iPon Cikkek

Retro City Rampage: Kísértenek a múlt árnyai

Dátum | 2012. 10. 31.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Tíz éve a GTA 3 még új és forradalmi játéknak számított, mely azonban elképzelhetetlen lett volna húsz esztendővel korábban. Vagy mégsem? Nos, pár álmodó szerint a technológia nem jelenthetett akadályt, a GTA 3 NES-en is remekül sikerült volna, s hogy bebizonyítsák rendhagyó elméletüket, nekiestek átportolni a Rockstar North legendás játékát a 8-bites Nintendo gépre. A projektet hatalmas figyelem övezte, hisz annak ellenére, hogy elvileg egy teljesen ingyenes garázsmunkáról volt szó, s hogy a feladat hatalmasnak ígérkezett, a srácok láthatólag jól haladtak, és szinte hetente adtak ki egy új képet vagy videót Liberty City szürke cartridge-re erőszakolt kistestvéréről. Aztán eltelt egy év, eltelt kettő, eltelt tíz... és a GTA 3 NES-portja saját játékká nőtte ki magát, melyet 15 dollárért most bárki megvásárolhat. Míg viszont a GTA 3 remekül sikerült, addig a Retro City Rampage csak árnyéka egykori ambiciózus önmagának.

"Welcome to the '80s!"
Azok a '80-as évek!

A cím már önmagában is elég árulkodó, itt tényleg egy régimódi, oldschool ámokfutás szemtanúi leszünk, csak épp nem egészen úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. A Retro City Rampage ugyanis egy pillanatra sem veszi magát komolyan. A program nem több, mint a '80-as évek popkulturális robbanásának eddigi legteljesebb paródiája, melyben a főszereplő neve csak simán Player, s ahol a sztori kimerül az összes harminc évvel ezelőtti őrület banális kifigurázásában. Hősünk éli a szuperbűnözők piti segédeinek hétköznapi életét, épp Jokerrel... izé, Jesterrel rabol ki egy bankot iskolabuszok segítségével, mikor is a balhé váratlan fordulatot vesz, és a '80-as évekbe kerül egy különös, időutazó telefonfülke segítségével. Zavaros? Az bizony, és ez még csak a játék első húsz perce. Ami innentől vár ránk, az egy beteg, sokkoló, ám könnyfakasztóan vicces időutazás abba a korba, ami a Miami Vice-ot és a Magnumot is adta a világnak. Ez pedig mind szép és jó, de mivel a Retro City Rampage alapvetően videojátékként szeretne érvényesülni, csak a humor nem lesz elég a sikerhez.

Szomorú, de a VBlank Entertainment mégsem képes semmi mást nyújtani, mint a nosztalgikus örömmámor 8-bites szimfóniáját, megrészegítve a "régen minden jobb volt" életérzés keserédes nektárjával. Az első pár küldetés alatt még viszonylag elvagyunk, de egy óra játék után nyilvánvalóvá válik, hogy kreativitás és ötletesség nem szorult a fejlesztőkbe. Csak és kizárólag arra apellál a program, hogy már észnél voltunk a NES aranykorában, láttunk a tévében a Cheerst, szerettük a Szellemirtókat, és rühelltük Link legyőzhetetlen árnyékát. Ez pedig, bár kétségkívül bájos, nem elég, ha a Retro City Rampage, mint játék, megbukik.

A játékmenet a GTA-t másolja, de sajnos mellőzi annak klasszikus báját
Vissza a múltba

Tudom, fáj az igazság, de mit tehetnénk, ha egyszer a játék képtelen megtalálni a saját hangját. Maga a játékmenet még mindig a GTA-t idézi, azaz adott egy viszonylag nagy, bejárható város (melynek neve Thefropolis, haha) és egy csomó beteges, vad küldetés. Ezek megoldási módja viszont szinte mindig ugyanolyan: menj el ide meg oda, nyírd ki ezt és ezt, majd nézd végig a 8-bites videót, amiben az orrod alá dörgölünk vagy húsz popkulturális utalást. Ráadásul hiába a játék nyújtotta szabadság, ha minden egyes misszió korlátok közé szorít. Megannyi minijátékot és stílusidegen szakaszt kell teljesítenünk, melyek alatt folyton az az érzés motoszkál a lelkünkben, hogy oké, ez mind szép és jó, de ha ez egy sandbox játék, akkor miért kell mindig úgy ugrálnom, ahogy a tervezők fütyülnek.

Az első pár tucat feladat még egész tűrhető, és bár akadnak köztük kifejezetten eredetiek (pl. hullahajigálás), szórakozni nem minden esetben fogunk rajtuk. A baj a játék második felénél kezdődik: a nehézség hirtelen válik irreálisan brutálissá, ami ugyan felfogható a NES-korszak klasszikusai előtti tisztelgésnek, de ettől még nem fogunk örülni a legyőzhetetlennek tűnő bossok és a folytonos túlerőben lévő ellenfelek végeláthatatlan sorának.

Persze, a sztorimód csak egy dolog. Ha végigszenvedjük a 62 pályát, maradnak a különféle challenge-ek, melyekkel végső soron el lehet tölteni az időt, sőt, ha elég jók vagyunk, az összeszedett pontszámunkkal még a haverok előtt is kérkedhetünk. Kapunk továbbá egy Free Roaming Mode-ot is, hogy mindenféle kötöttség néálkül randalírozhassunk, akár Playerként, akár valamely feloldott karakter bőrébe bújva. Felvetődik azonban a költői kérdés: ha a kampányt sem élveztük, miért akarnánk még tovább játszani a Retro City Rampage-dzsel?

Az átállítható grafikai módok fenomenálisak
I am 8-bit


A válasz röviden ennyi: a hihetetlen audiovizuális tálalás miatt. A Retro City Rampage grafikája egész egyszerűen fenomenális, minden egyes pixeléből süt a 8-bites korszak autentikus szépsége. Bár kicsit furcsának tűnik, hogy ezt mondom, de ez a játék nagyon jól néz ki, hisz a korlátozott lehetőségek ellenére is változatos és összetett. Nincs két egyforma utcasarok, helyszín, küldetés vagy terület - ez pedig nagy szó, mert hát valljuk be, ilyen gyengécske technológiai háttérrel mindezt megteremteni lenyűgöző tehetségre vall. És ez még nem minden, lévén a beállítások között átállíthatjuk a képkeretet és a grafikát úgy, hogy a dicső számítógépes hőskor megannyi masináját idézze. Személyes kedvencem a GameBoy monokróm zöldje, a fenti kép is ebben a módban készült. A látványvilágnál talán csak a zene jobb. A 8-bites prüntyögés nem idegesítő, sőt, imádnivaló, a különböző hangeffektek pedig elégedett csettintésre késztetik még a legelvetemültebb retrósokat is.

A Retro City Rampage egy érdekes kísérlet, mely viszont mint játék, nem áll meg a lábán. Ha képzeletben elvesszük alóla a 8-bites körítést és a sok-sok poént, csak egy unfair, fárasztó akciójátékot kapunk, zavaros irányítással (ajánlott egy gamepad beszerzése), amit idegőrlő minijátékok akarnak változatosabbá tenni, sikertelenül. Mivel viszont a látvány, a hangzás és az atmoszféra minden húsz év feletti gamert szíven üt, valahogy hajlamosak vagyunk megbocsátani neki. Bár 15 dollárt nem ér a program, egy év végi steames vagy GoG.com-os leárazáson talán érdemes lesz kosárba tenni, ha másért nem, hát azért, mert mindannyian imádjuk a Vissza a jövőbe! filmeket.

7/10


Platformok: PC, PS3, PS Vita, később Xbox 360
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Phantomstr...
2012.10.31. 18:05
"mikor is a balhé váratlan fordulatot vesz, és a '80-as évekbe kerül egy különös, időutazó telefonfülke segítségével"

Wuht!?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!