iPon Cikkek

RIDE 2 - Kétkerekű kalandok

Dátum | 2016. 12. 02.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

A Milestone-nál igazi munkamániások dolgoznak. A Sébastien Loeb Rally Evo, az MXGP2, és a Valentino Rossi: The Game mellett idén összeraktak még egy 90. évfordulós játékot a Ducati számára, most pedig megjelent tőlük a RIDE 2 - és mivel még nagyjából egy hónap hátra van az évből, nem mernék megesküdni arra, hogy nem adnak ki még gyorsan valamit. Persze valójában nem arról van szó, hogy az olasz fejlesztők annyival szorgosabbak és ügyesebbek lennének, mint bárki más, inkább arról, hogy láthatóan nagyon jól tudnak újrahasznosítani. Mert tulajdonképpen ha már egyszer elkészítettek egy motoros játékot a Valentino Rossi: The Game képében (meg tavaly a MotoGP 15-öt, meg szintén tavaly az első RIDE-ot), akkor miért ne használnák fel ugyanazt az engine-t, keretrendszert és különböző grafikai elemeket valami máshoz is? Nem egy hatalmas AAA-kategóriás stúdióról beszélünk, így valahogy nekik is ki kellett találniuk, hogyan tudják maximalizálni a profitot, és be kell látnunk, hogy ügyesen csinálják. Egyik játékuk sem arat kiemelkedő sikert, még csak a kritikusoktól sem kapnak hatalmas dicséreteket (sőt), de láthatóan létezik egy réteg, akinek az igényeit ki tudják elégíteni, és akikből megélnek.
Persze azt sem mondhatjuk, hogy a RIDE 2 tulajdonképpen a Valentino Rossi másolata lenne. Utóbbi ugyanis (a névváltás ellenére) továbbra is a hivatalos MotoGP licenc alapján készülő játék, míg előbbivel inkább az volt a Milestone célja, hogy mindenféle kötöttség nélkül elkészítsék a motoros játékok Gran Turismóját. Ez persze nagy vállalás, és elsőre nem is igazán jött össze, de a Milestone eltökélt abban, hogy a megfelelő alapokra építkezve tovább bővítse a játékot: ennek megfelelően az idei kiadásban négy kategória helyett már tizenötből választhatunk motort, melyekből összesen 190 áll a rendelkezésünkre a gyengébb kétüteműektől kezdve a legdurvább versenygépekig. Felmerül a kérdés: mennyire szimulátoros a RIDE 2? Nos, a készítők az első résztől kezdve azt hangoztatják, hogy ez bizony az igazi motorrajongóknak készül, és hogy irányítás tekintetében is erre kell számítanunk. Örömmel jelentem, hogy valójában elég részletesen beállítható az irányítás, a különböző segítségeket több rétegben kapcsolhatjuk ki és be, és habár rendelkezésünkre áll a manapság szinte versenyjátékban kötelező idő-visszatekerés, ezt is teljesen le lehet tiltani a kihívás kedvéért. Szóval, habár a RIDE 2 tényleg tud kifejezetten szimulátorosan viselkedni, azért azt nem mondanám, hogy egy kezdőnek semmiképpen sem ajánlott - habár érzésem szerint sosem tud annyira könnyű lenni, mint a Valentino Rossi: The Game.
Aki tényleg bele akar merülni, és igazán nagy motorrajongó, valószínűleg örömmel fogja felfedezni, hogy még azt is be lehet állítani, hogy a kanyarodáskor a külső ív felé néző könyökünk milyen szögben álljon. Ezen kívül a motorunk viszonylag részletesen tuningolható és fejleszthető, és a külseje is testre szabható, így tényleg bátran mondhatjuk, hogy aki meg akarja alkotni álmai motorját, az itt megteheti. És habár mindez nagyon jól hangzik, ennek a sok testreszabási lehetőségnek nem nagyon látom az értelmét egészen addig, amíg el nem jutunk a fő játékmódnak számító World Tour végére, és meg nem kaparintjuk a legdurvább gépeket. A World Tour viszonylag egyszerűen épül fel: különböző ligákban indulhatunk el, amiken belül is különböző nehézségű és különböző motorkategóriákra szabott futamok várnak ránk. Szóval igazából annyiról van szó, hogy teljesítenünk kell egyik versenyt a másik után, közben pedig reputációt és pénzt kell gyűjtenünk. A reputáció azért szükséges, hogy előre tudjunk lépni a ranglistán, melynek 301. helyéről indulunk, és a cél természetesen a csúcs meghódítása. A pénzre pedig azért lesz szükségünk, hogy fejlesszük a motorunkat és újakat vegyünk azokhoz a versenyekhez, amikre a meglévővel már nem tudunk nevezni, vagy túl gyenge hozzájuk. Tehát viszonylag rendszeresen fogjuk cserélgetni a paripáinkat, így a testre szabhatóságnak valójában nincs akkora jelentősége.
Maguk a futamok az esetek többségében elég izgalmasak tudnak lenni. Szerencsére nem csak a hagyományos versenyeken adódik lehetőségünk részt venni, akadnak gyorsulási futamok, time trialok, vagy éppen olyan kihívások, amikor nem csak az idő számít, de az is, hogy a kijelölt íven maradjunk. Végső soron utóbbi nevel rá teljesen arra, ami a motorversenyzés lényege, és amiben jelentősen különbözik ez az egész az autóversenyes játékoktól: a legfontosabb, hogy megtaláljuk a tökéletes ívet és rajta maradjunk, mert kanyar közben már nem egyszerű korrigálni. Ez komoly koncentrációt kíván, de ha ráérzünk, akkor egészen egyedi sikerélményt tud adni. Ami tehát a motorok kezelhetőségét és viselkedését illeti, a RIDE 2 tulajdonképpen egészen kiváló. Két dolog rombolja le mégis a World Tour élményét. Az egyik, hogy egy idő után úgy érezzük majd, mintha egy folyamatos grind lenne - márpedig sokszor tényleg az, ahogy csak toljuk-toljuk egymás után a futamokat, hogy meg tudjunk felelni az újabb kategóriák követelményeinek. A másik, hogy a mesterséges intelligencia nem sikerült éppen jól: leginkább a kijelölt versenyvonalukhoz ragaszkodnak, de ahhoz annyira, hogy igazából nem nagyon érdekli őket, hogy éppen útban vagyunk-e vagy sem. Ezen kívül néha úgy éreztem, hogy kifejezetten csalnak is, és jobban gyorsulnak, tempósabban veszik a kanyarokat, mint ahogy annak lennie kéne.
A World Touron kívül nem sok minden vár majd ránk. Elérhetőek persze a gyors versenyek azok számára, akik nem akarják végigküzdeni magukat a kampányon, illetve van multiplayer lehetőség is, habár tapasztalataim szerint csak elméletben, ugyanis szerintem senki más nem játszott a RIDE 2-vel rajtam kívül. Ha össze akarunk hozni egy teljesen feltöltött versenyt, ahhoz bizony türelem kell. Sok türelem. Ami a grafikát illeti, ott továbbra sem számíthatunk kiemelkedő dolgokra, a Milestone még mindig nem tudja azt produkálni, amit egy AAA-kategóriás fejlesztő. A különböző variációkkal együtt összesen 30 pálya érhető el a játékban, változatos környezetekben és csak annyit tudok mondani róluk, hogy megfelelően néznek ki. Nem kifejezetten szépek, de nem is kirívóan rondák, száguldozás közben pont annyira nem figyelünk erre, hogy ne tűnjön fel. Maguk a motorok viszont egészen jól kidolgozottak.
Az első RIDE-nak akadt néhány problémája, főleg a bugok és a töltési idők tekintetében. Szerencsére az előbbivel most nem lesz sok gondunk, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az anyag egy igen méretes, 9GB-os elsőnapos patch-et kapott. Az utóbbi esetében viszont csak a pályák betöltési idejénél számolhatok be javulásról, ami most már tényleg elviselhető (ráadásul közben nézhetjük választott motorunk 3D-s modelljét), viszont máshol továbbra sem jó a helyzet. Még a különböző menüpontok között is szeret töltögetni a játék, és a World Tour esetében vagy tíz gombnyomáson és menün kell átmennünk, mire végre versenyezni tudunk. Összességében a RIDE 2-ről azt tudom elmondani, mint a Milestone idei összes játékáról: tisztességes iparosmunka. Nincsenek különösebben nagy hiányosságai, a feladatát ellátja, a motorok rajongóinak kifejezetten jó vezetési élményt nyújt, de valahogy nincs meg benne a lélek, az a plusz, amitől tényleg kiemelkedően jóvá tudna válni.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!