iPon Cikkek

Song of the Deep - Varázslatos és irányíthatatlan

Dátum | 2016. 08. 07.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

Ha mesékről van szó, akkor mindig van egy főszereplő, egy krízis vagy megoldandó probléma és egy kérdés, ami válaszra vár. A hős, bármi is legyen a neme, elindul, és próbatételek elé néz. Hiszen a változás és az út az, ami elhozza számára azokat a nehézségeket, szembesüléseket és tapasztalatokat, amikre szüksége van. Tanul, fejlődik és eléri a célját, megtalálja azt, amit keresett. Ha egy helyben marad, vagy félúton visszafordul, akkor soha nem lett volna alkalma arra, hogy szintet lépjen. A szerepjátékokban is ez a szintlépés a szimbóluma mindannak a fejlődésnek, ami az életünket és a játékainkat is végigkíséri. A Song of the Deep egy varázslatosan kinéző metroidvania stílusú játék, akció-mese hatásokkal. Az akció szó egyébként itt inkább ügyességi részeket jelent, ahol csapdákat kerülünk ki és tengeri lényekkel, gépekkel küzdünk meg. A történet alapját az ír mitológia történetei adták, a kiindulópontját pedig a Moher-szirtek, amely Írország egyik legszebb és legismertebb sziklaformája. A főhős koncepciója is eltér a megszokottól, hiszen Merryn egy 12 éves kislány. Amíg a játékok többsége általában a szexi, csinos, vagány hősnőkre épít, itt tudatos döntés volt, hogy egy intelligens, kreatív, melegszívű és kitartó kislány lesz az, aki bajba került apukája keresésére indul. Rengeteg történetet hallott már a víz alatti lényekről, romvárosokról, csodás tájakról és félelmetes szörnyekről, de mindez eddig csak mese volt. A víz alá merészkedve viszont kiderül, hogy a mesékben bizony nagyon is sok valóság rejtőzött, és nemcsak az elalváshoz készülődő lánykának mesélő édesapa fejéből pattantak ki.
Az útja során Merryn segítőkkel is találkozik, ilyen például a remeterák, akinek boltja van. A nála megvett felszerelésekből tudjuk majd a tengeralattjárónkat fejleszteni, ellenállóbbá, gyorsabbá tenni. Furcsán hangzik? A mesében semmi sem lehetetlen. Óriáskagylókat etethetünk meg, és ugrani is tudunk a különböző területek között, ha megtaláljuk az átjárókat (warp), ez azért is hasznos, mert kezdetben lesznek előttünk leküzdhetetlen akadályok. Bizonyos falakat csak torpedók segítségével tudunk berobbantani, a medúzák pedig a reflektorunk fénye elől húzódnak csak félre. Ezeket az eszközöket viszont meg kell találnunk, de a térkép sok minden egyébben segítségünkre lesz, ugyanis minden érdekességet, fontos dolgot kijelez számunkra. Az új területeket és a felfedezéseket egy mesélő kíséri, aki apró történeteket, a kislány gondolatait és a víz alatti világ veszélyeit, csodáit meséli el nekünk. Nagyon hangulatos, és sokat ad hozzá a meseszerű élményhez, miközben játszunk.
A kisebb logikai feladatok, a kerülők és a – kezdetben áthidalhatatlan – akadályok gondolkodásra késztetnek, tervezésre sarkallnak, és sokat hozzáadnak a játék értékéhez, ám egy idő után sajnos folyamatosan ismétlődnek. Amíg kezdetben érdekes medúzákat terelgetni a reflektorral, vagy épp kampókba, horgonyokba belekapaszkodva úszni az árral szemben, később mindez repetitívvé válik, és a területek közötti ugrás is időhúzásnak érződik. Hiába van meg az új eszközünk, amivel például kirobbanthatjuk a sziklafalakat, ismét végig kell utaznunk a pálya nagy részén, újra legyőzni az ellenséges lényeket, majd bezsebelni azt az eddig elérhetetlen pár érmét jutalom gyanánt. Éppen ezért ambivalens a játék, mert az első órákban lenyűgöz a pályák részletessége, a kidolgozottsága és a feladatok megoldásához is kell némi ügyesség. Újabb rejtélyes romok, félelmetes mélységek, gyönyörű hínár erdők tárulnak a szemünk elé és kísértetiesen szép kelta jellegű zene kísér a kaland során. Aztán idővel a játék megkér minket, hogy mindenen menjünk ismét végig, és a varázslat egyre fakóbb lesz.
A PC játékosok pedig itt is bele fognak futni abba, hogy az egér/billentyűzet hátránnyá válik, a kontroller majdhogynem kötelező a Song of the Deephez. Ha nincs kontroller, akkor fel kell készülni arra, hogy a kis tengeralattjáró néha más irányba fordul mint szeretnénk. És abba is, hogy időnként „lefagy” vagyis gyorsítani és haladni tudunk, de fordulni egyáltalán nem. Ha pedig szerencsénk van és jó a csillagok együttállása, ismét tökéletesen működik az irányítás. Vagyis annyiban jól, hogy csak néha zavar be és makacskodik. Valamilyen rejtélyes oknál fogva az adott térkép teteje felé „fagyott le” a fordulás és a manőverezés, kicsit arrébb úszva pedig ismét működött. Erről nem találtam semmit, csak panaszkodást a fórumokon, úgyhogy az egér + billentyűzet kombót mindenki saját felelősségére használja. Ami nagyon nagy kár, mert a játék nagyon aranyos, szép és hangulatos. Csak nézegetni viszont nem elég, mozogni, manőverezni is szeretne az ember. Ha pedig valamiért alt-tabolnánk, könnyen belefuthatunk abba, hogy a játékra való visszaváltáskor az összes hang eltűnt, és csak újraindítás után térnek vissza. Ezek sajnálatos hibák, amiket valószínűleg patchelni fognak a készítők, de elég zavaróak tudnak lenni. A teljes némaság azért is fájó, mert a Song of the Deep zenéje nagyon szép, az egész kalandos víz alatti felfedezősdihez nagyon passzol és remek kíséretet ad a gyönyörű helyszínek mellé. Jonathan Wandag remek munkát végzett.
Aki szereti a tengerről és a vizek világáról szóló történeteket, a mitológia és az emberi világ találkozását feldolgozó meséket, annak a Song of the Sea (A tenger dala) animációs filmet is ajánlom. Miközben a játékról kerestem információkat, akkor találtam én is rá, és mert következetesen rosszul írtam be a címet, így nem csoda, hogy ezt találtam. Kicsit más és mégis egy kedves és értékes alkotás, ami érdekes mód több ponton kapcsolható is a játékhoz, ilyen a történet, a mese jelleg és a bájos hangulat, amelyek mindkettőben megtalálhatók.
Nehéz értékelni a játékot, mert a szívem afelé húz, hogy arra helyezzem a hangsúlyt, hogy mennyi szépség van benne, a történet, a pályák, az egész víz alatti világ, amely minden mozdulatán látszik a gondos és szívből jövő tervezés. Nem hiába mondta az Insomniac Games, hogy ez egy szerelem-projekt a számukra. A racionális elemzés viszont azt mondja, hogy ott a potenciál, de kell még a csiszolás, főként az irányítás terén, mint ahogy korábban említettem már. Ezek javítható dolgok, a játék viszont ebben az állapotban jelent meg. Kár érte, mert meggyőződésem, hogy egy csodás élményt rontanak el olyan kisebb és nagyobb hibák, amik nélkül is ki lehetett volna hozni a The Song of the Deep-et. Összességében azt mondom, idővel a hibák javítva lesznek, vagyis eltűnnek, a játék hangulata és szépsége viszont megmarad, úgyhogy kontrollert vagy türelmet kívánok annak, aki kipróbálná.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!