iPon Cikkek

Risen 2: Veszedelmes vizeken

Dátum | 2012. 04. 26.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Az első Risen 2009-es premierjét kissé beárnyékolta a BioWare Dragon Age: Originsének megjelenése, na meg a tény, hogy a Gothic játékokhoz hasonlóan az első verzió majdhogynem játszhatatlanul bugos volt. Ezen tényezők ellenére mégis kialakult egy szűk, de eltökélt rajongótábor, akik alig várták, hogy a német Piranha végre kiadja kezei közül a rég bejelentett Risen 2: Dark Waterst. A csapat ötlete, mely szerint ideje szakítani a klasszikus fantasy miliővel és ráállni a kalózos témára, a mostanság sikeres kalózfilmek és a viszonylag kevés témába vágó játék miatt születhetett meg: tulajdonképpen elérték, hogy akármilyen legyen is a Risen 2, elfogyjon belőle annyi darab, hogy jusson tejbepapi az asztalra minden reggel. Kár, hogy a játék nem érdemli meg az egyébként igencsak esélyes anyagi sikert.

Jaffar, a legjobb karakter
Viziszörny

Na nem mintha rossz lenne vagy ilyesmi, egyszerűen csak tele van kihagyott ziccerekkel, amikkel kapcsolatban valószínűleg a csapat is érezte, hogy nincs minden rendben, lévén a hajózásról jótékonyan hallgattak a megjelenésig – mi meg naivan azt hittük, hogy azért a kevés információ, mert a Piranha valami nagy dologra készül.

Hát nem. Na de ne szaladjunk annyira előre, lássuk, milyen felütéssel is nyit a Dark Waters! Hősünk, aki eztán is névtelen marad, az első rész eseményei óta az Inkvizíció kapitánya lett, igaz, ez nem sok gondját oldotta meg, mi több, semmirekellő életmódját az alkohol mámorával igyekszik elviselhetőbbé tenni, így már a játék első öt percében is holt részegen fetreng a kabinjában. Ez az áldatlan állapot azonban nem tart sokáig, mert feltűnik az első részből ismerős Patty, hogy félszemű héroszunk segítségét kérje a titánúrnő Mara legyőzéséhez, na meg hogy megtalálja kalóz apját, az örökké morcos, de tiszta szívű Steelbeard kapitányt. Az öreg állítólag birtokol egy titkos fegyvert, ami képes megsebezni a titánokat, s mivel ez az Inkvizíciónak is elkélne, nincs más hátra, mint nekivágni a tengereknek, hogy egy hosszas felvezetés után saját hajót és legénységet kapjunk.

Bár ez így leírva jól hangzik, a valóságban klisés és unalmas: ugyan a sztoriban feltűnő szereplők között akadnak emlékezetesek (Jaffarra és Bones-ra tuti, hogy sokáig nosztalgikus mosollyal gondolunk vissza), a cselekmény kiszámítható és egyszerű, ráadásul a játék alatt hozott döntéseinknek semmi súlya nincs. A sztori egyébként a már említett fegyver körül bonyolódik, mely persze több varázstárgyat jelent egyszerre, így a kaland nem áll másból, mint hogy szigetről szigetre hajózva keressük őket, és közben ostoba questeket oldunk meg, melyek látszólag nem kapcsolódnak a főszálhoz.

Cseppben a tenger

Bizony, maguk a küldetések sincsenek rendben teljesen. Általában fetch questekkel szórakoztat a játék, ami addig a pontig, hogy kalózzá válunk, még elfogadható, lévén az első két sziget történései inkább amolyan oktatómódként üzemelnek. Az igazi bajok akkor kezdődnek, amikor végre hivatalosan is kalózkapitánnyá válunk. Noha kapunk egy meglehetősen nagy hajót, az egésznek semmi értelme, nem tudunk szabadon garázdálkodni a vizeken, mi több, még csak harcolni sem lehet a halálfejes lobogó színeiben. Nem, a hajó mindössze teleportként szolgál: megmondjuk Pattynek, hogy melyik szigetre szeretnénk eljutni, aztán bumm, ott is vagyunk – talán nem kell hosszasan taglalnunk, hogy ez miért csalódás.

Hajónk csak illúzió
Nem jobb a helyzet a legénység esetében sem, igaz, köztük legalább akadnak jópofa karakterek. Az ötlet olyasmi, mint a Mass Effectben, csak épp kétfős partikra szabva: ahogy partot értünk, választhatunk egy tengeri kutyát, aki elkísér szárazföldi kalandjainkra. Egyes társak különleges képességekkel bírnak, például Jaffar mindent összelootol helyettünk, amit csak látunk, Hawkins pedig megdobja a fizikumunkat, de sajnos a harcban egyikük sem jeleskedik, mert az AI rém buta. Ráadásul beszélgetni is csak a hajón lehet az embereinkkel, nehogy már értelme legyen magunkkal vinni őket. Így hát legjobb egyedül menni mindenhová, addig sem kell azon idegeskedni, hogy partnerünk beakad valahová.

Mint minden szerepjátékban, a Risen 2-ben is fontos szerep jut a harcnak. Sajnos azonban itt nem beszélhetünk kidolgozott rendszerről, lévén az egész egyetlen metódusra épül: egyik kézbe kard, másikba pisztoly, aztán addig-addig kattintgatunk, míg az ellenfél ki nem nyiffan. Közben persze reménykedünk benne, hogy nem halunk meg előbb, mert védekezni a reflexekre alapozott realtime küzdelmekben szinte képtelenség. Az egész elég kaotikus, és bár használhatunk puskákat vagy mágiát, egyik alternatíva sem ér fel tapasztalataink szerint a kard+pisztoly kombóhoz, sőt, a vudu majdhogynem hatástalan, hála a gyenge és időigényes skilleknek.

A fejlődési rendszer már jobb egy fokkal, mi több, ez az a pont, ahol a Risen 2 tényleg kiteljesedik. Minden cselekedetünkért XP jár, szintlépés azonban nincs, legalábbis nem a megszokott értelemben. Helyette a különböző talentjeink fejleszthetőek, melyek magukba foglalják a skilleket. Utóbbiakat pénzért lehet eltanulni NPC-ktől, ez pedig remekül illeszkedik a kalózos világba, hisz itt a pénz az úr, semmit sem kapunk meg ingyen. Talentjeink (pengék, lőfegyverek, mágia, ravaszság, erőnlét) közül a ravaszságra érdemes rágyúrni leginkább, mert ebbe tartozik a zsebtolvajlás és a zárfeltörés, mely tevékenységek a legjövedelmezőbbek a küldetések után.

A fejlődés a játék legjobb része
Mellékküldetés egyébként sok van, jó lenne mindegyiket megoldani, csak kár, hogy a sztori végén a játék kidob a főmenübe, holott erre látszólag semmi oka nincs. Mintha csak a fejlesztők direkt tolnának ki velünk.
 
Még szerencse, hogy a Risen 2 megörökölte az első rész humorát, sőt, továbbfejlesztette azt. A játék nem veszi magát túlságosan komolyan, így viszonylag könnyen elsiklunk a fájdalmas negatívumok felett. Kétségtelen, hogy hiányzik a kalóz érzés, de a hangulat valahogy mégis kárpótol, mert távoli rokonságot mutat a Monkey Island "fun loving pirate" filozófiájával. A dialógusok sziporkázóak, az atmoszféra baráti, és bár kijut a drámából is bőven, a Risen 2 összességében egy "feelgood" élményként marad meg bennünk.

A látványra nem lehet sok panasz, bár az animációk elég gyengék
Tengerszem

Az első Risen nem volt valami szép játék, a folytatás viszont kifejezetten jól néz ki. A sok különböző trópusi sziget nagyon látványos, az időjárási effektek és a víz pedig mindent visznek. Kár, hogy a karaktermodellek már nem érnek fel az elvárásokhoz. Mivel karikaturikus stílusban rajzolták őket, ezért annyira nem ciki, de tény, hogy kevés poligonból állnak és az animációik is katasztrofálisak, arról már nem is szólva, hogy sok NPC ismétli egymást, holott annyian azért nincsenek, hogy ez indokolt lenne. A gépigény mondjuk baráti, akinek ment a Risen, a Dark Waters is futni fog, így vagy úgy. A hang és a zene nagyon kellemes, remekül kiszolgálja a hangulatot, sőt, a menüben szóló dallamok kalandra hívó ritmusa sokáig visszhangzik majd az elménk mélyén. Látszik, hogy e téren igyekezett kitenni magáért a Piranha. Kár, hogy a játék többi eleme csak félig-meddig elégedett biccentésre elég.

Falábakon állva

A Risen 2: Dark Waters nem lett jó játék, pedig minden adott volt hozzá, hogy instant klasszikus szülessen. A rajongók várták a programot, a játékmagazinokat kellően felcsigázta a pár hónapja kiadott előzetes verzió, a trailerek hangulata pedig annyira maga alá gyűrte még a legszőrösebb szívű kalózgyűlölőt is, hogy titokban vett egy szemtapaszt, csak a biztonság kedvéért. A németek minden bizonnyal azt hitték, hogy csak nyerhetnek, és bár nem szívesen ismerjük be, igazuk volt: a Risen 2, legyen akármekkora csalódás, az egyetlen alternatíva, ha valaki kalózos szerepjátékot keres. A maga cirka 20 órás hosszával és megannyi kellemetlenségével egyetemben is muszáj elfogadnunk, mert nincs más. Ha nem tudnánk, hogy a Piranha tehetséges brigád, lenyelnénk a békát, de így csak mérgesek vagyunk, mert ez a team többre hivatott.



Platformok: PC, PS3, Xbox 360 (a konzolos változatok augusztusban várhatók)
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. tibaimp
2012.04.26. 14:47
"A maga cirka 20 órás hosszával..." ez nagyon kevés, nem?

A Skyrim-et több mint 250 órát nyomtam, mire kigyúrtam a karaktert 81 és fél szintűre!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. mmatee
2012.04.26. 14:57
Béta alapján jóféle lesz. Holnap hozza is a futár a rumos hordós CE-t!
Risen 1 is nagyon jó volt!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. hcsa
2012.04.27. 00:08
Írni kéne Sid Meyer-nek, hogy ugyan csinálja már meg a Pirates aktuális verzióját...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Terror
2012.04.27. 23:08
Régen nem voltam olyan szomorú játékkritikát olvasva, mint most. A Piranha Bytes az első Gothic óta a kedvenc stúdióm volt, talán az összes többi játékkal nem játszottam annyit, mint az övéikkel. Ugyan erre a játékra még nem tettem rá a kezem, de nagyon remélem, hogy a végén a véleményem a szöges ellentéte lesz Chochóénak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Bocsizoli
2012.04.28. 01:00
Nehezen tudom elhinni, hogy az első résznél annyival rosszabb lenne, azt pedig imádtam. Úgyhogy hátha... Egyébként érdekes, egymásnak totál ellentmondó kritikákat látni a neten, van, aki szerint marha jó minden, más szerint meg nagyon nem... szóval, ki kell próbálni, és bizakodni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. mmatee
2012.04.28. 07:27
Bocsizoli: Azért mert ahány ember annyiféle játékfelfogás.

Ezért amit leírnak lehet te azt nem irod fel a hibákhoz mert neked az még véletlenül sem hiba.

A cikk eleje a Risen 1-re tér ki ,hogy idézem: "az első verzió majdhogynem játszhatatlanul bugos volt" Nem tudom mit néztek de az első verzió olyan szinten jó volt hogy szinte mondhatni egy ültő helyben végig lehetett játszani semmi bug nem gátolt semmiben.

Szóval ők már az elején gyakorlatilag leírták hogy rakás ..ar volt, ennek ellenére érdekes én nem találkoztam "játszhatatlanná tevő" bugokkal.

Jó volt kellemes volt hangulatos volt lekötött más nem is kell.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Castiglion...
2012.04.28. 15:14
"az első verzió majdhogynem játszhatatlanul bugos volt"

Ezt én is furcsállottam.

Szvsz a cikkről szaglik, hogy kellemetlen muszájfeladat volt a megírása, olyan embertől, aki már az 1. részét sem kedvelte a játéknak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Lann
2012.04.28. 18:16
Az első részel nem játszottam, de a 2. után kedvem sincs. Rendkívül semmitmondó, unalmas, és gagyi az egész játékmenet és a történet. Nagy unalmamban kezdtem el vele játszani, borzalmas hiba volt, nem érte meg 2 órára leterhelni vele a netemet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Chocho
2012.04.28. 19:45
Castiglione:

Benézted, mert vártam a játékot. Nagy csalódás volt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Parano1d
2012.04.29. 00:58
Én sem tudok teljesen egyetérteni a kritikával, bár leszögezem, hogy mivel a játék elején vagyok, a történettel és mellékküldetésekkel kapcsolatban még nem foglalnék állást.
A játékmenet viszont kiváló, a harcrendszer sem rosszabb, mint a többi szerepjátékban, nem tudom miért a kritika. A hajózás hiánya max az akciójátékosoknak szúrhat szemet, de aki a szerepjáték része miatt kíváncsi a játékra, annak ez abszolúte nem szempont.
Azt sem értem, hogy mostanában miért divat az, hogy "morális döntéseknek" kell lennie egy szerepjátékban? Csak mert a Bioware erőlteti azt a részét, hogy a jelentősebb karaktereknek egész kis háttértörténeteket találnak ki, nem központi jelentőségű a JÁTÉK szempontjából. A Bethesda és a PB játékokat más tulajdonságaik miatt szeretik a játékosok. Hogy mást ne mondjak pl a különféle frakciókhoz való csatlakozás, az eltérő fejlődési rendszer illetve ebből kifolyóan a többféle történetszál miatt nyújt többet mint a konkurencia. Bár amennyire tudom ez utóbbi sajnos kimaradt ebből a részből, itt a kalózok körül forog az egész játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Esgalaward...
2012.04.29. 10:29
Kipróbálva a második részt (Eltelt a játékidőből 1 óra) inkább kicsit kiléptem, megnézni ,hogy miket írnak mások a játékról. Kínácsi voltam ,hogy változik e a későbbiekben a dolog, mert így elsőre nekem is rossz benyomásom van a nagy előd folytatásáról. Egy teljesen más játékot kaptunk, más harcrendszerrel, megváltozott régi szereplőkkel. (Patty fájt a legjobban) ból
Adok még neki esélyt, de mindenkinek azt tanácsolom, aki most ismerkedne a "sorozattal", hogy kezdje az első résszel, mert az tényleg hatalmas alkotás volt.
Remélem hamarosan arról írok ,hogy csak az elején ilyen vontatott, és fura az egész, aztán kialakul a dolog, de egyenlőre nincs jó véleményem a játék... elejéről.
Hogy kiemeljek valami mást is: Amúgy randa is a játék , de ez a legkevesebb.
A Risen első része ugyan úgy mint a Gothic 1-3, hihetetlen világot és kellemes időtöltést nyújtottak akár több végigjátszás erejéig is, és bár sokan írnak bug tömegekről, aki nem kereste kimondottan őket, az nem talált olyan sokat .
No megyek vissza kalózkodni. Patty-t meg megpróbálom sokkal jobban leitatni... hátha visszaváltozik békából azzá a kemény kis kalóznőcivé, akit az első részben megismertünk mint kocsmáros.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Mikury
2012.05.26. 09:12
Engem is nagyon meglepett ez a cikk. Én éppen azon dolgozom, hogy megtaláljam a első részben már emlegetett kincset. Bár végül is az egész játék erről szól, na mindegy.

Szerintem nagyon jó lett a 2. rész. Nekem az első is bejött bár túl könnyűnek és lineárisnak találtam. Szerencsére a 2-ben ezt javították és van több választási lehetősége a játékosnak, hogy melyik szálon indul el.

És azt azért ne felejtsük el, hogy a Gothic , ill. a Risen szériák nem egy Diablo III méretű tömegcikk. Ők kifejezetten egy adott réteget céloztak meg: Gothic fanok és más szerepjátékosok, akiknek, pl. nem a grafika a lényeg. Kifejezetten jó bennük, hogy egy-egy küldetést több módon teljesíthető: megvered az embert, ellopod a kulcsát, vagy meggyőzöd, hogy te egy jó ügy érdekében szeretnéd azt a kulcsot. (Ez csak egy általános példa volt!)

De, mint mindig ízlések és pofonok...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!