iPon Cikkek

SSD alapozó, olcsó meghajtók tesztje

Dátum | 2010. 01. 29.
Szerző | J.o.k.e.r
Csoport | ADATTÁROLÁS

Bevezető

Az SSD piacon egyre több olyan termékkel találkozhatunk, amelyek már viszonylag kedvező áron jó olvasási- és írási sebességeket kínálnak, ám adattároló kapacitás tekintetében még mindig le vannak maradva a merevlemezekhez képest, amelyek napjainkban igen olcsón hatalmas adattároló kapacitást kínálnak. Az SSD meghajtók árai kétségtelenül csökkennek, de ezek az összegek az átlagfelhasználók számára még mindig igen borsosak. Viszont azáltal, hogy egyre fejlettebb gyártástechnológia áll rendelkezésre, egyre olcsóbban állíthatóak elő a különböző típusú NAND Flash chipek, ez pedig kedvezően hat a végfelhasználói árakra. Az alacsonyabb csíkszélességgel készülő termékek elődeiknél nem csak olcsóbbak, de gyorsabbak is: jó példa erre az Intel X25-M sorozata, amely a felsőkategóriás SSD szegmensben hódít.


Tesztünkben nem a méregdrága, hanem az elérhetőbb, de megfelelő írási- és olvasási sebességeket kínáló SSD meghajtókra helyeztük a fő hangsúlyt. A megmérettetés alkalmával a Kingston palettájáról összesen háromféle SSD-t eresztettünk össze a Corsair kissé korosodó, M64-es típusjelzéssel ellátott SSD-jével, valamint egy mobil merevlemezzel, amely a WesternDigital kínálatból érkezett, hogy megvizsgáljuk: vajon tényleg megérik pénzüket a Kingston termékei? Néhány szintetikus tesztben a Samsung SpinPoint F3 500 GB-os merevlemezének eredményei is szerepelnek, ezeket érdekességképpen, korábbi megmérettetések alkalmával lefuttatott tesztekből nyertük, most sajnos nem volt kéznél ilyen meghajtó, így a fájlmásolási tesztből az ő eredményei hiányoznak. Mielőtt belevetnénk magunkag az eredmények vizsgálatába néhány igen fontos részletet kell áttekintenünk, amelyek az SSD technológia misztikus világába vezetnek be minket, ami a következő lap aljára érve már nem is lesz olyan misztikus.

Az alapozó gondolatok előtt vessünk néhány pillantást a tesztben szereplő összes adattárolóra, pontosabban azok részletes specifikációira:

A versenyzők specifikációi. A kép nagyítható!
A bevezető után  ugorjunk is  mélyvízbe: lássuk, mit is kell tudni az SSD meghajtókról! Az úszni nem tudók se féljenek, annyira nem lesz mély az a víz. Akit pedig nem érdekel az alapozás, az ugorjon a negyedik oldalra, ott folytatódik a teszt.

SSD, avagy egy új, szebb világ?

Az SSD (Solid-State Disk) vagy más néven szilárdtest meghajtó számos előnyt kínál a mechanikus adattárolókkal, azaz a merevlemezekkel szemben. Nézzük ezeket szépen sorban. Az első lényeges dolog, hogy a merevlemezek író/olvasó fejekből, mágneses korongokból és motorból állnak, ezek pedig működés közben bizony zajt generálnak, ami könnyedén átterjed a számítógépház egészére, ha nem gumialátétekkel vagy egyéb rezgéselnyelő megoldással rögzítettük az adott merevlemez(eke)t. Az SSD meghajtóknál ezzel ellentétben nincs mozgó alkatrész, ami annyit tesz, hogy az egységek síri csendben végzik a rájuk bízott munkát. A mozgóalkatrészek elhagyásából következik, hogy a termékek strapabíróbbak, nem annyira érzékenyek a rezgésekre, illetve a hordozásból eredő külső hatásokra, mint a merevlemezek, de ez nem az asztali, hanem inkább a mobil konfigurációk (noteszgépek) esetében fontos tulajdonság. Az SSD meghajtók a klasszikus merevlemezeknél kevesebbet fogyasztanak, ami szintén főként noteszgépeknél jelent előnyt, ugyanis SSD-vel az adott konfiguráció tovább üzemel akkumulátorról egy-egy feltöltés hatására, mint egy merevlemezzel. A legfontosabb különbség azonban a két adattároló típus között az elérési időben rejlik: az SSD-k esetében sokkal gyorsabban lehet hozzáférni az adatokhoz, mint a merevlemezeknél, ami többek között gyorsabb alkalmazás-betöltést garantál. Az SSD meghajtók másodpercenként több művelet elvégzésére képesek (IOPS), mint merevlemezes társaik, ami természetesen jótékonyan hat a teljesítményre.

Méret tekintetében az SSD-k az asztali merevlemezekkel szemben élveznek előnyt: míg előbbiek 3,5 hüvelykes, utóbbiak 2,5 hüvelykes formátummal rendelkeznek, igaz, emiatt az SSD meghajtóhoz kell egy beszerelő keret is, hogy a merevlemez számára kialakított 3,5 hüvelykes helyre be tudjuk tenni. Noteszgépek esetében ilyen probléma nincs: az SSD egy az egyben passzol a 2,5 hüvelykes notebook merevlemez helyére, csak arra kell odafigyelni, hogy SATA SSD-t ne akarjunk IDE csatolófelülettel ellátott helyre beerőszakolni.

Nem mind arany, ami fénylik, vagyis van egy kis üröm az örömben

Eddig csak pozitívumokat hallhattunk az SSD meghajtókról, most pillantsunk be egy kicsit a színfalak mögé is, ahonnan kiderül: vannak buktatói a technológiának. Ahogy azt fentebb említettük, az SSD adattárolók memória chipekre épülnek. Ezeket a chipeket ne úgy képzeljük el, mint a DRAM chipeket: a NAND Flash esetében nincs szükség folyamatos tápfeszültségre annak érdekében, hogy az adatok ne vesszenek el, míg a DRAM-nál igen. Ezért a DRAM chipeket volatile, azaz illékony memóriáknak nevezik, míg az SSD-ben található NAND Flash chipek non-volatile, azaz nem illékony típusúak.

A NAND Flash chipek esetében kétféle típus létezik, az egyik az SLC, míg a másik az MLC nevet kapta. Az SLC (Single-level cell -> egyszintű cella) típusú megoldások a drágább SSD adattárolókban kapnak helyet, ugyanis ezek a chipek viszonylag hosszú élettartamot kínálnak, ami 100000 írási ciklust jelent, valamint gyorsabbak és kevesebbet is fogyasztanak MLC alapú társaiknál. Azáltal, hogy egyetlen cella csak 1 bitnyi adat tárolására képes, egy megabájtnyi adattároló kapacitás előállítása magasabb, mint az MLC típusú eszközöknél. Az MLC (Multi-level cell -> többszintű cella) típusú NAND Flash chipek már cellánként kettő vagy több bit tárolására is képesek, így segítségükkel a nagyobb adattároló kapacitású SSD-k előállítását költséghatékony módon lehet megoldani. Az olcsóbb alapanyagnak ára van: az MLC NAND Flash chipek már nem 100 000, hanem csak nagyjából 10 000 írási ciklust viselnek el, ezután az egyes cellák elhasználódnak, a sebesség és az adattároló kapacitás csökken, azaz az adattároló szépen lassan tönkremegy. Az MLC típusú chipekkel szerelt adattárolók jóval olcsóbbak, mint a felsőkategóriás piac, illetve az üzleti felhasználók számára kínált SLC alapú termékek.

Wear-leveling, azaz cella elhasználódás-kontroll

Beszéltünk már fentebb a cellák ciklusszámáról, ami azt mutatja meg, hogy egy-egy cellát hányszor lehet újraírni, azaz adatokkal feltölteni. Mivel ez a mennyiség minden esetben limitált, így fontos, hogy az SSD-n található cella-rengeteg egyes tagjait lehetőleg egyformán terhelje a rendszer, hogy ne forduljon elő olyan, hogy néhány cella idő előtt tönkremegy, ezáltal rontva az adattároló teljesítményét. Nos, a gyártók a probléma megoldásának érdekében létrehozták az ún. Wear-leveling technológiát, amelynek keretein belül az SSD vezérlője számon tartja, hogy az egyes cellák mennyire vannak kihasználva és igyekszik úgy irányítani az írási folyamatokat, hogy az összes cella egységes kihasználtság mellett üzemeljen, így az SSD teljesítménye a lehető legjobb maradjon.

Elhasználódás miatt csökkenő sebességek

Az SSD adattárolók esetében az adatokat a rendszer lapokon tárolja, amelyek általában 4 KB-os mérettel bírnak. Ezek a lapok blokkokba rendezve vannak jelen a chipekben, egy-egy ilyen blokk pedig 128 KB és 512 KB közötti mérettel rendelkezik gyártótól függően, de nagy általánosságban elmondható, hogy az 512 KB-os blokkméretet használják manapság, legalábbis az Intel-alapú megoldások mindenképpen. A baj ott van, hogy ugyan az olvasási műveletek történhetnek laponként, de a módosítás (írás vagy törlés) csak blokk alapon történhet, azaz ha egy blokkon (128 KB) belül egy lapot akarunk módosítani (4 KB), akkor a teljes blokkot be kell előtte olvasni,  a memóriában eltárolt blokk információt a módosítani kívánt lap információjával frissíteni kell, majd az egészet vissza kell írni egy blokkba. Írás előtt a blokkot kiolvasom,  a lapot módosítom, majd az egészet visszaírom – ebben a helyzetben ez a feladata az SSD vezérlőnek egy egyszerű írás kivitelezéséhez. Ez lényegesen lassabb folyamat, mint ha egy eleve üres blokkba kívánunk írni, ahol csak az üres blokkot kell egy lépésben feltöltenie adattal a rendszernek. Emiatt van az, hogy az SSD meghajtók idővel belassulnak, azaz az esetek többségében 20-30%-ot vagy még ennél is többet veszítenek írási teljesítményükből a névleges, gyári értékekhez képest.

Garbage-collection: SSD-szintű hulladékgyűjtő szolgáltatás


Annak érdekében, hogy a fent leírtakat elkerülhessük, azaz az eleve hulladék adatot tartalmazó blokkokat ne kelljen írás előtt még egyszer beolvasni az SSD vezérlője amikor a meghajtó épp nem csinál semmit elkezd hulladékot gyűjteni. Ez annyit tesz, hogy a felesleges adatokat tartalmazó blokkokat megjelöli, így a rendszer tudni fogja, ha írásra kerül a sor, hogy az adott blokkban csak “szemét” van, azaz üresnek tekinthető, tartalma azonnal felülírható. Ezáltal gyorsul az írás folyamata, vagyis az új SSD teljesítményéhez hasonló írási mutatókat érhetünk el. Ez a szolgáltatás az adott SSD firmware-ében kap helyet és alkalmazásáról az SSD vezérlője gondoskodik, amikor a rendszer tétlen. A garbage-collection funkció elég régóta jelen van a különböző gyártók termékeiben. A meghajtó üresjáratban összegyűjti a szükségtelen fájltöredékeket és megpróbál helyet felszabadítani azáltal, hogy átmozgatja, illetve törli a szükségtelen adatot. Ennek a módszernek van egy sokkal hatékonyabb módja, ez következik most.

A Windows 7-tel beköszöntött az SSD-k aranykora?

A Windows 7 megjelenésével az SSD meghajtók használata egyszerűbbé vált, a termékek teljesítménye az optimalizációknak köszönhetően szintén javult. A Windows 7 az előző generációs operációs rendszerekkel ellentétben új funkciót is tartalmaz az SSD meghajtók sebességének megőrzése érdekében, és ez nem más, mint a TRIM. Az SSD meghajtók a fent említett okokból kifolyólag idővel belassulnak, ahogy egyre több adattörlés történik rajtuk. Ezen valamennyire segít a hulladékgyűjtés, de a TRIM sokkal hatékonyabb kezelést tesz lehetővé. Annyiról van szó, hogy az operációs rendszer tudja, hogy melyik blokkok kukázhatóak például fájlok törlése miatt, és ezt az információt képes megosztani az SSD-vel.

Azáltal, hogy az SSD vezérlője tisztában van vele, hogy hol és mennyi szabad hely van a NAND Flash chipek blokkjaiban, a garbage collection és wear leveling folyamatokat is optimálisabban tudja elvégezni, ugyanis a vezérlő “látja”, hogy melyik blokkból hova mozgathat át adatokat, illetve hova pakolhat új, írásra váró adatokat. A TRIM támogatás a partíciós táblával kapcsolatos módosításokra, illetve a formázásra is kiterjed.

TRIM támogatás nélkül az írási ciklusok nagyobb mértékben fogynak, ugyanis az SSD vezérlője sok esetben feleslegesen ír felül teljes blokkokat amiatt, mert nem érzékeli, hogy melyik blokkban hol és mennyi felesleges adat, illetve üres hely van. Ez főleg akkor jelentkezik hatványozottan, ha az SSD közel teljes tárterületét kihasználtuk és a vezérlő úgy látja, hogy minden blokk tele van. Ha lenne TRIM támogatása, akkor tudná, hogy hova helyezhet el optimálisan, minimális terheléssel adatokat. Sajnos napjainkban még mindig túlnyomó többségben vannak azok az SSD meghajtók, amelyek nem rendelkeznek TRIM támogatással, tesztünk szereplői is ilyenek. A TRIM támogatás nem csak Windows 7 és Windows Server 2008-as operációs rendszerek esetében használható, hanem egyéb rendszereken is (Pl..: linuxon és segédprogrammal Vistán). Erről bővebb információt itt találunk.

Ami még érdekes lehet: a TRIM támogatás jelenleg RAID kötetek esetén nem működik, ezt jó, ha szem előtt tartjuk, amennyiben TRIM támogatással ellátott SSD meghajtókból építünk RAID tömböt. A másik fontos megjegyzés szintén a RAID támogatáshoz kapcsolódik: ha RAID tömböt építünk és Intel ICH8-as, 9-es vagy 10-es déli híddal szerelt alaplapunk van, akkor a tömb szereplőit a szabad portok szerinti növekvő sorrendben csatlakoztassuk a rendszerhez, ellenkező esetben igen nagy sebességcsökkenéssel szembesülhetünk. Azaz  a meghajtókat így csatlakoztassuk: 1,2,3,4, ne így 1,3,4,6.

SSD-használat, avagy mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha SSD lapul rendszerünkben

Az SSD-használat esetén – mint minden más szegmensben – vannak íratlan szabályok, amelyeket hosszabb távon érdemes mindenképpen betartani, legalábbis akkor, ha hosszú időn át, gond nélkül szeretnénk használni “drágaszágunkat”. Mivel az SSD meghajtók esetében az írási ciklus száma egy meghatározott értéket képvisel, akár SLC akár MLC alapú meghajtónk van törekednünk kell rá, hogy minél kevesebb írási feladattal “fárasszuk” SSD meghajtónkat a felesleges használódás elkerülésének érdekében.

Csökkentsük az SSD írási ciklusait, hiszen nagyon is végesek

Az első és legfontosabb, hogy az SSD-t ne használjuk letöltési célállomásnak, legyen szó akármilyen forrásból történő letöltésről, főleg, ha az egység nem rendelkezik az előző oldalon bemutatott TRIM támogatással. A meghajtóról lehetőség szerint költöztessük át dokumentumainkat egy merevlemezre (amennyiben erre lehetőség van). Ez a tanács már a szélsőségek közé tartozik, ha nincs merevlemezünk, természetesen nem jelent majd egetverő problémát, ha a különböző fájlok, amelyeket rendszeresen módosítunk, az SSD-n foglalnak helyet. Azzal kapcsolatban, hogy a lapozófájlt érdemes-e átpakolni az SSD-ről egy lassabb HDD-re, már megoszlanak a vélemények. Maradhat az SSD-n, elvégre igenis képes profitálni a gyors elérési időkből, de rengeteg írással jár elvégre a fizikai memória kiterjesztése, folyamatosan cserélődik a tartalma. A hiberfil.sys fájlt, amely a rendszer hibernálásakor szükséges, nyugodtan átpakolhatjuk másik meghajtóra, ha rendelkezésre áll, de ha a rendszert nem szoktuk hibernálni, akkor egyszerűen kapcsoljuk csak ki, rengeteg helyet tudunk így felszabadítani (a rendszermemóriánk kapacitásának megfelelő helyet).

A következő pont a rendszer fájlindexelő szolgáltatása. Ezt a funkciót SSD esetén szintén javasolni szokták, hogy kapcsoljuk ki, nyugodtan tegyünk így. Az automatikus, ütemezett töredezettségmentesítést szintén kikapcsolhatjuk, arra sem lesz szükség, ezt elviekben maga a Windows 7 is megteszi, amennyiben SSD meghajtót érzékel, egyéb rendszereken marad a manuális módszer. Pár kattintás az egész, de rengeteg írási ciklust spórolhatunk meg azáltal, hogy az operációs rendszer nem pakolgatja teljesen feleslegesen a különböző, szerinte töredezett állományokat egyik blokkból a másikba (az SSD elérési ideje minden blokkra ugyanakkora, így felesleges töredezettségmentesíteni, viszont írásokkal jár, amiknek a számát ugye próbáljuk minimalizálni). Összességében próbáljuk meg a lehető legkisebb mértékre csökkenteni az SSD-t terhelő írási folyamatokat, ezáltal a cellafáradás mértékét csökkentjük, az SSD élettartamát pedig kitolhatjuk.

Az SSD meghajtó beszerelésekor nem szükséges a merevlemezek esetében már megszokott rezgéselnyelő felfüggesztéseket igénybevenni, sőt, extra hűtés alkalmazására sincs szükség, ugyanis az SSD-k nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket és nem is igazán melegszenek, de ez utóbbi a minimális áramfelvétel láttán nem is csoda.

Tesztünk alanyai a Kingtson műhelyéből érkeztek: szinte a teljes SSDNow V családot vendégül láttuk a 40 GB-os Boot Drive-tól egészen a 128 GB-os verzióig, hogy kiderüljön: vajon mennyire érik meg árukat az újdonságok? A kínálatban mindhárom SSD-ből találunk különálló, illetve komplett készletben értékesített modellt.

Kingston SSDNow V meghajtók: kicsomagolva

A komplett csomagok azért is jók, mert tartalmazzák az Acronis True Image névre keresztelt szoftverét, amellyel merevlemezünk tartalmát operációs rendszerestül átpakolhatjuk az SSD meghajtóra, amennyiben annak adattároló kapacitása lehetővé teszi a manővert. A szoftver a mellékelt telepítő lemezen foglal helyet, és mellette egyéb hasznos kiegészítőket is kapunk, amelyek miatt érdemes ezt a csomagot választani. Egyrészt kapunk egy SATA adatkábelt, ami sosem jön rosszul, főleg ha nincs tartalék, de rajta kívül egy Molex -> SATA tápkábel átalakító is lapul a csomagban, amelynek a régebbi tápegységgel felvértezett rendszerek tulajdonosai örülhetnek. A legfontosabb tartozék viszont egy beszerelő keret. Ennek segítségével a 2,5 hüvelykes formátumú SSD meghajtót a két fém lapnak és néhány, rögzítésként szolgáló csavarnak köszönhetően könnyedén beszerelhetjük asztali gépünk 3,5 hüvelykes merevlemez bővítőhelyére is, ami enélkül a kiegészítő nélkül igen macerás lenne. Három- négyezer forintos plusz kiadást megér már maga a szoftver is, a többi kiegészítővel együtt meg főleg jobb választás a csomag, mivel egy SSD beépít keret például az OCZ termékpalettájáról kiválasztva bizony közel kétezer jó magyar forint.

SSDNow 40GB - a csomag.SSDNow 40GB - a csomag.



















SSDNow 40GBSSDNow 40GB



















Nos, a fentiekben felsorolt kiegészítőket kapjuk a Kingston 40 GB-os SSDNow V meghajtójához. A termék tulajdonképpen az Intel X25-M meghajtók kistestvérének tekinthető: ugyanazt a vezérlőt alkalmazza, mint drágább társai, ám a chip 10 csatornájából csak 5 darab van ténylegesen kihasználva, ugyanis  öt darab 8 GB-os MLC NAND Flash chip lapul az egység belsejében. A termék olvasási sebesség tekintetében igen ütőképes, de a 40 MB/s-os írási sebesség egy kissé kiábrándító lehet első hallásra, a tesztek majd megmondják, hogy elég-e ez vagy sem. A termék - csak úgy, mint a másik két modell - SATA 3 Gbps-os csatlakozón keresztül kapcsolódik a rendszerhez és a tápegységtől 5V feszültséget, illetve 300 mA áramerősséget kér a működéshez. A termék nagy-nagy hátránya, hogy nem rendelkezik TRIM támogatással és a Kingston állítása szerint a rajta található firmware végfelhasználók által nem is frissíthető, szóval nagy úgy tűnik, hogy ezeknél a meghajtóknál a későbbi TRIM támogatás lehetőségét is buktuk (viszont a Kingston pont most jelentette be a V széria frissítését, úgyhogy nemsokára valószínűleg már TRIM-es példányokat láthatunk). Maga az SSD meghajtó nagyobb testvéreivel együtt alumínium házban kap helyet, amely összességében elegáns megjelenést kölcsönöz a termékeknek. Jobb esetben úgy is csak akkor látjuk majd őket, amikor a gépbe tesszük, meg amikor az írási ciklusuk végeztével jobb kézből bal váll felett a kukába dobjuk majd jópár év múlva, így a kinézet kvázi mindegy.

SSDNow 64GBSSDNow 64GB



















A második termék már 24 GB-tal nagyobb adattároló kapacitással kecsegtet, de már nem Intel alapokon nyugszik. Ez az SSD írási és olvasási sebességek tekintetében egy igen átlagosnak mondható modell, ahogy az már a cikkünk elején lévő táblázatból is kiderülhetett a figyelmesen olvasók számára. Ebben az SSD-ben a JMicron JMF602-es vezérlője dolgozik, amely teljesítményben elmarad az Indilinx és Samsung megoldásoktól, de azért felelőtlenség lenne emiatt leírni, már a teszt elején. A termék felépítését tekintve ugyanolyan, mint a 40 GB-os modell, ám áramból már nem elég neki 300 mA: 400 mA-t követel magának.

SSDNow 128GBSSDNow 128GB



















Az utolsó és egyben legnagyobb adattároló kapacitást kínáló modell egy 128 GB-os SSDNow meghajtó. Ez a termék ugyanarra a vezérlőre épül, mint 64 GB-os társa és papíron ugyanazokkal a tulajdonságokkal is rendelkezik, az adattároló kapacitást leszámítva. Ez az SSD egyben a mezőny legdrágább tagja a maga 53.000 forint körüli árával. E a meghajtó társainál több áramot igényel: az 5V-os üzemi feszültség mellé 500 mA áram is kell neki a stabil működéshez. Érdekesség, hogy az SSD matricáján szereplő feszültség és áramerősség adatokból egészen más fogyasztási értékek jönnek ki, mint a gyártó által a hivatalos weboldalon megadott eredmények. A számított értékek valószínűleg a maximális fogyasztást jelölik, míg a gyártó a tipikus fogyasztási értékeket adta meg, ezzel magyarázható a különbség.

A tesztrendszer

A teszt alkalmával minden adattárolót azonos rendszeren vizsgáltunk meg teljesítmény szempontjából, ahogy kell. Az egységeket egy X58 alapú konfigurációba pakoltuk, amelyen 64-bites Windows 7 Ultimate operációs rendszer futott, természetesen frissen telepítve minden versenyző tesztelésének megkezdése előtt. A rendszer a legfrissebb BIOS-t és legfrissebb eszközillesztő programokat tartalmazta annak érdekében, hogy minél hitelesebb eredményekkel szolgálhassunk. A konfiguráció az alábbi alkatrészekből állt:

Alaplap: Gigabyte GA-EX58-UD3R
Processzor: Core i7-920 @ 3,33 GHz
Memória: 3 x 2048 MB-nyi Geil DDR3-1333 MHz-es modul (CL7-7-7-20)
Adattároló:  változó
Tápegység: Corsair HX520W
Videokártya: XFX Radeon HD 4890

A tesztben szereplő alkalmazások esetében mindig háromszor futtattuk le az adott mérést, majd az így kapott értékeket átlagoltuk. A fájlmásolással és rendszerindítással kapcsolatos teszteknél szintén ugyanígy jártunk el, hogy a lehető leghitelesebb eredményeket kapjuk.

HDTune és HDTach

A jól ismert HDTune és HDTach segédprogramok ezúttal is helyet kaptak a tesztben. Első körben a HDTune-nal vizsgáltuk meg a versenyzőket, sőt, ezúttal írási teszteket is csináltunk, igaz csak a Kingston SSDNow meghajtók esetében. A tesztek alkalmával az alábbi eredményeket kaptuk:

Kingston 40 GBKingston 64 GBKingston 128 GBCorsair 64 GBSamsung F3WD 320GB






HDTune olvasás
Az olvasási tesztek alkalmával nagyjából sikerült rekonstruálni azokat az eredményeket, amelyeket a gyártók eredetileg megadtak maximális értékként. Érdemes megfigyelni, hogy a merevlemez elérési ideje mennyire le van maradva az SSD meghajtókéhoz képest: ez az előny az alkalmazások betöltésekor jön majd jól.

Az olvasási teszt után azt is megnéztük, hogy az SSD meghajtók írás tekintetében mire képesek. Mivel a 320 GB-os WD meghajtó és a Corsair M64-es SSD rendszerlemezek, amelyeknek tartalmára szükség van, így ezek nem kerültek be ebbe a tesztbe, ugyanis a vizsgálat előfeltétele, hogy az adattárolón lévő összes partíciót meg kell semmisíteni.
 
Kingston 40 GBKingston 64 GBKingston 128 GB













HDTune írás
Írás tekintetében hasonló kép fogad: mindegyik termék hozza a tőle elvárható szintet és egyikük sem ír lassabban 20 MB/s-nál. A 40 GB-os SSD meghajtó teljesítménye elég karcsú, de mindennapos használat alkalmával összességében elmondhatjuk, hogy ez a gyengécske írási sebesség nem igazán fog feltűnni.
 
A HDtune után most a HDTach 3.0.4.0-s verziójára is vessünk néhány pillantást. Ebben a tesztben az összes meghajtó átlagos olvasási sebességét és elérési idejét vizsgáltuk.

Kingston 40 GBKingston 64 GBKingston 128 GBCorsair 64 GBSamsung F3WD 320GB





HDTach
A HDTach eredmények sem hoznak különösebb meglepetést, nagyjából azt látjuk, amit a HDTune tesztekben is, persze minimális szórás van az értékekben, de szintetikus tesztről lévén szó, nem lepődünk meg.

Az ATTO benchmarkot is lefuttattuk kíváncsiságból, de ezeket az eredményeket már nem foglaltuk táblázatba, ugyanis átláthatatlan adathalmaz lenne a végeredmény. Az érdeklődők az alábbi képek segítségével kaphatnak képet a versenyzők ATTo DiskBenchmark alatt elért eredményeiről.

Kingston 40GBKingston 64GBKingston 128GBCorsair 64 GBSamsung F3WD 320GB









A Crystal DiskBenchmark 2.3-es verziója szintén nagyjából hasonló értékeket mért, mint a HDTune és HDTach szoftverek.
 Crystal DiskMark 2.2
A teszt végén a PCMark Vantage HD TestSuite-ra is vetettünk egy gyors pillantást. A Windows 7 és Windows Vista alatt elérhető tesztalkalmazás különböző feladatokkal próbálja megizzasztani az adattárolókat, a megmérettetés alatt pedig méri a sebességet , így a teszt végén egy egész korrekt kis összesítést kapunk.

PCMark Vantage
A Kingston 40 GB-os SSD-jének hatalmas olvasási sebessége itt most egyértelmű előnyt jelent. Az egység a teljes mezőnyt leiskolázta, méghozzá félelmetesen nagy különbségekkel. A HDD vs. SSD verseny mérlegének nyelve itt az SSD meghajtók felé billen, de a Samsung Spinpoint F3-as 500 GB-os merevlemeze néhol meglepően jól teljesít, sőt, írási sebességben gyakorlatilag el is veri őket, méghozzá nem is kicsit.

A következő oldalon néhány fájlmásolással kapcsolatos teszt következik, valamint azt is megnézzük, hogy az egyes rendszerek boot ideje miként alakul. Az azt követő oldalon videó segítségével is képet kaphatunk arról, hogy milyen extra teljesítményt nyújt egy SSD meghajtó egy merevlemezzel szemben. 

Fájlmásolás

A szintetikus tesztek után azt is megvizsgáltuk, hogy mire képesek az egyes versenyzők, ha valós feladatra kerül sor. Első körben fájlmásolással kapcsolatos tesztekkel terheltük le az adattárolókat, majd az egyes megmérettetések eredményeit átlagoltuk és táblázatba foglaltuk. Az alábbi, meglehetősen érdekes kép alakult ki.

A kép nagyítható!
A tesztek többszöri lefuttatása után a fenti eredmények születtek. A Kingston három SSD-je közül a 40 GB-os modell nyert a tesztek többségében, de egyértelmű sorrend nem állítható fel, hiszen hol ez, hol az a termék végzett az első helyen. Érdekesség, hogy a Western Digital 5400-as percenkénti fordulatszámon üzemelő mobil merevlemeze sok esetben megközelítette az SSD-k sebességét, sőt, volt hogy felül is múlta őket. A Corsair M64-es "régisége" összességében leszerepelt, csak az Acronis tesztjében bizonyult tesztgyőztesnek. Ez a meghajtó fél éve nagyjából a nap 16-18 órájában üzemel és a gyári sebességéhez képest már látványosan veszített teljesítményéből.

Rendszerindítás

A furcsa fájlmásolási eredmények után nézzünk egy másik tesztsorozatot: ezúttal a rendszerindítás idejét mérjük le kétféle módszerrel. Az első módszer alapján a rendszer bekapcsoló gombjának lenyomásával indítjuk el a stoppert, míg a második körben a Windows 7 boot menüjétől számoljuk a másodperceket a rendszer teljes betöltéséig. Hogy még színesebb legyen a kép, megnézzük, hogy az egyes adattárolókkal szerelt konfigurációk mennyi idő alatt állnak le.

Rendszerindítás és leállítás. A kép nagyítható
Ahogy az a specifikációk alapján várható volt, a teszteket ugyan néha csak kis különbséggel, de a 40 GB-os SSD meghajtó nyerte. Az SSD egységek mindegyike gyorsabban végezte el a rá bízott feladatot, mint a 320 GB-os Western Digital mobil merevlemez, de ez szintén várható volt. A 40 GB-os egység a hatalmas olvasási sebességéből láthatóan tudott profitálni, de itt már közel sem akkorák az SSD-k közötti különbségek, mint a PCMark Vantage tesztek alkalmával.

Annak érdekében, hogy látványosabban is szemléltetni tudjuk az SSD meghajtók valódi előnyét a merevlemezekkel szemben, készítettünk egy rövid videót. A videó keretein belül azt kívánjuk bemutatni, hogy az egyes adattárolókon miként zajlik egy operációs rendszer indulása, valamint rögtön az indulás keretein belül mennyi ideig tarta  különböző, előre bekészített alkalmazások elindítása.

A teszt alkalmával a Windows 7 boot menü utáni betöltődési idejét mértük. A pontos mérések érdekében a BCDedit névre keresztelt kis segédprogrammal módosítottuk a boot menüt és 10 másodperces limitet adtunk meg az egyes rendszerek indítása előtt. Első körben az SSD-vel szerelt konfiguráció esetében mértük le, hogy mennyi idő alatt indul el a Win7, illetve a Startup mappába pakolt alkalmazások segítségével azt is megoldottuk, hogy rögtön az indulás után egyből töltse be a rendszer az Adope Photoshop CS4-et, a Microsoft Office Excel és Word alkalmazásait, valamint a Crystal DiskBenchmarkot. Mikor a rendszer a rá bízott feladattal elkészült, leállítottuk a stoppert. Ugyanezt megtettük a merevlemezzel szerelt konfiguráció esetében is, az így elkészített videót pedig az alábbiakban láthatjuk.



Az SSD meghajtó látványosan felülmúlta a HDD teljesítményét, ahogy az várható volt: az SSD-vel szerelt rendszer kevesebb, mint fele annyi idő alatt bootolt be és indította el a négy alkalmazást, mint merevlemezes társa. Meggyőző. Ennyit tesz a merevlemezhet képest jó elérési idő és a viszonylag jó olvasási sebesség. (Megjegyzés: az F3-mal kisebb lett volna a különbség, de még mindig bőven az SSD került volna ki győztesen)

A tesztek fényében, illetve az árak ismeretében nem túl nehéz meghozni a döntést. Az abszolút legjobb választás a 40 GB-os Kingston SSDNow V meghajtó, ugyanis remek olvasási teljesítményt kínál, igaz cserébe adattároló kapacitása és írási sebessége kompromisszumokra kényszerít minket.

SSDNow 40GBA termék boot meghajtóként tökéletesen helytáll, a nagy átlag számára adattároló kapacitása is elegendő lehet, legalábbis az operációs rendszer és a főbb programok telepítéséhez. Elvetemültebbek nyugodtan építhetnek akár RAID tömböt is kettő vagy több meghajtó felhasználásával, így nem csak nagyobb adattároló kapacitást, de nagyobb írási- és olvasási sebességet is kapunk. Amennyiben régi merevlemezünket szeretnénk SSD-re cserélni, annyiban vagyunk jobb helyzetben, hogy dokumentumainkat nyugodtan tárolhatjuk a régi, lassabb meghajtón, így kímélhetjük az SSD írási ciklusainak számát. Plusz azért tegyük hozzá azt is, hogy manapság fő (egyetlen) meghajtónak 40GB nevetségesen kevés, de a terméknek nem is ez, hanem inkább az alkalmazások futtatásának felgyorsítása, valamint az operációs rendszer indításának gyorsítása a célja, erre a feladatra pedig keresve sem találunk jobb, költséghatékonyabb terméket. Érdemes a meghajtót csomagban vásárolni, ugyanis ekkor a rendszer-klónozó szoftvert, a beszerelő keretet és a szükséges kábeleket is megkapjuk pár ezer forintos többletköltségért cserébe.

A 64 GB-os és 128 GB-os modellek írás tekintetében már valamivel jobbak, de olvasási teljesítményük alacsonyabb 40 GB-os társukénál. Ezek a meghajtók már több adattároló kapacitást kínálnak, de ehhez mérten drágábbak is, főleg, ha csomagban vásároljuk meg őket. Ettől függetlenül a meghajtókat költséghatékony megoldásként bárkinek nyugodt szívvel ajánljuk, teljesítményük és áruk mindenképpen jó az SSD piacon.


Azoknak, akik egy picit hajlandóak várni a vásárlással, inkább azt tanácsoljuk, hogy várják meg a TRIM támogatással ellátott meghajtók érkezését, amelyeknél a törlések miatt fellépő sebességcsökkenés nem, vagy csak igen kis mértékben jelentkezik majd.

Látva azt, hogy a Samsung SpinPoint F3 500 GB-os merevlemez mire képes az SSD-ke ellen, bizony erősen gondolkodóba eshetünk, hogy van-e értelme olcsóbb SSD vásárlásának. Az említett merevlemez 13000 forint körüli összegért lényegesen nagyobb táterületet és írási sebességet kínál, mint az SSD meghajtók, ugyanakkor olvasás és elérési idő tekintetében rosszabb, ezek például az alkalmazások lassabb betöltését vonják maguk után. Amennyiben szükségünk van az SSD által kínált előnykre, bátran válogassunk köztük, mert még ha vannak is kompromisszumok, manapság már jobban megéri elgondolkodni a váltáson. Viszont az igazán olcsó, gyors és nagy adattároló kapacitást kínáló SSD-k ideje még nem jött el, úgyhogy a mágneses merevlemezek még nagyon sokáig köztünk lesznek, és véleményünk szerint az SSD-k az otthoni felhasználóknál maximum a rendszerpartíció szerepét vehetik át.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

49. J.o.k.e.r
2010.01.29. 12:50
Az a SpinPoint F3 igen csábító.. Meg a 40 GB-os Kingston SSD is, csak ne lenne annyira "kicsi"....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
48. Dembinszky
2010.01.29. 12:51
Nagyon jol megirt cikk!
40 gigas nem is annyira rossz ar / teljesitmeny szempontbol.

egy linkelesi hibat talaltam, elso oldalon elso tablazatnal:

http://ipon.hu/_userfiles/Image/joker/SSD/tablazat-.png

"tablazat-.png" helyett "tablazat-png"

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
47. Dembinszky
2010.01.29. 12:53
"tablazat.png"

en is elirtam lol

amugy 40 giga boven eleg sztem win 7 ulti x64 + office + photoshop + bongeszok + stb..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
46. J.o.k.e.r Dembi...
2010.01.29. 12:54
Persze arra elég. De jönnek majd a gamerek, hogy erre a nevetséges tárhelyre nem fér fel semmilyen játék.
Köszi az észrevételt, javítom is gyorsan!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
45. J.o.k.e.r
2010.01.29. 13:21
A táblázat-hiba már régen javítva van Nyomj CTRL + F5-öt. A véleménnyel pedig nagyrészt egyetértek. Azért a cikkben szereplő videót érdemes megtekinteni. Az megmutatja, hogy miben is jó az SSD.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
44. Alvin_ti42...
2010.01.29. 13:48
Mikrobi: azért azt ne felejtsük el, hogy ezek a belépő szériás Kingston SSD-k, általában azért lassabb az írási sebességük, mert egy nagyobb modellből állítják elő őket olyan módon, hogy fele annyi chipet használnak fel. Egyébként a szekvenciális írási sebesség a mindennapokban abszolút jelentéktelen (egy rendszer meghajtónál), az olvasás annál inkább fontos. Döntő szempont lehet még a kisebb fájlok kezelésénél a véletlenszerű olvasási/írási sebesség, amiben nagyon jó a 40 GB-os Kingston, gyakorlatilag a 80 GB-os Intel X25-M-et hozza.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
43. Kange
2010.01.29. 14:07
Azért nem ártana még egy picit javítani a táblázatot, mivel 64, 128 GB-s SSD-knek ugyanannyi a fogyasztása, mint a HDD-nek...

Ha így van, akkor nem szóltam, csak ebben az esetben nem fogyasztanak kevesebbet...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
42. fagy
2010.01.29. 14:12
Valójában jelenleg egy asztali PC-nél, amelynél az OS Win 7, a 40GB-os Kingston és az 500GB-os F3 a legolcsóbb és a legjobb megoldás, szerintem. Persze ez csak jelenleg igaz, egy félév múlva már nem biztos, hogy ezt írnám.....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
41. J.o.k.e.r
2010.01.29. 14:17
Fogyasztási adatok

Kingston: http://www.kingston.com/huroot/ssd/v_series.asp?id=2
WD: http://wdc.com/en/products/products.asp?driveid=377

Közel ugyanaz a fogyasztási érték mindkét esetben. Ezek ilyenek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
40. Kange
2010.01.29. 14:25
Ahha, értem, de valami akkor sem jó...
Ha 5V mellett 300mA vesz fel, akkor az 1,5W-os fogyasztás...
Szóval számolás alapján:
40GB: 1,5W
64GB: 2W
128GB: 2,5W

De nem kötözködni akartam, csak ez így fura volt, főleg annak tekintetében, hogy ezekben nincsen mozgó alkatrész, valamint az egyik előnyük is a kisebb fogyasztás...

http://www.kingston.com/ssd/v-series.asp
Itt már az általam vázol értékek vannak a 64GB és 128GB-os meghajtókhoz. Hiába no, már a Kingston sem a régi...
De ha így van, akkor jó sokat esznek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
39. J.o.k.e.r
2010.01.29. 14:26
Számolás alapján így van. Valós mérsére módunk sajnos nem volt, mert a mérőműszer tizedes értékek megjelenítésére nem képes. Így maradt a gyártó oldala.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
38. atti2010
2010.01.29. 14:41
Eddig kb 1000 szer írták le hogy rendszerlemeznek az olvasási sebesség számít, mivel az írandó adat elenyésző és azzal simán megbirkózik, mégis mindig akad valaki aki megjegyzi hogy semmire se jók mert lassan írnak, 2 RAI-ba kötött HDD valóban gyorsabban ír de mégis messze elmarad az SSD-hez képest ha a Win betöltést és a programok futtatását nézzük.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
37. JamesBond
2010.01.29. 14:42
Innen rendeltem kb 2 hónapja a 40-es kingstont

Elégedett vagyok vele, a gyors boot, és program indulás sokkal gördülékenyebbé teszi a mindennapi gép használatot!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
36. szpali
2010.01.29. 15:22
egy olcsóbb SSD esetében mennyi időt jelenthet az a 10.000 írási ciklus mondjuk napi 6-8 óra használat meleltt?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
35. J.o.k.e.r
2010.01.29. 15:49
Elég sok tényezőtől függ ez. Ki van-e kapcsolva a töredezettségmentesítés, mennyi adat mozog a rendszeren nap mint nap, szóval pontosan meghatározni nem igazán lehet, felhasználástól függ. Azt nyugodtan lehet állítani, hogy az extrém kivételektől eltekintve egy átlagfelhasználónál évekig elketyeghet egy MLC típusú ssd.

Az Intel az X25-M meghajtókkal kapcsolatban adott régebben egy hozzávetőleges számot: napi 20 GB-nyi adat írása mellett az SSD minimum 5 évig bírja. A 160 GB-os modellel kapcsolatban jegyezték ezt meg.

Általában 7-10 éves élettartamról szoktak beszélni MLC alapú SSD-k esetében, de ez nagyban függ attól is, hogy mennyire hatékony az adott gyártó wear-leveling algoritmusa, azaz mennyire hatékonyan osztja el a terhelést a cellák között. No meg persze ahogy az elején is mondtam, nagyban függ attól is, hogy mekkora terhelést kap az adott meghajtó.Kisebb adattároló kapacitásnál ugyanakkora terhelés mellett hamarabb elfáradnak a cellák,ugyanis kevesebb van belőlük, így kevesebbet is lehet "pihentetni" őket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
34. Richard83
2010.01.29. 16:00
Jó teszt, mondjuk én örülnék az 1TB-os HARD DISK-ek tesztelésének irás/olvasás egy gyártótol WD,Samsung,Seagate,Hitachi akár 2-3 példányt is tesztelve, mivel epp HD vásárlás előtt állok!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
33. Csaber
2010.01.29. 16:01
Jó teszt volt , és tovább erősítette bennem a tudatot hogy várjak még 2-3 évet SSD vásárlásával , ha laptopom lenne az más tészta volna ott jelenleg sokkal nagyobb értelmét látom a használatának
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
32. JamesBond
2010.01.29. 16:48
Rendszernek SSD, adatoknak HDD, és van értelme hidd el, zajtalanul dolgozik a gép, sokkal de sokkal gördülékenyebben megy minden...

Én még a FF pufferét is át helyeztem a D re, a pagefile.sys mellett, indexelést, töredezettség mentesítést szintén kilőttem, illetve a Temp-et is át helyeztem

de majd ha meg veszem a 8 Gb ramot ki is lövöm a Paget....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
31. Orbi
2010.01.29. 17:36
Egy F3-as Samsung boldog tulajdonosa vagyok és tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Az F1-es Samuhoz hasonlítva is jelentősen gyorsabb és hűvösebb (valamivel halkabb is)
Viszont a húgom notijába elgondolkodtam egy ilyen kis Kingston meghajtón, lehet, hogy rá se ismerne a gépére, ha beépíteném neki

Viszont:
"...Plusz azért tegyük hozzá azt is, hogy manapság fő meghajtónak 40GB nevetségesen kevés,..."
Miért is?
Win7 32Bitem van, 50GB-os a rendszer partícióm, de így is van 20 Gb szabad helyem, pedig fent van az összes szükséges programom, plusz egy-két kisebb gém.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
30. Csaber
2010.01.29. 17:40
JamesBond : van értelme (nem állítottam az ellenkezőjét ) , de a magas ára nincs arányban az elérhető gyorsulással nekem nem ér ennyit az biztos , akiknek igen az használja egészséggel
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
29. prohlep
2010.01.29. 19:45
A Windows 7-tel beköszöntött az SSD-k aranykora?

Ez igen jo pelda a pici puha koruli reszrehajlo, tendenciozus felhatjtasnak.

Ugyanis a TRIM tamogatas Linux eseten mar a 2.6.28-as kernelnel megjelent, azaz a Win7-et joval megelozve.

Megis, sok helyen ugy fogalmaznak, amelybol a hozza nem ertonek az a benyomasa tamadhat, hogy a TRIM az alapvetoen egy pici puhahoz kotheto technologia, es a pici puhanak koszonhetjuk.

A Windows 7 megjelenésével az SSD meghajtók használata egyszerűbbé vált,

Ez is igaz formalisan, csak olvasasa kozben eppen valotlansagra gondolnak az emberek.

Pici puha koruli kommunikacio nem mondja meg tisztessegesen, hogy a Linux utan kullogva, vegre a Win7 is tud valamit kezdeni a korszerubb SSD-kben mar megtalalhato TRIM lehetoseggel.


OK, erre a hozzaszolasra is lehet azt mondani, hogy elvakult linuxos vagyok.

De az igazsag az, hogy az a vak, aki az igazsagnak csak a pici puha oldalat ismeri.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
28. atti2010
2010.01.29. 20:14
prohlep A Linux nagyon jó de nem egy családnak hanem vállalatoknak, a gyerekek játszani szeretnének , és a Linux bonyolult, nem lehet mindenki rendszergazda.
Ha valaki át szeretne menni a szomszéd faluba nem biztos hogy vadászgépet kellene ajánlani neki.A Linux azért nem terjed mert nehéz kezelni, aki meg a Windowst se tudja megtanulni mit kezd a Linuxszal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. gargantu
2010.01.30. 11:55
atti2010
Ha van egy kis szabadidőd, próbálj ki egy Ubuntut (telepítés, használat), rájöhetsz, hogy ha lassan is de egyértelműen változik a helyzet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. balintdavi...
2010.01.30. 12:11
Kit érdekel a boot idő, Debian-t nem indítottam újra tavaly február óta
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. sYs
2010.01.30. 13:39
A linux mind szép és jó de elég ritka a rá írt használható program. Pl: prohlep telepítettél már SolidWork-t vagy AutoCAD nevű programot? Esetleg egy Flight Simulatort?
Nem lehet mindenki programozó vagy egy kicsit ráérősebb, hogy elbogarásszon egy linuxon.
Bevallom én már próbálkkoztam a linux-al de ideológiailag képzetlen vagyok hozzá, mert ami program kellett volna az sajna nincsen átírva rá.
Erre kérnék egy ütős választ, ami a földbedöngöl, hogy a linux 1000000000000szer jobb mint minden más!

Jó a cikk de jók lesznek ezek az SSD-k pár évvel később is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. bandee1219
2010.01.30. 23:31
prohlep!

Szerintem igaz lehet az első mondat, mert akár tudta kezelni ezelőtt bármilyen OS is, a legnépszerűbb - vagy legyen inkább legnagyobb példányban eladott - termékek még sokáig a Windowsok maradnak. Tehát hiába tud sok mindent a Linux vagy akármelyik más rendszer, ha (nagyon sarkítva is) labdába sem rúg. Így emiatt (W7) vált egyszerűbbé az SSD-k kezelése, és ennek köszönhetik majd a fellendülést is.

Sztem a gyártók is ennek örülnek inkább, azért gondolom ők is a MS-ot segítették vagy várták, hogy mit hoz ki magától, hiszen nekik eladás kell, ill. abból pénz. Ez jelenti csak igazán az aranykort! $$$

Sokan tisztában vannak vele, hogy a Linux nagyon jó, de ha nem tudják használni, akkor ezzel nem mennek sokra. :-/
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. hypnoskate
2010.01.31. 10:00
Ha a lapozófájlhoz, dokumentumokhoz, letöltéshez kell még egy meghajtó, akkor nekem elég az az egy. (Pl. egy F3 )

Csak úgy úri passzióból nem dobok ki 30K-t. Azt hiszem ki tudom várni azt a pár évet, amíg olcsóbb és jobb lesz az SSD.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. redax
2010.01.31. 10:13

Az OCZ Vertex kicsit durvább ugyanennyiért (read 270M/s)

http://www.ipon.hu/hir/erkeznek_az_ocz_vertex_le_ssd_i/10711
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. arkman sYs
2010.01.31. 11:15
Nagyon sok (natív, de Winevel windowsosok is mennek, ha szerencséd van.) használható program van rá, olyan területen amit használnak is, mert abban egyetértünk, hogy egy AudoCAD, meg Solidwork nem az átlagfelhasználás kategóriájában van. Nem jó mindenre a linux (főleg windowsos programok futtatására), ahogy a windows sem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. Asagrim
2010.01.31. 16:28
Ha valaki SSD-t akar használni rendszermeghajtónak win7 alatt, de nem akar átszokni másik meghajtóra, túlzottan megszokta, hogy dokumentumok mappába ment, esetleg az asztal mindig teli van, annak a következőt tudom ajánlani:

http://www.windows7home.net/how-to-move-user-data-folder-to-non-system-partition-in-windows-7vista/

Ezzel a módszerrel a Temp mappa is átkerül egy másik meghajtóra, az egész Users\%felhasználónév mappával együtt.

Ha esetleg “Cannot create a file when that file already exists” hibaüzenet tűnne elő, akkor engedélyezzétek a rejtett fájlok, illetve az oprendszer védett fájljainak a megjelenítését, csak akkor sikerült az áthelyezés ha teljesen eltűnik a Users mappából a saját mappátok!


Pár egyszerű lépés, és csak ennyi kell ahhoz, hogy egy minimumra csökkentsétek az SSD-re való írást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. Asagrim
2010.01.31. 16:43
Ha valaki SSD-t akar használni rendszermeghajtónak win7 alatt, de nem akar átszokni másik meghajtóra, túlzottan megszokta, hogy dokumentumok mappába ment, esetleg az asztal mindig teli van, annak a következőt tudom ajánlani:

http://www.windows7home.net/how-to-move-user-data-folder-to-non-system-partition-in-windows-7vista/

Ezzel a módszerrel a Temp mappa is átkerül egy másik meghajtóra, az egész Users\%felhasználónév mappával együtt.

Ha esetleg “Cannot create a file when that file already exists” hibaüzenet tűnne elő, akkor engedélyezzétek a rejtett fájlok, illetve az oprendszer védett fájljainak a megjelenítését, csak akkor sikerült az áthelyezés ha teljesen eltűnik a Users mappából a saját mappátok!


Pár egyszerű lépés, és csak ennyi kell ahhoz, hogy egy minimumra csökkentsétek az SSD-re való írást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. ITEM00
2010.01.31. 20:02
Nem lesz semmi baja, én most vettem egy OCZ VERTEX 60GB-ost úgy szalad rajta a 64 Bites Windos Seven mint az álom. Hamarosan a nagyob szoftvergyártók kifognak adni különböző SSD optimalizáló és regeneráló alkalmazásokat. És az átlagos "meghalási" idő meg több mint elég. Ha ez a kütyü nekem elketyeg teszem azt fel 3-4 évig akkor már megérte, és ez az idő amit ide írtam jóval kevesebb a gyártók által megadott 1.5 millió óránál. (MTBF 1.5 million hours) = (Mean Time Between Failures) A meghibásodások között várható átlagos üzemidő órában.

Szóval ne parázzatok már..

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. ITEM00
2010.01.31. 20:04
Nem lesz semmi baja, én most vettem egy OCZ VERTEX 60GB-ost úgy szalad rajta a 64 Bites Windos Seven mint az álom. Hamarosan a nagyob szoftvergyártók kifognak adni különböző SSD optimalizáló és regeneráló alkalmazásokat. És az átlagos "meghalási" idő meg több mint elég. Ha ez a kütyü nekem elketyeg teszem azt fel 3-4 évig akkor már megérte, és ez az idő amit ide írtam jóval kevesebb a gyártók által megadott 1.5 millió óránál. (MTBF 1.5 million hours) = (Mean Time Between Failures) A meghibásodások között várható átlagos üzemidő órában.

Szóval ne parázzatok már..

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. vna
2010.01.31. 23:37
Azért abban megegyezhetünk, hogy nem fog 1,5 millió órát működni. Márcsak azért, mert az több, mint 171 év. Ez arra vonatkozik, hogy statisztikailag ennyi idő alatt követ el egy hibát a vinyó.

Nekem 2 Seagate 7200.11 500GB (32MB cache) van RAID0-ba és simán boot-ol ~50 másodperc alatt a menütől (win7-es animációval együtt). Természetesen, mivel naponta csak kétszer kell ezt kivárnom, nem érzem hátrányban magamat. Az SSD-vel nekem is az a problémám, hogy archiválásra alkalmatlan, mert nem tudom, hogy ha teleírom és félreteszem, akkor mennyi ideig marad rajta a cucc. Mivel lemezt nem érdemes venni, már csak az ára miatt sem, a streamert pedig viszonylag drágának ítélem , ezért marad a vinyó, ami olcsóbb, mint bármelyik, a sebessége bármilyen formátumhoz megfelelő és egy ESD-s zacsiban atombiztos.
Ha sikerül megfelelően megoldani a szuperparamágnesesség kérdését is és nagyobb kapacitású HDD-ket tudnak készíteni, akkor jóideig nem lesz szükség másra. Mindemellett kíváncsi vagyok, hogy az új 22nm-es memóriák mire képesek, de ameddig olyan technikákat találnak ki, amelyek az iparban (szerverek) nem hasznosíthatók, addig nem lehet elvárni, hogy hosszútávon sikeres legyen, mert időközben elterjeszthetővé (olcsóvá) válik.

Remélem a mostanában elfeledett megoldásokról is hallani fogunk még, pl.: holografikus meghajtó.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. felziusz
2010.02.01. 00:41
Boot több mint 1 perc SSD-vel és i7-el.. szégyen! egy 9.10es ubuntu 30-40 sec alatt feláll egy ilyen konfigon a rosszabbik esetben. továbbá ha igénybe veszel 1-2 optimailzálót le fog menni 20 sec alá is bőven(10seces boot időt akarnak a DELL mini gépekre - régebbi SSD(tehát nem 220MB/s el olvas) és 1,6os proc)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. zseko
2010.02.01. 08:49
Nekem 9.10-es ubuntu van, boot idő bekapcsolástól 45 sec, menütől számolva 29 sec. A rendszer pedig elfér 4.5GB-on, nem kell neki 13GB mint anno a win7-emnek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. sYs
2010.02.01. 10:16
Az ubuntun elmegy bármilyen tervező progi? Pl: SolidWorks, AutoCAD esetleg ArchiCAD? Ezt jó lenne tudni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. doktorovic...
2010.02.01. 10:49
Ha jól tudom, ezeknek megvan a linuxos változata is, és azok gond nélkül futnak rajta.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. gedezoli
2010.02.01. 14:25
Ez a cikk hiányzott szerintem az összes informatikai szaklap palettájáról. Köszi a tesztet!
Baromi jó lett, és a Kingston 40GB-osat néztem ki ezek alapján. Ha már kibír 3-4 évet, akkor én is elégedett leszek, de remélem ennél azért többet fog bírni. 25e Ft-ért ez már egész jó, és a sebessége is a tesztnél elég meggyőző. Sok kis fájl gyors olvasása és írása a cél, így úgy látom ez egy jó vétel lesz március derekán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. ITEM00
2010.02.01. 18:04
vna:

Nem is várom el,hogy 1.5 millió órát elketyegjen, elég ha 5-10 évet elketyeg már az is megfelelő,de az általam írt 3-4 év biztosan tartható, ami nem is sok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. ITEM00
2010.02.01. 18:08
gedezoli:

Várd meg az új V+ szériát azon már az ú toshiba controllerek vannak, gyorsabb is a kicsike és már támogatja a TRIM parancsot is.

És nem sokkal drágább mint a V széria.

Amúgymeg megvettem az OCZ-t másnap olvasom a nagyker oldalán,hogy rendelhetőek az új vezérlős kingstonok és még olcsóbb is egy 10-essel. Mondom jolvan, de nem bánkódom, mert az OCZ-nek hatalmas a fórumos bázisa és nagyon jó a support rész is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. BFeco
2010.02.01. 22:10
Üdv!

"... A hiberfil.sys fájlt, amely a rendszer hibernálásakor szükséges, nyugodtan átpakolhatjuk másik meghajtóra, ha rendelkezésre áll, de ha a rendszert nem szoktuk hibernálni, akkor egyszerűen kapcsoljuk csak ki, rengeteg helyet tudunk így felszabadítani (a rendszermemóriánk kapacitásának megfelelő helyet). "

Áthelyezni szerintem nem lehet csak letiltani. W7-nél ez változott volna?

Egy másik fórum, még Windows XP az OS.

"...Legjobb tudomásom szerint nem is lehet áthelyezni, így aztán nem is találhattál megoldást.

A hibernációból való visszatérés bootfolyamatának van egy bizonyos logikája, ami nem teszi lehetővé. Ilyenkor egyébként csak az ntldr dolgozik, tolja vissza a cuccot a memóriába, vagyis hatástalan bármiféle program, registry bejegyzés stb.

Induláskor az ntldr mindig megnézi a vele egy partíción (bootpartíción) lévő hibernációs fájlt, melynek elején van egy rövid bejegyzés, ami arra utasítja, hogy most ennek a fájlnak a tartalmát kell betölteni a memóriába, vagy pedig tovább kell haladni, a boot.ini tartalmának megfelelően. Ezért tapasztalható egyébként az is, hogy hibernálás esetén nincs bootmenü, nem lehet választani.

Multiboot rendszereknél, illetve amikor nem azonos a boot és Windows partíció, van még egy további trükk: a bootpartícióra hibernáláskor csak egy néhány bájtos hiberfil.sys kerül (ez amúgy észre sem vehető, mert sikeres boot után rögtön eltűnik), a fájl mindössze egy linket tartalmaz a másik meghajtóhoz, ahol a Windows könyvtár is van, továbbá a "rendes" hiberfil.sys.

Szóval végeredményben, a hibernációs memóriaképnek mindig a Windows rendszerpartíción kell lennie..."


[LINK]

[LINK]

Fecó
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. noss
2010.02.01. 23:02
OFF
nyelvtan

vannak olyan melléknevek, amiket nem lehet (értelmetlen) fokozni...
pl. NINCS "optimálisabban", ahogyan "ideálisabb" sincs

vagy optimális, azaz a lehetőségekhez mérten a legjobb, vagy nem.
ha a lehetőségek közben változtak, pl. javultak, akkor mondjuk a hatékonyság változik, pl. nővekszik
így az optimalizálás lehet hatékonyabb, de sose "optimálisabb"

ON
40-es kingston
amikor egyik online boltban rátaláltam a 40 gigás kingstonra, látva az elfogadható árát és magas olvasási sebességét, rögtön lecsaptam rá
bootolás és ált. programok betöltésének gyorsítására szerintem ideális és a tesztből kiderül, hogy hozza is az elvártakat...
(saját tapasztalat: tisztább, szárazabb érzés, bár még tesztelés alatt áll részemről)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. ecsz
2010.02.02. 11:38
Én azt hiányoltam a cikkből, hogy kapunk tanácsokat, hogy mit kapcsoljunk ki ahhoz, hogy kíméljük az SSD-nket, de az nincs leírva, hogy ezt hogy tehetjük meg?

Leginkább az érdekel, hogy a Win7 alatt hogyan kapcsolhatnám ki az automatikus töredezettségmentesítést? Illetve az nincs-e kikapcsolva alapból? Mert úgy tudom, hogy Win7 okos annyira, hogy az SSd-ket nem próbálja töredezettségmentesíteni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. lacyc3
2010.02.13. 18:56
Tudni valamit arról, hogy 24/7, _csak olvasva_ a "lemezről" meddig bírja?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. radi8tor
2010.02.25. 08:40
Csak olvasva végtelen az élettartama az SSDknek. A kiolvasás egyáltalán nem károsítja a cellákat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. virtualist...
2010.02.26. 04:19
De ahhoz, hogy olvass róla már írnod kell rá, így már minimálisan de rontottad a cellákat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Stormrage
2010.03.01. 08:31
én meg várok még 2-3 évet az ssd-vel, addigra kiforrja magát a technológia.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gabf
2010.03.26. 13:28
Azért ne kezdjünk neki a **ardobálásnak Linux és Win között. Tény, hogy vannak programok, amik nincsenek átírva Lin-re és nem is lesznek, marad a Win és ez igy, ahogy van jó is. Van aki linuxos és neki az vált be, más a windows-hoz ért, nyuszika az erdő széléhez ért És tapasztalat: nem minden "rendszergazda" ért a linuxhoz ... de egyre többen azt mondják magukról

Aki nem érti h. miért jó az SSD mert csak azt látja h. 40GB azt meg kell hagyni a maga kis világába, aki egy picit is érdeklődik a "technika" iránt, az utána fog nézni.

Valóban így van: Rendszer - SSD, adat - HDD. A /boot és a / mehet az ssd-re, vagy Win esetén az egész rendszer mehet SSD-re, de a pagefile.sys és a változó adatokat: képek, mp3, nagyobb játékok azoknak már HDD-n a helyük. A fenti videó pedig azoknak van, akik nem hisznek a számoknak

Jó teszt, köszi!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!