iPon Cikkek

Szomszédolás a Hubble módra

Dátum | 2015. 01. 15.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Hubble űrtávcső áprilisban ünnepli 25. születésnapját, így az idei évben egy részletesebb beszámolót is tervezünk a fantasztikus űreszköz eddigi pályafutásáról, ráhangolódásként azonban két felvételről szeretnénk szót ejteni, amelyeket a NASA az elmúlt héten tett közzé, és amelyek kiválóan demonstrálják, hogy mire képes még napjainkban is a negyedszázados műszer. Az első lenyűgöző kép az M16, avagy Sas-köd nevű csillagbölcső egyik részéről készült, amelyet a Teremtés oszlopaiként is szoktak emlegetni. A Hubble először 1995 áprilisában fotózta le a három gázból és porból álló oszlopszerű képződményt, és a 32 felvételből összeállított végső képet azóta is minden idők egyik legismertebb és leggyönyörűbb csillagászati fotójaként tartják számon. Jeff Hester és Paul Scowen, az Arizonai Állami Egyetem csillagászainak munkája tudományos szempontból sem volt érdektelen, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a szakértők részletes felvételt készítettek egy aktív csillagkeletkezési régióról.
Erről az érdekes, alig néhány millió éves, gigantikus képződményről (a baloldali oszlop magasságát 4 fényévre becsülik) készített tehát közel 20 év elteltével új képet a Hubble, és a végeredmény nem kevésbé lenyűgöző, mint az eredeti változat volt. (A teljes, 6780 x 7071 pixeles, 70 megabájt méretű verzió innen tölthető le.) A Kígyó csillagképben, a Földtől 6500 fényévnyire található Sas-köd egy hatalmas emissziós köd, amely rengeteg gázt és port tartalmaz. Anyagából a legkülönbözőbb csillagok jönnek létre a vörös törpéktől a kék óriásokig. Ez utóbbi égitestek erős ultraibolya sugárzást és intenzív csillagszeleket produkálnak, amelyek egy növekedő átmérőjű buborékhoz hasonlóan terjesztik ki a csillag hatáskörét. A buborék határai mentén pedig az események eredményeként sűrű gázból és porból álló oszlopszerű képződmények laza hálója formálódik meg a csillagba be nem épült anyagból. A szakértők véleménye szerint a Teremtés oszlopai pontosan így keletkeztek, és bennük az anyag a csillagok tevékenységének eredményeként kellően összesűrűsödött ahhoz, hogy belsejükben is égitestek formálódjanak. Ezek kezdeményei, apró, sűrű anyagcsomókként a felvételen is megfigyelhetők. Infravörös hullámhosszakon vizsgálva a területet pedig átláthatunk a poron is, és pillantást vethetünk az életüket éppen csak megkezdő fiatal csillagokra.
Az infravörös képen az is látszik, hogy az oszlopok csúcsán sűrűbb az anyag, és tulajdonképpen ezek a „sapkák” árnyékolják le a struktúrák többi részét a Teremtés oszlopai fölött található csillagok pusztító sugárzása elől. Az égitestek csillagszele ugyanakkor folyamatosan, a szemünk előtt pusztítja a Teremtés oszlopait, amelyek csillagászati léptékben mérve nagyon is mulandó képződmények, így nagyon szerencsések lehetünk, hogy sikerült elkapnunk létezésük rövid pillanatait, mondja Paul Scowen, az első felvétel egyik készítője és a Teremtés oszlopainak felfedezője. Hogy mennyire változékony és kaotikus a régió az az 1995-ös és a legújabb felvétel összehasonlításából világlik ki a legjobban. Az alábbi kinagyított képeken például egy vékony, hosszú anyagáramlás változásai figyelhetők meg. Az áramot feltehetően egy ifjú csillag formálja, és a jelek szerint 1995 óta 100 milliárd kilométerrel vált hosszabbá. (Összehasonlításképpen a Neptunusz nagyjából 5 milliárd kilométerre van a Naptól.) A Hubble napjainkban már jóval érzékenyebb kamerákkal rendelkezik, mint két évtizede, a változás azonban egyértelműen látszik a képeket összevetve. Az anyagáram csúcsa a szakértők számításai szerint több mint 700 ezer km/órás sebességgel halad környezetéhez képest. A hasonló részletek tehát tudományosan is roppant fontossá teszik az új képet, hiszen a régi felvétellel összevetve megfigyelhető rajta, hogy milyen változások történnek egy kaotikus csillagbölcsőben két évtized alatt. A csillagászok még csak most kezdik el vizsgálni az új fotó apróbb részleteit, amely számtalan érdekességet rejthet a csillagkeletkezés folyamatával kapcsolatban.
A másik gyönyörű felvételt a szomszédos Androméda-galaxisról készítették a Hubble-t irányító csillagászok. A hozzánk legközelebb eső nagy csillagrendszer sok szempontból a Tejútrendszer testvérének tekinthető, hiszen hasonló méretű és szerkezetű, mint saját galaxisunk. És mivel a Tejútrendszert nem tudjuk kívülről megfigyelni, egy hozzá nagyon hasonló csillagrendszer rengeteget elárulhat otthonunk jellegzetességeiről is. A mellékelt kép az Androméda nagyjából egyharmadát ábrázolja, és 400 különböző felvételből került összeállításra hatféle szűrő felhasználásával. A legnagyobb felbontású verzió 1,5 milliárd pixelből áll. A Hubble összesen 394 óráig, vagyis több mint 16 napig figyelte a galaxist a képek elkészítése érdekében. A legnagyobb felbontású letölthető változat itt található meg, ez 17 384 x 5558 pixeles, és 200 megabájt méretű. Az Androméda-galaxis 2,5 millió fényévnyire található tőlünk, és nagyjából 200 ezer fényév átmérőjű. A Hubble felvételén egy 60 ezer fényév széles „darabkáját” láthatjuk, bal oldalon a galaktikus központtal. A centrum csillagai jóval vörösebbnek tűnnek, mint a jobbra elterülő külső részek, amelyek hatalmas, kék színű csillagokkal vannak tele. Ezek a nagytömegű égitestek rendkívül fényesek, és hatalmas energiakibocsátásuk miatt nem is léteznek sokáig. Pár millió év után szupernóvává válnak, újabb csillagkeletkezéseket indítva be közelükben. Míg a galaxis külső részei nagyon is aktívnak tűnnek, a központi régióban láthatólag nagyon régóta nem keletkeztek új csillagok.
A csillagrendszer korongját jelentős mennyiségű por és gáz hálózza be, amely elnyeli a látható fényt, és elrejti a mögötte rejtőző csillagokat. A porháló, ahogy a képen is látszik, nagyjából követi a spirálkarok vonalát. A külső régiókban a kék óriásokon túl másfajta csillagok is keletkeznek, ezek fényét azonban elnyomja a gigantikus égitestek erős sugárzása. A teljes képre pillantva furcsának tűnhet, hogy az egy kicsit szemcsésnek hat, pedig ez a rögzítésre szánt időt figyelembe véve valószínűtlen. A nagyfelbontású verziót letöltve, vagy a Hubble oldalán található, ráközelíthető verziót megvizsgálva aztán kiderül, hogy miről van szó: az elsőre zajosnak tűnő pixelek valójában nem hibák, hanem csillagok! A legnagyobb nagyításban szinte összefüggő csillagrengeteg pöttyözi be a képet, és a teljes felvételen nagyjából 100 millió különálló égitestet lehet megkülönböztetni. A kép közepén, kicsit lefelé látszó nagyon fényes csillag valószínűleg saját galaxisunk egyik tagja, amely a Hubble szemszögéből az Andromédával azonos irányba helyezkedik el. Az alábbi kinagyított részlet ettől balra található, legfényesebbnek tűnő objektuma, egy kicsit balra és enyhén fölfelé látszik a Tejútrendszerhez tartozó csillaghoz képest. Ennek a fényes foltnak az érdekessége, hogy valójában nem egyetlen csillag, hanem egy gömbhalmaz, amelyet több tízezer csillag alkot. A Tejútrendszer körül 150 ilyen halmaz kering, az Androméda-galaxisnak pedig több mint 500 hasonló kísérője van, amelyek a felvétel több pontján is feltűnnek.
Amikor száz évvel ezelőtt a távcsövek végre elég érzékennyé váltak ahhoz, hogy beléjük pillantva elkülönüljenek az Androméda egyes csillagai, Edwin Hubble és kollégái ezek megfigyelése alapján állapították meg, hogy az általuk látott égitestek nem lehetnek részei saját galaxisunknak. A csillagokat tanulmányozva azt a szomszédos galaxis távolságát is képesek voltak megállapítani, más csillagrendszerek vizsgálatából pedig azt is kiderítették, hogy azok vöröseltolódása és távolsága között összefüggés figyelhető meg. Ma úgy gondoljuk, hogy ennek a világegyetem gyorsuló tágulása lehet az oka. Most, egy évszázaddal később több száz millió különálló csillagot látunk, ha a Hubble segítségével az Andromédára pillantunk. Ahogy a Teremtés oszlopainak új képén, ezen a felvételen is rengeteg tudományos érdekesség rejtőzhet, és évekbe kerülhet, mire minden részletét feldolgozzák a szakértők. A hatféle szűrő használatának köszönhetően a csillagok színük szerint kategorizálhatók, ami információkat árulhat el korukkal, tömegükkel és hőmérsékletükkel kapcsolatban. Ezen adatok alapján pedig új dolgokat tudhatunk meg a spirálgalaxisokról, és remélhetőleg saját otthonunk fejlődéséről is.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. MrPrise
2015.01.15. 12:49
Kiváncsi vagyok mikor frissítek az Elite Dangerous-t :-)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.01.15. 17:23
(örölj hogy van neked)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. VikMorroHu... MrPri...
2015.01.15. 17:51
Nekem is az jutott eszembe, be kellene írnom a keresőbe, hogy M16, aztán ellátogatni oda...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. detroitpow...
2015.01.18. 13:45
Inkább a Star Citizenre fókuszáljatok... Az lesz a durva game, nekem már van egy Avangerem is... Bár még idő mire elkészül a teljes verzió...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. MrPrise
2015.01.18. 17:29
Néztem én is az SC-t, vettem is egy hajót, de túl sok mindent még nem lehet játszani. Persze ha megjelenik majd megnézem azért.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. straylight
2015.01.21. 18:39
Benne van

Valaki már el is indult oda.

[LINK]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!