iPon Cikkek

Singstar Ultimate Party - Az otthoni tehetségkutató

Dátum | 2014. 11. 07.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Karaoke szakértő vagyok. Ami egy kicsit vicces, mert se ritmusérzékem nincs, se énekelni nem tudok. Ez mindig komoly frusztrációt okozott a kis életemben, ugyanis ha olyan helyre kerültünk, ahol lehetett karaoke-zni, én nyilvánvalóan sosem mertem, hiszen nem akartam senki dobhártyáját kínozni a hangommal. Ez a frusztráció könnyen odáig is fajulhatott volna, hogy pszichológushoz kényszerüljek menni, ha nem jelenik meg PlayStation 2-re a SingStar. Mert miből áll a sima, mezei karaoke? Abból, hogy szól vallami háttérzene - jobb esetben az eredeti, rosszabb esetben valami lebutított verzió -, az ember meg közepesen ittas állapotban énekel rá. Ha egy énektudással nem rendelkező egyén teszi ezt, az ugyan fél percig egészen szórakoztató tud lenni a közönség számára, de utána már... Nyilván akkor a legjobb a móka, ha valaki tud is énekelni. Így válhat ez az egész dolog érdekessé és értékessé mind a közönség, mind pedig az énekes számára.
A SingStar koncepciója éppen azért volt zseniális, mert ezt megszüntette, és egy játékot csinált a karaoke-ból. Az eredeti zenék klipjei fölé helyezett csíkot kellett ugyanis eltalálni, és ezzel pontokat gyűjtögetni, ezt pedig akkor is meg lehetett tenni, ha valaki hozzám hasonlóan teljesen tehetségtelen az éneklésben - egyszerűen csak be kellett lőni a megfelelő hangmagasságot, és megpróbálni követni a fel-le mozgásokat. Ez pedig a saját fejemben már nagyjából éneklésnek tűnik, még ha valójában messze is van attól. De nem ez volt a SingStar egyetlen zseniális húzása. A másik, hogy alapból az eredeti zene és énekes hangerejét magasan tartotta, amit nem nyomott el a mikrofonból érkező önjelölt énekesek hangja - ha csak direktben nem akartuk így beállítani a programot. Ez pedig azt jelentette, hogy akik énekelni próbáltak, azok nem égtek csúnyán le a többiek előtt, meg azt is, hogy a többiek így egy normális számot tudtak hallgatni, vagy bulizni arra. Ezzel tehát mindenki jól járt.
Annak idején megvolt az összes SingStar, ami PS2-re megjelent. Külön tematikus lemezeket adott ki a Sony, melyek tartalmaztak rock slágereket, pop klasszikusokat, a ‘80-as évek ikonjait, fiúbandákat és lánybandákat, Disney-melódiákat, és még sorolhatnám a végtelenségig. Egy idő után azonban az ember többet szeretne. Amikor már mindent végigénekelt negyvenszer, felmerült bennünk az igény arra, hogy milyen jó lenne végre a saját kedvenc számainkat énekelni. Mondjuk egy kis Slipknotot, vagy Iron Maident. A Sony ilyeneket persze sosem adott ki. Ezen az igényen nem segített az sem, hogy időközben megjelent Xbox 360-ra a SingStar vetélytársa, a Lips, sokkal profibb és látványosabb felülettel, és persze “mozgásérzékelős”, vezetéknélküli mikrofonokkal, melyekkel mindenféle mozdulatokat kellett csinálni menet közben. Így találtunk rá végül a megoldásra, ami nem más, mint az ingyenesen letölthető, rajongók által készített PC-s játék, az Ultrastar. Ez ugyanis némi munkával lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag bármilyen számot betegyünk a rendszerébe, legyen szó Fekete Pákóról, vagy éppen a legkeményebb máglyagyújtógatós-bárányáldozós vikingmetálról.
Miután az Ultrastar már évek óta tökéletesen kiszolgál engem és a társaságomat, nagyon furcsa volt visszatérni a SingStar legújabb kiadására, az Ultimate Partyra, mely már megjelent PS4-re is a PS3 mellett. Hogy miért? Mert visszatértünk oda, ahonnan indultunk. Ismét megjelent egy teljesen új SingStar, melyen viszonylag kevés, 30 szám található, és amit ismét meg kell vennünk 10 ezer forintért a boltban. Emellett elérhető egy ingyenes verzió is a PSN Store-ból, amihez viszont minden számot külön kell megvásárolnunk a beépített digitális üzletből. Természetesen a lemezes verziót ehhez hasonlóan ugyanúgy bővíthetjük a végtelenségig az online store-ból, szóval gyakorlatilag a 30 dalért fizetünk 10 ezer forintot. Ha bejön a felhozatal, akkor persze megéri a dolog, mert a Sony viszonylag jó ízléssel válogatott össze olyan számokat, melyek egy jó buli alapját képezhetik, így itt van a már mindenki által halálra unt Pharrell Williams-féle Happy, és persze nem maradhat ki Kylie Minogue-tól a Can’t Get You Out of My Head sem. Persze minden bűnt azonnal megbocsátottunk, mikor megláttuk, hogy a Frozen betétdala is elérhető, ami nálkül ma már nem lehet megjelentetni zenés játékot.
A probléma, hogy az online store felhozatala továbbra sem elég széleskörű. Amennyiben a legpopulárisabb számokat keressük, jó eséllyel megtaláljuk őket, mint ahogy a nagyobb klasszikusokat is, de ha már egy nagyon picit is egzotikusabb rockra, metálra vagy rapre vágyunk, akkor valószínűleg hoppon maradunk. Így tehát a SingStar számomra továbbra sem alkalmas arra, hogy kiváltsa az Ultrastart, ugyanakkor feltételezem, hogy a célközönség túlnyomó többsége számára bőven kielégítő a store felhozatala. A Singstar Ultimate Party legnagyobb újdonsága, hogy végre nem kell hozzá külön mikrofont vásárolnunk (meg sem tudom számolni, hány darab romlott már el az utóbbi tíz évben), hanem mindenki használhatja a saját okostelefonját éneklésre. A feltétel mindössze annyi, hogy ugyanarra a wi-fi hálózatra csatlakozzunk, amin a konzol is található, onnantól pedig már a párosítás egy app segítségével pillanatok alatt megvan. Tapasztalataim szerint a telefonba éneklés jól működik, és a legtöbb szögből simán beveszi a kornyikálásunkat a játék, tehát még az sem számít nagyon, hogyan tarjuk a készüléket, amíg nem takarjuk le a mikrofonját. Néha akadnak kisebb-nagyobb bakik, mintha éppen úgy gondolná a program, hogy mi most nem éneklünk, de az esetek többségében simán mennek a dolgok. Ezen túl azonban az új SingStar annyira fapados, mint egy templom. Nincsenek olyan, korábban rendkívül népszerű játékmódok, mint a Pass the mic, de kikerültek az egyvelegek is. Semmi nincs. Lehet énekelni, meg lehet dalokat vásárolni, és ennyi.
Hogy ez probléma? Nos, nem vagyok benne biztos. Persze, ha manapság veszel 10 ezer forintért egy zenés játékot, akkor általában kapsz vagy játékmódokat, vagy különböző extrákat, vagy akár egy kis kampányt. Mind az eredeti SingStar, mind pedig a Lips próbálkozott különböző játékmódokkal, de az évek során bebizonyosodott, hogy ezek általában teljesen feleslegesek. Az emberek el akarják indítani a játékot, és csak énekelni szeretnének, leginkább ketten egymás ellen. Ennyi. Ezt az elvárást pedig tulajdonképpen az Ultimate Party tökéletesen teljesíti, mint ahogy teljesítették már az elődei is. Mindez pedig megvan az ingyenesen letölthető SingStar PS4-ben is, amiből csak a beépített számok hiányoznak.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!