iPon Cikkek

Secret Files 3: Megosztó történelemlecke

Dátum | 2012. 10. 01.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

A modern kalandjáték-sorozatok között ritkán találunk olyan népszerű és kitartó darabokat, mint a Secret Files széria, mely immár hat éve van a piacon, és idén a harmadik, elvileg befejező epizódjával jelentkezett. Akik még nem találkoztak a Secret Files-szal, azoknak legyen elég annyi, hogy egy klasszikus point 'n' click franchise-zal van dolgunk, melyben egy gyönyörű vöröske, Nina Kalenkov játssza a főszerepet. Nina afféle rejtélymegoldó, vele szemben még Scooby Doo is szégyent vallana. Az első részben a tunguszkai incidens titkaira derített fényt, a folytatásban pedig az apokalipszist akadályozta meg. Vőlegénye, a laza Max Gruber igazi csibész, és bár az ember sokszor szívesen lekeverne neki egy (vagy több) pofont, azért jó tudni, hogy van, aki vigyáz Ninára, amíg szexi hősnőnk a világ sorsát egyengeti. Az első két epizód után egy remek harmadikat vártunk, és bár rossz játékról szó sincs, a pár napja bemutatott The Testament of Sherlock Holmeshoz hasonlóan most is egy minőségbeli visszaesés következett be.

Ahogy oly sok minden, úgy ez a történet is egy lefizetéssel kezdődik
Krisztus előtt

A történet ezúttal az alexandriai könyvtár titkai és egy elveszett, titokzatos civilizáció nyomai körül bonyolódik, de persze kapunk apokaliptikus jóslatokat és világuralomra törő őrülteket is. Mindebbe a forgatagba Nina a közelgő esküvője folyamán keveredik bele, Maxot ugyanis az oltárhoz cipelése előtt elrabolják, így hősnőnkre vár a feladat, hogy kiszabadítsa - na, ennyit a "van aki vigyázzon Ninára" koncepcióról. Ahogy a korábbi részekben, úgy itt is érezzük a romantikus szál folyamatos erősödését, ami most is jót tesz a klasszikus thrillereket idéző sztorivonalnak. Sajnos azonban muszáj kiemelnünk, hogy a pipogya, túl sok, erőltetett fordulatot tartalmazó forgatókönyv a széria eddigi leggyengébb meséje, és ezen Nina és Max szerelmes pillantásai sem segíthetnek. A befejezés pedig olyannyira elbaltázott és ostoba, hogy azt még a Still Life 2 (sic!) is megirigyelné - nem, spoilerezni akkor sem fogok, pedig nagyon szívesen leírnám az egészet, csakhogy ti is lássátok, mekkora marhaság.

Persze, végig szeretnénk tudni, hogy kik és miért állnak az események hátterében, de minél több választ kapunk, annál kiábrándultabbak leszünk. Ezen a helyzeten csak tovább rontanak az unalmas NPC-k, akik közül, ha megveszek, sem tudok visszaidézni egyet sem. Na jó, Max egykori régésztársa, Emre Dardogan és az ő agyzsibbasztó tudományos magyarázatai egy darabig mindenképp az agyamban maradnak, de nem azért, mert élveztem őket, hanem mert alig vártam, hogy befogja (arról nem is beszélve, hogy mire végre találkozunk a derék tudóssal, biztos, hogy az idegeinkre megy az értelmetlen bújócska). Egy szó, mint száz, a Secret Files 3 története csalódás, és a játékmenet egyszerűsödésére még ki sem tértünk.

A játék nemcsak hogy könnyű, de még tipprendszerrel is felszerelték
Buta titkok

Bizony, sajnos korunk nerfelős stratégiája a Secret Filest is elérte, mert hisz minek a hardcore rajongóknak kalandjátékot gyártani, ha lehet az agymosott tömegeknek is? Na jó, túlzásokba ne essünk, a Secret Files 3 feladványai és tárgykombinálós agytornái nem rosszak - ez egyébként a játékról összességében elmondható -, csak az előző részek színvonalához és mennyiségéhez viszonyítva egyszerűeknek hatnak. A különböző helyszínek jó, ha három vagy négy képernyőből állnak, melyeken alig találunk valami felesleges, pusztán szórakozás céljából megvizsgálható dolgot.

Ha Ninát érdekli valami, akkor a nyakunkat tehetjük rá, hogy az bizony kell majd a későbbiekben, és ha elakadunk valahol, akkor az csak amiatt lehet, mert kalandjátékos pályafutásunk folyamán megtanultuk, hogy egy ajtót sosem lehet csak szimplán a feszítővassal kinyitni. Pedig itt de, minden egyszerű és világos, ami, bár a műfaj túlbonyolított tagjait látva néha áldásszámba megy, egyszerűen nem illik a sorozathoz. Arról már nem is beszélve, hogy a Secret Files 3 elég rövidke, a tapasztaltabb játékosok 5-6 óra alatt végigszaladhatnak rajta. Pedig eljutunk Berlinbe, Firenzébe, Törökországba, sőt, még... na, erre majd rájöttök magatok! Lényeg a lényeg: nem a helyszínek szűk száma, hanem a roppant egyszerű feladványok okán válik röviddé a program, és így igazából nehezen ajánlható az eddigi két rész rajongóinak. Az újaknak pedig látszólag értelmetlen beleugrani, hisz az első két rész ismeretének hiánya sok apróbb utalástól és poéntól (még ha a humor nem is erőssége a játéknak) fosztja meg az embert.

Ahogy korunk legtöbb kalandjátéka, úgy a Secret Files sem áll meg a tárgyhasználatnál és a sima puzzle-öknél, hanem minijátékokkal igyekszik változatosabb lenni. Ezek között akad mindenféle - igazából nem lőném le őket, mert elég jópofára sikeredtek. Egy baj van azonban velük: állítható a nehézségük, ami azt jelenti, hogy akár egy betanított majom is megcsinálja őket. Ja és persze a sztori kimenetelére mindez nincs kihatással, marad ugyanaz a... na... na jó, elszámolok tízig, és a befejezésről inkább nem írok egy sort sem.

Nina vörös fürtjei

A Secret Files mindig is híres volt alacsony büdzséjű, ám mégis igényes tálalásáról, és ha van olyan pontja a harmadik résznek, ami nem okoz csalódást, akkor az mindenképp a grafika. Talán a környezet nem olyan részletgazdag, mint annak idején, de a látvány még így is nagyon kellemes, köszönhetően az előre lerenderelt, 2D-s hátterek előtt mozgó 3D-s modelleknek. A gépigény a stílusból adódóan említést sem érdemel, szóval aki szeretné játszani a programot, az gyakorlatilag bármilyen vason elszórakozhat vele. Szomorú, de a hangzásvilág már korántsem ilyen szívderítő. A szinkron elmegy, noha sokszor monoton duruzsolásba torkollik, és ezekben az esetekben érezzük, hogy a karakternek a hangját kölcsönző színész épp elaludni készült a stúdióban. Az effektek tűrhetőek, a zene pedig jó, bár az előző részekben kicsit fülbemászóbbra komponálták - aztán tudja fene, lehet, hogy csak a többi zaj húzza le kicsit.

A látványra egy rossz szavunk sem lehet
És akkor most jöjjön egy megdöbbentő vallomás: minden hibája ellenére élveztem a Secret Files 3-at, mert nem kellett sokat erőlködni vele, és a hangulata is rendben volt. Szó sincs róla tehát, hogy egy rossz játék lenne. Nem, a Secret Files 3 inkább csak simán közepes, amit a főszereplő és az első két rész szép emlékei tornásznak fel pöttyet. Akik szerették a korábbi felvonásokat, szinte biztos, hogy ezzel is ellesznek, de fontos, hogy tudják: ez a Secret Files már nem az igazi, és igenis követelünk egy bocsánatkéréssel felérő negyedik részt!


Platformok: PC
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. mikej95
2012.10.01. 15:15
A sima ajtókat ki lehet nyitni feszítővassal, ha csak ennyit írtatok volna a tesztbe 6 példányban megvettem volna a játékot!

Amúgy utálom az olyan játékokat, ahol rpg-vel futkosok és egy kulcsot kell keresnem, egy rozsdás lakathoz, de a gondolkoztatásra szánt játékokban sem szeretem a felesleges feladatokat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Chocho
2012.10.01. 19:25
mikej95, egy kalandjátéktól mégis mit vársz?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!