iPon Cikkek

Suligének?

Dátum | 2016. 05. 24.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Miért van az, hogy egyesek minden gond nélkül elvégzik az egyetemet, míg mások leérettségizni sem tudnak? A dolognak számos nyilvánvaló oka lehet az intelligenciától a motivációig, a társadalmi privilégiumoktól a gondoskodó szülőkig, a jó tanároktól a lógós osztálytársakig. Ezen faktorok mellett azonban egy eddig kevésbé vizsgált tényező, a gének is apró, de meghatározó szerepet játszanak abban, hogy ki meddig jut el tanulmányaiban. Ez utóbbi tényt egypetéjű ikrekkel kapcsolatos kutatásokból tudjuk, akik iskolai eredményei sokkal hasonlóbbak, mint a kétpetéjű ikerpároké, akik csak génjeik felén osztoznak egymással. Egy új, közel 294 ezer résztvevővel lezajlott nemzetközi kutatás még jobban megvilágította ezt a kérdést, ennek során ugyanis a szakértők 74 olyan gént azonosítottak, amelynek bizonyos variánsai befolyásolhatják az iskolai előremenetelt. Nagyon leegyszerűsítve a kutatás eredményét, arról van szó, hogy aki ezen allélokból többet hordoz, átlagosan több osztályt végez el formális oktatási keretek között. Az eredmények félreértelmezésének elkerülése érdekében az ezekről beszámoló tanulmány szerzői hosszú kiegészítést tettek közzé azzal kapcsolatban, hogy mire nem válaszol kutatásuk. A legfontosabb, hogy nincsenek „oktatási gének”, mondja Daniel Benjamin, vagyis a gének nem befolyásolják közvetlenül az iskolai eredményeket. A 74 említett gén jelentős része a magzatok agyának fejlődése során aktiválódik, fontos szerepet játszva a neuronok fejlődésében, mozgásában és kapcsolódásaik kialakításában. Ezek a biológiai hatások aztán később befolyással lehetnek az illető pszichológiai profiljára, ami pedig kihat a társas viselkedésre. A gének azonban nem határoznak meg semmit, mondja Benjamin. Közkeletű tévhit, hogy tulajdonságaink két jól elkülönülő csoportra oszthatók, amelyek egyikébe a génekbe „írt” jellemzők tartoznak, míg a másikba a rugalmasabb, a környezet által és tudatosan is befolyásolható vonások kerülnek. A természet és a nevelés valójában minden esetben együttesen fejti ki hatását, és sokszor a környezet határozza meg, hogy mely gének kapnak fontosabb szerepet életünkben.
A kutatók például úgy találták, hogy a 74 génváltozat sokkal meghatározóbban befolyásolta az iskolai előremenetelt az 1930-as években született svédek, mint az 1950-es évek végén született svédek körében. A két korosztály között a legfőbb eltérést az jelenti, hogy a fiatalabb generáció két évvel tovább volt tanköteles, mint az idősebbek, és sokkal könnyebben részesülhetett középiskolai és egyetemi oktatásban. A genetikai tényezők gyengülő hatása tehát ebben az esetben azzal függ össze, hogy ezek a reformok kiegyenlítettebbé az oktatáshoz való hozzájutás lehetőségét, mondja Benjamin. Az iskolai siker vagy kudarc tehát nem kenhető a génekre, annál is inkább, mivel a génváltozatok megléte konkrét időtartamra lefordítva legfeljebb 3–9 hét extra tanulásért tehető felelőssé. Az allélok együttesen a teljes populációban megfigyelhető iskolázottsági eltérések mindössze 3 százalékára adnak magyarázatot. „Összehasonlításképpen a hivatásos meteorológusok 95 százalékos biztonsággal jelzik előre a napi hőmérsékleti változásokat” – írják a kutatók. „Az időjósok tehát messze pontosabb előrejelzéseket tesznek, mint amire a genetikusok valaha is képesek lesznek.” Ennek megfelelően az említett 74 génváltozatot nem lehet arra használni, hogy megjósoljuk, mennyi ideig fog egy gyerek iskolába járni, vagy hogy mennyi segítségre lesz szüksége. Nem erre szolgálnak az adatok, hangsúlyozza Benjamin. Ugyanez persze a rögtön sokakban felmerülő eugenetikai tervekre is igaz, vagyis nem fogunk okosabb gyerekeket kapni, ha kiválogatjuk azokat az embriókat, amelyekben megvannak ezek az allélok, vagy génszerkesztéssel biztosítjuk ugyanezt. Ha viszont ezekre alkalmatlanok az új eredmények, akkor felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme volt egyáltalán sok munkával azonosítani azokat a génváltozatokat, amelyek olyan apró hatást fejtenek ki, hogy semmi előre jelzésére nem képesek. Benjamin elmondása szerint az egyik cél éppen a genetikai hatás piciny mértékének igazolása volt. Az elmúlt évek során sokan próbálták konkrét génekhez kötni az intelligenciaszintet és az akadémiai eredményességet, az eredményeket gyakran nagyon félreérthető módon prezentálva. Ezen kutatások mögött többnyire nem álltak meggyőző adatok, mivel túlságosan kicsi volt a résztvevők száma. 50–2000 fős vizsgálatokkal képtelenség ezeket a génváltozatokat meggyőzően detektálni.
A problémára a leggyorsabb és legolcsóbb megoldást a kisebb kutatások adatainak egyesítése jelenti. Benjamin és társai pontosan ezt tették, és ennek köszönhetően első tanulmányukban, 2013-ban 101 ezer fő genetikai adatait elemezték, három olyan génvariánst azonosítva, amelyek az iskolázottsági szinthez köthetők. Mostani kutatásukban háromszor ennyi alany génjeit vizsgálták meg, és 71 további releváns allélt találtak, és az eredményeket ellenőrzés céljából összevetették egy 113 ezer fős független vizsgálat adataival is. A gigászi próbálkozás ellenére a csapat csak 3 százalékban tudta genetikai okokkal magyarázni az iskolázottsági eltéréseket, ami eltörpül a korábban sejteni vélt 20 százalékhoz képest. Elképzelhető persze, hogy ennek az az oka, hogy további génvariánsok várnak azonosításra, amelyek eddig elkerülték a szakértők figyelmét. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy a gének mégsem annyira meghatározóak az intelligencia és az iskolázottsági szint alakulásában, mint ahogy azt a kutatók korábban sejtették. Bármi is legyen az eredmények magyarázata, a kérdést mindenképp érdemes tovább feszegetni, hiszen az azonosított gének jelentős része fontos szerepet játszik az agy fejlődésének alakulásában, amiről még napjainkban is meglehetősen keveset tudunk. Az is érdekes kérdés, hogy ezek a gének hogyan befolyásolják (bár egyelőre úgy tűnik, hogy csak kis mértékben) az iskolai előremenetelt. A kérdésre az egyik lehetséges választ az úgynevezett poligén pontszámok rejthetik. Ezek azt határozzák meg, hogy a kérdéses génvariánsokból egy-egy alany mennyit hordoz, majd a kutatók azt vizsgálják, hogy a pontszám hogyan hozható összefüggésbe specifikus személyiségjegyekkel és mentális képességekkel.
Terrie Moffit, a Duke kutatója Benjamin és társai 2013-as tanulmányát véve alapul már el is végzett egy ilyen vizsgálatot. A szakértő és kollégái olyan új-zélandi lakosokat vizsgáltak, akik életét az 1970-es évek óta részletesen monitorozták. A megállapított pontszámok alapján nagy biztonsággal megbecsülhető volt, hogy ezek az illetők mikor kezdtek el beszélni, milyen gyorsan tanultak meg olvasni, milyen társadalmi osztályból választottak párt maguknak és hogy milyen szinten fejezték be tanulmányaikat. Ez pedig azt sugallja, hogy az iskolázottsággal kapcsolatba hozott génváltozatok valójában más tulajdonságok, az intelligencia, az önuralom és a személyközi kapcsolatteremtési képesség befolyásolása által fejtik ki hatásukat. Amikor ehhez hasonló eredmények látnak napvilágot, az emberekkel hajlamos elszaladni a ló, mondja Kathryn Ashbury, a Yorki Egyetem kutatója, aki szerint egyelőre egyáltalán nem világos, hogy minek a megállapítására lesznek alkalmasak a hasonló poligén pontszámok. További munkával képesek lesznek előre jelezni, hogy melyik gyerekeknek van szükségük több támogatásra és kiknek tehetséggondozásra? És ha ez a helyzet, biztos, hogy nem okoznak több kárt, mint amennyi hasznot hoznak? Benjamin valószínűtlennek tartja, hogy a tanárok, a szülők és a gyerekek valaha is közvetlen hasznot hajtanak majd az ilyen eredményekből. Szerinte ezek az egyedi esetek megítélésére nem alkalmasak, társadalmi szinten viszont annál hasznosabbak lehetnek. Képzeljük el például, hogy az illetékesek azt tervezik, hogy ingyen iskolai előkészítőt tartanak a hátrányos helyzetű gyerekek számára, annak reményében, hogy így talán több osztályt végeznek majd el. A terv működőképességének kipróbálása érdekében egyes csoportoknak ingyen kurzusokat tartanak, míg másoknak nem, majd összevetik, hogy ki hogyan boldogul a későbbiekben. (Ilyen kísérletre ténylegesen volt példa.) Az előzőekben megközelítéssel az a probléma, hogy bár biztosan tudjuk, hogy a gének valamilyen szinten befolyásolják az iskolai előremenetelt, jelenleg ezt még senki sem veszi tekintetbe. Pedig ha a genetikai tényezőket is figyelembe vennék a hasonló oktatási reformok során, a szakértők pontosabb képet kapnának arról, hogy mely hatások köszönhetők a géneknek, és melyek környezeti eredetűek, és mint ilyenek, esetleg módosíthatók, mondja Benjamin. A genetika tehát ebben az esetben elsősorban zajszűrésre szolgál, mivel segíthet precízebb képet alkotni az iskolázottságot a géneknél jóval komolyabban befolyásoló – és éppen ezért változtatásra érdemes – társadalmi tényezőkről, teszi hozzá a kutató.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

31. gombabacsi
2016.05.25. 00:46
hogy egy ősi közel-keleti mondást idézzek "tanítsd a gyerekedet a neki megfelelő módon"

az egyen-iskola ráhúzása az emberekre súlyosan káros dolog. és bizony azokra is nagyrészt, akik amúgy jó eredménnyel elvégzik. aki érti, értse...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
30. ChoSimba gomba...
2016.05.25. 08:58
Ebben van valami, de abban is, hogy nem lehet annyi iskola, ahány gyerek. Mindenképpen valamilyen szintű "egyen-iskola" az optimális megoldás. Ahol persze az iskolák száma nem konvergál az 1-hez.

Most fel lehet hozni a magyar iskolarendszert, hogy így sz@r, meg úgy sz@r, de én lassan inkább úgy látom, hogy örülök, hogy egyáltalán van hova járatni a gyereket.
Ezért az optimális megoldás hazai viszonylatban úgy érzem több, mint utópia.
Akartam tenni egy szmájlit a végére, de lássuk be, semmi szükség rá.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.05.25. 12:40
"Ebben van valami, de abban is, hogy nem lehet annyi iskola, ahány gyerek."

Szülőből kétszer annyi van, mint gyerek.
Digitalizált tartalomból (szöveg, videó, interaktív kattintgatós-mozgó-kikérdezős) meg végtelenszer annyi, mint gyerek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
28. XiX
2016.05.25. 12:48
Egy gyermeket sokféleképpen lehet tanítani, de előbb nevelni kell!
Hiábavalóságnak fog tűnni a tanulás, mert a fejlődéshez "ember" kell.
Nevelés az iskolában, manapság, szinte lehetetlen.

Mindegy, milyen az irány?
[LINK]

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. Renhoek XiX
2016.05.25. 15:52
Ez lenne a szülő feladata... sok esetben itt bukik el a dolog. Iskolában pedig olyan tanárok kellenének, akikre felnéznek a gyerekek példaképként. Én több ilyet ismerek, de inkább egyetemről. Ált iskben és gimiben ritka mint a fehér holló...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. Phantomstr... ChoSi...
2016.05.25. 23:31
Nem kell annyi iskola, ahány gyerek. Bőven elég, ha nem 25-30 fős egy osztály, és máris több ideje marad a tanárnak az egyes gyerekek egyéni igényeire.

A cikkhez annyi hozzáfűzni valóm van, hogy érdekes, mennyire tojásokon lépkednek a kutatók, hogy ne mondják ki a nem polkorrektet. Ez eugenikai kutatás, ha felvállalják, ha nem. Attól, hogy szalonképtelen nevén nevezni a gyereket, még az, és még azon sem változtat, hogy a várt hatásnak csak az egyhetedét tudták kimutatni. Géneket kerestek, amik potenciálisan okosabbá és intelligensebbé teszik az embereket. Attól, hogy ez természetesen csak lehetőség és nem biztosíték, annak is halovány, még helyzeti előny. És ha megtalálják azt a 20%-os beleszólást a 3 helyett, akkor már nem is annyira halovány.

@Jools
"ezek a reformok kiegyenlítettebbé az oktatáshoz való hozzájutás lehetőségét"

Hiányérzetem van.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. asdsa Phant...
2016.05.26. 13:37
Igen, bőven elég lenne, ha 10-15 fős csoportokban tanulnának a gyerekek (és azon belül sem feltétlen fixen, hanem specializálva).
Csak hát már ez önmagában is több tanárt és több tantermet igényelne.

"Ez eugenikai kutatás, ha felvállalják, ha nem. "
Szerintem világosan kiderül a cikkből, hogy még ők is kételkednek benne, hogy ezt valaha fel lehessen használni hasonló célokra.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. asdsa XiX
2016.05.26. 13:58
Végiglapozva a diákat a konnektivizmusként leírt alapelvek hiányoznak legjobban a hazai oktatási rendszerből, bár ez is kellően "erős" tanárt és megfelelő társaságot igényel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. Phantomstr... asdsa
2016.05.26. 14:36
A terem a kisebb gond. Gyakorlatilag egy gipszkarton fallal meg lehet osztani a néha akár 40 fő befogadására alkalmas termeket.

A másik meg, nem ez a világ első kutatása, ami ilyen szinten használhatatlan eredményt produkált. Ha mondjuk olyasmit találnak, ami pont használható hasonló célokra, akkor mi van? Benne volt a pakliban.

Akkor lehet, hogy éveken belül az embriókat tesztelni lehetne a kérdéses génekre és csak a társadalom erkölcsi színvonalán múlik, hogy ezt úgy használja fel, hogy a kevésbé tehetségesek felzárkóztatására jobban fókuszál, vagy Gattaca szinten diszkriminálja őket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Csimbee
2016.05.27. 13:10
Az alapprobléma az, hogy a gyerekeket TILOS bármi alapján csoportokba sorolni, és külön foglalkozni velük, mert ez diszkriminációnak számít a jelenlegi idióta liberális világunkban...
Amikor kiderült, hogy a nagyobbik fiam messze a kortársai előtt jár a fejlődésben, akkor megkérdeztem a tanárát, hogy milyen spec oktatást kaphat, vagy van-e fakultáció, vagy szakkör, vagy ha már semmi, akkor talán órán lehet-e külön anyaggal fejleszteni.
A válaszát nem idézném, mert eléggé hosszú és elkeserítő volt. A lényeg, hogy nincs lehetőség a gyerekeket külön tanítani, tehetséget gondozni iskolai keretek között.
Bezzeg az "átkosban" én azért kaptam az első iskolai pofonomat, mert meglógtam a kémia szakkörről, mert akkor még kötelező volt a "jeles" tanulóknak tehetséggondozó szakkörökre járniuk.

Szar világot élünk, és csak rosszabb lesz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. Phantomstr... Csimb...
2016.05.27. 14:03
Furcsa, én nem az átkosban jártam iskolába (bár az is lassan már 20 éve volt), általános iskolában felső tagozatban szemrebbenés nélkül kettéosztották az évfolyamot (matekból és magyar nyelv és irodalomból) az alsóban mutatott teljesítmény alapján. Az okosabb gyerekek csoportja gyorsabban haladt az anyaggal, magasabbak voltak a követelmények, a butábbak közt meg még záróvizsga (a mi iskolánkban általános végén is volt egy amolyan kisérettségi, ami valami nagy arányban beleszámított a 8.-os jegybe) előtt is páran az abc-vel és a szorzótáblával szenvedtek. Szakköreink is voltak, igaz mind fakultatív, illetve fakultációk (nyelv, biológia, fizika földrajz, talán kémia is), amiből egyet kötelező volt felvenni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. asdsa
2016.05.27. 14:53
@Csimbee
Szvsz ez csak lokális probléma. Vagy hülye volt a tanár, vagy nincs rendes tehetséggondozás.

Egyébként ez azért is nagyon nehéz kérdés, mert ha teljesen kettészeparálnak egy csoportot egy elfekvőre és egy haladó csoportra, akkor lényegében az elfekvőben nem marad semmi húzóerő. Legalábbis simán előfordulhat, ha olyan a csoport és a tanár. Ha nincs elfekvő, és a közepes csoport oktatója is fenn tudja tartani a morált, akkor tényleg jól működhet. Igazából nálunk már a fakt és a nem fakt csoportok közt is jelentős volt a morálbeli különbség, nyelvórákról mondjuk nem is beszélve.

Ezzel most kicsit a saját nézeteim ellen beszélek, de az már tényleg nem az én hatásköröm, hogy megmondjam, mi lenne a jó nevelésmódszertan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. atakeri
2016.05.27. 17:39
Már az első bekezdésben csúsztatást vélek.
Az intelligencia nem függ a génektől?

Ha gazdag lennék, hajlandó lennék sokat fizetni, hogy a gyerek pengébb legyen, függetlenül a mértéktől (ha csak 3%, hát legyen annyi)

Áááá, ez nem lehetséges, nyugodjatok meg gyarmati csóringerek, a tudósok kimutatták, hogy a "halmozottan hátrányos helyzetűek", és a "svédek", génjei között nincs is olyan nagy különbség, ha van is az nem számít, és minden ilyen kutatás hiába való, meg amúgy sem csinálnánk soha ilyet.

Megyek, megnézem mi lesz ma az esti mese.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. prohlep
2016.05.27. 22:09
A kutatók polkorrekt következtetése ellenére pont ők hoztak ki fontos eredményt, csak nem merik észrevenni, íme:

"A kutatók például úgy találták, hogy a 74 génváltozat sokkal meghatározóbban befolyásolta az iskolai előremenetelt az 1930-as években született svédek, mint az 1950-es évek végén született svédek körében. A két korosztály között a legfőbb eltérést az jelenti, hogy a fiatalabb generáció két évvel tovább volt tanköteles, mint az idősebbek, és sokkal könnyebben részesülhetett középiskolai és egyetemi oktatásban."

Gondoljunk bele mit is jelent ez!

Találtak 74 génváltozatot, amely szignifikánsan korelál azzal, hogy a kevesebb tanulási lehetőségből a szülei képesek számára valamit megkaparintani, majd azt a csemete képes bukdácsolás helyett kiemelkedőbb teljesítésre kamatoztatni.

Nem kizárt, hogy ez akár a többgenerációs érelmiségiek génkollekciója.

Tény hogy elnagyolt besorolással háromfajta típus érzékelhető: (1) ha tanítjuk akkor is nehezen tanul, (2) ha tanítjuk akkor jól hald velünk, (3) ha nem tanítjuk akkor is tanul a környezete állandó ÉRTELMES figyelése és elemzése által.

Bulvárban nemrég írták, hogy brit vagy olasz tudósok szerint, Velencében a hatszáz éve gazdag és a most gazdag családok kábé 1500-as tömegéből kábé 900 azonos.

Nem tartom kizártnak, hogy hasonló igaz a több generációs értelmiségre is.

Megérzésem szerint mindebben egy kévés de mégsem teljesen elhanyagolható genetika van, és igen sok környezetileg örökletes tényező.

Társadalmi igazságosságot én nem abban látom, hogy mindenkiből esélyegyenlőségi kvótás egyetemi oktatót csinálunk, hanemhogy én mindig előre köszönök az egytem portásainak, kertészeink, takarítóinak, menzásainak, --- és mindezt nem nyugatiasan nyájaskodó üres formalitásból, hanem mert tartalmilag komolyan gondolom.

Én ma is úgy megyek az egyetemre, mint 1978-tól kezdve, hogy a "dolgozó népet szolgálom".

Azt nem érzem igazságosnak, hogyha valaki tehetséges rokonságba születik és emiatt nem kell 40 fokos kánikulában a földeken kinn dolgoznia, akkor miért kap több pénzt annál, mint akinek szellemi tőkében kevesebb adatott, de rendes emberként becsülettel dolgozik.

Társadalmi igazságosságot nem az esélyegyenlősdi buta demagógiájában látom, mertha keringési beteg vagyok 16 éves korom óta, akkor a társadalom tótágast állhat, de NINCS számomra egyenlő esély. Hanem hogy amennyiben hasonló az emberi erőfeszítés, tehát rendszeresen dolgozik napi 8 órát, akkor hasonló pénzt kapjon.

Az nem igazságos, ha valaki 13 évvel a rendszerváltás után már akkora vagyonnal rendelkezik, mintha minden hónapban a nem szerény életvitele ellenére még képes volt havi 25 millió forintot félrerakni. Nem igazságos, hogy ember és ember között ekkora különbség legyen.

Ha becsületes munka szerint szervezzük társadalmunkat, akkor nem kell politikai korrektségtől tartani, ha véletlenül találunk ilyen-olyan ELTÉRÉSEKRE determináló géneket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Szefmester prohl...
2016.05.28. 12:36
+1

Keblemre!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Phantomstr...
2016.05.28. 13:28
Megint kezdjük feltalálni a kommunizmust? Egyszer már nem működött...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. mikej95 Phant...
2016.05.28. 14:40
Sokan úgy vannak vele, hogy mivel az egyenlő(bb) esélyek rendszere, nem hozott egyforma eredményeket mindenki számára, most gyorsan mindenkinek (sokkal inkább a társadalom bizonyos rétegeinek) biztosítani kell az egyenlő eredményeket is, természetesen azon emberek pénzén és kárára akik amúgy eredményeket tudnának felmutatni. Oxford is csúszott pár helyet az egyetemek listáján, mert a multikulti nevében százalékos arányban különböző etnikumú tanulókat vettek föl (hivatalosan valami sokszínűségi politikát vettek fel tavaly óta), akik amúgy be se kerültetek volna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Szefmester Phant...
2016.05.28. 16:38
Nem egészen... ott páran egyenlőbbek voltak a többieknél. Most is ez van csak másképp hívják...

Kell az egyenlő esély mindenkinek (és nem felvételi ponthatárokban segíteni, hanem ösztöndíjjal ha csóró de nem hülye), de el kell fogadni hogy valaki hiába gebed meg nem való oda. Az hogy bónuszponttal jut be oda mert csóró/félárva/alkesz szülő/stb ahova tudással kell, nem éppen egyenlő esély.

Ha tudsz akkor azt bizonyítsd.
Nálunk általánosban 4. végén csináltak egy nagy tesztet (aki akart) és a jókat felvették matek tagozatosnak. Ők voltak az elit a suliban. (tőlünk annyian jelentkeztek hogy a maradék gyereket szét kellett szórni) Viszont olyan igazságosan szórták szét a diákokat hogy: jó család, szociálisan sérült család, ide már így is a gyökereket raktuk ne variáljuk. Nem tudásszint alapján válogattak, és ez gusztustalanul rányomta néhányunkra a bélyegét rendesen.

Ezt a fajta kategorizálást én sem nézném jó szemmel az EU helyében, de az hogy a síkhülyék és lusta retkeket egy osztályba tömörítik az szegregálás... voltak olyan beltenyész diákok akik keményen megharcoltak hogy ne dobják át kisegítő suliba. Ott biztos kimutatnának pár genetikai eltérést egy intelligensebb versenyzőhöz képest.

Simán el kéne fogadni hogy vannak eltérő képességű egyedek a földön és nem erőltetni az egyenlőséget.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Renhoek
2016.05.28. 17:33
Egy fontos dolgot szűrhetünk le a tanulmányból is... Szorgalommal kompenzálhatóak a rossz gének. Ehhez viszont meg kell adni az esélyeket és a legnagyobb támogatást.
Tegyük fel valaki eléggé kreatív, de baromira nincs semmi tehetsége a matekhoz és a mérnöki dolgokhoz. Már gimiben lemarad 2-esekkel bukdácsol, utálja is az egészet. Lehet egy zseniális mérnököt vesztünk el így, akinek jó találmányai lennének. A matekot ugyan úgy megtudja ő is tanulni, csak sokkal több időre és támogatásra van szüksége.

Kb velem is ez volt, gimiben 2-es voltam matekból... 5 évig teljesen humán pályára készültem, aztán kitaláltam hogy érdekelnek a term.tudományok és a mérnökség is. Teljesen esélytelen voltam nulláról... de valahogy nagy szorgalommal behoztam, az elején sokszor majdnem feladtam, majdnem ott is hagytam a sulit. Aztán sikerült, valahogy átalakult az agyam annyit gyötörtem nemcsak hogy megértettem, de meg is szerettem a matekot, fizikát, kémiát stb. Már tudok olvasni a mátrixban. Az agy nagyon is plasztikus, ezért nem olyan egyértelmű a gének hatása.

Másik fontos dolog pedig a szeparáció. Ha elkezdjük a diákokat csoportokra bontani, annak lesz egy óriási hátulütője. Ha a gyengékhez sorolnak valakit, akkor az biztosan elsenyved, mivel nincs húzóerő. Nincs elit, nincs olyan akire fellehet nézni.
Erre is a saját példám a lényeg, először egy olyan egyetemre jártam fél évig, ahol eléggé gyenge teljesítményű arcok voltak. Kb menő volt az ha nem volt meg valakinek a vizsga, majd jövőre. Az évfolyamátlag 0.7 volt Ez iszonyúan lehúzott engem is... Aztán felvettek egy olyan szakra, ahol nagyon jóképességűek közé kerültem, így kullogtam a csoport végén. Mindenki baromi jól teljesített és még okosak is voltak, nagyon butusnak éreztem magamat... de hogy ne maradjak le, sokkal szorgalmasabb is lettem, végül először csak 2-esekkel, de jöttek az eredmények. Aztán egyre jobban beérett az egész, és végül simán jó jegyekkel, időben diplomáztam.
Egy eleve gyenge visszahúzó környezetben cseszhettem volna az egészet, biztos nem tudom elvégezni pl a 9 féle egyetemi matekot.

Számít-e így már valamit az IQ? Lehet nekem 70-es az IQ-m, nem tudom... de a mérnöki látásmódom ugyanúgy kialakult (lehet 10x annyi idő alatt, mint egy 200-as IQ-jú zseninek)...és a kreativitásomat fel tudom használni a mérnöki és kutatói munka során.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Renhoek
2016.05.28. 17:38
Mindezzel csak azt mondom, hogy én egy IQ és egy génteszt alapján is lehet hogy a gyenge csoportba kerültem volna.

És a csoportokra bontásban már volt párszor részünk itt is... pl egy teszt alapján egy nehéz mérnöki tárgyból a leggyengébb csoportba kerültem. Tényleg a síkhülyék mellé, késő délután volt az óra... hát inkább volt gyász a hangulat teljesen retardáltnak is éreztem magamat, elhittem a bélyeget amit kaptam. Meg is buktam annak rendje módja szerint, ahogy a többiek, és csak harmadjára sikerült egy évre rá.... és akkor itt még csak egy teszt alapján kaptuk a "RETARD" bélyeget... mi lenne hogyha már gének alapján kapnánk? Amiről szerencsétlen gyerek aztán tuti nem tehet, és esélye nincs kompenzálni a szorgalmával és kitartásával.

Szóval inkább kerülök göthös öszvérként a versenylovak közé, és a nyomás által bebizonyíthatom, hogy én is versenyló vagyok... mint a pónifuttatóban a göthös szamarakkal lemaradva ... és azt mondom, aki a hendikeppje ellenére versenyló tud lenni, az valóban is meg is érdemli.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Szefmester Renho...
2016.05.28. 18:20
A szorgalommal behozom az egy eléggé látható dolog. Hidd el, a retardált és a lusta közül a szakember megmondja melyik melyik.

Nálunk is voltak akik büszkék voltak a nemtanulásra. Egy szavalóversenyekre járó lányt is lehúztak maguk szintjére úgy hogy a végén irodalomból keményen kapaszkodnia kellett a jobb jegyért mert annyi "nem tanultam meg" egyest kapott be. Én is a retek lustaságom nem lettem négyes átlagos a végén. Amikor doga volt akkor jobb mint közepes voltam, csak mivel "jutalmazták" ha nem volt kész a házi romlott az átlag... Mák hogy a tanáraim színkódos jegyeket írtak a naplóba, így látták hogy "okos ez a gyerek, csak trehány és lusta".

Ha valaki csak egy tárgyból setétebb, akkor azt a tanárok jobbára átsegítik az alapokon, és nem fogják hobbiból megvágni rendszeresen.

Én pl a képleteket nem tudom bemagolni... megértem a logikát ami mögötte áll, de hogy mi az egyenlet.... emiatt vágtak meg a gépésztechnikusi képzésen. Miközben barátságos viszonyban vagyok a CNC marókkal és esztergákkal, ahogy a rajzolvasással, és készítéssel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Renhoek Szefm...
2016.05.28. 19:08
A képletmagolásnak sok értelme nincsen. Ha érted mögötte a logikát, akkor le is tudod vezetni. Tény ehhez viszont eléggé erős matek alapok kellenek. pár év komoly egyetemi matek nélkül ez esélytelen. Ezért nem értem teljesen az orvosoknak szóló biofizika oktatást, mert ők nem tanulnak deriválni, integrálni... csak hébe-hóba behelyettesítik a képletekbe a dolgokat.

A képletmagolás mondjuk nem akkora probléma, hiszen erre való a képletgyűjtemény, amit lehet használni. Később egyetem alatt sem volt olyan nagy probléma ez. Csak akkor hogyha nem értettem a mögöttes tartalmat. Pl a komplex függvénytan már nekem kicsit magas volt. Ott bemagoltuk a képleteket inkább aztán kész. Csak évekkel később értettem meg, amikor használtuk is gyakorlatban.

Viszont ha értettem a mögöttes folyamatot, logikát, akkor sokkal könnyebben megtanultam a képletet is... ehhez viszont legalább 1-2 év komoly egyetemi matek kell...
Vicces is, ahogy gimiben a fizikát oktatják... és ezért utálják meg sokan, mert teljesen esélytelen megérteni a képletek mögötti tartalmat matek nélkül.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Renhoek Szefm...
2016.05.28. 19:14
Amúgy meg a "szorgalommal behozom" felderítése szerintem nagyon nagyon nagyon függ a gyerek aktuális állapotától.

Sokan még 16-18 évesen a pályaválasztás szempontjából kritikus időben is egy lázadó kamasz szintjén vannak. Szerintem nagyon ritka az olyan szakember, aki megmondta volna rólam, hogy jutok valamire... egy lusta szar alak voltam teljesen idióta célokkal... de inkább csak piálni akartam a haverokkal, koncertre járni.

Az hogy ki és mitől lesz motivált és szorgalmas, azt lehetetlen megjósolni. Nekem is csak 5 év alatt jött meg a motivációm...

Szóval még mindig nem tudom mi alapján kéne csoportokba sorolni a gyerekeket. A legjobb nem csoportokba sorolás lenne, hanem mindenki számára egyénileg optimalizált oktatás tananyag és tempó... de úgy, hogy közösségileg együtt maradjanak a jókkal a hátrányosak. Majd ha AI lesz tanárok helyett, akkor talán... Lehet egy deep learning neurháló a gyerek folyamatos monitorozásával és analizálásával, mintázatok felismerésével sokkal pontosabb képet festhet az adott képességeiről, mint egy tanár. Erre már lehet optimalizálni tananyagot is... és akkor nem kell rásütni senkire, hogy retard, nem retard. Nem kell számmal sem kifejezni az észt, mint az IQ. Hanem a képességek és tehetségek spektruma alapján optimalizálni a tanítást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. felhnevipo...
2016.05.28. 22:55
Szerintem a legnagyobb baj - genek ide vagy oda - hogy az oktatasi rendszerek es temak olyan elavultak, (es nem csak kishazankban), hogy akinek esze lenne, vagy kitartasa, meg annak sincs kedve megtanulni azt a sok felesleges dolgot, amit elenk tarnak. Aki megis megteszi, szerintem kevesebb lesz a vegen, ahhoz kepest ami lehetett volna, ha csak az ot erdeklo temakba assa bele magat.

Tori, irodalom, matek, enek, hittan? Hagyjuk mar, tanulja aki akarja! A nagyon alap altalanos tudas ok, de nem kene eroltetni a sok temat, mindenki azon a teruleten csillogjon, amiben o jo es motivalt, ne azokon, amiket masok varnak el tole.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.05.28. 23:35
"Lehet egy deep learning neurháló a gyerek folyamatos monitorozásával és analizálásával, mintázatok felismerésével sokkal pontosabb képet festhet az adott képességeiről, mint egy tanár. "

Mi most a közvélekedés, egy neurális háló képes megtalálni az összes rejtett értéket?
(Azokat, amiket a tanár, az IQ teszt, a jegyek, a család, az önértékelés sem mér)

[[ Na jó, elvileg ez sem mérhet mindent. Ha mondjuk súlyozza a fenti pontszámokat (egy néhány milliárd fős minta alapján meghatározza a 'képletet' (és a Nagy Gép a végén egyenest illeszt ezekre mint egy Excel LOL)), akkor, ha mindenki elkezdené magát/gyermekét erre optimalizálni, akkor megint új 'rejtett változók' kerülnének a rendszerbe, azt hiszem..
De könnyen megeshet hogy a Big Data a gyakorlatilag adható legjobb választ adja mindenre, legyen az az egészséggel vagy a jövővel kapcsolatos ]]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Renhoek ny
2016.05.29. 02:45
Hát igen, az egyenes illesztés az az ősi módszer

Elkezdtem beleásni magamat a Deep Neurhálók rejtelmeibe (főleg a computer vision érdekel), és nagyon nagy jövőt látok benne. Tényleg vannak hasonlóságok ahogy az agy is részleteire bontva értelmezi és tárolja az infókat. (Feature extractor)
Lényeg, hogy hamarosan lehetnek olyan személyi AI-k, olyan tanárok, akik 24/7 a gyerekre figyelnek fáradhatatlanul... most nem azt mondom, hogy klaszterezni kell a gyerekeket, hogy ez szék vagy az autó... hanem az ismeretek egy részét a gyerek elméjéhez legjobban illően lehetne csomagolni a tanulás különböző módjain. A legtöbb hasznos tudást én és szerintem mindenki más magunktól szereztük be, nem az egyetemen. Az max alapokat adott a nyelvhez... viszont simán lehetne valahogy optimalizálni személyenként, a gyermek feedbackje pedig visszahatna a rendszerre is. Nyilván erre nincs személyi kapacitás, ezért jóljöhetnek az interaktív AI-k majd. Csak nem ilyen gagyi e-learning formában. Mondjuk egy dögös asian android tanárnő megfelel
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Szefmester
2016.05.29. 09:12
Talán a gamification lehet a segítség a motiválásban, ha a jutalom nem csak valami virtuális dolog, hanem amolyan ösztöndíj jellegű. Ha pedig ez a díj nem teljesen egyéni, hanem az osztály összetett értékéből jön akkor lehet közösségépítő lesz a dolog, mert a jobb képességűek érdeke is a gyengébb társaik felzárkóztatása, mert pl minusz pont ha valaki elhagyja az osztályt és nem csak valami költözéses dolog miatt. A jutalmakat meg lehet fordítani osztálykirándulásokra, osztálybulikra, vagy az osztály egyéb fejlesztésére. Persze ehhez az államnak sokkal több pénzt kell befektetnie az oktatásba, meg kellene alkotnia egy olyan rendszert ami nem droidokat hanem fejlődni akaró egyéniségeket nevel ki az évek alatt.

A neurális hálóval szerintem is jobban lehet monitorozni a tanulmányi eredményeket, de az tuti hogy nem az első egy két évben lenne látványos a működése. Amilyen türelmetlenek az emberek az ilyen hosszú távon kifizetődő projectek felé...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Renhoek Szefm...
2016.05.29. 13:25
Igen, pont nekem is a gamification jutott eszembe. Ez is egy nagyon izgalmas terep.

Először nyilván magánovikban/sulikban lehet kipróbálni. Közoktatásban tényleg max a szuperjóléti társadalmakban. Addig maradnak a tikkadt pókhálós vaskalapos tanárnők a sokszor tényleg idejétmúlt főként lexikális tananyaggal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Renhoek
2016.05.29. 13:36
Egyébként rengeteg dizájner, szakember, pszichológus kellene ezeknek az oktatóanyagoknak az összeállításához. Tényleg nagyon fontos a sok száraz képlet,.évszám mellett vizualizálni és minden érzékszervre ható tananyagot létrehozni.

Nekem azok voltak a legjobb egyetemi óráim, ahol szimulációkat is néztünk a sok száraz képlet után. Elfogadom ha számolni kell kézzel a zhn, de mellete mutassák meg more jó. Mire használható... a szakmában úgyis szoftvert használ mindenki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. VAjZY
2016.05.30. 00:52
Na igen, addig hiába is próbálkoznak a száraz anyag beleerőltetésével, ameddig nem derül ki, mi is van mögötte.
Ebből többnyire a tipikus "há' én ezt mire fogom használni az életben?" sül ki. Bár ilyen téren szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor feltették a kérdést az osztálytársaim, megjött a válasz (az "ülj le és hallgass, magold a képletet" helyett), és akárhány új képlet vagy módszer jött, többnyire volt idő elmagyarázni a képletek mögötti értelmet, a valódi összefüggést, absztrakt köntösben.
Tehát a palántákat elsősorban gondolkodásra, problémamegoldásra kellene terelni, nem olyan, önmagukban értelmetlen dolgok bemagoltatására, amiből a szerencsétlen csak annyit fog leszűrni, hogy "mi ez a baromság?" és azt, hogy ez meg az a dolog kőbe vésett törvény.
Csak ugye azokból nem lesz jó szolga, akiknek önálló gondolataik vannak, ugyanakkor mégis magabiztosabbak lesznek. Ennek a jelenségnek, ha jól tudom, van is elnevezése a pszichológiában.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.06.02. 15:19
Azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ideális esetben a szakmai munka csak az életünk ~40%-át teszi ki, így jó, hogyha az embernek van valamilyen általános műveltsége. Hogy tudjon miről beszélni, gondolkodni, tudjon tájékozódni bármilyen területen.

Abban viszont egyet értek, hogy már egészen ~6. osztálytól kellenének, hogy legyenek szabadon választott specializációk. Legyen legalább 2-3 féle, és legyen átjárhatóság, ha a gyerek meggondolja magát, vagy éppen másba kóstolna bele.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!