iPon Cikkek

Shadowrun Returns: Dragonfall - Üdv Berlinből!

Dátum | 2014. 03. 15.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

A tavaly júliusban megjelent Shadowrun Returns egy remekbe szabott kis játék volt, de Jordan Weisman és a Harebrained Schemes kicsit elszámolták magukat pénz és idő frontján is. A beígért két árnyvadászat helyett csak egyet kaptunk és már az is megkésett, így csak reménykedhettünk, hogy az akkor még nemes egyszerűséggel ’Berlin’ néven futó második kaland időben megjelenik (végül persze nem így történt).
A „Dead Man’s Switch” című első rész elképesztő hangulatos sztorit tolt elénk óriási nosztalgia faktorral és még a játékmenetet is sikerült élvezhetővé varázsolni a megjelenés időpontjára. Voltak kisebb-nagyobb bogarak és dizájnhibák, de semmi olyan, amire azt mondhatnánk, hogy gamebreaker bug vagy tönkreteszi az élményt. Sokan panaszkodtak a játék mentési rendszerére és arra, hogy a harc végeztével rendszeresen bennragadunk a körökre osztott csatamódban, ahelyett, hogy szabadon járkálhatnánk, de említhetnénk az első verzióban túltápolt puskákat (és még számos játékegyensúlybeli problémát) is a hibák közt. Volt tehát hol csiszolni az alapművön, amit Weisman és csapata szépen fokozatosan meg is tett. Teljesen szabad mentési rendszert hoztak nekünk, aminek köszönhetően akár még csata közben is elmenthetjük az állásunkat, ezzel azonban óvatosan kell bánni, hiszen ha egy csata közbeni állást töltünk vissza, kapunk 15 százalékpont büntit pontosságra. Folyamatosan dolgoztak a játékegyensúlyon is, valamint kibővítették a szerkesztőt, ami a játék egyik legfontosabb része. A Shadowrun ugyanis a második életétét a Steam Workshopban éli, ahol beleakadhatunk néhány elképesztően színvonalas, rajongók által készített munkába is, ha jól körülnézünk. A kalandalkotás persze kemény dió és a szerkesztő sem a legfelhasználóbarátabb amit valaha láttunk, de hál’ Istennek azért nem vette el a kedvét a rajongóknak. A Berlin DLC, vagyis a Dragonfall egy új, 12+ órás árnyvadászatot hivatott nekünk elhozni. Nézzük meg, érdemes-e befizetni rá azt a 14 nujent eurót… A sztori Berlint abban az időszakában kapja el, amikor az Anarchist Movement Berlin van épp a város élén. Gyakorlatilag nincs központi hatalom, így az emberek és metahumánok kisebb, összetartó autonóm közösségekbe, úgynevezett kiezekbe verődve tengetik az életüket. Érdekes módon az óriáscégek még így is be tudtak szivárogni Németország egyik legnagyobb városába, így az árnyékvilág is virágozhatott. A Flux-State egy folyamatosan átalakuló koalíciója a megavállalatoknak, politikai frakcióknak és dörzsölt nagykutyáknak. Ezen a helyen mindent elérhettek a megfelelő kapcsolatokkal, azok nélkül viszont… éhen is halhattok egy koszos utcasarkon. Üdvözöl hát titeket Berlin szabad városa…
Miután hősünket meginvitálja kiezébe egy régi dekás barátja, Monika, kap az alkalmon és csatlakozik az árnyvadász csapatához. Így csöppenünk bele a Kreuzbasar mindennapjaiba, ahol szépen lassan meghatározó szerepbe kerülünk…
Kreuzbasar
A sztori? Elég az hozzá, hogy megveszekedett jó lett, bármelyik Shadowrun könyvvel pariban van. Ha élveztétek a Dead Man’s Switchet, akkor ezt még annál is sokkal jobban fogjátok. Kapunk négy kidolgozott háttértörténettel rendelkező, érdekes társkaraktert, akikkel minden vadászat előtt, után és közben is cseveghetünk. Megismerkedhetünk kiezünk lakóival, erre a helyre térünk ugyanis vissza minden küldetés után. A fejlesztők olyat is mondtak, hogy nagyobb szabadságot akarnak adni. Nos, igazából attól, hogy a rendelkezésünkre bocsátották ezt a pici városrészt, nem lett nagyobb a szabadságunk, de azért nagyon jó, hogy van. Sokkal jobban kötődhetünk ugyanis az itteni szereplőgárdához és a Kreuzbasarhoz is, ami az otthonunkká válik a Dragonfall végigjátszása alatt. Mivel alapvetően egy sztori orientált darabról beszélünk, így természetesen lényegében most is egy lineáris játékot kapunk, amit szerintem nagyon szépen ellensúlyoz az, hogy a szituációkat sokféleképp lehet megoldani. A különböző kasztok más-más eszközkészlettel bírnak. Míg egy sámán néha be tudja vetni beszélgetésekkor a karizmáját és a különböző tanult etikettjeit (az utcanyelvtől az vállalati közgarázdaság szaknyelvéig), addig egy rigó vagy dekás egész más irányból közelíthet egy probléma megoldásához, mint a diplomácia. A Dragonfallban az jelenti az újdonságot ilyen téren, hogy nagyon sok szituációban ki tudjuk használni a csapattársaink képességeit. A dekásunkat megkérhetjük, hogy törjön fel gépeket, nyisson ki ajtókat, míg az ügyeletes izomagy gond nélkül kapacitálható arra, hogy a kevesebb fineszt igénylő feladatokat megoldja helyettünk.
Öh, alszom rá egyet. Holnap visszajövök, ok?
A játékmenet alapjaiban nem változott az előző kampány óta, továbbra is egy jó körökre osztott stratégiát kapunk, csak ezúttal több fegyverrel (dobófegyverek, gránátvető), hozzájuk való képességekkel és új kiberverrel. Ígértek nekünk új portérkat, azokból elfogadtam volna kicsit többet is, de nem panaszkodom, van azért miből válogatni. Ezúttal találtam egy nekem való elfet, így nyugdíjaztam szegény troll rigómat, bármilyen ütős kombó legyen is ez a faj/kaszt párosítás. Frissült tehát a játék és a nehézség is viszonylag kielégítő, ám a körökre osztott stratégiákon (például XCOM-on) szocializálódott játékosoknak még a ’very hard’ fokozat sem fog különösebb kihívást nyújtani. Ráadásul a nehézség növelésénél elég olcsó megoldás, hogy a találati esélyeinkkel babrálnak láthatatlan módon. Én nehéz fokozaton játszottam és összetettem a kezem, ha 75%-os találati esély mellett 3-ból egyszer eltaláltam az ellent. Legnehezebben már 99% esélynél sem érezhetjük teljes biztonságban magunkat. Ehhez ráadásul azt is hozzá kell tenni, hogy a fejlesztők nem mindig voltak/vannak a helyzet magaslatán, a Dragonfall ugyanis masszív bugokkal érkezett, amire pár nap után jött is egy tapasz.
No, akkor Eigernek haste, a többieknek futás... :)
Hiányosságnak felróható, hogy kevés kontrollt kapunk az inventory fölött, csapattársainknak csak a küldetések előtt tudunk egy-két tárgyat a zsákjába csempészni, és ha azokat nem használják fel, elvesznek. Menet közben, ha találunk elszórva tárgyakat, csak a fő karakterünk tudja őket felvenni, akitől utána nem tudunk átadni másoknak semmit. Kizárólag csata közben van esélyünk a többiekkel is felveszegetni dolgokat, ami elég kellemetlen, mert akkor minek bombáznak minket ennyi cuccal, ha utána úgyis ott kell hagyjunk mindent, vagy olyanhoz kerülnek, akinek nincs haszna belőlük. Annak is örültem volna, ha a csapattagjaink karma leosztásába kapnánk némi beleszólást, mert némelyikük elég értelmetlen pontokat is kapott, de ezzel még együtt lehet élni. Azt már jobban fájlaltam, hogy a faji bónuszokat nem utólagosan adják hozzá a karakterünk statisztikáihoz. Vagyis ha indítunk egy elfet, akkor az ő plusz egy karizmája nem ér olyan sokat, mert a negyedik pont leosztása ugyanúgy 4-be kerül és nem 3-ba (így csökkentik a fajválasztás jelentőségét). Ezzel együtt mégis egy nagyon élvezetes darab a Dragonfall, amit elvisz a hátán a sztori, a hangulat és az atmoszféra. A játékmeneten lehetne kicsit javítani, de összességében abszolút élvezhető az is, szóval én ezt mondom, hogy teljes áron is egy nagyon jó vétel az új Shadowrun kaland, nem fogtok csalódni, ha begyűjtitek. Értékelés: 8/10 Platformok: Windows PC, Linux, OS X, iOS, Android Tesztelt platform: Windows PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Leeroy
2014.03.17. 01:49
Végignyomtam, jó volt de rövid.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. csiki2
2014.03.17. 10:47
Második lejátszásra már kevesebb bug volt benne.
Nekem az egyik legnagyobb megkönnyebülés az volt, hogy nem éreztem egyfolytában azt, hogy kéne némi decking...
Már csak az állandó charisma mániájukat kéne lejjebb venni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!