iPon Cikkek

Splatterhouse - Tomboló düh

Dátum | 2010. 12. 08.
Szerző | Lawrence_Benson
Csoport | JÁTÉK

Rick magatehetetlenül fekszik a csupasz kövön. Testét hatalmas, mély sebek csúfítják, a nyers hús szaga messzire elér, szerencsétlen fiút mintha állatok tépték volna szét. Segítség sehol, Rick nem is biztos benne, hogy bárki tudja, mi történt itt, lassan feladja a harcot, utolsó erejével szerelme fényképe után nyúl, csak egy pillantás, semmi többre nincs szüksége. Nem éri el. Sötét van és hideg, a bocsánatkérés itt már nem segít, lassan elhomályosodik minden, a padlóból plafon lesz, a harapások sem fájnak már többé, az angyalok csábító lantjátékkal hívják őt a távolból. Valami azonban nem ereszti. Egy dohányos férfihang szól hozzá, a szavai mintha nem evilágiak lennének, Istenként mutatkozik be, de a Biblia nem ilyennek írta le, valaki más lesz. Lehetőségről beszél tán, vagy sátáni alkut kínál? Ha Rick felveszi a maszkot, túlélheti az estét, és felkutathatja elrabolt barátnőjét, talán még van esélye megmenteni, ha viszont a könnyebb utat választja, azzal nem csak magát, de Jent is halálba küldi.

Tomboló düh
A kínzó fülzúgás elnyom minden józan gondolatot. Rick saját vérében tocsogva odakúszik a nem messze heverő maszkhoz, megmarkolja, közben a hasából kibuggyannak a belek, becsukja a szemét, és hagyja, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen. Az ősi faragványból hatalmas erővel törnek ki a földöntúli energiák, a sebei begyógyulnak, a csontjai összeforrnak, az izmok minden szívdobbanással egyre szálkásabbak lesznek, a ruhát is leszakítják, csoda hogy az erei nem robbannak szét azonnal. Háromszáz kiló tomboló düh tört utat magának, a vékony, érzékeny programozó fiú a múlté, elméje felett már más parancsol, a Sátán rabszolgájává vált, visszakozni késő.

Nincs kegyelem!
A Splatterhouse klasszikus beat’em up mészárlásra hív minket, Ricket irányítva meg kell mentenünk Jent a gonosz Henry West professzor karmai közül. A holt testek felélesztésével kísérletező nekrobiológus erdőszéli ódon kastélyában a megszállottság bugyraiba merült, a sötét folyosókon vérszomjas szörnyek és túlvilági lények egész serege portyázik, s hogy mi terve van a fiatal lánnyal, abba jobb nem is belegondolni. A felelősségre vonás estéje ez, a rozsdás kapukon túl vér, kín és csonkítás vár, nekünk azonban nem szabad megriadni a démoni kacajoktól, be kell törni a birtokra, és átverekedve magunkat a csatlósokon, bosszút kell állni minden szenvedésünkért. Ez nem egy vasárnapi séta lesz, kegyelemre most senki sem számíthat!

A kalandoknak háromféle nehézségi szinten vághatunk neki. A könnyű coward, és a közepes savage azonnal elérhető, míg a legnehezebbnek számító brutal fokozat az első végigjátszás után nyílik meg előttünk. Persze leszakadó testrészekből, halálsikolyokból és emberhúsra éhes fenevadakból egyikben sem lesz hiány, aki a kastélyba belép, hagyjon fel minden reménnyel. Az öreg épület minden termét áthatja a félelem és a rettegés, omló falai penésztől bűzlenek, a betört ablakokon átfújó szél kísértetiesen lengeti a szakadt, koszfoltos függönyöket, árnyak járnak fel, s alá, még a falra szögelt csukatrófeák is vad tombolásba kezdenek, amint belépünk egy szobába. Fűszerből tehát nem lesz hiány a Splatterhouse végigjátszása során, a hatalmas, puszta kezes verekedések mellett pedig használhatunk fegyvereket is. Ha találunk egy baseball ütőt, egy leszakadt kart (akár sajátunkat), egy láncfűrészt, vagy egy macsétét, akkor azt magunkhoz véve némi előnyt kovácsolhatunk a fenevadakkal szemben. Nem árt azonban vigyázni, mert ezek az eszközök egy idő után elhasználódnak, utána pedig ismét csak az öklünkre hagyatkozhatunk.

Vér, ameddig csak a szem ellát
A játékban a modern beat’em up stílus klasszikus elemekkel keveredik. Hősünket hátsó nézetből irányítjuk, igazi japán játék lévén a főellenség mindig az orrunk elől szökik meg, és vannak részek, amikor a háromdimenziós kalandokat oldalnézetes akció váltja fel. A tombolásunkat ilyenkor gyilkos csapdák, és mindenféle ügyességi részek igyekeznek csillapítani. Utóbbiak a kiszámíthatatlan, pontatlan mozgás miatt okoznak is némi fejfájást, ha viszont Rick egyszer beindul, akkor nincs, ami leállítsa. Ellenségei véréből merít erőt, a játékban egy többfokozatú skálán látjuk, hogy mennyit sikerül belőle összegyűjteni, s ha kellően megerősödött, akkor nem csak a látványosabb kombókra, de a különleges képességek előtörésére is számítani lehet. Ilyen többek között az ellenség életerejének elszívása, és a kivégzés is, utóbbihoz csak meg kell nyomni egy gombot, hősünk pedig máris brutális akcióba kezd, letépi a kiszemelt karjait, vagy megfogja a fejét, benyúl a száján, és azon keresztül tépi ki a még dobogó szívet.

Cenzúra? Ez a szó most ismeretlen.
A képességek fejleszthetőek is, a dögvadászaton bezsebelt tapasztalatpontokat a karakterlapon különböző tudásanyagokra költhetjük el. Javíthatjuk a gyors akciókat, a nehéz ütést, az elkapást, a sebességet, a különböző támadásokat, illetve növelhető még Rick élete, és fegyverforgatási jártassága is, plusz magából a maszkból is kihúzhatunk még egy pár, rejtegetett tulajdonságot. Az öntrenírozásra pedig szükségünk is lesz, hiszen egyre hatalmasabb szörnyek támadnak ránk, és ha egy főellenség egyszer keményebben odacsap, akkor ott is maradhatunk. A laza menetet kedvelők előnyben vannak a Splatterhouse-nál, utunk ugyanis teljesen lineáris ösvényeken vezet át, eltévedni lehetetlen, ám akinek mégis gondjai lennének, az a D-pad felfele nyomásával segítséget kérhet, tekintetünk pedig arra az irányba fordul, amerre a megoldást találjuk.

A látványra nem lehet sok panaszunk, a grafika nem kifejezetten modern, de összességében korrekt, a minőséget illetően egyedül a textúráknak van oka szégyenkezni, sokszor látszik, hogy alacsony felbontásúak. Szerencsére állandó a pörgés, vödörszámra fröcsög a vér, mindig történik valami a képernyőn, ami nem csak a vizuális, de a mentális élményt is nagymértékben megnöveli. A játék rendkívül hangulatos lett, érezni benne az elődök hagyatékát, és a modern feldolgozás se ment a minőség kárára. A vele töltött esték remek szórakozást ígérnek tehát, kell egy gyomor ahhoz, hogy a nagyobb kaszabolások után mélyen tudjunk aludni, Rick egy húsdaráló, de nem az a tévéből rendelhető, olcsó kínai, hanem az ipari, öntöttvas típus, mely még a csontot is felmorzsolja.

Itt még Freddy Kruegert is kirázná a hideg
A szinkron közepes lett. Hősünk egy riadt tinédzser hangján szól hozzánk, még a maszk felvétele után sem lehet komolyan venni, az idegen pedig folyton viccelődni próbál, és bár vannak jó szövegei, például amikor egy szörny letépi a karunkat, és ránk szól, hogy ne sikítozzunk, mint egy iskolás lány, de ijesztőnek, fenyegetőnek semmiképp sem mondható. A hangok terén is vannak hiányosságok, a robbanások például erőtlenek, és a többi effekt se ütős, a zene viszont hibátlan lett. A játékhoz olyan templomgyújtogató metálbandák biztosítottak betétdalokat, mint a Mastodon, a Lamb of God, az ASG, a Municipal Waste, a Five Finger Death Punch, a The Haunted, a Mutant Supremacy, vagy a Terrorizer, a stílust pedig nagyon eltalálták. Nincsen jobb élmény, mint üvöltő rockra tombolni, a zene erőt ad, játékká avanzsálja a mocskos munkát, felüdülés a társaságában életeket kioltani.

Marcangolás, hajnalig
A beat’em up játékok sarkalatos pontja a szavatosság. A monotonná váló csatákba könnyen bele lehet fáradni, s ez így van a Splatterhouse esetében is, az első félezer ellenfél legyilkolása után már nem várnak ránk komolyabb események, a kastélynak, és a párhuzamos dimenzióknak a horrorisztikus atmoszférája most viszont ösztönöz a végigjátszásra. Jó hír pedig, hogy a vérontás mellett vannak gyűjtögető feladatok is, a fonográfok felvételein megismerhetjük a professzor titkait, a szétszaggatott fényképek pedig mozaikként szolgálnak Jen erotikus portfólió-sorozatához. A történetnek ráadásul érdemes másodszor is nekiállni, hiszen azon kívül, hogy ehhez már megkapjuk a legnagyobb, legbrutálisabb nehézségi fokozatot, még egy új maszkot is magunkra ölthetünk, mely a korábbinál is félelmetesebb, vadabb arcot kölcsönöz Ricknek.

A survival arena gondoskodik róla, hogy ha a kalandokat meg is untuk, azért ne maradjunk vérontás nélkül. Itt egy terembe zárva túl kell élni a szörnyek támadásait, a rohadékok hullámban törnek elő a föld mélyéből, és egyre keményebb erőket mozgósítanak Rick félreállítására, mi pedig minél tovább életben tudunk maradni, annál nagyobb elismerésben lesz részünk. S aki nosztalgiázni akar, az szintén nem fog csalódni, a végigjátszás után a játék extrái között ugyanis megjelenik az eredeti Splatterhouse trilógia, kezdve az 1988-as klasszikussal, majd folytatva az 1992-es és 1993-as második, illetve harmadik résszel. Nem semmi bónusz tartalom, ugye?

Akárki akármit mond, ez művészet.
A Splatterhouse egy könnyed beat’em up játék, így nem szabad tőle komolyabb irodalmiságot várni, és maga a cselekmény is kimerül abban, hogy szét kell csapnunk a ránk vadászó fenevadak között, de saját műfaján belül mindenképpen előkelő helyet foglal el. Sikerrel vette a karácsony előtti nagy hajtást, rendkívüli horror élménnyel tud szolgálni azoknak, akik adnak neki egy esélyt, a meglepetés pedig azért is nagy, mert egy éve még temettük a játékot. A Namco Bandai akkor lefújta a projektet, és kirúgta a BottleRocket összes programozóját, nem sokkal később azonban ráállította az Afro Samurai fejlesztéséért is felelős egyik belső csapatot, a végeredményt pedig itt tartjuk a kezünkben. Brutális lett, nem bántuk meg a beleölt órákat.


Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. Azbizony
2010.12.08. 13:04
Hát a ***** életbe hogy ez sem jön PC-re
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Rider15
2010.12.08. 17:10
KomolytANAL történet tessék javítani az értékelés képen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Csatigabi
2010.12.08. 20:00
A csatlósok bizony kemény ellenfelek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Fuxy0322
2010.12.08. 21:09
Ilyenfajta játékkal még nem játszottam lehet hogy beszerzem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. maláj
2010.12.09. 10:23
csihi-puhi játék
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Szefmester
2010.12.09. 10:48
Miért van az hogy ez a stílus jóformán nem is létezik PC-n? OKé hogy van Darksiders, és Devil May Cry 4, és a közepes Ninja Blade.. de ezen felül? Minőségi hentescucc nincs..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. neofery
2010.12.09. 11:25
Nekem elsőre Unreal Engine 3.0-nak tűnik a grafika,de lehet hogy tévedek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Beatmad
2010.12.09. 11:41
Szefmester: Ezek tipikus konzol játékok még így is csoda hogy azt a pár jobb nevű ilyen stílusút kiadtak PC-re. A másik meg ugye a tipikus dolog hogy PC-re még inkább a kalózverziót szerzik be az emberek, főleg egy ilyen stílusú játékból.
off:
Az új Mortal Kombatban azért még bízok hogy kiadják PC-re, főleg hogy megpendítették az ötletet, azt tutti megvenném nagyon eredetibe
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Ipadnak
2010.12.13. 18:47
Van valami namco hülyenindzsás játék 2004-ből PC-re csak nekem nem tetszett. Annyira konzolos volt hogy meg is lepődtem a porton.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. MassKilla
2010.12.17. 11:21
hát nemtom hogy ureal engine-e, de nagyon borderlands fílinges a kinézete...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. tokyofej MassK...
2010.12.27. 23:27
Azért, mert Cel-shading-et használnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!