iPon Cikkek

Resonance of Fate – Végre szól a hatlövetű

Dátum | 2010. 05. 08.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Földi létezése során az emberiség mindig csak a saját érdekeit tartotta szem előtt, gátlástalanul kihasználta szülőbolygóját, kizsákmányolta annak ásványkincseit, pusztította élővilágát. Semmi sem volt szent számára, ha a technikai fejlődésben való előrelépés volt a cél. Ám a Föld tartalékai végesek voltak, így az évszázadok alatt lassú, de biztos hanyatlásnak indult. A levegő belélegezhetetlenné, a vizek mérgezővé váltak, kihaltak az állatok és a növények, de az emberek sem kerülhették el a sorsukat, hiszen ahogy zsugorodott az életre alkalmas terület, úgy lettek ők is egyre és egyre kevesebben. Ironikus módon a kihalástól éppen az mentette meg őket, ami a bolygó vesztét okozta, a technika. Az emberek építettek egy égig égő tornyot, melyet Baselnek neveztek el. Ez nem csak egy egyszerű épület volt, hanem egy olyan speciális szerkezet, ami lassan képes volt megtisztítani a levegőt, a vizet, és lakhatóvá tudta tenni a körülötte lévő területet. Nem csoda, hogy Basel körül egyre többen és többen telepedtek le, idővel pedig magába a toronyba is beköltöztek. A hatalmas fogaskerekek alkotta világban településeket hoztak létre, amelyek fejlődésnek indultak és gyorsan benépesedtek. Úgy tűnt, hogy van remény az emberiség számára, ám az nem hazudtolta önmagát, és ismét abba a hibába esett, ami kis híján a pusztulásához vezetett…

Basel, az emberiség utolsó menedéke
A változás szele

Ebbe a korántsem bizalomgerjesztő világba kalauzol el bennünket a tri-Ace stúdió legújabb játéka, a Resonance of Fate (avagy RoF). Az Xbox 360-ra és PS3-ra megjelent program a JRPG-k táborát gazdagítja, a stílus rajongói tehát igazán jó évnek néznek eddig elébe, emlékezzünk csak a már megjelent Final Fantasy XIII-ra és a Nier-re (bár ez utóbbi inkább az akció elemekre helyezi a hangsúlyt). A japán szerepjátékokra sokszor rásütik a bélyeget, hogy az elmúlt évek alatt szinte semmit sem fejlődtek, és mindig ugyanarra a formulára épülnek. Bár teljesen nem újítja meg a stílust, a RoF több ponton is megpróbál újat mutatni, több-kevesebb sikerrel. A történet főhőse, egészen pontosan főhősei Vashyron, Zephyr és Leanna, akik egy Vadászcsapat tagjai. Basel világában a Vadászok azok a zsoldosok, akik mindenféle munkát elvégeznek, ha kellőképpen megfizetik őket. De ne gondoljatok erkölcstelen bűnözőkre, hőseink inkább mások megsegítésén és a veszélyes szörnyek elpusztításában segédkeznek. Kezdetben nem túl sok mindent tudunk meg a három főszereplőről, csak annyit látunk, hogy Leanna a játék elején véget akar vetni az életének, és csak Zephyr közbelépése menti meg a biztos haláltól. Idővel aztán minden kiderül, és közben persze mindenki derül. Elnézést a gyenge szóviccért, de a szereplők tényleg humorosak tudnak lenni. Jó volt látni, hogy végre nem olyan karakterek szerepelnek a játékban, amelyek halálosan komolyan vesznek mindent. Hőseink között folyamatosan megy a viccelődés és az átvezető videók között is számos poénos darab van.
 

A történet meglehetősen lassan bontakozik ki, ami leginkább annak köszönhető, hogy sok rövid fejezetre oszlik a játék, amelyek között kezdetben (egy-két kivételtől eltekintve) semmilyen kapcsolat nincs (mint valami TV sorozatban). A játék második felében aztán kezdenek összefutni a szálak, lassan értelmet nyernek az egyes fejezetek, és egy érdekes, japánosan érzelemdús sztori kerekedik az egészből. Ami viszont negatívum, hogy az első 20 órában (!) tulajdonképpen nincs rendes történet, a szereplőkről sem tudunk meg túl sok mindent, így aki gyorsan pörgő, lendületes sztorira vágyik, az talán próbáljon ki egy másik programot (vagy vegyen erőt magán, mert később tényleg sokat javul a játék ebből a szempontból). Viszont aki élvezi azt, amikor lassan, lépésről lépésre adagolják számára az információmorzsákat, az nyugodtan vágjon bele a RoF-ba, nem fogja megbánni. Az egyes epizódokban mindig 4 feladatot vállalhatunk el, melyek között egy olyan van, amit kötelező megcsinálni a továbbjutáshoz. A mellékküldetéseket ki lehet hagyni, de nem ajánlott, mivel csak így fejleszthetjük fel eléggé a karaktereinket. Szükség is van a tápolásra, mivel a játékban több olyan harc is van, amikor bele kell adni apait-anyait a győzelemhez.

Szerepjátékban nem gyakran látni ilyen játékelemet
Ami a játékteret illeti, annak egésze a toronyban foglal helyet, ám ne higgyétek, hogy ez kis területet jelentene. Basel összesen 12 szintből áll, melyek mindegyikén több kis település, épület található, ezeket természetesen mind bejárhatjuk. A kalandozás nem a hagyományos módon történik a programban, ezt rögtön látni fogja a játékos, ha kilép a nagyvilágba. Első ránézésre az ember azt hihetné, hogy egy körökre osztott stratégiába került, hiszen mindent hatszög alapú mezők borítanak. Hogy mozogni tudjunk, elsőként meg kell nyitnunk magunknak az utat a pályán, ehhez a boltokból, szörnyektől, NPC-ktől szerzett, különféle formájú „energia hatszögeket” (energy hexes) kell felhasználnunk. Ha ezekből kiépítettük magunknak az utat, onnantól fogva szabadon közlekedhetünk rajtuk. Kis taktikázás is van a dologban, mivel nem mindegy, hogy merre készítünk utat maguknak, lévén az egész pályát nem tudjuk majd megnyitni. Ha bemegyünk az egyes szinteken lévő városokba, katakombákba, akkor ott már szabadon mozoghatunk a karakterünkkel. Érdekes, hogy ilyenkor a legtöbb helyen rögzített kameraállásból láthatjuk a világot, akárcsak a régi szép időkben. Ez alól azok a helyek a kivételek, ahol éppen csatázunk, ilyenkor szabadon mozgathatjuk a hősünket követő kamerát.

Légtornász fegyvermesterek

Ha már szóba kerültek a csaták, lássuk hogyan is működik a harcrendszer a RoF-ban. Talán ezen a fronton újított a legnagyobbat a játék, hiszen végre nem közelharci fegyverekkel fogunk küzdeni, mint ahogy azt szinte minden JRPG-ben tettük. A harcrendszer teljesen lőfegyver alapú, bár lehetőségünk van pusztakézzel is csatába menni, de annak nem sok értelme van ugyebár. Vashyron és Leanne pisztolyokat használnak, Zephyr pedig gépfegyvert, ám nem akárhogyan teszik ezt, hiszen minden fegyvernek és karakternek fontos szerepe van a harcokban. A gépfegyver csak megkarcolni tudja az ellenfeleket (scratch damage-et okoz), ám semmiképpen sem öli meg azokat. Ahhoz azt át kell változtatni közvetlen sebzéssé (direct damage), amit úgy tehetünk meg, hogy meglőjük őket pisztollyal is. Viszont kizárólag csak a pisztolyra nem hagyatkozhatunk, mivel magukban nagyon keveset sebeznek, így feltétlenül össze kell dolgoznia a csapatnak. A harcok részben körökre osztottan, részben valós időben zajlanak. Aktuális karakterünk a saját körének lejártáig szabadon mozoghat a pályán, és egyszer támadhat, ám eközben az ellenfeleink is megtehetik ugyanezt. Ha lőni akarunk, akkor a célkereszten egy kis kör elkezd feltöltődni, és majd csak akkor tudunk támadni, ha az körbeért. Ezt az úgynevezett „feltöltést” magasabb szinten többször is megtehetjük egy lövésnél, így növelve támadásunk erejét.

Bár ez csak egy átvezető videó, játék közben mi is végrehajthatunk ilyen mozdulatokat
Még jobban megbolondítja (és látványosabbá teszi) a harcokat a Hero Move lehetősége, mely segítségével különféle akrobatikus mozdulatokat hozhatunk elő. Kis túlzással többet fognak karaktereink a levegőben tölteni, mindenféle pörgő-forgó mozdulatot végrehajtva, mint a földön. Ha a képernyő alján látható kijelzőben, a Hero Gauge-ban van egy „töltetünk”, akkor a négyzet gombot lenyomva kijelölhetünk egy útvonalat a karakterünket, amelyen ő végigrohan. Eközben nem találják el őt az ellenfelek, viszont ő futás közben lőhet rájuk, sőt, a négyzet újbóli lenyomásával felugorhat a levegőbe, és két szaltó között beleereszthet pár sorozatot a rosszfiúkba. A kiváló animációknak köszönhetően hihetetlenül látványos mozdulatok nem csak jól néznek ki, de nagyon hatásosak is. Ám nem lehet ész nélkül használni ezt lehetőséget, mivel ha teljesen kiürül a Hero Gauge-unk, akkor kritikus helyzetbe kerül a csapatunk. Ilyenkor a karaktereink beijednek, lassan és gyengébben lőnek, mint általában, és az életük is gyorsan elfogy. Ezt a helyzetet csak egy ellenfél, vagy annak egy testrészének megsemmisítésével tudjuk visszafordítani, ám ilyenkor ez már nagyon nehéz, szóval igyekezzünk ezt elkerülni. Említsük még meg a tri-Attack támadási formát, ami szintén egy látványos és hatékony módszer. Ha sikerült szert tennünk egy úgynevezett rezonancia pontra, akkor azt elhasználva elindíthatunk egy ilyen támadást, melynek során hőseink háromszög alakban egyszerre mozognak és támadnak. Bár leírva bizonyára nagyon kacifántosnak tűnhet a harcrendszer, pár csata alatt belejön az ember, ráadásul minden alaposan el van magyarázva a játékban is.

Kövessük a divatot!

Ha éppen nem szörnyek és banditák tömkelegét pumpáljuk tele ólommal, akkor meglátogathatjuk a városokban lévő boltokat, ahol egyrészt felszerelést, másrészt ruhákat vásárolhatunk. Utóbbi nem tréfa, temérdek kabát, nadrág, póló, pulóver és még ki tudja mi minden várja a játékosokat. Teljesen testreszabhatjuk hőseink öltözködését, bár ez nem olcsó mulatság, és a látványon kívül nincs szerepe a játékban. De aki szeret szöszmötölni az ilyennel, annak adott a lehetőség. Sokkal fontosabb, hogy nem csak ruházatunkat, hanem a fegyvereinket is átalakíthatjuk. Különféle kiegészítőket szerezhetünk hozzájuk, úgymint nagyobb tár, átalakított cső, optikai célzó, új markolat stb, melyek mind növelik a csúzlik hatékonyságát. Ezeket az eszközöket egy fegyvertervező menüben nekünk kell hozzájuk illeszteni. Itt jegyezném meg, hogy a vásárlás menetét eléggé macerássá tették a fejlesztők, mivel mindig csak egy típusú dolgot lehet venni egyszerre. Ha több fajta cuccot akarunk beszerezni, akkor minden darabnál el kell játszanunk a „kiválasztás – biztos megveszed? - igen” játékot, amit 8-10 eszköznél eléggé fárasztó.

Mindenki fehéret visel. Akkor ők biztos a jó oldalon állnak
Az előbb már szóba hoztam a nagyszerűen sikerült támadó animációkat, melyek során hőseink Mátrix filmeket megszégyenítő mutatványokra képesek. Sajnos ez a részletesség és odafigyelés nem terjedt ki az arcanimációk modellezésére. Emiatt sok karakter meglehetősen élettelennek tűnik a párbeszédek alatt, ami 2010-ben már egy kicsit kevés, és bár a három főhős esetében egy fokkal jobb a helyzet, nekik is vannak gyenge pillanataik. A látvány kidolgozottságában is megfigyelhető ez a kettősség. A RoF egy steampunkos, a gépek által „uralt” világban játszódik, amit nagyon szépen alkottak meg a fejlesztők. Basel tele van hatalmas fogaskerekekkel és az általuk hajtott eszközökkel, melyek részletesen ki lettek dolgozva, ugyanez igaz a helyszínekre, épületekre is. Kis hiányérzetem csak a harcok helyszíneinél volt, melyek külön csataképernyőn folynak, és néha eléggé sivárak tudnak lenni. A karakterek modelljei szintén hagynak kívánnivalót maguk után, főleg a játék motorjával készült átvezető videóknál látszik, hogy a kezek, arcok milyen alacsony részletességűek lettek.

A hangok esetében szerencsére végig tartották a színvonalat a tri-Ace munkatársa. A harcok alatt zúzós rockzene szól, míg máskor kellemesebb, nyugodtabb dallamokat hallhatunk, és bár egyiktől sem foguk hasra esni, nem lehet panaszunk rájuk. Mint ahogy a szinkronra sem, mely esetében választhatjuk a japán és az angol hangsávot is. Örvendetes, hogy felkerült a lemezre a japán nyelv is, hiszen biztosan sokan vannak, akik a JRPG-ket legszívesebben ezen játsszák. Ám érdemes egy pár percet szánni az angol változatra is, alaposan meglepődhetünk rajt. Vashyron hangját az a Nolan North adja, aki manapság az egyik legfelkapottabb szinkronszínész a játékiparban. Hát rá számítottunk utoljára egy japán szerepjátékban.

Három a három ellen...esélye sincs az ellenfélnek
A Resonance of Fate megpróbált újat mutatni JRPG fronton, ami nagyon örvendetes, hiszen eléggé keveset fejlődött a stílus az elmúlt években. A harcrendszer és a játékmenet jól sikerült, és a játék hosszával sem lesz gondunk, hiszen könnyedén elérhetjük a 40-50 órás játékidőt (minden mellékküldetést megcsinálva ez jóval több is lehet). Na persze csak akkor, ha lesz türelmünk eljutni addig, mivel a csigalassúsággal beinduló sztori sokak kedvét elveheti, pedig érdemes kitartani. Jó a fejezetes megoldás, de kicsit érdekesebbé kellett volna tenni a program első felét, mert így nincs mi hajtsa a játékost, a rengeteg harc pedig monotonná válhat egy idő után. Ezzel együtt a JRPG-ket kedvelők nem fognak rosszul járni a RoF-fal, csak ne számítsanak Final Fantasy minőségre.



Platformok: Xbox 360, Playstation 3
Tesztelt platform:
Playstation 3

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. pmarci1
2010.06.11. 14:58
Ahhoz lépest, hogy ez a Basel, az emberiség utolsó menedéke elég instabilnak néz ki
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!