iPon Cikkek

South Park – The Fractured but Whole

Dátum | 2017. 11. 06.
Szerző | Svindler
Csoport | JÁTÉK

A 2014-es The Stick of Truth zseniálisan hozta a South Park hangulatot, és szerencsére ezt nem csak mi gondoltuk így, hanem a játékosok is. Matt Stone és Trey Parker, a sorozat alkotói anno azt nyilatkozták, hogy ha jó lesz a fogadtatása a játéknak, akkor nem zárkóznak el egy új rész elől, és 2015-ben már be is jelentette a Ubisoft, hogy fejlesztés alatt áll a The Fractured but Whole, amit eredetileg The Butthole of Time-nak akartak hívni, hivatkozva a főhős szuperképességére. (Ami igen, egy időt és teret görbítő fingás. Mit vártatok? Ez egy SP játék.) A kereskedők szemei azonban elkerekedtek ettől, nem akartak olyan játékot kirakni, aminek a címében szerepel a segglyuk, de aztán végül csak megtették ugye, ha kicsit burkoltabban is…
Az elődnek még meggyűlt a baja a cenzorokkal (a konzolváltozatok esetében), de van egy jó hírem, a The Fractured but Whole már minden platformon cenzúramentes, tehát teljesen mindegy, hogy min csaptok le rá. A szerepjátékos DnD körítést kukázták, helyette a sokkal aktuálisabb szuperhős mániát figurázzák ki Parkerék az új részben. A sztori is e köré épül, Cartmanék kitalálják, hogy megkeresnek egy eltűnt macsekot, hogy az azért kapott 100 dollárból leforgassák az első szuperhősös filmjüket, majd eladják a Netflix-nek, merthogy azok minden szart megvesznek. Ha ez megvan, már nyitott is az út egy franchise felé, és dől a lé. Akik követik a sorozatot, azoknak a szuperhősködés már ismerős lesz, de egyébként is rengeteg a kikacsintás, tehát lesznek apró hivatkozások, amiket csak a sorozat rajongói értenek majd. Ha nem is annyira frissen (hiszen egy játék évek alatt készül), de azért ezúttal is reflektál a sztori az aktuális trendekre, és némi társadalomkritika is van benne, bár ezúttal talán annyira nem vitték túlzásba.
Ettől függetlenül már a bőrszín csúszkát is úgy hívják, hogy nehézségi szint, és nem túl meglepő módon a fehér a könnyű, és a fekete a nehéz. A csatákat egyébként ez nem befolyásolja, de azt igen, hogy pl. mennyi pénzt kapunk. Érdekesség, hogy a karakterlapunk kitöltése az egész játék alatt tart majd, a maximalisták el lesznek vele egy ideig. Beszélgetve a különböző karakterekkel kaphatunk például gyenge pontot, merthogy minden szuperhősnek kell egy, nehogy már túl tápok legyünk.
A játékmenet alapjai nagyon hasonlóak az előző részéhez, mászkálunk, beszélgetünk, gyűjtögetünk, de a csaták már fejlődtek. A harcmező fel van osztva egy négyzethálóval, ezen mozoghatunk majd a saját körünkben és így azt is könnyű belőni, hogy a képesség, amit használunk, hol fogja kifejteni a hatását. Sikítani nem fogunk a nehézségtől, de van pár opcionális rész és boss harc, ami azért megköveteli, hogy több körre előre gondolkodjunk, és a csapatfelállításunk se valami teljesen véletlenszerű legyen. A kombók a felfedezésnél is fontosak, mert a szuperfingásunkat más karakterekkel használva eljuthatunk például magas, opcionális helyekre. Ezeket a képességeket egyébként szép lassan nyitogatjuk majd ki, úgyhogy akik szeretnek minden bokor mögé benézni, azok ellesznek egy ideig, mert folyamatosan látogatni kell majd a régebbi helyeket is.
A játék tele van kényelmi funkciókkal: látjuk, hogy miben érdemes turkálni, mit fosztottunk már ki, a küldetések leadásáért nem kell visszamennünk ahhoz, aki adta őket, és még gyors utazás is van, de aki a különböző képességek kinyitása után elkezd újra barangolni, az azért jó sokat fog sétálni. Hiába no, ilyen a maximalista lét. A mellékküldetésekkel viszont érdemes foglalkozni, mert mindegyik egy külön sztori, és a legtöbb bőven megéri az időnket. Mister Tuckernek például yaoi mangát kell szerezzünk, és ehhez kapcsolódóan meg kell jegyezzem, hogy igen, még Tweek és Craig rajzokat is találhatunk! (Akinek ez nem mond semmit, az sürgősen pótolja a 19. évad 6. részét, zseniális.)
Ha elcsatangolunk északra, belefuthatunk a Kanadai Nagy Falba (megint egy hivatkozás a sorozatra), aminek a tetején ül egy kanadai és azt kiabálja nekünk, hogy nem mehetünk be, de talán majd csinálnak egy DLC-t. Végülis van szezonbérlet, szóval ki tudja, lehet komolyan gondolja. Visszatér egy nagy kedvenc, PC igazgató is, aki megtanít minket a mikroagresszió felismerésére, amivel lehet egy plusz támadásunk a csatákban, ha az ellenfél beszól valamit egy kisebbségre. Márpedig itt előbb-utóbb mindenkiből viccet csinálnak és kiosztanak, úgyhogy ez nem az érzékenyek játéka. Például még az eleje felé lesz egy csatánk két katolikus pappal, akik rossz kisfiúk akarnak lenni velünk. Hmm. Fontos része még a játéknak a Coonstagram, ide tolhatjuk fel a lakosokkal készített szelfijeinket, és nézegethetjük a kommenteket rájuk, de sajnos mi nem reagálhatunk semmire, csak csendesen szemlélhetjük ahogy egyre híresebbek leszünk. Rengeteg beszélgetés és szöveg van egyébként a játékban, elvileg a Fractured but Whole teljes szkriptje kétszer akkora, mint az elődé, úgyhogy Parkerék jó sokat írtak hozzá.
A South Park: The Fractured But Whole tovább halad az előd által kitaposott ösvényen. A harcrendszer változtatásai szerintem kifejezetten kellettek, de azért ne várjuk el a játéktól egy komoly RPG mélységeit, nem ez lesz a következő Torment. Amennyiben viszont csak szórakoztató kikapcsolódásra vágyunk, sok megmosolyogtató, és néhány fergeteges momentummal, érdemes adni neki egy esélyt, ilyennel úgyse sűrűn találkozni. South Park rajongóknak meg egyenesen kötelező, de ezt gondolom mondanom sem kell.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. kazsakke
2017.11.06. 13:14
"Ha mindent meg akarunk csinalni, akkor azert sok lesz az uresjarat es a seta."

Ez minden open world jatekra elmondhato, ha ki akarod oket maxolni (pl. AC, Far Cry, csak hogy a Ubisoftnal maradjunk), szerintem ez nem kene, hogy negativum legyen.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Gyurkov
2017.11.06. 13:22
Véleményem szerint tesztet írni és következtetést levonni hiba addig, amíg be nem fejezzük az adott játékot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. KPKG
2017.11.06. 13:40
Szerintem is fergeteges, még eléggé az eleje felé járok, de zseniális, csakúgy, mint az első rész.
Viszont ezen nekem is megakadt a szemem, hogy a tesztelő csak félig játszotta ki, és már kritikát ír róla? Főleg egy ilyen történet alapú játéknál? Ez olyan, mintha megnézném egy filmnek az első felét, aztán kritikát írnék, meg pontoznám.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Pogg
2017.11.07. 23:16
Nem értitek a meta poént, a végigjátszás részleges -> fractured, but whole azaz egész az értékelés
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!