iPon Cikkek

Supremacy MMA - Harc a végsőkig

Dátum | 2011. 09. 30.
Szerző | Lawrence_Benson
Csoport | JÁTÉK

Bedagadt száj, törött álkapocs, megrepedt orr, véraláfutás, agyrázkódás. Az MMA a világ valaha volt legdurvább, legkegyetlenebb küzdősportja, ki itt bizonyít, az méltó rá, hogy nevét a legnagyobbak között emlegessék. A Supremacy MMA is ebben a szellemiségben készült. A The Warriors, a Bully, a UFC, a Scarface, a Kill Bill és a True Crime korábbi fejlesztőiből tavaly alakult Kung Fu Factory gondoskodik róla, hogy harcosainknak ne legyenek kellemes emlékei a szorítóról, a San Francisco-i csapat legújabb játéka kemény nehézfiúkat ereszt össze, nem kegyelmezve nekik egy kicsit sem.


A UFC: Undisputed, az EA Sports MMA és a Fight Night trió árnyékában komolyan kell bizonyítania annak, aki nagyot akar villantani ezen a szűk piacon, a Supremacy MMA viszont úgy gondolta, hogy nem áll be a sorba, legalábbis nem úgy, ahogy azt mindenki elvárja tőle. A pontos szimulációk, megfontolt mozdulatok és velőtrázóan élethű pofonok helyett a játék inkább a kötetlen kikapcsolódásra, és a nyers erőszakra helyezi a hangsúlyt. A Supremacy MMA a küzdősportok Mortal Kombatja, ez a fajta megvalósítás mindeddig idegen volt a stílustól, a kérdés már csak az, hogy mindez előnyére, vagy hátrányára válik-e a játéknak. A fáradtság és a sérülés, mint fogalom, itt ismeretlen dolog, harcosaink kiállnak egymással szemben, majd addig püfölik egymást megállás nélkül, míg életcsíkjuk teljesen el nem fogy. Nincsenek többmenetes meccsek, bírói döntések, vagy pontozásos befejezések, aki állva marad, az hagyja el győztesként a stadiont.


A játék indítása után azonnal a menüben találjuk magunkat, ahol jó bunyós játék lévén a bizonyításra máris többféle lehetőségünk nyílik. Noha sorrendben nem felül van, mindközül talán a Supremacy Stories móddal a legérdemesebb nyitni, a játékban fellelhető tizenkét harcos bármelyikének bőrébe belebújhatunk itt. Hőseink élete egy narancssárga színvilágot árasztó, hangulatos képregény-sorozat segítségével kerekedik ki előttünk, több tucat ellenséget legyőzve el kell őket kísérnünk a győzelemig vezető úton. Mindegyiket más cél vezérli, különbözik a múltjuk, a jelenjük, s a jövőjük. A harcok segítségével pedig nem csak közelebb jutunk a bajnoki címig, de maga a karakter is fejlődik. A csatában megmaradt élet, a győzelem gyorsasága, és a befejező mozdulat szépsége mind tapasztalatpontot ér, hősünk szintet lép, s még ha az elismerésen kívül mindez nem is hoz semmilyen eredményt, jó érzéssel tölti el szívünket, hogy a harcos a mi segítségünkkel küzdötte magát a dobogó legtetejére.

A kampány sajnos tele van klisékkel, és nem is nyújt többet egy kényszeresen összekötött bunyósorozatnál, maguk az összecsapások viszont nagyon hangulatosak. Ha éppen nem egy nagyobb, nemzetközi arénában küzdünk, akkor hőseink a tudásukat koszos, sötét pincehelyiségekben mérik össze, a közönség tombol, a háttérben kövér bukmékerek valószínűleg komoly pénzeket tesznek rajtunk zsebbe. S természetesen vérből és látványos sebekből sincsen hiány, a harcosok már az első találatok után kezdenek leépülni, arcuk feldagad, ömlik belőlük a vér, a komolyabb ütésekbe pedig még a kamera is beleremeg. Az embernek borsódzik a háta, ha belegondol, hogy ezeknek mit kell túlélniük a szorítóban, KO-nál a felvétel lelassul, a hangok eltompulnak, s mindent átjár a fülsüketítő zúgás, nagy kár, hogy mindezt nem élvezhetjük sokáig, egy meccs két percnél nem hosszabb a Supremacy MMA-ben, a semmitmondó, üres karriermód mellett így pedig nem is csoda, ha alig pár nap alatt megunjuk az egészet.


Ha nincsen kedvünk a történetet követni, akkor kötetlen összecsapásokra is van lehetőség. A Fight Now menüpont alatt tét nélküli gyorsmeccsek várnak ránk, csak választanunk kell egy harcost, meg egy pályát, s már mehet is a csetepaté, ha van második kontrollerünk, akkor egy barát is csatlakozhat, bármikor. A karakterünk pedig itt is fejlődik, a karrierhez hasonlóan mindenért jár pont, csak úgy, mint a különböző tornák során. A Battle Royale játékmód háromfordulós, egyenes kieséses bajnokságot rejt magában, újrakezdeni, vagy pihenni nem lehet, egyhuzamban, veretlenül kell elsőnek lennünk, különben ugrik minden eddigi munkánk, s ugyanezt a kemény szabályzatot követi a Survival Ladder is, néhány különbséggel. A kihívás itt már sokkal nagyobb, egy tizenkét lépcsős toplistának kell a tetejére kerülnünk, s az életünk se töltődik vissza teljesen, egyre kevesebb energiával fogunk nekivágni a meccseknek.


Ha nem menne a játék, akkor a beállítások között lejjebb tudjuk venni a nehézségi szintet, illetve a Training Gym menüben nyomhatunk edzőmeccseket is, hátha ragad ránk valami. Közönség, zene, és életcsík itt nincs is, folyamatosan üthetjük egymást a kiválasztott ellenséggel, gyakorolhatjuk a kombókat és a trükköket, miközben a képernyő alján a játék folyamatosan logolja minden mozdulatunkat. Ezzel pedig még nem értünk a játékmódok végére, az Xbox LIVE menüpont alatt nyomulhatunk a neten is, illetve van egy Femmes Fatales nevű lehetőség is a menüben, mely nem mást rejt, mint a női harcosokat. Az erősebbik nem tizenkét fős felhozatala nem valami nagy, de ennek a részlegnek még ezt is sikerült gazdagon alulmúlnia, mindössze két lány van csak a játékban. A Versus Mode alatt gyorsmeccseket tolhatunk velük, a Storyra bökve pedig a férfiakéhoz hasonló karrier vár ránk, saját történettel, és harci stílussal.

A játékban az MMA, az ökölvívás, a kick box, a lábbox, a birkózás, a szabadfelfogású birkózás, a dzsúdó, a karate, a muay-thay, és a brazil jiu-jitsu képviselteti magát, mint sportág, a harcosok pedig ennek megfelelően különböző szabályokat követve esnek egymásnak. Az eredmény egyszerre gyönyörködtet és idegesít, jópofa dolog látni, ahogyan a teljesen más sportirányzatok találkoznak a szorítón belül, sok esetben viszont annyira kiegyenlítetlen a harc, hogy hozzá sem tudunk szólni a végeredményhez. Egy mackós, lassú járású birkózóval egy hosszúlábú, fürge kick boxert sokáig szinte lehetetlen megközelíteni, szétrúg minket, mire elkaphatnánk a grabancát, de a kocka fordulhat, ha sikerül őt földre kényszeríteni, akkor nem fog tudni szabadulni a fogásunkból, míg szét nem könyököljük a bordáit, és az arcát.


A kezelés szerencsére nem nehéz, könnyen el lehet sajátítani a játék minden fortélyát. A kontroller bal karjának oldalirányba való mozgatása irányítja a játékost, a függőleges irány a védekezés, az A, B, X és Y gombokkal lehet bevinni a különböző ütéseket, rúgásokat, és fogásokat, az LT és RT pedig egy rush módot hív elő, melynek köszönhetően pár másodpercre hősünk minden energiáját latba veti. A harcrendszer része pedig, hogy minden fontosabb mozdulatra van egy ellenszer, átdobásnál, földre szorításnál felvillan egy gomb, melyet gyorsan lenyomva megakadályozhatjuk ellenségünk tervét, szívunk, mikor nem jön össze, de legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk. A játék ennél több taktikát viszont nem rejt, püfölni kell egymást, ez a győzelem kulcsa, aki komoly, érett összecsapásokra számított, az most melléfogott.


A játék primitívségét a gyenge kivitelezés, és az erőtlen látványvilág csak tovább fokozza. A karakterek részletgazdagságát, az arcmimikát, az izzadságcseppeket, és az élethű izommozgásokat minden hasonló játéknál dicsérni szoktuk, itt viszont az összkép nem jobb egy szebb közepesnél, jók az árnyak, és persze a harcosok se csúnyák, de nem esik le az állunk, pedig itt aztán nem kell kilométeres tereket megmozgatnia a játéknak, két karakter van, meg egy aréna, és kész. A legkevesebb lett volna, hogy a grafika lehengereljen minket. A hangok viszont legalább ütősek, az összecsapások alatt pörgős punkzene üvölt, adrenalin-szintünk az egekben van tőle, alig várjuk, hogy nekiessünk a másiknak, ütjük a gombokat, míg a kezünk görcsbe nem áll.

A Supremacy MMA pengeélen táncol, súlypontja pedig a bukás felé húzza őt. Az adrenalintól duzzadó undergound hangulat, a brutális összecsapások, és a több sportágat egyszerre felvonultató, kötetlen stílus az árkád kikapcsolódást kereső, egyszerű játékosokat könnyen megfoghatják, azonban még azok se fognak néhány napnál többet a képernyő előtt tölteni, akik az egyszerű bunyós játékokhoz szoktak. Primitív, monoton, kiegyenlítetlen, és tartalmatlan az egész játék, vétek az EA Sports MMA és a UFC sorozatokkal egy mondatban említeni.


Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. zone
2011.10.01. 11:29
"Az MMA a világ valaha volt legdurvább, legkegyetlenebb küzdősportja"

Pont tegnap mondta Bárdosi Sanyi a Bumerángban, hogy az MMA az egy szabályrendszer, nem sportág.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Csaber
2011.10.01. 11:36
nekem a Supremacy-rol ez jut az eszembe [LINK] öregszem ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. CyberPunk6... zone
2011.10.01. 11:40
Az MMA az a mixed martial arts, ahogy a neve is mutatja a különböző küzdősportok harca egymás ellen. A szabályrendszer lényege, hogy tered adjon a legtöbb küzdősportnak és azokat egymással mérhesse össze. Ezért van például fogásra alkalmas kesztyű benne.

A legjobb benne, hogy mind a boxolós álló sportolók teljesen ki tudják használni a tudásukat, mint a technikás földharcosok.

Amúgy az mma mutatta meg azt, hogy a földharcok sokkal hatékonyabbak, és nem igaz a leütöm mielőtt hozzáér elv.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Zaiko
2011.10.02. 03:57
Hát, nekem mezei ketrecharcnak tűnik. Bár lehet, hogy azt is MMA-nak hívják
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. pidzse
2011.10.03. 02:54
Szerintem nem kellene ilyen eröszakos játékokat csinálni a mai gyerekek ezen nönek fel ez nem jó a társadalomra nézve hiszen mit látnak harcolj verekedj az a menö.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. manajadeek
2011.10.06. 20:34
nem vagyok erőszakos, pedig a quake 3-mal kezdtem. doom. soroljam még?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!