iPon Cikkek

Szelfik a Marson

Dátum | 2015. 08. 25.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Amikor a Curiosity új területen kezd fúrni a Marson, a régió dokumentálása érdekében az irányító csapat igyekszik egy szelfit, azaz egy önportrét készíttetni a roverrel. A marsjáró legutóbbi ilyen felvétele az 1065. Marson töltött napon készült, és egy egészen új perspektívából ábrázolja a Curiosity-t. A második képen az is látszik, hogy a kép a MAHLI nevű fényképezőgép 72 fotójából áll össze: a készülék a rover karjának végén foglal helyet, és egy óra alatt fotózta körbe a rovert, illetve annak 360 fokos környékét. A képekből összeállított szelfin jól látszik a MAHLI-t tartó kar árnyéka is, amelyet a különleges nézőpont miatt ezúttal nem lehetett lehagyni a képről.
A legfrissebb portrét Joseph Carsten, a rover irányítója, és Mike Ravine, illetve Ken Edgett, a kamera fejlesztői szerint is nagy kihívás volt elkészíteni. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy miért készít egyáltalán ilyen fotókat a marsjáró, és milyen problémákat kell megoldani, hogy sikeres szelfit kapjanak eredményül a szakértők. A MAHLI egyike a Curiosity négy színes kamerájának, amelyek mindegyikét a Malin Space Science Systems mérnökei fejlesztették ki. A két Mastcam, a MAHLI és a Mars Descent Imager, avagy a MARDI (együttesen MMM-kamerákként is szokták emlegetni őket) hasonló rendszerű, azonban más optikával van felszerelve. A szelfik ötlete Ravine elmondása szerint alig egy hónappal a Curiosity kilövése előtt merült fel először, amikor az MMM-csapat tagjai James Cameron filmrendezővel együttműködve rádöbbentek, hogy a MAHLI az egész misszió legérdekfeszítőbb fotóit készítheti el. A készülék szélesebb látószöggel rendelkezik, mint a Mastcamok, és mivel egy kar végén kap helyett, visszafordítható a marjáró irányába, így képeket készíthet magáról a Curiosity-ról is.
Mivel a MAHLI eredeti funkciója nem ez, már az első pillanatokban világos volt, hogy a portrék létrehozásához komoly erőfeszítésekre lesz szükség. Egy-egy szelfihez több tucatnyi különálló képet kell elkészíteni viszonylag rövid idő alatt, majd ezeket a Földön egy képpé összefésülni. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, a kamera detektorának fotózás és forgatás közben egy helyben kell maradnia. A dolog kivitelezhetőnek tűnt, de a MAHLI-val jóval nehezebb dolgozni, mint a Mastcamokkal. Míg ez utóbbiak egy viszonylag egyszerű mechanikájú tartórúdon ülnek, a MAHLI egy robotkaron foglal helyet, amelyet csak a rover speciálisan kiképzett irányítói tudnak kezelni. Szerencsére az ötletet nem volt nehéz eladni a roverirányítóknak. A MAHLI detektorának térben való rögzítését lehetséges volt a robotkar eredeti szoftverével is meg lehetett oldani, így Joseph Carsten roverirányító nekiállt kidolgozni azon parancssorokat, amelyek a különleges panorámaképhez szükségesek. Elmondása szerint a munka során több, sokszor egymásnak ellentmondó dolgot is szem előtt kellett tartani. Ahhoz, hogy a végső kép hézagok nélkül összeálljon, olyan képsorokat kell készíteni, amelynek egyes tagjai kellő mértékben fedik egymást, az apró képek száma ugyanakkor minél alacsonyabb kell legyen, hiszen minden képpel növekszik a portré készítésére szánt idő, valamint a hazaküldeni kívánt adatmennyiség is.
Marsi képeslap a küldetés 1065. napjáról
Végül az sem hátrány, ha a szekvencia minél egyszerűbben kivitelezhető, így a taktikai csapatnak kevesebb dolga akad, mondja Carsten. A folyamatot ugyanakkor számos tényező nehezíti. A robotkart nem lehet minden irányba hajlítani, és helyenként a rover teste is akadályozhatja annak mozgását. Ezen kívül olyan szempontokat is figyelembe kell venni, mint például a megvilágítás. Az az ideális, ha minél kevesebb árnyék látszik a képeken, mivel ezek képek készítése közt eltelt rövid idő alatt is elmozdulnak, és megnehezítik a fotók összeillesztését. Külön figyelmet kell fordítani robotkar árnyékára is. Az a legjobb, ha ez egyáltalán nem vet árnyékot a képen, mivel a kar minden egyes kép elkészítésekor egy kicsit más pozícióban van, így ennek árnyéka sokkal többet mozog, mint a többi, vagyis nagyon elronthatja az összképet. Hasonló okokból az irányítók annak érdekében is minden megtesznek, hogy maga robotkar se látszódjon a képeken. A kar öt szabadságfokkal rendelkezik, vállban és csuklóban forog, könyökben pedig hajlik, így azt nem lehet megvalósítani, hogy a fénydetektor alsó széle mindig párhuzamos legyen a horizonttal. A szelfikészítő akció végén tehát egy sor eltérő mértékben elforgatott képet kapnak kézhez a szakértők, ami miatt előzetesen nagyon gondosan meg kell választani, hogy hol mekkora legyen az átfedés.
Az első tesztszelfi
Mielőtt azonban a robotkarral bármi történne a Marson, a parancssorokat először mindig a rover földi másolatán próbálják ki. Erre azonban a szelfik esetében nagyon sokáig nem kerülhetett sor. Miután a rover 2011 novemberében útjára indult a vörös bolygó felé, a 2012. augusztusi landolásig az irányítóknak egy sor sokkal fontosabb robotkaros mozdulatsort kellett letesztelniük, amelyekre a leglényegesebb tudományos mérések elvégzéséhez volt szükség. A kilövés és a marsi landolás közt tehát a sziklák közeli fotózásának parancsait, a fúrás komplikált műveletének utasításait és egyéb tevékenységeket próbáltak ki a Curiosity földi ikertestvérén. Mivel a rover landolását követően a mérnökök annak marsi mozgását tervezték tükrözni a földi tesztjárművön, a terv az volt, hogy 2012. augusztus 1-jén néhány hétre mindenféle más tesztet felfüggesztenek, és a marsjáró mását a NASA Sugárhajtású Laborjába szállítják. Ahogy közeledett ez az időpont, egyre inkább úgy tűnt, hogy a szelfikészítés „gyakorlására” egyszerűen nem lesz idő. Augusztus első napján azonban Ravine kapott egy e-mailt, amelyben az állt, hogy végül a portrétesztet is sikerült lezavarni, mégpedig az utolsó rendelkezésre álló nap hajnalán. A mérnökök ráadásul rögtön két enyhén eltérő pozícióból is elkészítették a panorámához szükséges képsorokat, így a létrehozott képekből egy háromdimenziós szelfit is össze lehetett rakni. A tesztelés kiválóan sikerült, így az ezt végrehajtó csapat tagjai alig várták, hogy a Marson is megvalósítsák terveiket. James Cameron előzetesen azt mondta, hogy ha Curiosity-nak sikerül a vörös bolygón lefotóznia önmagát, azzal minden fontos magazin címlapjára felkerülhet.
Az első marsi önportré
Cameron egyúttal arra is felhívta a mérnökök figyelmét, hogy sajtószempontból a tesz során készült szelfi még nem tökéletes, mivel a bal első kerék levágása nélkül azt nem lehet téglalap alakúra vágni, így Carsten egy kicsit igazított a parancssoron, további képeket adva hozzá ahhoz, hogy az alsó sarkok is ki legyenek töltve. A Curiosity végül 84. Marson töltött napján készítette el első önportréját.
Az első alvázfotó
Nem ez volt azonban az első alkalom, hogy a MAHLI a rovert fotózta. A mérnökök ugyanis már jóval a szelfi-projekt megszületése előtt kitalálták, hogy a kamerát a marsjáró állapotának ellenőrzésére is használhatják, így a készülék első felvételeinek egyike a Curiosity „alvázáról” készült, annak igazolására, hogy a rover helyváltoztatásához szükséges részek nem szenvedtek károkat a rázós leszállás alatt. Az alvázfotót azonban úgy készítették el a rover irányítói, hogy előtte nem konzultáltak a MAHLI-csapat tagjaival. Mivel a képsor mérnöki céllal készült, annak rögzítése során nem figyeltek arra, hogy fotókat egy nagy képpé lehessen összeilleszteni. A képek éppen ezért nem is illeszkednek, a belőlük összerakott mozaik pedig helyenként meglehetősen torz, a földi érdeklődőket ennek ellenére teljesen lenyűgözte, hogy saját szemükkel láthatják a Curiosity kerekeit a marsi talajon. Az alvázról készült kép tökéletlenségei ellenére 2013 júliusában kihajtogató formában került bele a National Geographic magazinba. Ravine ekkor már egy nagyon jól sikerült marjáró-portrét tudhatott a háta mögött, így tisztában volt azzal, hogy ő és kollégái ennél sokkal jobb szelfire lehetnek képesek azonos pozícióból. Ez a megjelenés ihlette tehát a legújabb Curiosity-fotót: a szakértők ugyanabból a szemszögből fényképezték le a marsjáró alvázát, mint az első alkalommal, ezúttal azonban figyeltek az illeszkedésekre is, és a teljes rovert belefoglalták a képbe.
A robotkar
A régi-új pozíció több szempontból is kihívást jelentett. A korábbi szelfiket magasra emelt kamerával fotózták, így elhanyagolható volt az esélye annak, hogy a robotkar beleütközik a marsi felszínbe. Míg a földi tesztek során világos volt, hogy hol kezdődik a talaj, a Marson ennek teljesen precíz bemérésére csak akkor volt mód, amikor a rover megállapodott azon a ponton, ahol el kívánták készíteni a képeket. Az utolsó pillanatokban tehát még a valós terepviszonyokhoz kellett igazítani a parancssorokat, valamint a fókusz beállítása sem volt egyszerű feladat. A korábbi portrék készítése során egységes fókuszbeállítással dolgoztunk a teljes képsor elkészítése alatt, mondja Carsten. Ez alkalommal viszont sokkal több különböző távolságban lévő objektum tűnik fel a felvételen, így két fókuszbeállításra volt szükség, ami jelentősen megbonyolította a procedúrát. A csapatnak ráadásul Carsten eredeti ötletét követően két évet kellett várnia, mire megfelelő helyre ért a rover az alvázfotó felturbózott megismétléséhez. Ehhez ugyanis olyan terepre volt szükség, amelyen vízszintesen áll a rover, a méretes karnak viszont egy, a kerekek előtt kezdődő lejtőnek köszönhetően van tere mozogni. Bizton mondhatjuk azonban, megérte várni. A végső képen a roveren kívül gyönyörű rálátás nyílik az előtte elterülő völgyre is, így az irányítók tényleg nem választhattak volna jobb pillanatot a szelfizésre.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. dzsuz87
2015.08.26. 17:12
Mit keresett ott James Cameron?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. peti198706... dzsuz...
2015.08.30. 07:19
Ez egyszerű: -Még Ridley Scott is megmondaná
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!