iPon Cikkek

Sacred 2: Fallen Angel - Végre konzolon is

Dátum | 2009. 05. 26.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

Ancaria végeláthatatlan, varázslatos világa különös forrásból ered. A T-Energiának köszönhető az élet és a mindenség, a vidéket felvirágoztató különleges anyagnak azonban legalább annyi veszélyes tulajdonsága van, mint jótékony. A forrás ugyanis csak addig szolgálta a jó oldalt, míg a vidéken béke honolt, a háború beköszöntével ennek a felsőbbrendű erőnek a hatása is sötétbe csapott át.

Három női és három férfi karakter közül választhatunk hőst
Minden rossz akkor kezdődött, mikor az anyagot őrző angyalok megosztották titkukat a halandókkal. A tündék megrészegülve az adománytól, hódító céljaikra akarták felhasználni az erőt, a véres háború pedig akkor bontakozott csak ki igazán, mikor az emberek is részt akartak a hirtelen jött hatalomból. Azt azonban senki se sejtette, hogy a harcok hatására a T-Energia is meg fog változni, és minden erő, mi eddig Ancaria javát szolgálta, immáron rontásként csap majd le a világra. Sötét és veszedelmes idők kezdődtek, a forrással érintkező élőlények vérengző vadállattá váltak, a gonosz erő pestisként söpört végig az amúgy is háború dúlta vidéken. Városok pusztultak el, emberek ezrei vesztek oda, a gonosz megdönthetetlennek látszó hatalma pedig lassan elkezdte bekebelezni az egész paradicsomot.

Immáron két játékos is csatába indulhat egy gépen
A sors egy hős kezében van. Egy hős kezében, aki a jó utat választva elébe megy a nyomasztó végzetnek, és megakadályozza a T-Energia elszabadulását, vagy a sötét oldalra áttérve ő is a gonosz szolgálatába áll, végleg megpecsételve ezzel a világ sorsát. A Sacred 2-ben mi alakítjuk ezt a hőst, fél év késéssel bár, de végre konzolon is dönthetünk, hogy melyik áll kalandor szívünkhöz közelebb – a jó, avagy a rossz szolgálata.

A hadjárat kezdetén választanunk kell egy karaktert. A szeráf, driád, árnyharcos, inkvizítor, tünde és templomőr szereplők különböző jellemzőkkel, induló tulajdonságokkal, és választható képességekkel rendelkeznek, és bár a legtöbb karakter mindkét irányba el tud menni, a bukott angyalok oldalát erősítő szeráfok csak a fényt választhatják, míg a gonosz inkvizítorok előtt egyetlen út áll, az árnyék hadjárat. Ha megvan az emberünk, és döntöttünk a sorsáról is, akkor már csak egy isten kell, aki olyan speciális képességgel ruház fel minket, mint ellenfelek elvakítása, visszaverődő sebzés, segítő szellemek megjelenése, vagy regeneráció. Ha ezt is letudtuk, akkor nincs más hátra, mint belevetni magunkat Ancaria világába, és hagyni, hogy magával ragadjon ez a mágikus vidék!

Közelről nézve nem tökéletes az ellenfelek kidolgozottsága, de a grafika így is szép
A Sacred 2: Fallen Angel igazi régi vágású, felső nézetes, questelős hack 'n slash szerepjáték lett. A beszélgetések hiánya és a questleírásokra épülő történetvezetés miatt sajnos nem ér fel egy Elder Scrolls, egy Baldur's Gate, vagy egy Neverwinter Night 2 kalanddal, de így is remekül a gép elé tudja kötni a fantasy-t kedvelő játékosokat. A kampányban összesen száz darab quest vár ránk, utazásunk során pedig felvehetünk még vagy ötször ennyi mellékküldetést, ha leállunk beszélgetni a helybeli emberekkel. A térkép hatalmas, Ancaria vidéke bő negyven négyzetkilométeren terül el, az egyes részek pedig teljesen különböző éghajlattal, építészeti stílussal, és felszínnel bírnak. Van erdős, sztyeppés, vulkanikus, sivatagos és havas táj, illetve mindenhol lemehetünk a dungeonökbe is, némi XP gyűjtés erejéig.

Több mint száz felfedezésre váró dungeon van Ancariában
A játékmenet leginkább a Diablo stílusát képviseli. Két állomás között ellenfelek egész seregével kell szembeszállnunk, a csaták során pontokat kapunk, és minél többet küzdünk, karakterünk annál tapasztaltabb, fejlettebb lesz. A legyőzöttek random módon mindenféle tárgyakat dobálnak el, melyeket aztán vagy emberünkre aggathatunk, vagy eladhatunk a faluban, némi csereárura, vagy aranyra szert téve ily módon. Quest vállaláskor a térkép mindig mutatja, hogy hova kell mennünk, a szabad játékmenetnek köszönhetően viszont nem muszáj az ösvényt használni, ha úgy tartja kedvünk, akkor otthagyva az ellenfeleket, egyszerűen keresztüllovagolhatunk az egész területen. Jó hír, hogy ha meghalunk, akkor sincs semmi baj, minden képességünk megmarad, karakterünk pedig újjászületik a legutóbb aktivált templomnál. Noha a terület hatalmas, nem kell mindig gyalogolni (vagy lovagolni), mert teleportkapuk segítségével lerövidíthetjük a már felfedezett területek közti távolságot – bár így is egy hét kitolni egy kampányt, és akkor a melléküldetésekről még nem is beszéltünk.

A PC-s és a konzolos Sacred 2 négy lényeges dologban különbözik egymástól. Az egyik, hogy míg PC-n akár tizenhat játékos is csatlakozhatott PvP vagy free play módba, illetve öten lehetett tolni a kampányt, ezúttal legfeljebb csak négyen lehetséges ugyanez. Érdekesség viszont, hogy a játék már az első indításnál bejelentkezik az online felületre, megkönnyítve ily módon a multiplayerre éhes felhasználók dolgát.

A sci-fi elemek még izgalmasabbá teszik a történetet
A második különbség az irányításban rejlik. Míg számítógépen mindent kattintgatással kellett csinálni, itt egér és billentyűzet híján a kontroller gombjait kell használnunk. A bal kar irányítja a karaktert, a jobb karral forgathatjuk a kamerát, a back előhívja a térképet, a start a beállítások otthona, míg az ABXY gombokkal lehet csatázni. Összesen tizenkét féle fegyver állítható be ide, négy alapértelmezésben, és újabb négy-négy, amit a bal, illetve jobb ravasz lenyomásával hívhatunk elő. A bal felső LB a beszélgetés, interakció és tárgyfelvétel feladatot látja el, a jobb felső RB a quest logot, a combat arts-ot, az inventory-t, és a többi egyéb menüpontokat rejti, míg a D-pad az elixírek, és az istenek által kapott különleges képességek gyorsgombja. Az elrendezés nagyon jó lett, pillanatok alatt megszokható, megszabadít végre a képernyőn való ide-oda kattintgatástól, amit annyian utáltak a PC-s verzióban.

Fegyverből nincs hiány, Ancaria kovácsmestereinek mindig van munkája
Az interfész is megváltozott, míg gépen a teljes képernyő alját mini ikonok lepték el, konzolon csak az ABXY, illetve a D-pad gombokhoz rendelt fegyverek, és egyebek súgóját látni. Ez igen hasznos, hiszen ha valami ellenfél felbukkanásakor másféle kardot, vagy mondjuk íjat akarunk használni, akkor nem kell végigpróbálgatni az összes programozott gombot, csak lepillantunk, és máris látjuk, mit hogyan lehet előhívni. A HUD-on még egy kisebb változás történt, a felső sarkokban látható térkép és karakterikon helyet cserélt, utóbbi még össze is ment egy kicsit. Ezek eddig átlagos, többnyire szükségszerű változások voltak, ám az utolsó, nyelvet érintő eltérést nem tudom megérteni, a PC-s kiadás ugyanis teljes magyar lokalizációval került a boltokba, míg konzolon valami érthetetlen oknál fogva most csak nyugati nyelvet lehet választani. Kár érte.

A látvány nagyon szép, a városok épületeitől kezdve az ellenségeken keresztül az utolsó kavicsig minden gyönyörűen kidolgozott, a pálya pedig nem csak a különböző régiókba való átéréskor mutat újat, de a napszakok változásának, és a dinamikus időjárásnak köszönhetően folyamatosan meg is újul körülöttünk. Még közeli kameraállásnál is szép az összkép, bár ilyenkor a szörnyek és az állatok elég szögletesek, azért nincs okunk panaszkodni, Ancaria világa szinte él és lélegzik. Egyetlen kivetnivaló van a grafikával csak, méghozzá az, hogy nem lehet belátni a teret, a felső nézőpont mindig egy adott négyzetet mutat a pályából, hiába forgatjuk a kamerát, nincs olyan szög, amivel amolyan harmadik személyű nézetben követve az eseményeket látnánk is, hogy merre tartunk. A hangzás közepes, a főhős random beszólásai üresek és semmitmondóak, a játékba beépített virtuális Blind Guardian koncert viszont nagyon ütős lett, aki nem tolja a játékot, annak érdemes erre rákeresnie YouTube-on, hiszen rendhagyó stílusával üde színfoltot visz a fantasy világba.

Egy hátassal lényegesen felgyorsul a közlekedés
A Sacred 2: Fallen Angel remekül szerepelt konzolon, nem tökéletes ugyan, és mesze van a komolyabb RPG-ktől is, de kellemes felüdülésként hat a gépet elárasztó sok FPS és autóverseny után. Kinőtte a PC-s egérrángatós gyermekbetegségét, bebizonyította, hogy van helye a szerepjátékoknak az öreg vason túl is, illetve nem utolsó sorban egy olyan szabad játékmenettel állt elő, ami biztos, hogy hetekre a képernyő elé tudja láncolni azt, akit megérint Ancaria világa. Jó lett a játék, megérte kivárni azt a fél évet, míg elkészült az átírat!

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!