iPon Cikkek

Salvation Prophecy – Harc a megváltásért

Dátum | 2013. 10. 28.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Az indie fejlesztők által készített játékok nem ismeretlenek számunkra, hiszen hónapról hónapra szemügyre veszünk belőlük néhány érdekesnek hangzó darabot. Azok az alkotások viszont már sokkal ritkábbak, amelyeket hosszú évek alatt mindössze egyetlen ember fejleszt, és végül el is készülnek. Ilyen volt az elmúlt évben az mi általunk is tesztelt Eador: Genesis, illetve ebbe a kategóriába esik a cikkünk témáját adó Salvation Prophecy is. A Firedance Games boszorkánykonyhájában készült programon tulajdonképpen egy személy dolgozott teljes munkaidőben, aki mindössze pár külsős grafikustól, illetve zeneszerzőtől kapott segítséget. Ennek fényében kisebb csoda, hogy napvilágot látott a Salvation Prophecy, ami műfaját tekintve igazi hibrid, hiszen három-négy játékstílust is ötvöz, több-kevesebb sikerrel. A TPS, űrszimulátor és stratégiai elemeket is felvonultató játékért 19 eurót, azaz körülbelül ötezer-ötszáz forintot kell a Steam pénztáránál hagynunk, ami nem kevés pénzt egy indie alkotásért. Lássuk, megéri-e a befektetést!
Harcban a Drone Unity egyik katonája
Ha ki kellene emelnünk egy dolgot, amivel e játék kitűnik a többi közül, minden bizonnyal a többrétegű játékmenetet említenénk. Talán egy hagymához lehetne hasonlítani e hibridet, amely mindig mutat valami újat, ahogy újabb és újabb réteget hántunk le róla. Míg a legtöbb játék egy-két óra alatt ellövi a tarsolyában lévő puskaport, és onnantól kezdve csak néhány apróságban változik a benne lévő játékmechanika, ezzel szemben a Salvation Prophecyben kilenc óra után is találtunk valami újdonságot. A sztori viszont nem tartozik a Firedance alkotásának erősségei közé, egy viszonylag egyszerű történet tárnak elénk a fejlesztők (bocsánat, fejlesztő). Adott négy faj, az embereket képviselő Free Nations, a harci drónokból álló Drone Unity, a mutáns emberek által létrehozott Salvation, valamint a tudós androidok népe, a Wyr, akik véget nem érő háborúban állnak egymással. A játékban megtekinthető idővonalból megtudhatjuk, hogy e négy frakció múltja több ponton is összekapcsolódik, és amint a harcok során kiderül, a jövőjük is egy közös pontba tart. Mielőtt belevágunk a harcba, ki kell választanunk, hogy melyik népnek kívánunk a tagja lenni, ami befolyásolja karakterünk képességeit (páncélzat, sebzés, sebesség, speciális képesség). Döntésünk határozza meg azt is, hogy milyen fegyverekkel harcolunk, ugyanis mindenki egyedi eszközökkel rendelkezik. A Free Nations katonái például lézerfegyverrel, energia pengével és gránátvetővel vannak felvértezve, a Salvations tagjai viszont képesek pajzsot emelni maguk köré, és villámot szórni az ujjaikból. Sajnos az imént elmondottakon túl más különbséget nem tudtunk felfedezni a négy nép között, a játékmenet, a küldetések, és a fejlesztések nem változnak attól függően, hogy kit irányítunk.
A parancsnoki központ
Amint sikerült kiválasztani karakterünket, egy űrállomáson találjuk magunkat, ahol elkezdhetünk emelkedni a katonai ranglétrán. Első szinten csak arra van lehetőségünk, hogy bevásároljunk az armory részlegen, illetve az orvosi szobában. Előbbinél a fegyverek és páncélok közül választhatunk, utóbbinál pedig életerőt, védelmet, gyorsaságot és nagyobb sebzést biztosító kapszulákat szerezhetünk be. Amint ez megtörtént, a központban elvállalhatjuk első küldetésünket, ami egy ellenséges kolónia lerohanása lesz. Itt rögtön bele is csöppenünk a játék TPS részébe, amivel a játékidő jelentős részét fogjuk tölteni. Ennek során leraknak bennünket egy ellenséges bolyón, ahol társainkkal el kell pusztítanunk az azon lévő épületeket és katonákat. Ez kezdetben nem jelent nagy kihívást, ám ahogy haladunk előre a játékban, egyre fejlettebbek lesznek a védelmi eszközök. Hatalmas robotok, és páncélos lövegek állják majd utunkat, amelyek alaposan meg fogják nehezíteni a dolgunkat. Helyenként át is esik a játék a ló túl oldalára, és olyan ütközetekbe csöppenünk, amelyeket szinte lehetetlen megnyerni. A győztes csaták után viszont képességpontokkal leszünk gazdagabbak, illetve elkezdünk emelkedni a ranglétrán. Ha szintet lép karakterünk, választhatunk magunknak egy új skillt, amire nagy szükségünk lesz a földi ütközeteknél.
A szintlépésnél is fontosabb, ha sikerül elérnünk a következő rangot, ugyanis ekkor jogosultak leszünk egy saját űrhajó vezetésére. Ezen a ponton bekapcsolódnak a játékba az űrharcok, amelyek során elpusztíthatjuk az ellenséges bolygók körül keringő űrállomásokat. Akárcsak karakterünk, a vadászgépünk is fejleszthető. A küldetések teljesítéséért kapott pénzből erősíthetjük a lézereket, a pajzsot, vagy akár a hajtóművet. Mivel a Salvation Prophecy nem űrszimulátor, X-Wing, vagy épp Freespace-szerű részletességre azért ne számítsunk az űrhajó vezetésénél. A hajók fizikája nagyon arcade jellegű, fegyverből is csak kettő van (lézer, rakéta), és a felszerelésünket sem lehet testre szabni. Ettől függetlenül izgalmas harcokban volt részünk, bár egy idő után rájöttünk, hogy eléggé kiegyensúlyozatlan a játék e része. Erre kiváló példa, hogy az ellenséges gépeket nagyon nehéz leszedni, mivel hihetetlen manőverekre képesek, és állandóan újratöltődik a pajzsuk, viszont egymagunk pár perc alatt szét tudunk lőni egy hatalmas űrállomást, hiába van rajta védelem. Így nagyon könnyen meg lehet nyerni minden küldetést. Ugyanakkor nagyon hangulatos, hogy időnként a bázisokon megszólal a támadást jelző sziréna, amelyet követően oda kell rohannunk a gépünkhöz, majd felvenni a harcot a nyakunkba zúduló ellenséges űrhajókkal. Szórakoztató tud lenni a kalózvadászat is, amit egy kis extra pénzért vállalhatunk be. Jó ötletnek tartottuk azt is, hogy amikor egy féregjáraton haladunk át, akkor aktívan ki kell vennünk részünket a navigációból. Egyfajta minijátéknak is tekinthetjük, amikor az ide-oda tekergő járatban kell irányítanunk a hajónkat, vagy épp elkerülni az elektromos kisüléseket.
A karakterfejlesztés nem túl szerteágazó
Mindeközben valós időben zajlanak az események a galaxisban, amibe viszont kezdetben nincs beleszólásunk. Csak híreket kapunk arról, hogy a többi frakció hol csatázik, vagy ha sikerült elfoglalni, illetve megvédeni egy pozíciót. Ám ha elérjük a legmagasabb, Supreme Admiral rangot, akkor már mi is részesei lehetünk a hatalmi játszmának, ugyanis ezen a szinten már mi irányítjuk a frakciónkat. Eldönthetjük, hogy hol építünk kolóniát, vagy űrállomást, mi építünk rajtuk épületeket és egységeket, de tőlünk függ az is, hogy kit támadunk meg, és kivel kötünk békét. Nem túl összetett ez a része sem a játéknak, de felüdülést jelent a rengeteg földi harc és űrcsata után. Azokból ugyanis rengeteg lesz a Salvation Prophecyben, és sajnos még túlzottan változatosnak sem mondhatóak, ami a program legnagyobb hibája. Ha a kolóniákon harcolunk, akkor egyetlen egy küldetés ismétlődik újra és újra, melyekben csak annyi a célunk, hogy minden ellenállót elpusztítsunk. Hasonló a helyzet az űrcsatáknál is. Ha megtámadunk egy bázist, mindig ugyanazt a missziót ismételjük, de a védekezésnél és a kalózvadászatnál sincs nagyobb változatosság. Értjük mi, hogy csak egyetlen fejlesztő dolgozott a játékon, de rettentő monotonná válik így a játékmenet, amikor már harmincadjára esünk neki ugyanannak a feladatnak.
A galaxis, amiért a véget nem érő harc folyik
Ami a grafikát és a hangzást illeti, egyik esetében sem estünk hasra azok színvonalától, de egy indie játék esetében nem vagyunk túl szigorúak ezen a téren, hiszen minimális költségvetésből készült a Salvation Prophecy. A karakterek nem túl részletesek, az animációk rettentően fapadosak, és a textúrák minősége is hagy kívánnivalót maga után. Akadnak persze pozitívumok, az űrharcok például elfogadhatóan néznek ki, a látványvilág egészére pedig a színekben gazdag megjelenítés jellemző. A hangeffektek elég gyengék, egyedül talán a csaták során felcsendülő zenéket tudnánk pozitívan értékelni. Az irányítás viszont korrekt, tudunk joystickot és gamepadet is használni az egér-billentyűzet kombó mellett.
Kissé furcsa a hajónk kinézete, de teszi a dolgát
A Firedance Game játéka tipikusan olyan alkotás, amiben vannak jó ötletek, és korrekt módon ötvözi a különféle játékelemeket, ám idő és pénz híján nem sikerült eléggé változatossá és összetetté tenni annak egyes részeit. Adott a kérdés, hogy akkor miért nem pontoztuk le jobban a játékot. A válasz abban rejlik, hogy hiányosságai ellenére az első 9-10 órában kellőképpen le tudott kötni bennünket frakciónk irányítása, ugyanis ez idő alatt mindig tudott valami újat mutatni a program. Ám amint elérjük a legmagasabb rangot, és elfogynak az újdonságok, már csak az ismétlődő küldetések maradnak, amelyekre hamar rá lehet unni. Mindezek fényében a 19 eurós árat kicsit magasnak találjuk, de egy 50%-os leértékelés után érdemes lehet beruházni rá, ha szeretitek az efféle hibrid játékokat. Értékelés: 6,5/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!