színvonalát, méltóképpen zárta le a Resident Evil Playstation 1-es korszakát (mivel ez volt az utolsó rész erre a platformra).

                             



Jill-nek éppen időben sikerült elhagyni a várost ahhoz, hogy még lássa, ahogy egy atomrakéta a földdel teszi egyenlővé Raccoon City-t. Azt hiszem a szériában fontos szerepet betöltő város utolsó pillanatait bemutató záró animáció az egész sorozat egyik legemlékezetesebb jelenete. A RE3 eladásai elmaradtak a második részétől, ám így is 3,5 millió darab talált gazdára. Ismét nem maradhattak el a DreamCast-os, PC-s és GameCube-os portok sem, ám a játékosok már az új konzolgeneráció játékait várták, melyekkel nem is maradt adós a Capcom.

Új platformok, új játékok, megszokott minőség
Az első Resident Evil játék, melyet a fejlesztők kifejezetten a DreamCast-ra írtak a Resident Evil Code: Veronica volt. A program 2000. február 3-án került a boltok polcaira. A legszembetűnőbb változás az előző részekhez képest az volt, hogy most először nem rögzített kameraállásokból láttuk a helyszíneket (bár azért akadtak ilyen szobák is), hanem a karakterünkkel együtt mozgott a kamera is. Búcsút mondhatunk az előre renderelt helyszíneknek is, hiszen mostantól minden tárgy, helyszín 3D-ben pompázott. Ennek hátulütője, hogy kissé sivárabbnak tűnt a játék, kevésbé volt részletgazdag a grafika, de valamit valamiért. A játék kezdetekor ezúttal sem volt választási lehetőségünk az irányított szereplőt illetően, csak a már korábban megismert Claire Redfield bőrébe bújhattunk, aki három hónappal az Raccoon City-ben történt incidenst követően, Párizsban próbálja leleplezni az Umbrella cég tevékenységét (hamar kiderül, hogy nem jár sikerrel). A kibontakozó történet során több ismerős is visszatér az előző részekből. Megjelenik Chris, Claire bátyja, akit jó darabon irányíthatunk is a játékban, de színre lép az első rész óta nem látott Albert Wesker, a S.T.A.R.S. csapat áruló vezetője is. Ha kellene választani egy részt, mely hasonlóan magas színvonalú sztorival rendelkezik, mint a RE2, akkor minden bizonnyal a Code: Veronica lenne az. A játékmenet az említett kameramozgáson kívül sokat nem változott. Rengeteg új fegyverünk volt, melyeket az eddigi részekben nem látott ellenfeleken próbálhatunk ki. A Code: Veronica új játékmódokkal, új átvezető videókkal tiszteletét tette PlayStation 2-n és GameCube-on is, Code: Veronica X néven. A sorozat legújabb tagja közel három millió példányban fogyott, és többnyire pozitív kritikákat kapott.

A főszereplők: Claire, Chris és Wesker...ebből csak jó sztori sülhet ki (RE Code: Veronica - DreamCast verzió)
Az igazi minőségi ugrást – főleg megjelenítés terén – a kizárólag GameCube-ra történő fejlesztés hozta meg a sorozat számára. Kezdésnek 2002-ben elkészítették a legelső Resident Evil remake-jét. A PS1-es és a GameCube-os verzió, szinte összehasonlíthatatlan volt. Az új verzió grafikája kis túlzással még ma is megállná a helyét, és sokan a konzol legszebb játékának tartják. Bár a program a Code: Veronica után visszatért a rögzített kameraállásokhoz, ám ez mit sem számított, amikor az ember az állát keresgette a programot megpillantva. A karakterek és a helyszínek is remekül kidolgozottak voltak. Bár a történet nem változott, néhány új jelenet és új terület bekerült a játékba, a zenét és a szinkronhangokat pedig teljesen újravették, így az eredeti program leggyengébb része (rossz szinkron) is javítva lett. A karakterek mozgáskultúráját kibővítették, most már tudtak 180 fokos fordulatot tenni, illetve közelharcban is hatékonyabbak voltak.

Balról a Resident Evil 1 GameCube-os, jobbra a PC-s verziója. A fejlődés szemmel látható.

                                      


 

A Resident Evil 1 feldolgozását követően ismét egy GameCube exkluzív részt készített Shinji Mikami és csapata, mely ezúttal az előzményeket mutatta be. A rész címe Resident Evil Zero volt, főszereplője pedig az a Rebecca Chambers volt, aki az első részben a S.T.A.R.S. bravo csapatának tagja volt, és aki rövid időre csatlakozott Chris Redfieldhez is a játék során. Ahogy azt a RE1-ből tudjuk, a bravo osztag helikoptere lezuhant a Raccoon City-t övező erdőségben.

Hagyod békén a nőmet te rusnya zombi! (Resident Evil Zero - GameCube verzió)
Rebecca és társa, egy Billy Coen nevű körözött bűnöző az Umbrella cég egy tesztlétesítményébe menekült. A sztorira ezúttal sem lehetett panaszunk, ismét számos újdonságot tudunk meg Albert Weskerről, a cég alapítóiról, valamint a G-vírus (a T-vírus fejlettebb változata) fejlesztéséről. Az igazi érdekesség a karakterek választásához kötődik. Eddig mindig vagy már a játék elején választhattunk, hogy kivel akarunk játszani, vagy játék közben a program adta át nekünk egy másik szereplő irányítását egy rövid időre. A RE Zero-ban ez teljesen megváltozott, ezúttal ha találkoztak szereplők (vagy megkerestük egymást), akkor szabadon választhattunk a két karakter között. Lehetőségünk volt arra is, hogy egymás között cserélgessük a tárgyakat, fegyvereket, sőt az eddigiekkel ellentétben most már akárhol kirakhattunk dolgokat, ha másnak kellett a hely. A program a legtöbb oldalon 80-90 százalékos értékelést kapott, ennek ellenére „csak” 1,25 millió példányt adtak el belőle. Hozzá kell tenni, hogy a Zero-ból egy 2008-as Wii-s konverziót kivéve nem készült másik verzió egyik platformra sem.

A Resident Evil Zero-ból sem hiányozhattak a túlméretezett, mutáns főellenfelek

Kísérletek Capcom módra
A Resident Evil Zero választható karaktereit leszámítva egetrengető változás sosem történt a RE részekben a játékmenetet illetően, a Capcom mindig ragaszkodott a jól bevált dolgokhoz. A japán cég ezen változtatni akart, ezért 2000-ben útjára indította a sorozat egy mellékágát, melynek a Survivor (eredeti nevén Gun Survivor) nevet adta. Ez a játék azt a problémát próbálta meg kiküszöbölni, mely sokak számára a legnagyobb gondot jelentette a Resident Evil programokban: sosem lehetett pontosan célozni. Mindig csak az ellenfél felé fordultunk és lőttünk. A Survivor volt az első FPS stílusú RE játék, ugyanakkor a valaha készült legalacsonyabb értékelésű is. Bár belső nézetes volt, nem lehetett szabadon nézelődni benne. Ha ellenfelet láttunk, csak a célkeresztet mozgathattuk, fel-le nem tudtunk nézni, ráadásul oldalra sem tudtunk mozogni, ami hamar frusztrálóvá vált a játékosoknak. Ráadásul testközelből nézve szembeötlő volt a program elmaradott grafikája. A sztori – ami nem a főszálhoz kapcsolódott – ugyancsak elmaradt a megszokott minőségtől.

Resident Evil Survivor sorozat - bukásra ítélve (Balra a Code Veronica FPS változata, jobbra a Dead Aim)
A rossz kritikák nem törték meg a japánok lelkesedését, hiszen egy évre rá elkészítették a második részt, ami nem volt más, mint a korábban kiadott Code: Veronica FPS változata. A kezdetben csak játéktermi gépekre fejlesztett program később megjelent PlayStation 2-re is. Mivel a játék a belső nézeten kívül szinte semmit sem változott az eredetihez képest, nem hozta meg a várt áttörést. Ennek ellenére 2003-ban elkészült a harmadik Survivor játék is, mely a Dead Aim alcímmel került a boltok polcaira. A program ezúttal nem kizárólag FPS nézetben zajlott, mozgás közben választhattuk a TPS nézetet is, ami jó ötletnek bizonyult, hiszen így könnyebb volt manőverezni a szörnyek között. A történet az előző Survivor játékoknál kidolgozottabb volt, és közelebb is állt a fő RE történetszálhoz. A Dead Aim volt a legjobb Survivor játék, ám így sem értékelték közepesnél jobbra. Mindenesetre megteremtette az alapot a későbbi Nintendo Wii-s Resident Evil játékokhoz, melyek szintén FPS nézetben játszódtak.

Amivel viszont nem sült fel a Capcom, az a Resident Evil többjátékos módba ültetése. Minden korábbi RE játékban voltak nem irányítható társai a főszereplőknek. A fejlesztők azt gondolták, miért ne csinálhatnának egy olyan programot, ahol egymást segítve kell menekülni a zombik elől? Így született meg az első kooperatív RE játék, az Outbreak, mely 2003. szeptember 11-én került kiadásra. Az Outbreak-ben nyolc karakter közül választhattunk, akik mind Raccoon City-ből akartak kijutni. A szereplők mindegyike más és más jellemzőkkel, képességekkel rendelkezett.

David a mi McGyver-ünk...minden eszközből fegyvert tud csinálni
Egyik jobban tudott lőni, másik jó volt közelharcban, harmadik tudott gyógyítani és így tovább. Az együttműködés alapvető fontosságú volt a játékosok között, kicsit hasonló volt a helyzet, mint Left 4 Dead című PC-s FPS-ben. Egy-egy többjátékos „futamon” mindig 4 túlélő játszott, akiknek minél hamarabb végig kellett rohanni a pályán. Az Outbreak rengeteg különböző befejezést tartogatott a játékosok számára, többet, mint bármelyik eddigi Resident Evil.

A program vegyes kritikákkal és korrekt eladásokkal rendelkezett, a Capcom pedig már dolgozott a folytatáson, mely az Outbreak File #2 nevet kapta. A második rész az új pályákon kívül lényegében csak egy nagyon fontos újdonságot tartalmazott: képesek voltunk mozgás közben lőni. Ez talán nem hangzik nagy dolognak, de soha nem lehetett egy Resident Evil játékban ily módon zombira vadászni. Még a most megjelenő ötödik részben is meg kell állnunk, és csak aztán tudunk célozni (kritizálják is elegen ezért a játékot). Az Outbreak File #2-ből fele annyit adtak csak el, mint az előző részből, talán több újdonságot vártak a rajongók (a két részből együtt 1,45 millió példány fogyott). 2007 végén a Capcom mindkét játék szervereit leállította.

Az Outbreak-ben egy spanyol stílusú mutáns elefántfuttatáson is részt vehetünk

A nagy visszatérés és a könnyes búcsú. Meghalt a horror?
A Code: Veronica óta a Capcom csak kísérletezgetett az új játékelemekkel, az eredeti történetet nem vitte tovább. Ezek az új programok meg sem közelítették az elődök sikerét, így itt volt az idő, hogy Shinji Mikami előrukkoljon valami újjal. Ez nem volt más, mint a Resident Evil 4, melyet követően ismét régi fényében ragyogott a Resident Evil név. Ám közben valami elveszett. A RE4-et a 2001-ben jelentették be, mégpedig először egy GameCube exkluzív játékként. A kezdeti verziók az előző részekhez hasonlóan nyomasztó atmoszférájú, horror elemekkel megtűzdelt játékmenetre épültek.

A Resident Evil 4 a kezdeti tervek alapján az előző részekhez hasonló program lett volna (értsd: horror és nem akció)
A 2005. január 11-i megjelenésre ebből szinte semmi sem maradt meg, kivéve a főhőst, aki az elejétől kezdve Leon volt, a második rész zöldfülű rendőre. A játék eseményei hat évvel Raccoon City után játszódnak, Leon-ból pedig titkos ügynök lett, aki az Egyesült Államok elnökének elrabolt lányát akarja kiszabadítani egy spanyol faluban. A játékmenetre kis túlzással rá sem lehet ismerni. Visszatért a TPS nézet, ám a hátborzongató, klausztrofóbiás helyszíneket leváltották a nyílt területek, a lassú, megfontolt játékmenet pedig átadta a helyét a sokkal akciódúsabb játékmechanizmusnak. Leon lézeres célzójával oda lőtt, ahova akart, a közelébe merészkedő ellenfeleket pedig néha egy rúgással is el tudta intézni. Egyértelműen érződött, hogy könnyebb lett a játék. Új játékmenethez új ellenfelek is tartoznak, és meg is kaptuk őket. A lassú, agyatlan zombi a múlté (az Umbrella cég is tönkrement már), helyét átvette a Las Plagas organizmussal fertőzött ember, aki ugyanolyan halálos volt, mint egy élőhalott, ám annál gyorsabban mozgott és intelligensebben viselkedett.

Ezt a lényt vajon a Gyűrűk Urából szalajtották? (Resident Evil 4 - Playstation 2 verzió)
A főellenfelek viszont az elődökhöz hasonlóan izgalmas csatákat tartogattak. Sokan talán csak néznek, hogy hova tűnt mindaz, ami eddig a Resident Evil-t jellemezte? Mint a történetből kiderül, nem kell végleg búcsút intenünk az egész eddigi RE sztorinak, hiszen ha távolról is, de a negyedik rész is kötődik hozzá. Wesker még él és összefutunk Ada Wonggal, a második részben megismert szereplővel is. A játékmenet terén történt változások viszont egyértelműen jelezték, ez a játék már a mai generációnak készült, akik az akciót favorizálják a borzongással és lassú játékmenettel szemben. Talán épp ezért lett olyan sikeres a negyedik rész, amilyen. Közel két tucatnyi év játéka díjat nyert, és hat millió példányt adtak el belőle, többet, mint bármelyik eddigi részből. Örömünkre, a GameCube exkluzivitás nem tartott sokáig, hiszen PlayStation 2-re és PC-re is kijött a játék, igaz a port minősége az utóbbi platform esetében megkérdőjelezhető.

A legújabb konzolgeneráció tagjai közül először a Nintendo Wii-t látogatta meg a Resident Evil sorozat. A platform egyik (egyetlen?) vonzó jellemzője, hogy egy jól használható mozgásérzékelős kontrollere van, amit a Capcom ki is használt, amikor elkészítette az Umbrella Chronicles-t. A játék a korábbi Gun Survivor játékokban próbálgatott rendszert viszi, fejleszti tovább, tehát első személyű nézetben játsszuk a játékot, a kontrollerrel célzunk és lövünk.

Ha a TV előtt hadonászva akarsz Resident Evil-t játszani, akkor az Umbrella Chronicles a te játékod
A fejlettebb irányító eszköznek hála természetesen itt sokkal simábban működik a dolog. A program négy fejezetből áll, melyek sorrendben a következő korábbi RE játékokat sűrítik magukba: Resident Evil Zero, Resident Evil 1, Resident Evil 3. Az utolsó fejezet nem egy régi játékot dolgoz fel, hanem a S.T.A.R.S. csapatát irányítva kell az Umbrella cég egy orosz létesítményét felderítenünk. Akinek hiányzik az RE2 a felsorolásból, azt megnyugtathatom, a közeljövőben megjelenő Darkside Chronicles erre a részre fog épülni. Bár tulajdonképpen csak szimpla lövöldözésből áll a program, az Umbrella Chronicles egy korrekt próbálkozás volt, és 1 milliónál is többet adtak el belőle.

Hurrá, újracsinálják a Resident Evil 2-t! De miért Wii-s lövöldözés lesz ez is? (Resident Evil: The Darkside Chronicles - Wii)

Resident Evil a mozivásznonDegeneration (fent) vs. Extinction (lent)
Mint sok híres videójáték, a Resident Evil sem kerülhette el a sorsát, és könyvek, képregények, filmek készültek belőle. Előbbi kettővel most nem foglalkoznék, koncentráljunk csak a filmekre, azok úgy is ismertebbek az olvasó számára. Az élőszereplős Resident Evil adaptációkat (eddig összesen három volt belőlük) Paul W. Anderson rendezte. Ahogy azt várhattuk, kritikailag nem értek el nagy sikert, ráadásul egyre kevesebb közük volt a játékokhoz. Az első két részt még csak-csak össze lehetett kötni a RE programokkal, de a harmadik már alaposan eltért a forrástól. Aki olyan Resident Evil mozira vágyik, ami szorosan kapcsolódik a játékokhoz, annak a közelmúltban bemutatott Degeneration alcímű alkotást érdemes megtekintenie. Ez a film nem élőszereplős, hanem CG (tehát egy animációs film), főszereplői pedig Leon és Claire. Bár kritikákat tekintve ez sem ért el sokkal jobb eredményeket, mint a filmek, ám ebben nagy szerepe van annak, hogy elsősorban a rajongóknak készült, kívülállók nem biztos, hogy mindig tisztában vannak az események miértjével.

Jelen cikk egyfajta felvezetéseként szolgál az erősen sikergyanús Resident Evil 5-höz, melyet természetesen mi is alapos tesztelésnek vetettünk alá. A program a napokban kerül a boltok polcaira (legalábbis a konzolos verziók), így hamarosan olvashattok róla itt, az Ipon oldalán. A sztori ismét jónak ígérkezik,  sok mindent meg fogunk tudni a T-vírus eredetéről, illetve a jó öreg Wesker is visszatér, hogy ismét összeakassza a (nem létező) bajszát a főhőssel, Chris Redfield-del. Sajnos vagy szerencsére (mindenki döntse el ízlése szerint), az ötödik rész a négy által kitaposott utat követi, tehát az akció lesz a középpontban. Úgy tűnik, az új RE játékok végleg megragadtak ebben a stílusban. Sokan biztos örülnek ennek, és valahol szükségszerű is, hogy folyamatosan fejlődjön egy ilyen nagy múltú sorozat, ám az öreg motorosok talán elmorzsolnak egy könnycseppet, ha a régi „Rezi” játékokra gondolnak. A következő résszel kapcsolatban a fejlesztők nagy változásokat emlegetnek, meglátjuk ezúttal mit találnak ki.
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. Svindler
2009.03.24. 10:23
VISSZA A CIKKHEZ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. mtrx220
2009.03.24. 14:21
mindet végigküldtem a főjátékok közül, alap.
5 is nagyon jó lett, már ahhoz is van szerencsém konzolon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. hcsa
2009.03.24. 14:50
Sztem a 2. rész volt a legjobb. Nem értem, ebből miért nem csináltak filmet? Nem mertek?

Amit még nem értek, hogy az ilyen gondolkodós/borzongatós játék-sorozatok miért mennek át szükségszerűen akcióba - lásd Silent Hill Homecoming. Valahol az vész el, ami sikeressé tette őket... (Nekem ez olyan, mint amikor az európai foci brutális durvaságaira azt mondják, hogy "így férfiasabb" - csak hát arra ott van az amerikai foci, és ebben az európai sosem lesz versenyképes, mert nem ez a lényege. Bocs az OFF-ért, de nem jutott eszembe jobb hasonlat.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Fix3r
2009.03.24. 18:16
Nekem a 4. rész jött be legjobban. Bár azért lehetett volna jobban is portolni (nagyobb felbontású textúrák stb)

Amúgy nem bántásból de ez a visszatekintés engem nagyon emlékeztet a gt-s retrospectiv-re.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. dragon83
2009.03.24. 19:16
Fix3r, sajnos egy-két RE játékkal nem volt szerencsém játszani, így Wikipediáról, külföldi tesztekből és igen, a GT-s retro videókból kellett információkat szerezem róluk.

Továbbá szeretném bejelenteni, hogy szívesen fogadom a GameCube konzol felajánlásokat, a hozzájuk való RE játékokkal együtt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Chocho
2009.03.24. 20:48
Fix3r: A rajongói modderek elképesztő dolgokat csináltak meg a játékhoz. Elérhetőek az átvezető videók HD változatai, és a játék GameCube-ról rippelt textúrái is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Fix3r
2009.03.25. 08:26
Tudom én is töltöttem nagyobb felbontású textúra pack-et de még azzal sem volt az igazi. A másik, hogy a mouse fix használhatatlan hozzá még a gamepaddal is pontosabban tudtam célozni. Ettől függetlenül persze szerintem így is mesze a legjobb a sorozatban. Az 5-t is kipróbáltam(xboxon) de szerintem nem lett valami nagy szám.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. mateo130
2009.03.25. 09:48
Szerintem az első rész volt talán a legélvezetesebb. Kit érdekelt akkor a grafika? A második is jó volt és a harmadik és megállta a helyét. A négyet nem játszottam, de ha nem olyan para és lassú a játékmenet, akkor az nem ugyanaz.
Amúgy ajánlhatom esetleg a Dino Crisist PS1 re, hasonlóan lassú és idegtépő, mint a rezi, de nem horror, hanem egy szigeten dinok vadásznak ránk. Az is a valaha játszott legjobb játékaim közé tartozik...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. norbi1017
2009.03.25. 10:18
a dino crisist én is kitoltam
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. siskanyi
2009.03.25. 11:14
Nekem a resident 2 jött be a legjobban baromi hosszú és ha elkezdted tolni a 2. lemezt akkor már tényleg nagyon nehéz volt,a 3. rész is jó volt csak rövid nagyon az elődökhöz képest.
A resident 5. része is megszereztem konzolra a grafika csodaszép,de szerintem ez az egyetlen pozitívum az egész játékba,semmi para nincs benne.
A 4. részét még PC-n eröltettem de nekem az se tetszett,dehát kinek a pap kinek a papné
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mtrx220
2009.03.25. 21:17
nekem tetszettek a főrészek, még azzal együtt is hogy a 4. résztől nem horror.
csodálkozom, hogy senki sem emlitette,
de parasite eve 1,2 is ilyen j-horror stuff volt, mint a dino crysis.
második része etalon, logikailag brutálisan nehéz, játékélménye odaver. ps1-re jelent meg szintén
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. pdx06
2009.03.26. 10:58
A resident evil 1 remake-ét pont most toltam végig gamecube-on. Hihetetlenül jó, visszaadja az 1996-os rész hangulatát, szebb filmszerű grafikával, több helyszínnel, extrákkal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!