iPon Cikkek

So Blonde, avagy igazak a szőke viccek?

Dátum | 2008. 10. 14.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

Még egy hónap sem telt el a The Abbey ámokfutása óta, máris megjött az enyhítő gyógyszer kalandokra éhes lelkem mély sebeire. Hosszú évek teltek el igazán nívós, humoros kalandjáték nélkül. Az utolsó komoly eredmény e téren az Ankh volt, ám némileg ott is bezavart a 3D-s környezet és a rövid játékidő. Erre most váratlanul, szinte a semmiből robbant be a köztudatba a Broken Sword írójának / producerének díjnyertes alkotása, mely megmutatja a világnak, milyen is egy tényleg klasszikus, LucasArts-ot megszégyenítő minőségű kalandjáték!

Óvakodj a szöszitől – ezúttal Krista Allen nélkül


A játék főhőse Sunny Blonde, egy minden hollywoodi klisének abszolút megfelelő, 17 éves manhattani tinilány. Gazdag szüleivel épp egy hajókiránduláson vesz részt, amikor is szörnyű vihar kerekedik, s Sunny egy „véletlen balesetnek” köszönhetően a tengerbe zuhan. Másnap reggel tér magához egy paradicsomi sziget homokos tengerpartján. Térerő nincs, ATM se közel se távol, ahogy egy normális szálloda sem. Sunny ugyan először azt hiszi, valami bizarr vidámparkban van, hamar kiderül, hogy ez bizony a véres valóság. Az Elveszett Sziget lakói sohasem hallottak elektromosságról, mobiltelefonról, vagy épp luxusszállodákról. Még az is furcsa nekik, hogy a műkedvelő polgármester havonta egyszer fürdik – kádban! S ha mindez még nem lenne elég, az egész szigetet egy gonosz kalózkapitány, a megközelíthetetlen One-Eye (egy-szem) tartja rettegésben. Mit tehet az egyszeri szőke egy ilyen helyzetben? Naná, hogy bűverejét és eszét (?) latba vetve felveszi a harcot a gonosszal, s elhatározza, ha törik, ha szakad, ő bizony hazamegy!

Kellemes látvány, nem igaz?

Ami miatt a legjobb

Nem semmi történet, igaz? Persze itt semmit nem szabad véresen komolyan venni, az egészből csak úgy ömlik a régi stílusú humor. A karakterekre egy szavunk sem lehet, mindnyájan tökéletes kivitelezést kaptak. Valódi személyiségek, emlékezetes párbeszédekkel és olyan vicces körítéssel, amit talán a Monkey Island és a Broken Sword szériák (Utóbbi esetében csak az első két részt veszem ide, a többit még csak figyelemre se tessék méltatni…) egyvelegeként lehet legjobban meghatározni.  A kalózos miliő egyből az első példát juttatja eszünkbe, míg a dialógusok és a játékmenet megdöbbentően sokat merít a Broken Sword-ból, onnét is különösen a The Smoking Mirror-ból. Ha már beszélgetések, akkor szellemes dumák ezrei, és bizony szavamra mondom, itt ebből nem lesz hiány. Nincs túl sok felesleges dialógus vagy szájtépés, ahogy a nemrég bemutatott The Abbey-nél volt. Minden pont úgy lett eltalálva, hogy az a tökéletesség szó jelentését a műfaj keretein belül a lehető legjobban kimerítse. Ugyanez a helyzet a játékmenettel. Nem találok fogást rajta, akármilyen szőrszálhasogató módon próbálkozom is! Mint minden klasszikus point ’n click kalandjátékban, itt is az egérrel irányítjuk a szereplőket. Tárgyakat szedünk fel, kombinálunk, majd ezekkel, vagy épp ezek nélkül logikai feladatokat, puzzle-okat oldunk meg. A So Blonde esetében az összes feladvány zseniális tervezést kapott. Sok kalandjáték veti el a sulykot a nehézségi szintet illetően, vagy épp teszi tönkre az amúgy jó receptet illogikus rejtvényekkel (Runaway sorozat, ugye…). Itt ilyen nem lesz. Nem kell persze azt hinni, hogy a So Blonde egy könnyű játék, mindössze csak megoldható és barátságosan gondolkodtató.

Újítani ebben a műfajban nem sok jót eredményez (a 3D-s Monkey Island 4 a mai napig jó példa erre), viszont a Wizarbox még ezt az akadályt is könnyedén vette. Először is alkalmunk nyílik majd több szereplőt irányítani a történet alatt (Max-et, Sunny furcsa állatka-pártfogoltját például nem egy alkalommal hívhatjuk segítségül), másodsorban pedig lesznek minijátékok is. Na nem kell megijedni, ez nem az új Larry! Ezek a játékok változatosak (gyűjtsünk vizet, tanítsuk a törzsfőnök emberét dobolni, vágjunk tűzifát, szerezzünk teknőst a rabok teknőcversenyéhez, stb.), igazán szórakoztatóak és jók. Ami pedig kiemelt dicséretet érdemel, az a tény, hogy egyáltalán nem kötelező megcsinálni őket. Ha valaki túl nehéznek találja valamelyiket, csak nyomjon rá az „Autowin” feliratra, s máris átugrotta a dolgot. Egyszerű ötlet, mégis olyan nagyot dob az élvezhetőségen, hogy az már fergeteges. Ugyan kalandjátékoknál nem szokás újrajátszhatósági értékről beszélni, még erre az oldalra is igyekeztek ráerősíteni a derék német programozók. Amennyiben a végigjátszás alatt előállunk pár érdekesebb ötlettel és ezek be is válnak (pl. odaadunk valakinek valamit, amit amúgy nem nagyon kellene, de ő elveszi, stb.), vagy épp kitűnő eredménnyel csináljuk meg a minijátékokat, pontokat kapunk, amiket a főmenü bonusz menüjében válthatunk be extrákra. Megéri tehát körültekintőnek lenni, higgyétek el.

Igen, ilyen gyönyörű lesz az egész!

„Guybrush Threepwood? Hogy lehet ilyen hülye neve valakinek?”

Nem, mielőtt még félreértést szülne a bekezdés címe, mindenki kedvenc kalóztanonca sajnos nem fordul meg az Elveszett Szigeten (nem úgy, mint Elvis…). Mindössze a humorra szeretnék kitérni kicsit. Fergeteges! Ugyan fentebb már röviden megemlékeztem róla, nem árt komolyabban foglalkozni vele, mert ilyet tényleg nem minden nap lát az ember. Már maga a főszereplő is felér egy szőke viccel. Sunny nem sok dolgot vesz komolyan az életben, és ez meg is látszik rajta, mégsem válik idegesítővé a sok erőltetett megjegyzés miatt. Végig szimpatikus és jóindulatú leányzó képét festi le nekünk, akivel butácska énje ellenére is meglepően könnyen azonosul a játékos. Ugyanez a helyzet a többi szereplővel. Még az ellenségeinket is megszeretjük, mert olyan igényes munka áll a kidolgozásuk mögött, hogy azt egyszerűen nem lehet nem imádni.

A városka kellemesen ódivatú

Lesz itt aztán még kismillió filmes utalás (A Lost alkotója, J.J. Abrams bizony alaposan megkapja a magáét!), popkultúr behatás, sztereotípia minden mennyiségben, s még a Monkey Island-en is bosszút állnak a készítők. Van továbbá rengeteg easter-egg is, mint a plakátok a házfalon, vagy a háttérben néha fel-felbukkanó furcsa, mozgó elemek, amiken mindenki átsiklik a játékban. A karakterek pedig… Nos, legyen elég annyi, hogy a kisebbségi komplexussal küzdő woodoo-sámánon és a halott lovagokon (Ni…Ni-ni… Ni…) nem fogjunk egykönnyen túltenni magunkat.

Csinos a szöszke!

A látvány és a hang első osztályú, ahogy minden más is. A kézzel festett hátterek színpompás designja a legmélyebb elismerést érdemli, egyszerűen csodaszépek. Sokszor kapjuk majd azon magunkat, hogy percekig csak meredünk a képernyőre és gyönyörködünk a részletes rajzokban. A karakterek ugyan itt is 3D-sek, mint a The Abbey-ben voltak, de szerencsére csak nagyon kevésszer mutatják közelről őket, így egyáltalán nem válnak zavaróvá vagy csúnyává. Ráadásul mikor beszélnek, egy kis avataron láthatóvá válnak éppen aktuális reakcióik, ami igazán mókás és hangulatos megoldás. Az átvezető animációk – amikből nincs sok, de nem is kell – megelevenedett képregények, igazi rajzfilm stílusban. Tökéletes munka.

A dzsungelben eltévedni nem ördöngősség

A hangokra még nem tértem ki, mert külön bekezdést érdemelnek. Kezdek szóismétlésbe bonyolódni a sok pozitív jelző miatt… Ezek is kiváló osztályzatot kell kapjanak. A szinkron szuper, fogalmam sincs, hogy írhatnám le jobban. A színészek érezhetően élvezték a dolgot, mert olyan szívből jövő lelkesedéssel keltik életre a szereplőket, hogy már csak egy-egy hanglejtés és szöveg miatt érdemes többször meghallgatni ugyanazokat a beszélgetéseket. Érdekesség, hogy a legtöbb karakter spanyolos akcentussal beszél, és ez rajta hagyja nyomát a karibi hangulaton. Morgain kapitány vad és erős hangja mellé tökéletesen passzol Juan barátságos és gyengéden férfias orgánuma, hogy Sunny cserfességéről már ne is beszéljünk. A háttérhangok és a zene szintúgy pazar. Ugyan nincs belőlük valami sok, nem is fogjuk hiányolni őket, mert az a kevés annyira passzol a mindenkori atmoszférához, hogy vétek lett volna csak a mennyiség miatt erőltetni a dolgot.

Sunny egyik szimpatikus barátja

Végezetül…


Nem is tudom, mit mondhatnék még azért, hogy rábírjam a stílus kedvelőit, hogy menjenek és vegyenek egy példányt. Ami azonban gondot jelenthet, mert kishazánkba a játékot még nem hozta be senki (Ahogy az Ankh-ot sem annak idején…), jelenleg csak a nagyobb külföldi online boltok kínálatában lelhető fel. Azokat viszont érdemes megnézni, mert ilyen jó játékot a kaland szférában nem hiszem, hogy egyhamar látni fogtok. Tehát Point ’n click rajongók, figyelem, megjött az új királynő, igazi 10/10-es kalandjáték! Tessék örvendeni – és becsülettel meghálálni!



Chocho
 

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Fix3r
2008.10.14. 22:41
Király az iponos értékelés a végén
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Svindler
2008.10.14. 23:34
Fix3r: köszi, reméljük sok embernek tetszeni fog

Killer: Volt szerencsém elég sok 576-ot olvasni, ahogy sok mást is. Elég sok mindent vettünk figyelembe, hogy átemeljük a lehető legjobb elemeket, hogy ne legyen túl komplikált de a lehető legtöbbet is megmutassa. Van benne ötlet onnan is, de ha előveszed azt a régi 576-ot akkor rájössz, hogy az az 1:1 nem fedi a valóságot
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Svindler
2008.10.17. 23:18
De hozzátenném, hogy az elgondolás nem rossz, csak nem olyasmi amit meg tudunk valósítani egyik pillanatról a másikra. Ha lesz rá igény előfordulhat, hogy meglépjük
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!