iPon Cikkek

Silent Hill: Downpour - Horror kifulladásig

Dátum | 2012. 04. 07.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Csalódni emberi dolog, hisz tulajdonképpen a másik legemberibb tulajdonság, a remény szülöttje: minél inkább bízunk valamiben, annál jobban fáj a pofára esés. Márpedig ha valakik, hát a Silent Hill sorozat rajongói régóta fájlalják a képüket, hisz a zseniális trilógiát alkotó Team Silent (máig tisztázatlan) feloszlása óta egyre többször élik át ezt a kellemetlen élményt. Először jött a PSP-s Origins, ami egy teljesen felesleges előzményt mesélt el egy minden magyarázatot elvető franchise-ról, majd a katasztrofális Homecoming, ami az eddigi egyetlen modern Silent Hill játékként egy középszerű akcióprogram lett. A Silent Hill HD pakkot inkább nem is említenénk, olyan rossz, hogy jobb elfelejteni, hogy megjelent. Szóval maradt egy utolsó mentsvár, a nem túl ígéretes Downpour, amit egy újonnan formált cseh (!) csapat készített. A játéktól nem vártunk sokat, és annak tükrében, hogy a külföldi kritikusok a sárga földig lehordták, már a lemez gépbe helyezése is fizikai fájdalommal járt. Aztán jött a csalódás.

Murphy (jobbra) furábbnál furább alakokkal barátkozik
In my restless dreams, I see that town.

Hogy mégis miféle csalódás érhet, amikor nincsenek elvárásaink? Természetesen pozitív csalódás! A Silent Hill: Downpour a jelen konzolgeneráció legjobb játéka a sorozatból, mely persze így is messze van a klasszikusok színvonalától. A sztori egyébként úgy, ahogy van, ígéretes: egy Murphy Pendelton nevű rabot alakítunk, aki egy buszbaleset következtében kerül Silent Hillbe. Murphy hamar rájön, hogy sem a várossal, sem a lakóival nincs minden rendben: alig látni valamit a ködtől, az utcákon torz szörnyek garázdálkodnak, a maradék túlélő pedig látszólag teljesen őrült, hisz egyikük sem vesz tudomást a körülöttük lévő világról.

Ennél többet nem árulunk el, mert a történet jó. Oké, nem egy Restless Dreams, de minket speciel megvett kilóra, mert egyáltalán nem lehet kiszámítani, hogy mi fog történni, és Murphy is szimpatikus főhős, akivel élmény azonosulni (legutóbb James tett ránk hasonló benyomást). A többi szereplő sajnos nem ennyire kidolgozott, legtöbbjükről semmi sem derül ki (így az sem, hogy mit keresnek a városban), de ez végül is nem akkora baj: a lényeg, hogy Murphy utazása meghozza gyümölcsét, és sötét lelkű hősünk levonhatja a tanulságokat.

A játék, ahogy a sorozat többi része, eltérő befejezésekkel bír, melyeket ezúttal nem a puzzle-ök megoldásával, hanem konkrét döntéshelyzetekkel befolyásolhatunk. Előfordul, hogy a beszélgetések alkalmával mi határozzuk meg Murphy mondandóját. Ez a videók kimenetelét közvetlenül nem befolyásolja, de a sztori végkifejletére hatással van, így bár nem emelkedünk BioWare-i magasságokba, kapunk egy kis szelet szabadságot.

Városnézés

S ha már szabadság: Silent Hill hatalmas lett, és ami a legjobb, a város nagy részét mindenféle kötöttség nélkül bejárhatjuk, mi több, mellékküldetéseket és opcionális logikai feladványokat kereshetünk és oldhatunk meg, kitolva az amúgy nem túl masszív, nagyjából 8 óra hosszú játékot. Ezek a mellékküldetések persze nem a megszokott mederben zajlanak, azaz szó sincs kutyáját elvesztett kislányról, vagy szörnyek közé ragadt postásról. A metódus a felfedezés élményére épít: ahogy rójuk az utcákat, találunk épületeket, melyekbe behúzódhatunk, ezeken a helyeken pedig szinte biztos, hogy elrejtettek valami nyomot, ami egy, a sztorihoz csak lazán, vagy épp sehogy sem kapcsolódó missziót fed fel. Ezeket Murphy gondosan felírja a noteszába, mi pedig vagy megoldjuk a rejtélyt, vagy továbbállunk - egyébként érdemes elgondolkodni rajtuk, mert nagyon sok olyan dolog is napvilágra kerülhet, amiket a főszálban épphogy csak megemlítenek.

A szörnyek sajnos elég ötlettelenek
A város persze csak egy része a Silent Hill: Downpour nyújtotta élménynek. Mint minden túlélőhorrorban, itt is vannak szörnyek, akik az életünkre törnek. Ez az első negatív tapasztalat a játékkal kapcsolatban: a lények úgy néznek ki, mint bármely más akció vagy horror program ellenfelei, nincs bennük semmi eredetiség, és ez a sorozat korábbi, hírhedten groteszk teremtményei után kicsit sem szívderítő. Sajnos a főellenfelek sem jelentenek kivételt, akik egyébként nem is léteznek a megszokott formában. Egyetlen piramisfej-wannabe nyomoronc kivételével búcsút inthetünk a klasszikus bossoknak, ami fájdalmas pontja a játéknak, hisz a széria mindig híres volt undorító, és főleg nehéz főszörnyeiről.

Ha már a nehézségnél tartunk, érdemes kitérni a harcra, ami szerencsére sokkal súlytalanabb, mint a Homecoming esetében. Ugyan itt is fontosak a különböző, földről felvehető tárgyak, és alig-alig akad lőszer a shotgunba, a konfrontációk nagyobb hányada elkerülhető, ami különösen sokadik végigjátszás esetén jó pont. Ekkor már ismerjük a pályákat, tudjuk, hol és mi vár ránk, szóval nem kell azon idegeskedni, hogy mikor ugrik a nyakunkba egy rémség, elég hidegvérrel átfutni a termeken, hogy összeszedjük az épp aktuális puzzle-höz szükséges tárgyakat.

A logikai feladványok nagyon jók, a Downpour ezen része tényleg jeleskedik. Normál beállításokon nem túl nehezek, de van bennük kihívás, sőt, egy-egy puzzle még a kalandveteránokat is megizzaszthatja. A legjobb azonban minden kétséget kizáróan a nehéz fokozat: itt szinte semmi mankó nincs, így aki valódi szellemi kihívásra vágyik, rögtön így indítsa a játékot. A harcot viszont ne vegyétek normálnál magasabbra, mert semmi értelme, sőt, a játék maga is az Easy-t ajánlja fel.

A feladványok a játék legjobb pontjai
Kisváros

Technikai fronton a Downpour inkább közepes, mintsem jó, de a hiányosságait remekül pótolja látványtervezéssel. A játékot az Unreal 3 motor hajtja, és ez meg is látszik: darabos karaktermodellek, csúnyácska textúrák, fakó színek jellemzik. Ráadásul a Vatra Games, újonc csapat révén, alig tudott mit kezdeni a sokszor átalakított engine-nel. A játék sokszor szaggat, a látvány itt-ott homályos, és glitchek is előfordulnak. Mindettől függetlenül azonban nem tudunk elmenni szó nélkül a fejlesztők kitartása mellett. Tudták, hogy nem érhetnek fel a sok AAA csodához, így inkább a beállításokkal, a pályatervezői eszközökkel játszottak. A játék kinézete hangulatos, nem bántja a szemet, a karakterek pedig bár kidolgozatlanok, hihetőnek, élőnek látszanak.

Silent Hill játékról révén szó van egy pont, ami minden másnál fontosabb: a hangzás. Jamaoka Akira lelépése után úgy tűnt, itt a vég, székébe pedig a Dexter című tévésorozat zeneszerzője és hangmérnöke, Daniel Licht ült. Licht stílusa merőben eltérő Jamaokáétól, így ez elsőre nem hangzott jó ötletnek, úgy tűnik azonban, hogy a főleg tévésorozatokban és B-filmekben utazó szakemberrel jó lóra tett a Konami, mert ahelyett, hogy másolni akarná az eddigi hangulatot, inkább tovább viszi annak örökségét, és ezzel sikeresen újat teremt. A Downpour muzikális háttere kiváló, és ugyan nem olyan eredeti, mint a sorozat eddigi felvonásaiban, kiválóan illeszkedik a játék Vatra által vázolt világához. A szinkronról még érdemes megjegyezni, hogy pazar, a legjobb, amit a sorozat eddig villantott.

Murphy törvénye

Persze ahogy az lenni szokott, ha valami elromolhat, az el is romlik. A technikai nehézségeken és a gyenge szörnyeken túl a játék irányítása is problémás lehet. Murphy néha be-be akad, a kamera időnként teljesen érthetetlen módon átvált a megszokott third personből egy fix nézetbe, a játék pedig hajlamos ismételni magát, ami miatt a félelemfaktor idővel lecsökken. Míg az első négy-öt órában aktívan parázunk, addig az utolsó perceket már acélos arckifejezéssel toljuk, hogy aztán elérjünk a szívszaggató végkifejlethez. Ugyanez mondható el a Wii-s Shattered Memoriestól örökölt menekülős részekről: elsőre jó, másodjára oké, harmadjára dög unalom. A korábbi Silent Hill játékok ezt sikeresen elkerülték, nem laposodtak el, bár tegyük hozzá, hogy ezt csak három játékon át tudták szinten tartani (emlékezzünk csak a Team Silent utolsó, The Room című felvonására, aminek a végén az összes pályán vissza kellett vánszorognunk). Hasonlóan negatív tényező, hogy bár a sztori jó, igazból semmi újat nem ad hozzá a már így is kissé fáradt lore-hoz: Silent Hill egy gonosz hely, ami az ember bűntudatára épül. Oké, tudjuk, már ezer éve ez van, nem lehetne kicsit bővíteni mindezt? A Vatra nem mert zavaros vizekre evezni, inkább óvatosak voltak - reméljük, hogy csak most, először.

A grafika nem tökéletes, de a hangulatot remekül megteremti
Bizony, ugyanis ha a Downpour siker lesz, bízhatunk a csehek szakértelmében. Frissek, tapasztalatlanok, de látszik, hogy van bennük potenciál, s a franchise-nak pont erre van szüksége. Ráadásul süt a játékból, hogy olyanok dolgoztak rajta, akik szeretik a sorozatot, és tisztelik a Team Silent eddigi munkáját. A sok fanyalgó kritikával ellentétben mi nyugodt szívvel ajánljuk a játékot a rajongóknak. De csak nekik, mert az újak valószínűleg nem értik majd, mire a felhajtás.


Platformok: PlayStation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

18. pamparampa
2012.04.07. 17:39
PlayStation 3, Xbox 360?PC hol marad?Elég volt a hülye konzolokból.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. mThom
2012.04.07. 19:21
Az összes konzol mondjon le!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Atesz1987
2012.04.07. 19:28
Köszönöm szépen minden PC-s társam nevében!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Ragnarr
2012.04.07. 19:32
Lehet egyszer majd megjelenik PC-re is, de engem mar nem izgat, szamomra a Silent Hill szeria a 4. resznel veget ert, azt meg az eredeti JAPAN csapat csinalta, masok ugyse ertenek ehhez
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Floki
2012.04.07. 21:00
Mint ős Silent Hill rajongó írok:
Sokmindent lehet mondani az Origins-re és a Homecoming-ra de hogy fölösleges és középszerű azt nem. (A Homecoming-ot mindenhol lehúzták anno, pedig döbbenetesen jó lélektani horror)
"Silent Hill egy gonosz hely, ami az ember bűntudatára épül." - ezen nincs mit bővíteni, az a 'bővítés', hogy mindig más ember szemszögéből látjuk a várost, más problémák, kínok, félelmek, fájdalmak kivetülései formálják a helyet.
Aki meg tényleg normálisan végigjátszotta az összes részt, és nem csak végigrohant rajtuk, az tudja, hogy mindegyik kapcsolódik a másikhoz, és ahogy jönnek az újabb részek úgy lesz még kerekebb az egész Silent Hill mítosz. A Homecominggal is így volt és gyanítom a Downpour-al sincs máshogy. Lehet hasonlítgatni egymáshoz a részeket de fölösleges, egy a mítosz, a helyszín, de mindegyik epizód teljesen más.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. nemeth04
2012.04.07. 22:03
mért van az hogy a normális játékok manapság csak PS v. XBOX-ra jelenek meg, PC re nem v. csak később jelenik meg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Chocho
2012.04.07. 22:28
Floki: A szakma és a rajongók szerint is gyengék voltak. A játékokat pedig nem fölösleges összehasonlítani -- vagy neked akkor is tetszene valami, amire Silent Hill van írva, ha egy kiló trágyát rejtene a doboza?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. ssjkingbra...
2012.04.08. 08:39
KIHAGYTÁTOK A SHATTERED MEMORIEST!!!! Az nagggyon is jó volt!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. pdx06
2012.04.08. 10:12
nemeth04, nincs is már olyan hogy normális játék. Folytatások vannak meg középszerű újdonságok. De az a kevés ami jó annak meg elcseszik a végét.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Chocho
2012.04.08. 11:42
pdx06: Ez ugye te sem gondolod komolyan?

ssjkingbradley: Csak a kánoni játékokat említettük, mert a Downpour is annak készült. De igazad van, a Shattered Memories egy fantasztikus mellékág.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. mikej95
2012.04.08. 13:42
A Silent Hill-nek az első három része volt igazi 'játék' a többi inkább már csak egy nagy cím meggyalázása, mint a Duke Nukem, a CoD sorozat(bár a tömegFPS-eknek van piaca) vagy a Syndicate.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Floki
2012.04.08. 16:18
Chocho: Mit értesz szakma és rajongó alatt?
(a játékból készült film például nem tetszett, de az megint más dolog, (regényt ,játékot mozgóképre átültetni)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. hcsa
2012.04.09. 17:05
Köszi a tesztet, ha jön PC verzió, adok neki egy esélyt. (Konzolom nincs és nem is lesz.)
Amúgy én pl. nagyot csalódtam a Homecoming-ban. Ez van, szubjektív.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. homeware
2012.04.09. 17:24
Én úgy érzem, hogy a túlélő horrorra - mint stílusra - igencsak rájár a rúd így manapság...
Az új Resident Evil és most ez is. Miért nem tudnak egy igazán jó horrort csinálni végre a japánok? Ők értenek hozzá, de mégis inkább akciójátékokat csinálnak meg külső studiokra bízzák a régi nagy címeket.
Sajnos a tucatjátékok korát éljük, amikor mindennek a 20. folytatása van, részről-részre rosszabb minőségben. Bezzeg' a 90-es évek végén és 2000-es évek elején az aranykorukat élték ezek a szériák. Nekem olybá tűnik, hogy minél jobb grafikát képesek kipréselni magukból a modern konzolok, annál rosszabbak a játékok, mondván "a grafika eladja". Szerencsére azért vannak kivételek (ld. Alan Wake...), de mint tudjuk ez csak erősíti a szabályt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Magon
2012.04.10. 07:43
homeware: Az a jó, hogy amit te most aranykornak nevezel, már akkor is mindenki azon siránkozott, hogy nem tudnak manapság már jó játékokat csinálni csak klónokat, bezzeg 10 évvel azelőtt, szóval én nem aggódok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Floki
2012.04.10. 18:28
Én most is a Silent Hill 4-et tolom PS2-n, mellette a Homecomingot PC-n és a Shattered Memoriest PSP-n, és mindegyik betyárjó éljenek a KONZOLOK... éljenek a PC-k
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Floki
2012.04.10. 18:29
...és ma vettem egy nagy csomag tehéntrágyát... valami silent hill márkájú
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Silenzio
2012.04.11. 00:06
Idézet a cikkből: "a kamera időnként teljesen érthetetlen módon átvált a megszokott third personből egy fix nézetbe"

A cikk írója feltehetően elég jól ismeri a sorozatot, itt mégis bakizik, ugyanis a Silent Hill első 4 részében is volt néhány ilyen megoldás (a Homecoming és a Shattered... még nem volt meg). Nyilván a filmszerűség miatt. Pokoli élvezet volt a korai, előre letárolt Resident Evilökkel nyomulni. A Silent Hill készítői a megváltozott technológiai háttér ellenére meg akartak őrizni valamicskét ebből a kinematográfiai nívóból, és ez szerintem igen jól sikerült nekik. Talán az 5. részben kivették ezt az esztétikai többletet, hiszen ott - állítólag- fontos elemmé vált a korábban igen helyesen mellőzött harc is. Szóval a kérdés adott: olyan rég volt a PS2-korszak, hogy ilyesmikre nem is emlékszünk?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!