iPon Cikkek

Satellite Reign - Eső, neon, taktika

Dátum | 2015. 09. 16.
Szerző | farkas.balazs
Csoport | JÁTÉK

Nagy szavakat mondunk, ha egy játék megjelenése kapcsán a Syndicate szellemi örökségét hozzuk fel, ugyanakkor nem is nagyon mondunk vele semmit, elvégre mind a játék, mind az egész műfaj (jobb terminus híján: a "nem-építkezős stratégia") csendben a perifériára szorult az utóbbi időkben – a Satellite Reign nem az első, amely megpróbálja életben tartani, de talán az egyik leghatékonyabb.
Minden játékfejlesztő tudja, hogy a vizuális atmoszférateremtés azonnal stimulál, azonnal célba talál, főleg, ha egy jól bejáratott, néhány stíluselemre lebontható irányzatról van szó, jelen esetben a cyberpunkról. Ha van képzeletbeli (és már-már untató) lista, amin pipálgatjuk ezeket a kötelező elemeket, a Satellite Reign példásan megfelel: van itt színes neonfény, sötét utcák, japán feliratok, kiborgok, punkok, nagyvállalatok, hackelés (természetesen zöldes árnyalatú DOS-utánzaton), és valószínűleg az égbolt is műsorszünet-színű... gyakorlatilag alig valami meglepő az általános jellemzőkön túl. Ez az egész pacsmagolt cyber-tájkép viszont nagyon is életre kel, amint a játék ténylegesen mozgásba lendül, és ne gondoljuk azt, hogy merev, statikus marad, mint mondjuk az újabb Shadowrun-játékok. Az utcán a tócsákban tükröződő neon finoman vibrál a hulló esőben, a távoli kameranézet pedig ide-oda imbolyog, mintha az egészet egy éppen arra szálldogáló drón venné fel, csendben és titokban. Morgolódnom kellene, amiért a cyberpunk sablonná degradált képleteit használja, de mindazt egyszerűen jól, helyesen, szépen teszi. Sokkal fontosabb viszont, ami a látvány alatt van, természetesen: maga a játékmenet. Ha a Syndicate / Syndicate Wars nem is mondana semmit, megpróbálhatjuk elhelyezni valahol félúton a Jagged Alliance- és a Commandos-játékok között is, bár utóbbira jobban hasonlít, tekintve, hogy valósidejű stratégiáról van szó (nem az építkezős fajtáról). Egy csapatot irányítunk, felszerelhetjük az egyes embereket, és a bevetéseken változatos dolgokat kell elintéznünk kezdve a biztonsági rendszerek feltörésével, a kamerák és őrök elkerülésével, és ha ez nem jön össze, akkor marad a kényszerű tűzharc.
A lopakodás és a harcok taktikus megközelítése valóban olyan feszültséget, izgalmakat tartogat, amilyet már a Commandos óta nem láttam: figyelni kell az ellenfelek látóterére, ki kell használni a nagyon egyszerű, de mély lehetőségeket rejtő fedezékrendszert, és mérlegelni kell, hogy bizonyos esetekben megéri-e kockázatosabb módszereket vállalni (például egy drótkötél jelenthet gyors és észrevétlen menekülőutat, de képzetlenebb embereink esetén benne van a leesés és komoly sérülés kockázata). A játék több lehetőséget kínál fel egy-egy pályarészen, ami alapján megoldhatjuk az elénk tárt problémákat, de sosincs felesleges, használhatatlan módszer.
Természetesen többféleképpen fejleszthetjük csapattagjainkat is, ehhez elsősorban pénz és elcsent technológiai prototípusok kellenek, azaz alapos felfedezés és hatékonyság, spórolás. A fegyverekhez különféle kiegészítőket vásárolhatunk, amelyeket bármikor elérhetünk a menüből, viszont a tényleges felszerelésre csak az úgynevezett "Relay Beacon"-öknél van lehetőség. Itt ment egyébként a játék olyan módon, hogy a csapattagok tudatát feltölti a felhőbe, hogy elegáns cyberpunk magyarázattal szolgáljunk a checkpointra.
A különféle technológiai fejlesztésekhez megtalált prototípusok kifejlesztése is itt történik, ugyanakkor ezekhez várni is kell: kapunk egy jópofa mátrixot arról, hogy mikor mi készülhet el, ha rendben van a tudomány mögötte. És ugyanitt, a menüben nézhetjük át az aktuális küldetéseink sorozatát, azokat kiválasztva állíthatunk be küldetésjelölő "ping"-et a térképen. A küldetéseket, bizonyos határokon belül tetszőleges sorrendben csinálgathatjuk, helyszíneiket tetszőleges útirányból közelíthetjük meg. Legfeljebb az egyik útvonalat jobban őrzik, míg a másikhoz egy jobb hacker kell. A város különféle zónákra, kerületekre van osztva, amelyek a játék előrehaladtával fokozatosan nyílnak meg (ahogy a fejlesztési lehetőségek is), a város utcáin pedig többnyire unott, kiégett civilek sétafikálnak (némelyikük segíthet), útjain futurisztikus autók suhannak el. Él tehát az egész város, bejárható, küldetéseket és fejlesztéseket tartalmaz, egy csomó olyan helyet, ahol sok a biztonsági kamera és az őr, ergo van ott valami más is, dörzsöljük a tenyerünket.
Lényegében szerepjátékos vonások ezek, de azért narratív szempontból semmiképpen nem azok, gyakorlatilag nincs is különösebben mély története vagy karakterizációja a játéknak, a szövegek nagy része a küldetések, események, cselekvések összefoglalása. Itt érzem talán a legnagyobb hiányosságot, valahogy nem vonzza be az embert annyira személyesen, hiányoznak apró történeti dinamitok, katarzisok, bár az is igaz, hogy nem lóg a levegőben teljesen: látszik, hogy a világot azért átgondolták a fejlesztők. A lényeg viszont mindig a játékmenet marad, ami azért kellően tartalmas ahhoz, hogy ezt ne bánjuk, és ha már a szerepjátékokhoz hasonlítom: ha narratív mélységeiben nem is, de játékidőben azért bőven hoz egy olyan szintet.
Mindez papíron leírva akár egy kitűnő játékot is sejtethet, de mind technikai, mind esztétikai fronton vannak azért apróbb buktatói. Talán a legrosszabb ezek közül (és a legelső, amivel találkozunk) a hosszú töltési idő – ugyan nem teszteltem SSD-n, de néhány fórumot átolvasva találtam olyan kommentet is, hogy az sem segít rajta sokat. A játék bekapcsolásakor bátran előkaphatunk egy mobilos játékot, mert bár a betöltési animáció nagyon jópofán próbál kapcsolatot teremteni a szatellittel, valószínűleg még az is gyorsabban menne neki, mint a játék betöltése. Ez persze még javulhat idővel, de ez így a vállalhatatlanság határát súrolja. A játékot egyébként is néha valami indokolatlanul be tudja lassítani, főleg ultra részletességen képes megfektetni egy közepes PC-t, vagy egy jobb gamer laptopot is – ami egy főként izometrikus játéknál azért ne legyen így.
Ha pedig az esztétikai oldaláról nézzük, akármilyen látványos az életre keltett cyberpunk, nem kell órákat játszanunk, hogy észrevegyük az egyes grafikai elemek ismétlődését, és úgy általánosságban a részletgazdagság hiányát, a látvány repetitív természetét. Ezzel nem is lenne gond, ha maga a játék végletekig izgalmas, mély szórakoztatást nyújtana, de kiegyensúlyozatlanságok, aránytalanságok itt is előfordulnak. Nem minden küldetésnél érzi azt az ember, hogy megérte, hogy valamit haladt, vagy hogy újszerű kihívás elé kellett állnia. Így egy kicsit itt-ott ellaposodhat az élmény, de olyan élményem is volt, hogy a megfelelő fejlesztések híján szabályosan szenvedtem az előrehaladással. És bár az irányítás mindenképpen kényelmesebb és kézreállóbb, mint bármelyik Syndicate, egyszerűen nem annyira intuitív még mindig, hogy ne vegyük észre a hiányosságait, gyakori jelenség a kijelölés véletlen elvesztése – nyilván az én hülyeségem, ha félrekattintok, de annak sincs értelme, hogy egy megvizsgált objektum elvegye a fókuszt. Tulajdonképpen nem választottam ki más egységet, akkor miért kellene újra rákattintani? Nem mindig reagálnak egyébként értelmesen az embereink, az útkereséssel is mintha nem stimmelne pár dolog, szóval érdemes közelről terelgetni a csapatot.
Ezek persze apró, talán ízlésből eredő bosszankodások, maga a játék egyébként a legtöbb fontosabb szempontból kitűnő, de valahogy mégsem simul igazán, valahogy érezni rajta azt az új jelenséget, amit én Kickstarter-szindrómának hívok: még ráfért volna egy kis munka, és egyébként is, akárhogy igyekszik, nem képes akkorát ugrani, ami indokolná a létezését (bármilyen jó is legyen a végeredmény) - a nosztalgiától viszont elég messze vándorol, hogy ütőlapként kijátszhassa. Azt hiszem, már sokadik Kickstarter-sikernél mondom el: ajánlom, de várjuk meg az első javításokat, esetleges kiegészítőket. Műfajának lehet a klasszikusa, de zászlóshajójára még várnunk kell.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. magerg
2015.09.16. 12:19
"..valószínűleg az égbolt is műsorszünet-színű... "
Hej, de szép utalás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Bzsolt
2015.09.16. 12:42
Milyen lehet amikor felnézel, és ezt látod:

Műsorszünet kép.

A játék meg jónak tűnik a cikk alapján, shadowrun után következő célpont
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Meteoreso
2015.09.16. 21:34
Engem egy idő után nagyon zavart a rikító neonszín világ, meg az hogy bármit megtalálni azokban a kis sikátorszerű utcákban valami egészen nehéz.
A ZOOM elég jó benne, de a falak magasak mikor nem találok valamit pedig az pont ott van mellettem a térképen elég frusztráló, ami abból fakad hogy 2d és nem tudsz előrenézni, pedig akkor látnád, én emiatt hagytam abba.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!