iPon Cikkek

Shadow of the Beast - Szörnynek lenni jó

Dátum | 2016. 05. 25.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

A Shadow of the Beast annak idején igazi legenda volt. Az 1989-ben Amigára megjelent játék a korához (és a hardver lehetőségeihez) képest fantasztikusan nézett ki. Színes képi világa, részletes, sprite-os grafikája, és az egyszerre tizenkét rétegből összerakott parallax scrollozás annak idején tényleg a csúcsot képviselte. Maga a játékmenet igazából már annak idején sem volt kiemelkedő, de persze ez akkor még nem tűnt fel annyira, hiszen mindenki a szárnyait próbálgatta, és nem volt annyi bejáratott séma, mint manapság. Mindenesetre a brit Psygnosis egy olyan mérföldkövet tett le az asztalra, ami aztán megalapozta a szigetország későbbi játékfejlesztését. Végső soron azonban a Shadow of the Beast három dolog miatt vált igazán legendássá. Az első a rendkívül nehéz, nagy kihívást nyújtó, bár sokszor nem túl igazságos játékmenet. Ám erre rávert a második kettő. A játékhoz ugyanis Roger Dean rajzolta a borítót, aki annak idején olyan rockbandáknak tervezett albumképeket, mint a Yes vagy az Asia, és az általa kialakított biocmechaniks művészeti stílus alapjaiban határozta meg a játék képi világát. A másik pedig, hogy a Shadow of the Beast zenéjét David Whittaker szerezte, mely a grafikához hasonlóan elképesztő minőséget képviselt - tulajdonképpen a mai napig megállja a helyét.
Az már csak a Heavy Spectrum Entertainment Labs. mérhetetlen fanatizmusának köszönhető, hogy 27 évvel az eredeti játék megjelenése után most PlayStation 4-en visszatért a Shadow of the Beast, a brigádból ugyanis mindenki hatalmas rajongója volt a címnek. És habár valójában több dolgot átemel az eredetiből, igazából egy teljes újragondolással van dolgunk, ami vegyíti a modern metroidvaniák elemeit a klasszikus 2D-s, oldalra scrollozós harcrendszerrel. Ebből azonban egy olyan élvezetes kombinációt tud kihozni, ami ugyan messze nem hibátlan, de számomra sikeresen hozta vissza nem csak a régi idők emlékét, de néhány PlayStation 2-es klasszikus hangulatát is. A történet alapvetéseiben tulajdonképpen nincs változás. Főszereplőnk egy Aarbron névre hallgató rettenetes szörny, marha nagy karmokkal és csúnya fejjel. Bizony, ezúttal nem egy helyes és kigyúrt fehér férfi / szép fiatal lány bőrébe csöppenhetünk bele, ahogy az manapság divatos a játékiparban, itt egy kőkemény vérengző fenevadat alakítunk. Ez a fenevad azonban nem magától vált ilyenné, hanem elrabolta, elcsúfította és a rabszolgájává tette egy gonosz mágus, Maletoth. A játék elején Maletoth szó szerint pórázon vezeti végig hősünket egy templomba, hogy elrabolhasson onnan egy újszülött gyermeket. Itt azonban az utolsó papot megölve súlyos látomást kapunk: ő bizony az apánk volt, és egy pillanatra minden tisztává válik.
Pillanatnyi józanságát kihasználva főhősünk lesújt Maletoth-ra, aki azonban túléli a csapást és elmenekül a csecsemővel. Innentől kezdve a feladatunk, hogy a nyomába eredjünk, levadásszuk, és megpróbáljunk többet kideríteni a múltunkból. Persze nem kell túl nagy történetre számítani, valójában az egész csak egy laza keretet ad annak, hogy miért kell hét nagy pályát végighentelnünk. Ugyanakkor a stílusa valahogy mégis visszanyúlik a múltba, és ez nagyon hangulatos. Habár meg kell hagyni, hogy régebben nem tudtak volna ilyen kameramozgásokat csinálni, és ilyen szép animációkat. Mert a Shadow of the Beast alapjaiban ugyan egy 2D-s akciójáték, de a pályát három dimenzióban tárja elénk, és ennek megfelelően most már a kamera is szabadon járhatja be a terepet egy-egy rövid átvezető erejéig. A prezentáció néha kicsit emlékeztet a God of War-sorozatra, mert a kamera ugyanúgy fix, néhány esetben eltávolodik, vagy más szögből mutatja az eseményeket, hogy jobban érzékeljük, milyen eposzi környezetben is járunk. Mindez nem véletlen, a Shadow of the Beast elég jól néz ki, és számos ponton érződik rajta az eredeti Roger Dean-féle művészeti stílus, így nem is árt, ha mindezt alaposan ki tudjuk élvezni.
Maga a játékmenet (meglepő módon) leginkább az akcióra koncentrál, melynek keretein belül jellemzően lezáródik a pálya egy kis szakasza, és két oldalról ellenfelek rontanak az életünkre egymás után. Elsőre a Shadow of the Beast harcrendszere viszonylag egyszerűnek tűnhet, ugyanis sokáig el tudunk boldogulni az egyszerű támadásunk ismétlésével - legalábbis könnyű és közepes fokozaton. Hamar rájövünk azonban, hogy ennek a játéknak nem az a lényege, hogy egyszerűen csak átszeljük a pályákat, hanem az, hogy minél több pontot összeszedve tegyük meg ezt - ez ugyanis egy klasszikus pontvadászós anyag. Több pontot pedig úgy tudunk összeszedni, ha nem ütnek meg minket az ellenfelek, mi pedig tökéletes tempóban csapjuk agyon őket - ha jól időzítettünk, akkor ki is írja nekünk a játék, hogy "perfect". Ahhoz, hogy mindezt sikeresen végre tudjuk hajtani, mindenképpen el kell sajátítanunk a blokkolás mechanizmusát, ami elsőre talán nem tűnik annyira egyértelműnek, de a jól időzített blokkolás lehetőséget ad ellentámadásra, és rövid ideig harcképtelenné teszi az ellenfeleket, ami jelentősen megkönnyíti a dolgunkat. De ezeken kívül lehetőségünk van letaglózni, elkapni és dobni az ellenfeleket, illetve odébb gurulni, szóval végső soron igazából rajtunk múlik, melyikkel élünk a legtöbbet. A játék ugyan nagyon igyekszik sulykolni a blokkolás jó használatát, de én úgy vettem észre, hogy nem mindig az a legjobb megoldás, sőt.
Ezen kívül azt érdemes megemlíteni, hogy a pontozási rendszer és a szorzók mellett a Shadow of the Beast használ egy külön energia-rendszert, ami itt a vér köré épül. Ez a gyilkolásaink nyomán folyamatosan töltődik, és egyrészt ebből süthetünk el olyan speciális támadást, amivel vissza tudjuk szerezni az elvesztett életerőnket (összesen tízszer üthetnek meg egyébként), másrészt ezzel aktiválhatjuk a szupertámadásunkat is, amit követően a játék egy rövid időre átmegy QTE-be, és a megfelelő gombok időbeni lenyomásával tulajdonképpen halhatatlanként szabdalhatunk egy kicsit. A pályák alatt megszerzett pontok mennyisége két dolog miatt sem mindegy. Az egyik, hogy (amennyiben online vagyunk) a játék egy globális leaderboardot vezet, így habár hagyományos multiplayer nincs benne, valamennyire mégis közösségi élménnyé válik. A másik, hogy a megszerzett pontokból vásárolhatunk fejlesztéseket Aarbron számára, meg számos más érdekességet. Utóbbiak között olyanokat találunk, mint például a közös nyelv ismerete (addig semmit nem értünk a játék karakterei által mondott szövegekből, ami egyébként egy egészen különleges élmény), az eredeti amigás soundtrack beállításának lehetősége, vagy éppen maga a teljes, eredeti Shadow of the Beast, aminek az emulált verzióját szerezhetjük meg.
A Shadow of the Beast sok tekintetben a Dark Soulshoz hasonlít, abban a tekintetben, hogy fix animációs fázisokkal dolgozik, amiket nem lehet megszakítani, így tehát a tökéletes megvalósításhoz kicsit előre kell gondolkodnunk. Ha azonban ezt kitapasztaljuk, és megismerjük, hogy melyik mozdulatunkat hogyan kell időzíteni, akkor az egész nagyon szórakoztatóvá válik. Amit viszont már nem élveztem annyira, azok a platformer-szekciók és a puzzle-ök voltak. Előbbiek többnyire mászásra és ugrálásra, utóbbiak pedig karok és gombok megnyomására, valamint portálok használatára épülnek. Ezekből lehetett volna kevesebb, habár valószínűleg azért kellettek, mert a játék egyébként is rövid - már akkor, ha csak végig akarunk szaladni rajta. Mert a pályákon amúgy sok felfedeznivaló dolog vár ránk, ráadásul a pontozási rendszer miatt nyilván az egész arra van kialakítva, hogy minél többször végignyomjuk. Összességében tehát a Shadow of the Beast egy remek kis játék, bár az valószínű, hogy nem fog mindenkinek tetszeni. Akit nem vonz egy játék harcrendszerének az alapos kiismerése, és a minél több pont megszerzése érdekében a mozdulatok tökéletes végrehajtása, az könnyen unalmasnak, egyhangúnak is találhatja. Aki azonban ezeket tudja értékelni, és mellé szeretne egy nagyon szép, jó hangulatú és kiváló soundtracket felvonultató játékkal nyomulni, annak bátran tudom ajánlani.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. jedi
2016.05.25. 21:49
Ehhhhj ! Mit nyomtuk anno Amiga 500+ -on ! Régi szép idők.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Samanoske
2016.06.10. 13:50
Ja mi is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!