iPon Cikkek

Smite – Istenek arénája

Dátum | 2014. 04. 13.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

A közelmúltban tagadhatatlanul megszaporodtak a MOBA-típusú játékok (akinek teljesen idegen a műfaj, javaslom átolvasásra a DOTA 2-t bemutató cikkünket), és ahogy az ehhez hasonló műfaj-robbanásoknál lenni szokott, minden induló igyekszik elrugaszkodni a műfaj alapjaitól. Van, ahol ez az eltérés nem annyira feltűnő, máshol pedig kiböki az ember szemét. A Smite esetében nagyon egyszerűen meghatározható: a játék a műfajban megszokott madártávlat helyett külső (TPS) nézetet használ, ezzel pedig már akkor is gyökeresen más élményt nyújtana, ha ezt leszámítva egy az egyben a DOTA 2 vagy a League of Legends köszönne vissza a monitorunkról. Szerencsére azért a nézetváltás mellett is igyekszik kisebb-nagyobb változásokat nyújtani a játékosoknak – de nézzük pontosan, mit is kapunk a játék telepítése után!
Kezdjük a játékmódokkal! A hagyományos MOBA-mód természetesen itt is helyet kapott (Conquest néven), azaz öt hős, három lane, dzsungel, tornyok, elpusztítandó ellenséges központ. Az alapokban viszont már némi különbség látható: a harmadik, legbelső torony egy főnix, ami elpusztulása után néhány perccel újjáéled, majd gyógyulni kezd. A fő cél sem egy álló épület, hanem egy mérsékelt mozgásra képes titán, oldalanként más-más kinézettel. A dzsungelben ezen kívül találhatóak kisebb buffokat (sebzést, manatöltést, sebességet) adó táborok, illetve egy Gold Fury (Arany Fúria), mely legyőzése esetén masszív pénzjutalmat ad a csapatnak, illetve egy tűzóriás, mely halála esetén jelentős buffot ad a győzteseknek egy rövid időre. A játékmenet magja azonban nem változott, egy adott lane-en a tornyok pusztítása után lehet csak a főnixeket támadni, majd magát a titánt, miközben a kis egységek (creepek) folyamatosan áramlanak. A Smite azonban nem elégszik meg a hagyományos játékmóddal. Kapunk még egy kisebb, 3v3 vagy 1v1-es párbajokra alkalmas pályát, melyen csak egy lane-en kell átküzdeni magunkat, és kisebb dzsungel is van két oldalt. Az Assault játékmód pedig egy még ennél is egyszerűbb, dzsungelmentes pályán ereszt össze 5v5 játékost – képzelhetitek, miféle össznépi hirig alakulhat ki ilyenkor. De még ez sem minden, az Arena ugyanis a nevéhez méltóan egy hatalmas arénában játszódik, ahol már a cél is más: mindkét csapat egy induló pontszámmal kezd, amelyiket csökkenteni lehet az ellenség creepjeinek, illetve maguknak az ellenséges isteneknek az elpusztításával, valamint a saját creepek ellenséges portálba kísérésével. Ez egy rendkívül gyors, intenzív játékmód, a feltámadás hullámokban történik, kevés várakozási idővel, és nem kell tornyokkal sem foglalkozni.
Az előbb említett játékmódok mellett lehet gyakorolni is gépi játékosok ellen, akár kooperatív módban, többedmagunkkal is megpróbálhatunk a gép ellen boldogulni – ez azonban természetesen kevésbé jó szórakozás, mint élő játékosok ellen tenni ugyanezt. Emellett játszhatunk ranglistán vagy kötetlen módban is, és persze lehetőség van előre összeállított csapattal indulni. Minden nap kapunk egy speciális „nap meccse” játékmódot, ami leginkább csak a mókáról szól, mert előre kiválogatott istenek közül választhatunk – így volt már például kimondottan szárnyas hősöket egymásnak eresztő mód, sőt olyan is, amikor minden játékos Vulcant irányította. A játékindítás is megérdemel egy kis bemutatást, ugyanis a játékmódok mindegyikén külön-külön kis számláló mutatja, hogy mennyi idő múlva indul a következő meccs, amit mindig ki kell várnunk. Ezek aszinkronban vannak szerencsére, így gyakran előfordult nálam, hogy ahelyett, hogy két percet vártam volna a Conquest-re, inkább beugrottam a pár másodperc múlva induló arénába. Már csak azért is, mert a napi első győzelem egy adott játékmódban bónusz pontot ér.
Még maradjunk kicsit a Smite menüjénél és egyéb lehetőségeinél: a játékon kívül lehetőségünk van mások által streamelt meccseket nézni, oktató videókon ismerkedni az alapokkal és az istenek egyedi jellemzőivel, statisztikákat böngészni, valamint megnézni az istenek tulajdonságait, képességeit, a rendelkezésre álló skineket, és belehallgatni a hangokba. Beállíthatunk automatikus vásárlási és fejlesztési listát is, vagy csak megtervezhetjük az istenünk képességeit és tárgyait. Apropó, automatikus vásárlás: a játék egy meglehetősen kezdőbarát opciót alkalmaz: mindenki kap egy automatikus fejlesztési fát és vásárlási listát, azaz szintlépéskor automatikusan elosztja a pontokat, a bázisra visszatérve pedig megveszi a következő tárgy(ak)at, ha megvan a szükséges pénzünk. Ezt az opciót idővel kikapcsolhatjuk, azonban nem rögtön, le kell játszanunk pár meccset, és szintet kell lépnünk néhányszor, hogy megnyíljon a manuális lehetőség. A szintlépést két módon figyeli a rendszer: istenenként és összességében. Az isteneket magasabb szintre fejlesztve újabb skinekkel mutathatjuk elkötelezettségünket az adott isten mellett.
A játék ingyenes, és leginkább a LoL-féle modellt követi: alapból csak néhány isten érhető el, azonban a játékban pontokat gyűjtve újabbakat vásárolhatunk, illetve lehetőség van egy-egy meccs erejéig is „kibérelni” őket, egy minimális összegért cserébe. Emellett folyamatosan rotálódnak ingyenesen elérhető istenek is, valamint akciózni is szokták őket időnként. Lehetőségünk van természetesen valós pénzért is megvenni őket, ha akarjuk – valamint a cikk írásának időpontjában elérhető lehetőségként cirka 8000 forintért megvehetjük az összes jelenlegi, és később megjelenő istent is. Emellett az adott istenhez tartozó egyedi hangokat és különleges skineket is vehetünk – ezt már csak valódi pénzért. Ha már ennyit emlegettük őket: milyen istenekkel játszhatunk? A játék nagyjából az összes fontosabb mitológia legtöbb ismert és kevésbé ismert istenét összeszedte, így lehetőségünk van például skandináv (Thor, Odin, Freya, Hel), görög (Zeus, Athena; Nemesis), római (Hercules, Vulcan, Cupid), kínai (Nu Wa, Ao Kuang), egyiptomi (Ra, Geb, Isis), hindu (Agni, Bakasura), és maja (Hun Batz, Chaac) istenek bőrébe bújni – összesen jelenleg 51 isten érhető el, de a lista bővülni fog még. Az istenek megjelenésükben és játékmechanikájukban is igazán különbözőek, valószínűleg mindenki megtalálhatja a neki leginkább fekvő játékstílust és karaktert.
Grafikailag a karakterek és a pálya megvalósítása is kicsit humoros megközelítést alkalmaz, az istenek kissé karikatúra-szerűek – szerintem jól áll nekik, de egyéni ízlés kérdése is. A pálya kinézetére sem lehet panasz, szép, jól átlátható, meg van rakva látványos stíluselemekkel, ugyanakkor ez nem megy a játszhatóság rovására. A karakterek varázslatairól is hasonlókat lehet elmondani, bár azért ha három-négy isten öli egymást, akkor időnként könnyű elveszni az effektek tömegében, pláne ha bent vagyunk a sűrűjében, és nem csak messziről osztjuk az áldást. A zenére sem lehet panasz, a karakterek beszólásai között van sok jó, és néhány kevésbé jó, a bemondó pedig kifejezetten hangulatossá teszi a játékot – vérpezsdítő azt hallani, ahogy az ellenfél összes istenét megölve beordít egy „Deicide!”-ot.
A végére hagytam a valószínűleg mindenkit leginkább érdeklő kérdést: mennyire működik a TPS-nézet? Először is le kell szögezni, hogy a nézet közel sem annyira szabad, mint egy átlagos külső nézetes akciójátékban. A látóhatár fölé nem lehet emelni a kamerát, a föld felé célozva pedig szintén síkban előre száll a lövedékünk – így aztán se alá, se fölé nem lehet lőni az ellenségnek. Még akkor sem, ha ugrál - ez az opció kizárólag optikai jelentőséggel bír, semmiféle előnyhöz nem juttatja a játékost, sőt, még inkább hátrányba kerül a nikkelbolha beállítottságú egyén, mert ugrás közben nem lehet aktiválni a képességeket. Ezekkel együtt tehát a játéktér és a harc valójában nem került át teljes 3D-be, de a célzás és kitérés így is fontos szerepet kapott. Nincsen automatikusan találó támadás, mindennel célozni kell, és sok lövedék elől ki is lehet térni. Ez pedig azt eredményezi, hogy a harcok MOBA játékban még sosem látott intenzitásúak és még egy akciójátékokért rajongó játékost is képesek szórakoztatni. A meccsek is általában rövidebbek, mint a megszokott, ritkán mennek fél óra fölé még Conquest módban is, a gyorsabb változatokról nem is beszélve, így könnyű akár 1-1 meccs erejéig is leülni – hogy aztán órákig ott ragadjunk.
A Smite nagyszerű játék lett. A nézet megváltoztatásával közelebb hozott akció nagyon jól áll neki, de mindemellett megtartotta a MOBA játékok taktikusságát és változatosságát is. Ha valakit a nézet tartott távol a műfaj kipróbálásától, az most nyugodtan fejest ugorhat, már csak azért is, mert a játék rendkívül kezdőbarát. A beépített oktató videók, gyakorló módok az alapokat segítenek elsajátítani, az automatikus vásárlás és fejlesztés eleinte segítő korlátokat ad, a szintén véges istenválaszték pedig azt éri el, hogy ne ijedjünk meg az elsőre elérhető 50+ lehetőségtől. A gyakorlott MOBA-játékosokat ezek a korlátozások talán zavarhatják eleinte, ők azonban pont gyakorlottságuk okán valószínűleg hamar túllendülnek a kezdeti korlátokon, és megtalálhatják számításukat. Igényesen kidolgozott, istenekkel és játékmódokkal szépen megpakolt, rendkívül akciódús és hangulatos játék a Smite, ami megfelelő támogatás mellett még sokra viheti a piacon. Értékelés: 9/10 Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Szet
2014.04.13. 10:45
"A látóhatár fölé nem lehet emelni a kamerát"
Ezt hál istennek ki lehet kapcsolni, ahogy a többi segítséget is.
Egyébként remek cikk lett
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Leon121
2014.04.13. 17:34
Szet: Köszi, ezt nem is figyeltem, sőt bevallom nem is kerestem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Dosi
2014.04.13. 21:51
1v1 csak League-ben van (már). de 3v3 Arena, Assa, Cq van normal( és practice) módban is. Jó a gém, megvannak a sajátos hibái, de ugyan mi hibátlan?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!