iPon Cikkek

Skylar & Plux: Adventure on Clover Island - Gyerekjáték

Dátum | 2017. 05. 26.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A szórakoztatóipar más ágaihoz hasonlóan a videojátékoknál is egymást érik a hol hosszabb, hol rövidebb ideig tomboló trendek. Volt olyan időszak, amikor pörgős Doom-klónok hordái versengtek a vásárlók kegyeiért, megesett, hogy point and click kalandjátékokkal lehetett Dunát rekeszteni, egy generáció tanulta meg FPS-ekből a második világháború legfontosabb csatáinak pontos évszámát, és a mára ha nem is teljesen eltűnő, de alaposan kikopó 3D platformerek is milliókat szegeztek a TV, vagy a monitor elé.
Ha végigtekintünk a műfaj sztárjain, az összkép meglehetősen siralmas. Banjo és Kazooie az első két, klasszikussá nemesedett kalandjuk után csak egy GameBoy-ra megjelent, feledhető műben, illetve autós programokban tűntek fel. Conker a megbukott Project Spark-ban jutott szerephez. Crash Bandicoot csillaga addig tündökölt, ameddig eredeti alkotói, a Naughty Dog csapatának tagjai dolgoztak a főszereplésével készült játékokon, Spyro, a sárkány kitartó és kemény munkával visszacsúszott az élmezőnyből a másodvonal végébe, a harmadik dimenzióba kimerészkedő Sonic kálváriája pedig komoly etikai kérdéseket vet fel, tudniillik, elnézve a kínszenvedését, az emberben önkéntelenül is felmerül, hogy a kegyes halál választásának lehetőségét ki kellene terjeszteni az indokolatlanul sokat szenvedő kék sündisznókra is. Ratchet és Clank kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel ugyan, de tartják magukat, míg Jak és Daxter felől jó ideje nem érkezett életjel. A szomorú lista még hosszasan sorolható lenne, de a tény tény marad: kevés jele van annak, hogy a jövőben visszatérnek a régi szép idők. A Rare hőskorát megidézni hivatott Yooka-Laylee technikai gondok miatt nem úgy sült el, ahogy készítői várták, és annak ellenére, hogy néha jönnek a Snake Pass-hoz hasonló, élvezetes, de nem világmegváltó indie-alkotások, azok legfeljebb annyit érhetnek el, hogy a játékosok nem felejtik el teljesen a kategóriát. Mindezek tükrében aligha meglepő, hogy különösebb illúziók és remények nélkül vágtam bele a Skylar & Plux tesztelésébe, ám kisvártatva rá kellett jönnöm, hogy bár a várt nagy feltámadás újfent elmarad, a Right Nice Games munkatársai tisztességgel végezték a dolguk.
A játék hosszas felvezetés helyett egyből az események közepébe csap. Hősnőnk, a hallgatag Skylar Lynxe fogságba esik a rettegett robothadúr, CRT űrbázisán. A gaztevő nem sokat teketóriázik: törli rabja minden emlékét, majd ezt követően egy, a harcban jó szolgálatot tevő implantátumra cseréli le az egyik karját. Ám az alávaló gépezet számításába hiba csúszik. Élő fegyverré átalakított foglya megszökik és a közeli Clover Island-en ér földet. Itt elsőnek Plux-szal, a hiperaktív, locsi-fecsi bagolyfiókával fut össze, aki tévesen azt hiszi, hogy rég nem látott apja tért vissza hozzá. A madárka hamar úrrá lesz csalódottságán, és úgy dönt, hogy bemutatja új barátját az idilli vidék lakóinak, a leginkább öntudatra ébredt habcsókokra hajazó Lo'a-knak. Sajnos azonban, a páratlan párosnak rá kell döbbennie, hogy az ördögi nagyúr egy percet sem tétlenkedett, hanem megkezdte a planéta leigázását, és a helyzetet még vészesebbé teszi, hogy láthatóan azon mesterkedik, hogy fémmarkába kaparintsa egy ősi civilizáció fegyverként is hasznosítható relikviáit. A feladatunk tehát adott. Kerül amibe kerül, de meg kell akadályoznunk ellenlábasunkat abban, hogy sikerrel járjon, így még előtte meg kell szereznünk három, a tervéhez létfontosságú gömböt, valamint opcionális feladatként kiszabadíthatjuk a ketrecekbe zárt őslakosokat is, mely jótettünkért cserébe azok vezetője kellő számú börtönéből kimentett fajtársa után egy egységgel megnöveli az életerőnket. Mindenek előtt le kell szögeznünk: a Skylar&Plux nem azokhoz igyekszik szólni, akik egyszer már bekötött szemmel, a billentyűzetet vagy a kontrollert kizárólag a nyelvükkel nyomkodva, nyugtatóval leszedálva is végigvitték már a kedvenceiket, hanem épp ellenkezőleg, a stílussal még csak ismerkedő, bátortalan kezdőknek, közülük is leginkább a gyerekeknek kíván kellemes órákat szerezni, és ezt a célját többé-kevésbé el is éri. A karakterek Pixar-rajzfilmbe illő, szerethető figurák. A prímet egyértelműen a folyamatosan be nem álló csőrű Plux viszi, de a hallatlanul inkompetens, nagyzási mániában szenvedő CRT-n is jókat lehet mosolyogni, főleg, ha már-már kényszeresen abuzált asszisztensével, Bobbal társalog.
Drámából sincs hiány: a foglyul ejtett űrlények olyan panaszos-szomorú hangon sírdogálnak, hogy kedvünk lenne betakargatni és forró kakaóval megkínálni őket, csak hogy egy kicsit jobb kedvre derüljenek. Ezért, annak ellenére, hogy akad pár agyzsibbasztóan gyengén megírt dialógus, a befejezés pedig annyira szirupos, hogy a megtekintése után okvetlenül ellenőriznünk kell, hogy a hatására nem alakult-e ki nálunk diabétesz, összességében egy aranyos, a barátságról és a bátorságról szóló mesét kapunk, aminek a legfőbb erénye, hogy partnernek tekinti a kicsiket, nem pedig kognitív funkciók nélküli, visszamaradott félembereknek. Nincs leereszkedő gügyögés, szájbarágós-modor stílusban előadott mondanivaló, vagy kulisszahasogató, bazári fordulatok, csak egy kedves, igaz, a fináléban kissé negédessé váló történet.
A történethez hasonlóan a játékmenetet sem bonyolították túl. Egyszerű és könnyű, de nem primitív platformert kapunk, amiben az ugrálós szakaszokat, illetve a robotpudlik és egyéb gépezetek elleni harcokat pillesúlyú puzzle-feladványok vagy kütyük színesítik. Megesik, hogy egy jet-packkel kell feljutnunk, vagy átlebegnünk valahova, esetenként kisebb területre ható, a régi állapotokat visszaállító időutazással, vagy épp az események lelassításával érhetjük el a célunka. A végjátékhoz közeledve kapunk egy mágneses kesztyűt is, amivel egyrészt összefüggő, stabil felületté rendezhetjük a szétszórt fémhulladékot, másrészt különféle tárgyak mellett az ellenfeleinket is felkaphatjuk. Az pedig, hogy direkt segítségnyújtás helyett a hangosan gondolkodó Plux ad tippeket a kihívások legyűréséhez, újabb ékes bizonyítéka annak, hogy a csapat művének minden eleméből árad a célközönség, valamint a műfaj ismerete és szeretete. Éppen ezért érhetetlen, hogy a fejlesztők miért is nem fordítottak egy kicsivel nagyobb figyelmet a minőség-ellenőrzésre. A kisebb-nagyobb, inkább bosszantó, mint kellemetlen vagy zavaró hiányosságoknak se szeri, se száma. Megesik, hogy beleakadunk ebbe-abba, az is gyakori, hogy a játékállás betöltése után az egér lefagy és mindaddig nem tudjuk vele mozgatni a kamerát, ameddig be nem nyomjuk a jobb vagy a bal gombját, de az is kellemetlen tud lenni, mikor az amúgy igen dallamos háttérzene és a szövegek a kárhozott lelkeknek fenntartott technodiszkóban lejátszott, fülbántóan kakofonikus zajegyveleggé esnek szét.
Ezen problémák egyike sem vészes, nincs köztük olyan, ami minduntalan visszatérve két vállra fektetné és pépessé verné a játékélményt, de ezzel együtt érthetetlen, miért nem tudtak alaposabbak lenni a készítők. Már csak azért is, mert a vidám, akciódús kaland még a saját bevallásuk szerint sem tartozik a hosszú hetekre a monitor elé szegező címek közé. Jómagam a kényelmes-megfontolt tempóban haladó játékosok sorát erősítem és egy némi felderítéssel, illetve a ketrecben tartott puffancsok több, mint a felének megmentésével négy órát töltöttem el vele. Így valószínű, hogy egy vérbeli profi két-két és fél óra alatt könnyűszerrel végigrohan rajta, de még a legfiatalabbak sem töltenek el többet hat óránál a mesés szigeten. Összességében azonban, a Skylar & Plux: Adventure on Clover Island hibái és rövidsége ellenére is egy élvezetes játék, aminek több a jó, mint a rossz pillanata. Bár semmiféleképpen sem tekinthetjük kategóriája múlhatatlan érdemekkel bíró etalonjának, nem bánjuk meg, ha mellette tesszük le a voksunkat. Külön öröm, hogy mivel az alkotókban megannyi más pályatársukkal ellentétben volt annyi realitásérzék, hogy tizenöt eurós budget-árfekvésben kínálják portékájukat, amennyiben ötletünk sincs, hogy mit vegyünk egy 6-10 év közötti gyerek számára, a mindenre elszánt macska és a krónikus szómenésben szenvedő bagoly-cimborájának kalandja több mint ideális választás. A sokat látott, izzasztóbbnál izzasztóbb kihívásokat kereső platformer-veteránok viszont kizárólag akkor ruházzanak be egy kópiába, ha támogatni szeretnének egy ígéretes stúdiót, vagy kikapcsolódnának két komolyabb cím között.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. BBShockwav...
2017.05.27. 09:57
Wow, kösz a bemutatóért, nem is hallottam soha erről a játékról előzetesben vagy bárhol. Kickstarteres volt ez is? És van rendes DVDs kiadása?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!