iPon Cikkek

Secret Files 2 - Puritas Cordis

Dátum | 2009. 05. 31.
Szerző | JeLo
Csoport | JÁTÉK

Három év telt már el azóta, hogy először találkozhattunk Ninával és Max-szel. Az előző epizódban egy érdekes és misztikus rejtélyt kellett megoldani és ez most sem lesz másként. Annak idején egy minden tekintetben nagyon igényes kalandjátékot tettek le az asztalra a fejlesztők, melytől színvonalban a második rész sem marad el. Sőt, a történetvezetés sokkal kiforrottabb, érdekesebb, mint az előző részben.

LOST?
A sztori végig két egymástól független szálon fut és furcsa véletlenek sorozata tereli őket egy közös végjáték felé. Íme, a kiindulópont: Nina vakációra indul egy luxushajón, hogy elfelejtse egykori szerelmét Max-et, akit az első részben ismerhettünk meg. A kikötőben azonban egyre szaporodnak a furcsaságok. Egy férfi rohan oda a lányhoz, valami érthetetlen dolgot hebegve, majd továbbmegy és balesetet szenved. A különös esetek a hajón is folytatódnak: elcserélt bőrönd, eltűnt kézitáska, rejtélyes balesetek. A történetben kulcsszerepet játszik Pat Shelton, aki a Puritas Cordis nevű szekta vezetője és prédikátora. A szekta egy ősi próféciából meríti tanait, mi szerint a bolygónk hamarosan fellázad az emberiség ellen és természeti katasztrófák sorozatával ránk méri hatalmas büntetését. Természetesen csak az menekülhet meg, aki belép közéjük. Nina egy-két elszólásával groteszk módon állít görbe tükröt a világunkban működő hasonló szervezetekről, melyek egyetlen célja: a félelmet elültető tömegmanipulációval pénzt kicsikarni a szerencsétlen áldozatoktól. Itt azonban nem biztos, hogy egyszerű népbutításról van szó, mivel a jóslatok valóságtartalma lassan elkezd megmutatkozni.

Lenyűgöző ez a látvány
A történet másik főhőse Max éppen egy ősi templom felfedezésére indul egy lánnyal. Útjuknak nincs semmiféle komolyabb célja, csupán a kikapcsolódás, de hirtelen velük is fejük tetejére állnak az események. A két főhős tehát véletlenül csöppen bele a szituáció közepébe és szép lassan el is kezdik felgöngyölíteni, hogy miről is szól ez az egész.


A játékmenet a szokásos, ami magában foglalja a point ’n click műfaj új generációs elemeit is. Az egérrel kattintva mászkálhatunk a helyszíneken és azok között. A jobb klikk a tárgyak megnézésére szolgál, de ezt a pointer jelzi is az adott dolog fölött. Ami érdekes, hogy kétféle segítség került a játékba. Az első nagyon hasznos: az inventory mellett egy nagyító ikonra kattintva a játék megmutatja a képernyőn fellelhető összes aktív pontot (tárgyakat, átjárókat). Ez a játékélményből semmit nem vesz el, csupán megkímél bennünket az idegtépő pixelvadászattól, ami a nagy felbontású háttérképeken nem egy leányálom. A másik segítség a napló. Minden fontos esemény feljegyzésre kerül, amit bármikor elolvashatunk. A segítség igénybevételéhez új oldalra kell lapozni, ahol afféle rávezetést kapunk egy adott szituáció megoldására. Konkrét tényeket nem közöl a leírás, de azért néha elég egyértelműen kiderül belőle, hogy mi a teendő. Ez már kicsit játékélmény-romboló, de sebaj, használata opcionális és azt kell, hogy mondjam, néha nem is jön olyan rosszul.

A tipikus kalandjáték helyszín: a zöldes árnyalatú mosókonyha
A játékmenet néhány ponton tartalmazza még a karakterek közti váltás lehetőségét is, általában akkor, ha az egyik szereplő be van zárva valahova. Például, egy pinceablakon át beszélgethetünk, tárgyakat adhatunk egymásnak (perszeg csak olyan méretűeket, melyek átférnek a rácsok között). Ha már szóba kerültek a tárgyak, megemlíteném, hogy a kaland során rengeteg mindent kell felvennünk, aminek én nagyon örülök, mert ezáltal a tárgykombinálsok száma is magasabb. Bizonyos tárgyak helyettesíthetők egy másikkal, ezáltal a linearitás kicsit csökken, de azért ne gondoljunk arra, hogy e téren akkora szabadságot kapunk, mint mondjuk a Return to Mysterious Islandban.

Párizsi köd
Aktív pontok is szép számmal akadnak, és ez még összetettebb gondolkodásra késztet a tárgyak használata terén. A rejtvények többségükben logikusak, de mégsem adják magukat túl könnyedén. A konkrét kirakók inkább a végjátékban sűrűsödnek össze, melyek nehézségi foka mindig megfelelő. Pozitívum még ezen fejtörők esetében, hogy nagyrészük újszerű, nem hasonlít általam ismert más játékok kirakóira és van egy olyan jó tulajdonságuk, hogy ha rájöttünk a megoldás elvére, az nem elég, azon túl is szükség van gondolkodásra a helyes, végső megoldáshoz.

Karakterből viszont kicsit kevés van, statiszta egyáltalán nincs, így mindenki, akivel érintkezünk, előbbre viszik a történetet valamivel. A figurák élethűek, mindennapi életünkben is találkozhatunk hasonló emberekkel, stílusokkal, személyiségekkel. Nina karaktere érdekes. Az első részből megismert nyugodt, szolid kislány most agresszív, mufurc és támadó jellem. Az emberek persze változnak, ráadásul épp egy szakítás után van a leányzó, úgyhogy mindezt betudhatjuk akár ennek is. Összességében a szinkronhangok is jók, de néhánnyal akadt problémám. Max szövegelése például számomra üres, élettelen. Nem emlékszem, hogy az előző részben is ugyanez volt-e a hangja, csak arra, hogy akkor nem okozott ilyen érzést bennem. Katharina Jordan hangja, beszédstílusa is hiteltelen volt számomra. Hiányzott belőle az a fellengzősség, amit én az ilyen újgazdag, öntelt, hisztis női karakterhez elképzelek. A hangfelvételek minősége is sok kívánnivalót hagy maga után. A hangmérnök bizonyára szabadságra ment, mert például Nina szövegeinél van ahol mondatonként változik a hangerő, méghozzá nagyon zavaró mértékben. Zenék tekintetében nem tudok rosszat mondani. A pörgős témák tökéletesen illeszkednek az akciójelenetekhez, míg a nyugis részeken kellemes andalító aláfestést biztosítanak a játékhoz.

Pillangó utca
Némi humor is befészkelte magát a történet szálai közé. Van pár nagyon vicces elszólás, megjegyzés, ami oldja kicsit a néhol feszült hangulatot. Túlzásba nem vitték, hiszen végül is egy drámai és katasztrófaelemekkel tarkított akcióról van szó. Talán Nina cinizmusával lőttek kicsit túl a célon a készítők, ami végigkísér bennünket a játék egészén és kikezd mindent és mindenkit. Sokszor valóban humoros ugyan, de később már fárasztó.

A grafikáról még nem ejtettem szót. Lenyűgöző! A designerek kitettek magukért. A kézzel rajzolt helyszínek kivitelezése gondos, aprólékos és tele van dinamikusan változó elemekkel. Vándorló felhők, madarak, pillangók, gyönyörű víz. Szemet gyönyörködtetők a fényhatások, a tükröződések és a természeti jelenségek. A karakterek pedig nagyon részletesen kidolgozott 3D modellek, melyek tökéletes módon „olvadnak rá” a kétdimenziós hátterekre. A mozgások is teljesen élethűek, folyamatosak. Az átvezetők látványosak, tartalmasak és szintén gyönyörűek. És ami a legfontosabb: szép számmal élvezhetjük őket a játékban. Röviden: a látványvilág is fantasztikus. Nagyon szép, ahogy a múlt egy darabkája, az ősi romok, a középkori belső terek és a modern kor egy nagy képpé olvad össze.

Gyönyörű fények, háttérben az Eiffel-torony... mi kell még?
Összességében lenyűgözőre sikerült ez a kalandjáték mind történet, mind a látvány és hangulat tekintetében. A nehézsége is éppen megfelelő és kellemes terjedelmű a játékidő is. A sok rejtély eléggé elgondolkodtat és a mondanivalója sem utolsó. Minden kalandjátékosnak kötelező darab!




 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Tirexi
2009.06.01. 19:23
VISSZA A CIKKHEZ

HD Gameplay: http://www.youtube.com/watch?v=Xs-bD8PTUXs
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. vagabor
2009.06.01. 21:39
Köszönjük!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. jano12
2009.06.14. 15:58
Köszi Tirexi, nagyon jók a gameplay videóid. Én szívesen nézegetem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!