iPon Cikkek

Sárkánybonctan

Dátum | 2015. 06. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A sárkányt nyúzni nem könnyű feladat. „Nagyon gyorsan elkopik a pengék éle” – mondja John Hutchinson, aki nem valamilyen új fantasztikus mű egyik szereplője, hanem a Londontól nem messze található Királyi Állatorvosi Egyetem egyik professzora. A szakértőt és kollégáit nemrég komodói varánusz felboncolásával bízták meg, miután az állat tavaly decemberben ismeretlen okokból elpusztult a londoni állatkertben. A komodói sárkány vagy varánusz a bolygó legnagyobb testméretű gyíkfaja: a felnőtt példányok hossza a 3 métert is elérheti, tömegük pedig meghaladhatja a 70 kilogrammot. Bár széles pofájával első pillantásra meglehetősen ártalmatlannak és kifejezetten Süsü-szerűnek tűnhet, durva bőre, gyíkhoz képest masszív és hosszú lábai, illetve görbe, éles karmai jelzik, hogy egy olyan ragadozóról van szó, amely adott esetben akár egy felnőtt bivalyt is képes leteríteni.
A szakértők évtizedekig úgy hitték, hogy a 20. század elején felfedezett komodói varánusz azon a mérgező baktériumok segítségével öli meg áldozatát, amelyak a fogai közt megakadt húscafatokon tenyésznek. Amikor megharapja áldozatát, ezek a mikrobák halálos vérmérgezést váltanak ki a zsákmány szervezetében. 2009-ben azonban Bryan Fry, a Queenslandi Egyetem kutatója előállt egy új elmélettel, amely szerint a gyík maga termeli meg a mérget. A máig vitatott teória szerint a méregmirigyekben tárolt toxin hatására csökken az áldozat vérnyomása, és a vér alvadási képessége. Fry szerint ez a magyarázat arra, hogy a komodói sárkány hajlamos óriási nyílt sebeket ejteni zsákmányán, amihez fűrészes fogait és erős nyakát használja. Az áldozat így lelassul, és megfelelő alvadás hiányában lassan, de biztosan elvérzik. A sárkányok napjainkban csak néhány piciny indonéz szigeten léteznek, és bár ragadozókként tényleg lenyűgözőek, a faj nagyon is sebezhető. Jelenleg kevesebb mint 5000 példányuk él a vadonban, és a populáció mérete az élőhely területének zsugorodása, a vadászat és az éghajlatváltozás együttes hatásának eredményeként egyre csökken. A faj konzerválása céljából a világ számos állatkertjében foglalkoznak a rendkívül furcsa és sok szempontból még ma is nagyon rejtélyes állatok tenyésztésével. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy mint néhány éve kiderült, a komodói sárkányok képesek a szűznemzésre, vagyis azon ritka gerincesek közé tartoznak, amelyek nőstényei gyakorlatilag klónozni tudják magukat, amennyiben nem találnak hím párt, például mert fogságban vannak. A Londoni Állatkertben 1927 óta vannak komodói sárkányok. Tavaly év végén ezek egyike, a Rinca nevű hím minden előjel nélkül összeesett kifutóján. Az addig teljesen egészségesnek tűnő állat láthatóan légzési nehézségekkel kezdett küzdeni, és bár gondozói órákon keresztül próbálták megmenteni, nem tudtak rajta segíteni. A tetemet végül Hutchinson csoportjának adták, hogy a kutatók derítsék ki, miért pusztult el az állat.
A komodói sárkány teteme még holtában sem veszélytelen. A szakértőknek nagyon kell vigyázniuk, hogy a fej vizsgálatakor ne érintkezzenek a méreggel és a baktériumokkal, amelyek az állat testének többi részén is bőségesen tenyésznek. 1996-ban a denveri állatkertben legalább 39 ember fertőződött meg szalmonellával, mivel hozzáértek ahhoz a fa korláthoz, amellyel az ezen belül lakó és a baktériumot hordozó komodói sárkány is érintkezésbe került. A kutatócsoport tagjai Alex Stoll állatorvos vezetésével először komputertomográfiával vizsgálták meg a tetemet, a több száz felvételből összeállítva az állat háromdimenziós modelljét. Stoll első tippje az volt, hogy a varánusz kompresszív nyaki mielopátia következtében halhatott meg. Ez a probléma több esetben előfordult a fogságban tartott komodói sárkányoknál. Lényegileg arról van szó, hogy az állat nyakában egy sérülés következtében elmozdulnak a csigolyák, és ahogy nyomást fejtenek ki a gerincvelőre, koordinálatlan mozgást, majd bénulást válthatnak ki. Stoll tehát a közeljövőben azt fogja megvizsgálni az elkészült CT-felvételeken, hogy az állat nyakának tájékán látszanak-e deformációra utaló jelek a gerincvelőn, illetve a csigolyaízületekben. A diagnózis pontosítása érdekében a varánusz agyából is mintákat vett, amelyeket mikroszkóp alatt fog tanulmányozni. Ha az idegsejtek meg vannak duzzadva a szövetben, igen valószínű, hogy valóban a gerincvelő összenyomódása okozta az állat halálát. Bár Rinca halálának oka egyelőre ismeretlen, pusztulása ritka lehetőséget jelent a szakértők számára a komodói sárkányok, és általában a gyíkok anatómiájának és élettanának tanulmányozására. Hutchinsont például elsődlegesen az érdekli, hogyan mozgott az állat. A terület szakértőjeként korábban egyebek mellett több pingvinfaj, orrszarvúk, szalamandrák és a Tyrannosaurus rex mozgását tanulmányozta, és modellezte számítógépen.
Ez a terve a komodói sárkánnyal is, és már meg is kezdte azon digitális modell felépítését, amelyen részleteiben tanulmányozható lesz, hogy az állat haladása közben mikor milyen izmok dolgoznak, ezt mekkora intenzitással teszik, és milyen mértékű erőt fejtenek ki. Több okból is valószínűnek tűnik, hogy a komodói sárkány a szárazföldi gyíkok mozgási lehetőségeinek határait feszegeti, magyarázza a kutató. A fosszilis leletek tanúsága szerint ugyanakkor Ausztrália egykor egy még méretesebb varánuszfélének adott otthont: a legalább 30 ezer éve kihalt Megalania életében nyolcszor annyit nyomott, mint egy átlagos komodói sárkány. Mivel a két állat közt komoly hasonlóságok vannak, Hutchinson modellje révén a Megalania rekonstrukciója is sokkal egyszerűbbé válhat. Ehhez azonban először is darabjaira kell szedni az állatot, majd lemérni minden egyes izom nagyságát és tömegét. „A legjobban azt szeretem a boncolásban, hogy meglepően meditatív munka” – mondja Hutchinson. „Nem lehet sietni, mert ha nem figyelsz, megvágod a kezed. Meg kell találni a megfelelő ritmust.” Ez persze nem mindig megy könnyen, és a hüllőkkel kapcsolatban különösen sok furcsa boncolási sztori akad, teszi hozzá a csapat egyik tagja, Viv Allen. Allen nem sokkal korábban Louisianába látogatott néhány hallgatójával, hogy a krokodilok anatómiáját tanulmányozzák. Meglehetősen fáradtan érkeztek a helyszínre, ahol egy frissen lelőtt példány várta őket. „Egyértelműnek tűnt, hogy halott: egy öklömnyi lyuk tátongott a koponyáján” – mondja Allen. Amikor azonban megkezdve a boncolásba szikéjével belevágott az állat testébe, az felpattant, és lesétált az asztalról. A hüllők anyagcseréje olyan lassú, hogy izmaik még órákkal a halál beállta után is teljesen működőképesek. Ha az ember eltalálja a megfelelő idegi központot, olyan láncreakciót indíthat be, amelynek eredményeként a kétségtelenül halott állat akár sétára is indulhat. „Mindannyian frászt kaptunk. Egyszerűen nem akart leállni. Végül le kellett vágnunk a fejét, hogy abbahagyja a mozgást” – mondja Allen. A komodói sárkány esetében ez szerencsére nem történhet meg, hiszen az állat hónapokkal a boncolás megkezdése előtt pusztult el. Az óriásgyík boncolása más okokból nehéz feladat, hiszen már a bőrön való átjutás is komoly kihívást jelentett a szakértők számára. Az állat bőre önmagában is meglehetősen szívós, ráadásul apró csontokat tartalmazó pikkelyekkel van megerősítve, amelyek együttesen lenyűgöző erejű páncélt alkotnak. A bőr lefejtése több mint három órát vett igénybe, miután nekiláttak a kutatók. A legnehezebb diónak a farokrész bizonyult, ahol a bőrben található apró csontok csaknem összeforrtak az alattuk húzódó gerincoszloppal. Amikor végre sikerült eltávolítani a kültakarót, akkor látszott csak igazán, hogy milyen erős állatról is van szó. A leghosszabb izom, a caudofemoralis a komodói sárkány farka hegyétől a combig fut: ha összehúzódik, hátrafelé húzza a lábat, miközben a test többi részét előrefelé tolja. „A farok gyakorlatilag a hátsó végtagok részeként funkcionál” – mondja Hutchinson. Hutchinson minden egyes izmot eltávolít, majd leméri annak tömegét, hosszát, illetve a rostok hosszát és irányát is feljegyzi. Ezen információk révén fogja megállapítani, hogy milyen gyorsan képes összehúzódni az adott szövet, milyen határok közt mozog a hozzá tartozó végtag, és mekkora erőket képes generálni az izom. Ahogy elmondja, ez a méricskélés dolog unalmas része, ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz, hogy a készülő számítógépes modell kellően precíz legyen.
A test boncolása után a fejet a University College London kutatója, Susan Evans fogja megkapni, aki a hüllőkoponyák szakértője. A fejhez Hutchinsonék nem is nagyon nyúlnak hozzá, ennek vizsgálata teljes mértékben Evans feladata lesz. Míg a felnőtt emlősök koponyájának nagy része az alsó állkapocs kivételével egybeforrt csontokból áll, a gyíkok feje teljesen fejlett állapotban tele van ízületekkel, és koponyacsontjaik változatos mozgásokra képesek. Ez a mozgékonyság fontos szerepet kap az állatok táplálkozása során, és Evans azt reméli, hogy a komodói sárkány vizsgálata révén jobban megértheti, hogy pontosan hogyan működnek az ízületek, és miért alakultak ilyenné. Ehhez a csontokon túl az azokon eredő és tapadó izmokat is sorra kell venni, és megvizsgálni, hogy ezek milyen irányú és nagyságú erőket generálnak. Evans Hutchinsonhoz hasonlóan számítógépes modellt készít a koponyáról és annak lágy szöveteiről. Ezt már más gyíkok esetében is megtette, a komodói sárkány feje azonban már pusztán méretei révén is sok újat hozzátehet a gyíkok koponyamozgásainak megértéséhez. Végre nem egészen apró fejeket kell szétszedni, hanem nagy méretekben tanulmányozhatók a csontok, az izmok és az egyéb szövetek, mondja Evans. Rinca tehát még holtában is sok információval járulhat hozzá saját faja és a gyíkok kutatásához. Ha minden jól megy, rövidesen digitális formában éledhet újra a képernyőkön, ami pedig földi maradványait illeti, bőre és csontjai a Skót Nemzeti Múzeumban lesznek kiállítva.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. asdsa
2015.06.07. 20:15
Apropó:
Pont most megy a Nat Geo-n a dinoszaurusz boncolás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Asagrim asdsa
2015.06.07. 20:31
Kösz hogy szóltál, lemaradtam volna az ATM-es hülyéket nézve. (Akvárium Extrákkal)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. tomchee
2015.06.08. 00:48
Már egy ideje agyalok rajta, hogy bár ez egy IT oldal, és IT cikkek miatt járok ide, de mégis csak Jools "egyéb" cikkeit olvasom a legnagyobb élvezettel
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. zorrd023
2015.06.08. 00:54
Azért itt vagy az eredeti cikkben, vagy a professzor tudásában vannak gondok. komodói varánuszok több mint 10 olyan baktériummal élnek szimbiózisban ami mást kifektet. Elég a bőréhez! érni és ha nem kap az ember a véréből készített ellenszert a fertőzésre akkor annyi neki. A bölényeket is általában csak megharapják. Nem is kell súlyosnak lennie. De a sebbe kerülő baktériumok nem engedik gyógyulni a sebet + a többi fajta rendesen legyengíti a prédát. 1-2 nap alatt meghal és máris veszély nélkül eheti meg a varánusz. Másik dolog ami fura hogy vannak hasonló nagy testű varánuszok még ha nem is ennyire nagyok, de kevésbé veszélyes baktérium nélkülöző fajták. Miért nem azokat vizsgálták eddig hasonló infókért? Mennyi erő meg stb amit most akarnak ezzel. Eleve eddig hogy nem vizsgáltak hasonlót? Na meg ez a faj él megfigyelni is lehetne mit mennyire tudnak. De mivel Ausztráliában az 1 tonnás vonbatokra vadászó fajt sokkal nagyobb volt, így hogy lenne ez a varánusz a gyíkok csúcsa méretben?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. szbalazs
2015.06.08. 08:51
Ha már mindenképp szakmailag pontosak lennénk, akkor egy halott állat "boncolása" nem boncolás (autopszia) hanem hullaszemle (nekropszia).

A varánusz mozgásán felül (amely nem sokban térhet el mondjuk a szalagos varánuszétól) viszont különösképp érdekes lehet a komodói sárkány immunrendszere, mely nem csak a testében élő, hanem az állatra kívülről leselkedő számtalan baktérium, vírus és bizonyos gombás fertőzések ellen is megvédik az egyedeket - nem hiába kiemelt terület a varánuszok vérének kutatása, mert új, természetes antibiotikumok és antivirális szerek előállításában segítheti a kutatókat.

Persze azt is megértem, hogy a londoni állatkertnek miért fontos megtudni, hogy mégis milyen módon pusztult el egy szinte "elpusztíthatatlan" állatuk. A varánuszok három leggyakoribb természetes haláloka ugyanis a természeti baleset (pl.: sziklaomlás, tűz), a végelgyengülés és más fajtársak támadásának közvetlen vagy közvetett következménye.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!