iPon Cikkek

Sid Meier's Starships – Űropera kicsiben

Dátum | 2015. 03. 31.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

A Sid Meier's Civilization: Beyond Earth egy idegen bolygó kolonizálásának hosszadalmas, rengeteg munkával járó folyamatát mutatta be, a Civilization-sorozat alapjaira építve. A korábbi részekhez képest személyesebb igyekezett lenni, küldetésekkel és döntési helyzetekkel próbálta elérni, hogy jobban a sajátunknak érezzük a kolóniáinkat, mint korábban a civilizációnkat – ez a másfajta mentalitás a sajtónak általában tetszett, a sorozat rajongóinak már kevésbé. A Firaxis viszont halad tovább a sajátos történetmeséléssel: kialakult a civilizációnk, eljutott az űrbe, meghódított egy idegen bolygót, majd elkezdett más emberi kolóniák után kutatni. Ahogy azonban ez lenni szokott, az emberiség a békés együttélés helyett megint konfliktusba keveredett önmagával, ami ezúttal már bolygókra kiterjedő, űrcsatákban kiteljesedő formát öltött. A Sid Meier's Starshipset leginkább 4x játékként lehetne kategorizálni – így, kis x-szel, mert tartalmazza ugyan a „felnőtt” 4X játékok legtöbb elemét, csak éppen kicsiben. Ez már rögtön az árcéduláján is látszik, nameg abból is sejthető, hogy PC mellett tabletre is megjelent (egyelőre csak iPadre). Bolygók hálózatára kiterjedő birodalmunkat menedzselhetjük, miközben hajóinkkal védjük más népektől, és közben küldetéseket megoldva igyekszünk meghódítani a teljes univerzumot.
A játék maximálisan áramvonalas kialakítással igyekszik minél szélesebb játékosréteget bevonni. A bolygóink négyféle nyersanyagot termelnek, ezek felhasználásukban és előállításukban is teljesen elkülönülnek egymástól. Az energiával a hajóinkat fejleszthetjük (erre még visszatérek), vagy újabbakat adhatunk a flottánkhoz. Ehhez hasonlóan használhatjuk fel a fémet is, amivel viszont egyes bolygókon lehet épületeket gyártani (köztük akár csodákat is, amik egy-egy különleges képességet biztosítanak a birodalom számára). Az élelemmel újabb városokat létesíthetünk a bolygókon – érdekesség, hogy nem csak a sajátunkon, hanem azokon is, akikkel még nincs teljes szövetségünk kialakítva. A több város több termelést jelent az adott bolygón, de egyre drágább lesz újakat létrehozni, minél több van már az adott planétán. A kutatási pontokból egész birodalmunkra kiterjedő fejlesztéseket vehetünk, ezek viszont kizárólag harci jellegűek, a hajóink egyes tulajdonságait lehet velük több lépésben erősíteni. Az ötödik nyersanyag a kredit, amit alapesetben nem is termelnek bolygóink, hanem a meglévő erőforrásainkat válthatjuk át rá az űrpiacon. Felhasználni (más nyersanyagok vásárlása mellett) a félig szövetséges bolygókon való befolyásunk növeléséhez tudjuk.
Birodalmunknak egyetlen űrflottája van, amihez adhatunk ugyan újabb hajókat, de mozgatni csak együtt tudjuk őket. A flottánk morálja/fáradtsága határozza meg, hogy mennyi mindent tehetünk velük – egy kör maximum addig tart, ameddig a flottánk fáradtsága engedi. A bolygók közötti mozgástól, és a csatázástól egyre nyűgösebbek lesznek embereink, amitől harci hatékonyságuk is csökken, és egy idő után kénytelenek leszünk kimenőt engedélyezni nekik, a birodalmunk pedig ekkor termeli meg az egyes nyersanyagokat. Ezzel az egy flottával kell küldetéseket megoldanunk, és ezáltal a birodalmunkhoz adandó új bolygókat meggyőznünk arról, hogy érdemes hozzánk állniuk. A küldetések megoldása adja a játék fő gerincét, terjeszkedésünk fő eszközét. A meghódítandó bolygók hűségét négy szinten keresztül lehet növelni, ami pedig elsősorban küldetésekkel és kredittel lehetséges. Az első szinten még nem sokat érnek számunkra, a másodikon már a termelt nyersanyagjaik felét megkapjuk, a harmadikon az egészet, végül a negyedik szinten beállnak a szövetségünkbe.
Amint megérkezünk egy új bolygóhoz, annak népe felajánlja a saját küldetését, amiről először információkat gyűjthetünk (várható siker, ellenséges hajók, tippek), majd belevethetjük magunkat a küldetésbe, ami egy-egy űrcsatát jelent, változó célokkal. Lehet, hogy el kell kísérnünk egy hajót egy portálhoz, vagy három pontot kell néhány körig tartanunk, esetleg egy kiemelt, ellenséges hajót kell elpusztítanunk, vagy egy folyamatosan változó aszteroida-mező labirintusából időben kijutnunk, stb. A küldetések viszonylag változatosak, bár mivel rengeteget kell belőlük egy meccs során megoldanunk, így nagyon hamar kiismerjük őket. Maga a harc egy 2D-s űrtérképen zajlik, amit aszteroida-mezők, teleportáló fekete lyukak és lassító mezők tarkítanak. Flottánkat ezen a mezőn kell navigálnunk, amíg győzelemre visszük hadainkat. Hajóink modulokból állnak, ezeket a modulokat küldetések között egyesével lehet fejleszteni a korábban említett energia felhasználásával. Nincsenek tehát külön, előre összeállított egységek, hanem mi magunk alakíthatjuk ki, mire szeretnénk gyúrni egy-egy hajón. A túléléshez szükséges elemek (pajzs, páncél, hajtómű) mellett fegyvereink 4 kategóriába sorolhatóak: távolra ható lézer, közelre hatékony ágyú, leidézhető vadászok (gyors és halálos, de nagyon törékeny mini-egységek), valamint a legérdekesebb móka: a torpedó. Amikor ezt kilőjük egy egyenes vonalban, akkor először még nem sebez, és akár több körön keresztül repül előre, mi pedig minden kör elején eldönthetjük, hogy repüljön-e tovább, vagy repülés közben felrobbanthatjuk, masszív területre ható sebzést okozva. A fegyverek mellett láthatatlanná tevő pajzsot is bekapcsolhatunk, valamint ez ellen hatásos radart is aktiválhatunk, bár ennek túl sok hasznát még nem láttam.
A játékidő túlnyomó részét harcban fogjuk tölteni, és szerencsére ennek megfelelően a csatázás egészen élvezetes lett. Sokat számít a helyezkedés, az aszteroida-mezők blokkolják a lövést, a hátulról kapott találat többet sebez, a hajók egyes moduljai átmenetileg hatástalanná válhatnak, közben a hajóinkkal és a vadászainkkal ügyesen kell helyezkedni, valamint a torpedónkat is megfelelően kell időzíteni, hogy lehetőleg minél nagyobb pusztítást tudjunk vele véghezvinni, mert ezekből nincs végtelen készletünk. Emellett időnként használhatunk különleges harci kártyákat is, amik rövid ideig erősíthetik harci értékeinket, ha szükségét érezzük. A játék indítása előtt kiválaszthatjuk, hogy milyen jellegű birodalmat szeretnénk indítani – ez a Beyond Earth-ből átemelt Supremacy, Purity és Harmony egyike lehet, és játékbeli bónuszok mellett hajóink kinézetét is befolyásolja. Választhatunk vezetőt is, aki szintén a játékmenetet kissé befolyásoló bónuszt adhat. A győzelmi feltételeket elég fapadosan állíthatjuk be: vagy mindent bekapcsolunk, vagy csak egyet (hódítás, népesség, csoda, vagy kutatási győzelmet választhatunk).
Papíron az eddig leírtak egészen jól hangzanak, a lényeg viszont a részletekben van, és itt bukik el leginkább a Starships. Maga a stratégiázás, a birodalom építése lecsupaszítva lényegében néhány szám növeléséről szól: a kutatási fejlesztések a hajók egyes elemeihez adnak pluszokat, több szinten keresztül, de minden szint pont ugyanannyit ad hozzá az egészhez, mint az előző. Semmi érdekesség, semmi különleges hatás nincs az egyes technológiai kutatásokban, és civil fejlesztések híján minden csak a harc köré van építve. Ugyanígy a hajók moduljainak továbbfejlesztése is ugyanannak a pár számnak a növelésében merül ki. Van rá energiád? Akkor adj rá pontot! A bolygók fejlesztése megint egy az egyben ugyanaz: ugyanolyan 5-6 épület, több szinttel, minden bolygón. Egyedüli érdekességet a bolygókon véletlenszerűen elszórt csodák adják, amik jelentős stratégiai előnyt jelenthetnek csatában. Például ha elsősorban vadászgépekre fejlesztünk, akkor érdemes felépíteni azt a csodát, amivel már lehozásuk körében is teljes sebességgel mozoghatnak, jó eséllyel már első körben súlyos rombolást okozva. A csodáknál tényleg el kell gondolkozni, hogy érdemes-e felhúzni, ad-e olyan pluszt, ami illik a stratégiánkhoz. Ilyen játékelemből kellett volna több, de ez körülbelül az egyetlen kivétel, minden más döntésünk néhány szám egyensúlyozgatásáról szól, ami a legkevésbé sem izgalmas hosszabb távon.
A csaták szerencsére elég érdekesek, ez elviszi a hátán a programot egy darabig, de annyira sok van belőlük, hogy ez is nagyon hamar válik unalmassá. A játék ráadásul kifejezetten könnyű. A Normal fokozatot legfeljebb első alkalommal ajánlom, ha még sose játszottatok stratégiával, egyébként nyugodtan lehet Hardon kezdeni, és az Impossible se annyira lehetetlen. Ráadásul a veszteségek sem annyira fájóak, ha hajónk elpusztul, akkor is elég megjavítani, aminek még csak túl nagy költsége sincs. Még a történeti körítéssel se nagyon foglalkoztak. Nincsenek olyan apró döntési helyzetek, mint a Beyond Earth-ben, a narratíva gyakorlatilag kimerül pár véletlenül kiválasztott küldetésben, amiket pár perccel a felvevésük után már teljesítünk is, hosszabb távú hatásuk pedig nincsen. A diplomácia is kimerül annyiban, hogy némelyik néppel békét köthetünk, ha akarunk, mert épp háborút hirdettek ellenünk, mivel a szomszédban vagyunk. Semmi ajándékozás, üzletelés, legfeljebb annyit tehetünk, hogy ha megtámadnak, akkor valamelyik fejlesztésünkért cserébe békén hagynak minket.
Relatív egyszerűsége ellenére elég sokat sikerült írni a játékról, ez pedig azért van, mert alapvetően haragszom rá. Haragszom Sid Meierre, aki ilyen túlzottan egyszerű játékra pocsékolta el a megkezdett sztori folytatását. Nekem tetszett a Beyond Earth személyesebb, már-már szerepjátékosabb megközelítése, erre itt pár random küldetésen kívül egyáltalán nem érezhetjük, hogy most egy történetet próbálnak elmesélni nekünk. Ráadásul még mobilos játéknak sem lehet maradéktalanul ajánlani, mert a tengernyi kisebb-nagyobb játék közül valami igazi újszerű ötlettel kellett volna kiemelkedni, ami indokolná a 15 eurós árát. Ez pedig nem sikerült. A torpedó jó móka, a legénység fáradtsága is érdekes koncepció úgy-ahogy, de alapvetően a játékmenet nem tudja fenntartani az érdeklődést, nincsenek érdekes, változatos helyzetek, izgalmas döntési helyzetek, csak számok mechanikus növelése, mint annyi más (akár ingyenes) programban. Szerencsére maga a játék elég kiegyensúlyozottnak tűnik, a különböző harci fejlesztésekre (lézer, torpedó, vadászok) koncentrálni egyformán életképesnek bizonyult. Technológiailag is viszonylag rendben van – figyelembe véve, hogy egy tabletekre is megjelenő címről van szó. Nem szép, nagy gépen ennél sokkal szebbet várnánk, de a funkcionalitása megfelelő, azt pedig jó látni, ahogy a fejlesztésektől egyre nagyobbak, és másabbak lesznek a hajóink.
...sivár
A Sid Meier's Starshipsnek egy bravúros akrobata-mutatvánnyal sikerült nem csak két, hanem három szék közül is a pad alá esnie. Nagygépes 4X játéknak nagyon kevés, mobilos játéknak nem elég ötletes, a Beyond Earth történeti folytatásaként pedig narratívájában hiányos. Bár alapvetően működik, és éppenséggel el lehet vele ütni az időt, de semmi olyan érdekességet, vagy mélységet nem nyújt, amire akár öt perccel a bezárása után is emlékeznénk. Ez pedig egy Sid Meier nevével jelzett játéktól nagyon szomorú, még csökkentett áron is... Értékelés: 5/10 Platformok: PC, iOS Tesztelt platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!