iPon Cikkek

Soul Calibur V

Dátum | 2012. 02. 18.
Szerző | Svindler
Csoport | JÁTÉK

Emlékszem, amikor még az első PlayStation-ön játszottunk délutánokon keresztül a Soul széria első tagjával, a Soul Blade-del (eredetileg Soul Edge), hogy mennyire frissnek és újszerűnek hatott, meg voltunk róla győződve, hogy ez a világ egyik legjobb verekedős játéka. Már lehetett némileg mozogni 3D-ben, és mindegyik karakternek saját fegyvere volt, ami elég változatossá tette őket, hiszen mindegyik saját stílussal rendelkezett, legalábbis amíg el nem tört a fegyverük. Voltak extra támadások és speciális védekezések, tehát körülbelül minden, amit akkor elvárhattunk egy verekedős játéktól. Vagyis pontosítsunk: akkor és ma. Ugyanis a verekedős játékoknál mintha befagyott volna az idő, a grafika változik, de a lényegi rész a Soul Calibur V-ben is ugyanolyan, mint a másfél évtizeddel ezelőtti Soul Blade-ben. Ugyanez igaz természetesen a többiekre is, fél perc játék után bárki megmondja, hogy ez egy Mortal Kombat, Tekken, Soul Calibur vagy Street Fighter, már maga az irányítás annyira jellegzetes. Persze ami jól működik azt minek piszkálni és túl nagy mozgástér nincs is ebben a műfajban, de azért kíváncsiak vagyunk ki vállalja be majd először, hogy valami forradalmit alkot.

Azért az alapokat félretéve minden Soul Calibur próbál valami olyat is nyújtani, amire eddig nem nagyon volt példa a sorozatban. A III-ban például egy elég hosszú kampányt játszhattunk végig tornyokat elfoglalgatva a térképeken, míg a IV-ben egy kihívásokkal teli torony tetejére kellett felkapaszkodnunk. Mindegyik egy-egy verekedést jelentett, ám a követelmények egyre durvábbak voltak. Az V egyjátékos módja ott próbál villantani, ahol a IV rémesen gyenge volt: a történetben. Végre kapunk egy teljes sztori módot, aminek főszereplői Patroklos és Pyrrha, Sophitia gyermekei. Bár a történetben lévő szereplők motivációi és a jellemfejlődés sokszor egyszerű, mint egy faék, azért vannak emlékezetes pillanatai az egésznek. Ráadásul csakhogy legyen hazai vonatkozása is a dolognak, az egész nálunk kezdődik és nálunk is fejeződik be (azért történelmi egyezéseket ne keressünk). Az egyetlen igazán fájdalmas pontja a sztori módnak, hogy túl rövid, még a „most beléd kötök, hogy hosszabb legyen a játék!” harcokkal együtt is végigvihető bő két óra alatt. A bunyók között in-game animációk és kézzel rajzolt képek vannak, méghozzá elég jók (leszámítva a néha siralmas beszélgetéseket), szívesen láttunk volna többet belőlük.

Patroklos: Sophitia fia, az egyik főszereplő
A Project Soul miközben az egyik kezével adott, a másikkal elvett. Az Arcade módban megszokott mini-történetek eltűntek, a karakterekről szinte semmit sem fogunk megtudni, ha nem nézünk utána a hátterüknek, akkor így jártunk. Bár az előző részben volt pár fájdalmasan gagyi háttértörténet, azért az egész mégis csak valami keretet adott az Arcade bunyóknak, a III. részben pedig kifejezetten jók voltak a megváltoztatható végképernyők. Ez már a múlté, az egyjátékos „Offline play” részlege a menünek elég fapados lett. Arcade módban csak át kell verekednünk magunkat hat ellenfélen, a Quick Battle módban választanunk kell egy ellenfelet a felajánlott négyből (ezek nem az alap karakterek), majd megverni őt, hogy megkapjuk az általa birtokolt címet. Csak ebben a játékmódban 240 szerezhető meg az összesen 432 címből, így mindenki talál majd magának megfelelőt az biztos, hiszen van itt minden a „ne bántsatok”-tól a közelharc királyáig. A VS Battle menüpont nem kínál többet, mint amit a neve is sejtet, itt van lehetőségünk egy második kontrollert a barátunk kezébe nyomni, hogy rommá verhessük, de ha nagyon unatkozunk, akkor azt is nézhetjük, ahogy két CPU által irányított harcos ütlegeli egymást (ennek mondjuk nem sok teteje van). A Training menüpont nem a legügyesebben, de a tanító módot is tartalmazza, míg a Legendary Souls azért van, hogy ha a sztori mód végigjátszása után azt hinnénk, hogy mi vagyunk a Soul Calibur istenei, akkor gyorsan begombolja a mellényt rajtunk. Az első ellenfél maga Kilik egy keményebb fokozaton, és pár másodperc alatt gondoskodik rólunk, ha nem vagyunk résen.

Ha már Kiliket emlegettem, akkor térjünk rá a karakter felhozatalra. A Project Soul úgy gondolta, hogy itt is az ideje a vérfrissítésnek, meg nem is, ezért hoztak is új karaktereket, meg nem is, miközben eltüntettek sok régi kedvencet. Mivel időben 17 évvel járunk a negyedik rész után, ezért nem csoda, hogy sokan áldozatul estek. Csak pár név a teljesség igénye nélkül: Sophitia, Cassandra, Xianghua, Talim, Setsuka, Zasalamel és Taki mind a múlté. Utóbbi eltűnése eléggé érthetetlen, az egyik legkedveltebb karakter volt és eddig mindegyik részben szerepelt. Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a listán főleg női szereplők vannak, a férfiak valamennyire megúszták a ritkítást (úgy látszik a fejlesztők szerint jobban bírják a plusz 17 évet). Az új karaktereket viszont főleg az eltűntekből származtatták: Patroklos és Pyrrha Sophitia és Cassandra harcstílusát örökölték, Natsu Taki-ét (az ő tanítványa), Yan Leixia Xianghua-ét (a lánya), Xiba pedig Kilikét. Kilik az Edge Master utasítására adta át fegyverét Xibának, hogy megóvja a lelkét, és ő maga csak egy utánzó karakterként tér vissza, amit azzal magyaráznak, hogy már ő is jól kigyúrta magát a különböző harcstílusokban. Kilikkel játszva az egyik férfi karakter harcstílusát fogjuk kapni, az Edge Master a teljes kínálatból válogat, míg egy másik új karakter – Elysium - csak a nőiek közül. Végül azt fogjuk látni, hogy igazából csak két teljesen új karaktert kapunk, Violát és Z.W.E.I.-t. Előbbi egy boszorkány, aki a varázsgömbjével is harcol, elég érdekes stílust teremtve, hiszen nem kell mindig a kezében legyen, mozgathatja távolról is, míg utóbbi képes megidézni egy farkas szellemét (E.I.N.-t) és szép nagyokat csapni vele. A végére hagytuk a vendég karaktert: Eziót, akit az Assassin’s Creed játékokból ismerhetünk, őt manapság talán nem is kell külön bemutatni.


Persze ha nem lennénk elégedettek a felhozatallal, akkor készíthetünk saját karaktereket is. Megváltoztathatjuk egy meglévő harcos valamelyik ruhájának színvilágát, felöltöztethetjük a nulláról, vagy kreálhatunk egy olyan karaktert, aminél mindent mi döntünk el. Utóbbi esetben immár válogathatunk többféle magasság és testalkat között is. A különböző kiegészítőket, frizurákat, fegyvereket, stb. úgy tudjuk kinyitni, ha minél többet játszunk a játékkal. 50 különböző karaktert készíthetünk, úgyhogy a kreativitásunkat biztosan kiélhetjük, ráadásul a választható harcstílusok között ott bújik egy kis extra meglepetés is: Devil Jin a Tekkenből.

A kiegyensúlyozottsága a harcstílusoknak ugyanolyan, mint bármelyik Soul Caliburban eddig. Néhány karakterrel gyorsan meg lehet tanulni hogyan lehet könnyen nagyokat csapni, míg soknál hosszabb a tanulási folyamat, de ha már mesterévé váltunk egy adott stílusnak, akkor nem lesz ami megállíthat minket. Az irányítás nagyon reszponzív (ahogy azt megszokhattuk), és a csaták menete sem változott sokat az előző rész óta. A Soul Gauge eltűnt és azt sem látjuk, mennyi kell még ellenfelünk páncélzatának összetöréséhez, de még mindig össze lehet azt törni, csak a játék nem bontja le a ruházatot három szintre (lábak, felsőtest, fej volt az előző részben). Ha sikerül bevinnünk egy jó ütést, repül minden. Pont ez miatt egyébként a férfi játékosok hátrányban vannak, ha lecsapják egy nő „páncélzatát”, akkor az első pár alkalommal biztos bukják a következő kört.

Ennél sokkal durvább karaktereket is összehozhatunk ha úgy akarjuk...
A különlegesebb védekezések sora bővült, a Guard Impact megmaradt, csak egy kicsit átalakult, a régi változatot immár Just Guardnak hívják. A kivégzések a Soul Gauge meterrel együtt eltűntek, helyettük megjelent a más játékokban már megszokott energia, amit max duplán lehet feltölteni és két dologra használhatjuk: egy erősebb támadásra (Brave Edge) vagy a különleges támadásunkra (Critical Edge). Utóbbi egy teljes csíkot elfogyaszt így maximális töltöttség mellett is csak kétszer használhatjuk. Védekező karakterekre nem hat, de ha bemegy, akkor 25-30%-ot lezúz egyből az ellenfél HP-jából.

Mivel manapság nincs játék multi nélkül (legalábbis nagyon kevés), így a Soul Calibur V is fejlődött ezen a téren. A legfontosabb, amit már első belépésnél észreveszünk majd, hogy készíthetünk négy licencet, amik a statisztikáinkat hordozzák majd. Ezek jóval részletesebbek, mint eddig bármikor, és némileg piszkálhatjuk is őket, választhatunk képet és címet is a kinyitottak közül, valamint földrészt és országot is, ami fontos, mert főleg ezeket fogják mások látni belőlünk. Na és persze a szintünket, amiből kétféle is van a játékban. A játékos szintünket kb. mindennel növelhetjük már offline módban, független a licencektől, és ahogy lépkedünk előre benne, úgy nyitjuk ki a különböző extrákat (plusz karakter, felszerelések, címek, stb.). A másik az online rangunk, ami bizony lefelé is mozoghat, ha egy hasonló, vagy alacsonyabb szintű karakter elpáhol minket. A legalacsonyabb, E5-ös rangon kezdünk, a maximális, amit el lehet érni az A1-es.

A rangunk az online módok párkeresésénél játszik fontos szerepet. Ranked Match esetén kérhetjük például, hogy velünk egy szinten lévő, vagy erősebb ellenfelet keressen nekünk a rendszer (kihívás is kell néha). A Player Match menüpont alatt szobákat hozhatunk létre, amikben harcokat is indíthatunk, de van chat lehetőség is. A Global Colosseo a legérdekesebb talán az összes online játékmód közül. Ebben kiválaszthatunk egy régiót, majd azon belül egy fővárost. Láthatjuk mindegyik város mellett, hogy épp mennyire telített, üres helyre nem sok értelme van bemenni. Mi utoljára például Párizsban kötöttünk ki, ott voltak sokan, de természetesen van Budapesti csatorna is. Ezeken a helyeken van lehetőség szöveges vagy hang alapú beszélgetésre és kihívhatunk bárkit a bent lévő emberek között, illetve jelentkezhetünk random meccsekre vagy részt vehetünk egy versenysorozatban is. Tapasztalataink szerint napközben nem egyszerű gyorsan ellenfelet találni, de estére már feltalálnak a játékosok a netre. Ha valamiben már részt vettünk, akkor felkerülünk a ranglistákra is, ha pedig nagyon büszkék vagyunk egy-egy csatánkra, akkor a felvételt fel is tölthetjük róla. Barátainkat felvehetjük a riválisok listájára, így bármikor kihívhatjuk őket, ha fent vannak.

Ivy az extrémebb szerelésében
Technikailag remekül teljesít a Soul Calibur V, gyönyörűen fest, miközben végig kitolja a 60 képkockát másodpercenként, és ez nagyon fontos az irányítás miatt is. Rendes 720p-s felbontást kapunk, nem valami sub-HD-t felnagyítva, ami külön dicsérendő egy ilyen gyors játéknál. Ráadásul sok esetben nem vagyunk hozzákötve egy-egy háttérhez, ha eleget harcolunk (általában három kör), akkor egy esemény hatására változik majd a környezet. Például a tutaj fennakad valamin, a hajónak szétlövik az oldalát, stb. Ezek apróságok csak, de változatosabbá teszik a játékot. Hangok és zenék terén nincs semmi extra, lesz pár ismerős dallam, ahogy újak is, körülbelül hozzák a megszokott Soul Caliburos minőséget. Néhány rajongónak viszont kifejezetten jó hír lehet, hogy most is van lehetőség választani az angol és a japán szinkronhangok között.

Összefoglalva az eddigieket, vegyesek az érzelmeink a Soul Calibur V-tel kapcsolatban. Hogy a régi-új karakterek kinek mennyire tetszenek az teljesen szubjektív, nem is nagyon szeretnénk ezt a témát firtatni, hiszen van még bőven más, amiről beszélhetünk. Először is nagyon örvendetes, hogy rendes sztori módot kapott a játék, de az már kevésbé, hogy ez elég rövid lett, és cserébe kinyírták a kis történeteket az Arcade módból. Az Arcade mód egyszerűsége ráadásul jellemző az egész játékra, de főleg az offline részre. Szinte csak a kötelező dolgokat kapjuk, semmi extra, ami esetleg huzamosabb ideig ott tartana minket (kampány, kihívások tornya, akármi). Online az SC V hozza a kötelezőt, ezt a részét szépen kigyúrták a játéknak a Project Soulnál, de ez 2012-ben már elvárás, nem extra. A végeredmény tehát egy kicsit spártai, viszont van egy nagy szerencséje a Soul Calibur V-nek: a harcok nagyon látványosak és még mindig hozzák a szériától megszokott minőséget. Márpedig mi lehetne fontosabb egy verekedős játékban, mint maga a verekedés. A szolíd 60fps-es, gyors játékmenet pedig könnyen rabul ejti majd a stílus rajongóit. Nem ez a széria legjobb része, de egyértelműen a legszebb, az akció pedig mint mindig, most is jó.


Platformok: PlayStation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: PlayStation 3

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. Zelbacsi
2012.02.18. 09:36
Tehát gyakorlatilag ebből is egy partijáték lett, nulla singleplayer tartalommal. Remek. Úgy látszik ma már csak ilyet éri meg készíteni? Reméltem, hogy a 4 után rágyúrnak a hiányosságokra, és csak jobb lesz az 5, de azt nem sejtettem, hogy többet vesznek ki a játékból, mint amennyit beleraktak... Gyerekek, mi történt? Oda a kreativitás?
Inkább vártunk volna rá még egy kicsit, és lett volna teli tartalommal, de neem, sajnos van egy nagyon sötét elképzelésem, hogy miért hagytak benne ennyi "kitölthető üres rész"-t ....

Ezek után, hogy amit a 4 után vártam, abból kemény 1 valósult meg (részletesebb karakterszerkesztő?), hát eléggé lelombozó. O_O

Az már csak rátesz egy bónusz lapáttal, hogy előrendeltem a collector's editiont (mert annyira tetszett a 4, hogy ennyi bizalmat adtam az 5-nek), ami azóta sem érkezett meg, mert állítólag magyarországra kevesebb jött, mint amennyi igény volt rá.... hát köszönjük szépen!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Magrathea
2012.02.18. 10:06
Nekem a 4 és az 5 is csalódás. A sztori mód az 5-ben hihetetlenül szar, de nem a kivitelezés (rajzok) miatt, hanem azért mert iszonyat vacak a történet! Az új karakterek csak úgy vannak, a régiek csak úgy eltűntek... ha érdekel mi van, akkor a wiki a barátod, mert a játékból semmi nem derül ki... nevetséges az egész. Ezzel az erővel kihagyhatták volna az egész kavarást, ha ennyire szar, akkor minek sztori egyáltalán? A verekedés jó, a grafika jó, ennyi elég is. Pontosabban nem, mert kéne single player tartalom. Minimum egy 500 szintes challenge tower még kellett volna bele vagy valami. Nekem a harmadik rész a kedvencem, rengeteget toltam PS2-n és ott nagyon jó volt az a kampány mód amit a cikk is említ.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Benny
2012.02.18. 10:17
Alig várom már, h haverral egymás ellen toljuk. Mortal mellett a másik favorit bunyós a soul. Olyan jó érzés amikor egy hajszállal nyerek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. mtrx220
2012.02.18. 14:04
challenge tower nincs, tápolni nem lehet a karakteredet, csak a simákkal menni. szerintem pont ezt a két dolgot nem kellett volna kiölni.
én csak a 4. résszel toltam eddig, de amikor ezzel végeztem, és láttam hogy semmi extrát nem ad egyik cucc se... pfff, már téptem is ki a lemezt a meghajtóból, okádék szar. marad a mortal, ez meg egy hulladék. szép, de ez olyan mint egy szép de buta nő.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. uristen
2012.02.20. 21:30
A 4. resz is csak a Star Wars -os karakterek miatt tetszik.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. SD456
2012.02.21. 14:26
Nekem tetszik eddig a játék, mondjuk eddig csak a story-t próbáltam.
Havarral nagyon hamar végeztünk a Story móddal, meg is jegyzetük, hogy a Soul Calibur 4-ben sokkal jobban megoldották.

Egy dolog viszont nagyon zavaró, nekem túl pixeles a játék. Lehet, hogy azért ilyen nekem mert monitorra van bekötve a PS3, olyan mintha nem lenne semmilyen elsimítás (AA) a játékban. Más találkozott esetleg ilyen problémával ?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!