iPon Cikkek

Taylor Wilson, a legifjabb atomtudós ‒ 1. rész

Dátum | 2012. 02. 22.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Taylor Wilson (született 1994-ben) amerikai atomtudós ‒ nem elgépelésről van szó, így kezdődik a Taylor Wilsonról szóló szócikk az angol nyelvű Wikipédián. És így folytatódik: „2008 óta a legfiatalabb ember (14 éves), aki működő fúziós reaktort épített.”

Amikor Kenneth Wilson elvitte 9 éves fiát az alabamai Huntsville-ben található Űrtáborba (U. S. Space and Rocket Center) a Saturn V rakéta felé haladva fellélegzett: a következő pár percben valaki más feladata lesz Taylor kimeríthetetlen tudásvágyának kielégítése. Taylor azonban nem állt neki kérdezősködni, hiszen már rég tudta a válaszokat, és neki is állt magyarázni a csoportnak kilövési sebességről, dinamikus tömegről, teherarányokról, a folyékony és szilárd üzemanyagok előnyeiről és hátrányairól. A csoportvezető a PhD-szintű kiselőadást hallva elrohant megkeresni az központ igazgatóját, mondván, hogy ezt neki is látnia kell. Az apa beletörődötten sóhajtott egyet, pedig még nem is tudta, hogy vissza fogja sírni azokat az időket, amikor ijesztően okos fiát még olyan „egyszerű” dolgok foglalkoztatták, mint a rakéták működése.

Mindez még azelőtt történt, hogy Taylor misztikus laboratóriummá változtatta volna a családi ház garázsát, mindenféle fénylő kődarabokkal, rejtélyes folyadékokkal telepakolva a polcokat. Mielőtt a neutronok alkalmazásának új metódusára ébredt volna rá, és persze azelőtt, hogy 14 évesen működő fúziós atomreaktort épített volna. Az ifjú géniusz életéről és eddigi eredményeiről Tom Clynes riportcikke számol be a Popular Science oldalain.


Taylor Wilson 16 évesen túl elfoglalt a jogosítvány megszerzéséhez, így apja vezeti a család Land Roverjét a Reno városától északra magasodó hegyekben, ahol urán után kutatnak. Taylor közben folyamatosan beszél, analizál és előad mindenről, aminek köze van az atomenergiához. Ősrobbanás, nukleáris tél, hasadás és fúzió, Einstein és Oppenheimer, Csernobil és Fukushima, anyag és antianyag, minden szóba kerül, írja le első találkozását Taylor Wilsonnal Clynes.

A szülőknek mondhatni semmi közük a tudományhoz: Kenneth fiatalabb korában sportoló volt, jelenleg a Coca Cola palackozóüzemében dolgozik, felesége, Tiffany pedig jógaoktató. Elég hamar világossá vált azonban a pár számára, hogy idősebbik fiuk érdeklődését nem lesz könnyű lekötni holmi egyszerű játékokkal. Taylor első nagy „szerelme” az építkezés lett, de közel sem az építőkockás változat érdekelte. Igazi forgalomterelő-bójákkal és barikádokkal dolgozott, négy évesen jólláthatósági mellénybe és munkasisakba öltözve forgalmat irányított szülőháza előtt. Ötödik születésnapjára egy darut kért, de amikor a szülők elvitték a játékboltba kiválasztani az ajándékot, közölte, hogy nem ilyet akar, hanem egy igazit.

A születésnapi bulira az apa kapcsolatainak hála be is gördült egy hattonnás daru, és a gyerekek a kezelő ölében ülve kipróbálhatták a műszereket. „Segíteni akarunk gyermekeinknek abban, hogy megtalálják kik is ők, és minden támogatást megadunk céljaik eléréséhez” ‒ mondta Taylor apja. 

Tíz évesen Taylor egy periódusos rendszert ragasztott szobája falára, majd egy hét alatt minden adatot megtanult róla. A család hálaadásnapi összejövetelén laborköpenyben jelent meg egy maréknyi tűvel felszerelkezve, és közölte, hogy egy összehasonlító genetikai kísérletet végez abban a laborban, amelyet a nagymama garázsában rendezett be, és ehhez mindenkitől vérmintára lenne szüksége. A családtagok pedig engedelmesen nyújtották az ujjukat.

Következő nyáron Taylor mindenkit összehívott az udvarra, ahol drámaian felmutatott egy cukor és kálium-nitrát keverékét tartalmazó pillepalackot, majd a földön elhelyezve azt, meggyújtotta a palackból kilógó kanócot. A robbanás hangjára kirohanó szomszédok döbbenten meredtek a Wilsonék udvara fölé emelkedő gomba alakú felhőre.

11 évesen került Taylor kezébe Ken Silverstein The Radioactive Boy Scout (A radioaktív cserkész) című könyve, amely egy michigani tinédzser, David Hahn igaz és meglehetősen nyugtalanító történetét meséli el, aki kilencvenes évek közepén tenyésztőreaktort próbált építeni a sufniban. A kísérlet nem sikerült, a házilag összeeszkábált reaktor fűtőanyaga sosem érte el a kritikus tömeget, viszont veszélyes szintű radioaktív sugárzást bocsátott ki magából. Hahn elkezdte szétszerelni a szerkezetet, de közben a hatóságok is felfigyeltek a helyzetre. Amikor a rendőrök sugárzó anyagot találtak kocsijának csomagtartójában, riasztották az illetékes szerveket, akik megtisztították a házat a szennyeződéstől, a sufnit és tartalmát pedig egy alacsony szintű radioaktív hulladéktemetőbe szállították. A Wilson-szülők reménykedtek abban, hogy a történet talán óvatosabbá teszi fiukat, Taylor viszont inkább ötleteket merített a könyvből. Úgy gondolta, hogy képes végrehajtani azt, amiben Hahn kudarcot vallott.


12 éves korára mind Taylor, mind három évvel fiatalabb öccse, a matematikában kiemelkedően tehetséges Joey messze túlhaladták azt a tudásszintet, amelyet az iskola vagy a szülők nyújtani tudtak nekik. David Hahn is hasonló cipőben járt, unatkozott az iskolában, és eközben veszélyesen okos ötletekkel állt elő. Ezen a ponton viszont elválik a két történet: Hahn szülei megtiltották fiuknak, hogy nukleáris anyagokkal „játszadozzon”, ezért David titokban végezte kísérleteit. Taylor szülei másképp reagáltak, ami nem lehetett könnyű egy olyan gyerek esetében, akit már korábban is lázba hoztak a robbanások, most pedig az atomenergia keltette fel érdeklődését.

A szülők beleegyeztek, hogy Taylor az iskolai tudományos versenyre a hétköznapi életben előforduló radioaktivitás témájában végezze kutatását. Szereztek neki egy Geiger–Müller-számlálót, és a következő hetekben bejárták a környék régiségboltjait rádium számlapos ébresztőórák, tóriumos lámpák, urántartalmú mázzal bevont tányérok után kutatva. Taylor a zsebpénzét egy radioaktív étkészletre költötte. 

Ahogy elmélyedt a kutatásban, Taylort egyre inkább elképesztette és lenyűgözte az atomok és a radioaktivitás világa. David Hahnnal szemben azonban a minél nagyobb mennyiségű információ és tudás felhalmozását, és a könnyen (legálisan) beszerezhető ártalmatlan anyagok begyűjtésének útját választotta. Vegyszerek, mikroszkópok, germicidlámpák, nukleáris üzemanyagminták, urándarabok és ólommal bélelt tárolók kezdték ellepni a garázst egyre nagyobb mennyiségben. A szülők aggódtak a biztonság miatt, de mind Taylor, mind a család egyik ismerőse, egy radioaktív anyagokkal is foglalkozó gyógyszerész megnyugtatta őket arról, hogy az ifjú feltaláló úgy tűnik, jól csinálja, amit csinál.

Hamarosan rádium, fáradt urán és egyéb veszélyesebb anyagok is megjelentek a „gyűjteményben”. Egyik este Taylor éppen egy tócsányi folyadék fölött állt kanárisárga sugárvédelmi ruhájában, amikor anyja vacsorázni hívta. „Azt hiszem, előbb ezt feltakarítom” ‒ mondta Taylor. „Ugye ez nem az, amiről azt mondtad, hogy ha kiömlik, mind meghalunk?” ‒ kérdezte Tiffany. „Nem hinném. Legalábbis nem rögtön” ‒ válaszolta a fiú.

Időközben az egyik nagymamát tüdőrákkal diagnosztizálták. Sugárkezelést kapott, ami persze rettenetesen érdekelte Taylort tudományos szempontból. És persze rögtön forogni kezdtek az agyában a fogaskerekek, hogyan lehetne jobban csinálni mindezt. A diagnosztikában és a sugárterápiában használatos izotópok felezési ideje nagyon rövid. Annak is kell lennie, hogy az egészséges sejteket ne károsítsa a sugárzás. A gyorsan bomló izotópokat sokszor igen költséges a kórházakba szállítani, ahol többnyire nincs mód ezek előállítására. Taylor azon kezdett gondolkodni, hogy mi lenne, ha ezen izotópokat helyben elő lehetne állítani. Mennyivel több ember kaphatna így kezelést és gyógyulhatna meg?


Ekkor jött az ötlet, hogy a Naphoz hasonló működésű, nukleáris fúzión alapuló reaktort kellene építeni. Mégpedig egy olyan kicsi és olcsó változatot, amelyet a világ minden kórháza megengedhet magának. A fúziós energia kiaknázásával nagy energiájú neutronokat lehetne létrehozni, amelyek segítségével sugárzó orvosi izotópot lehet előállítani.

Addig az időpillanatig mindösszesen tíz ember épített működő fúziós reaktort a világon. Taylor felvette a kapcsolatot egyikükkel, a 26 éves, PhD-hallgató Carl Willis-szel. Willis és a többi építő sikere mögött azonban hosszú évek tanulása és high-tech laboratóriumi felszerelés állt. Hogyan versenyezhetne ezzel egy középiskolás gyerek?

Amikor Taylor 13 éves lett, féltestvére, Ashlee elküldött egy cikket szüleinek egy új iskoláról Renóban. A Davidson Akadémia tanulói közé az Államok legokosabb és legmotiváltabb gyermekeit veszik fel. A tanulók haladó kutatásokat folytathatnak a Nevadai Egyetem helyi kampuszán. A család első renói látogatásakor Taylor találkozót kért az egyetem híres fizikusától, Friedwardt Winterbergtől, aki Werner Heisenberg tanítványa volt egykoron. Amikor Taylor elmondta terveit a tudósnak, az felháborodottan közölte vele, hogy egy fúziós reaktor megépítése nála sokkal tanultabb embereknek is megoldhatatlan kihívást jelent. Közölte Taylorral, hogy mielőtt bármiféle hasonló szintű dolog sikerében reménykedhetne, el kell sajátítania a tudomány nyelvét. A szülők saját bevallásuk szerint megkönnyebbültek, azt hitték, hogy ezzel véget ért a történet.

Taylor azonban nem adta fel ilyen könnyen. Amint azon az őszön megkezdte tanulmányait a Davidson Akadémián, más támogatókat kerített magának. Egyikük pont Winterberg irodája mellett dolgozott az egyetemen. Ronald Phaneuf atomfizikus így emlékszik vissza az első találkozásra: „Olyan alapos ismeretekkel rendelkezett, amilyennel még sosem találkoztam ilyen fiatal korban. Aztán elmondta, hogy atomreaktort akar építeni egy garázsban, és akkor belém hasított: Uramisten, ezt azért nem engedhetjük. De talán segíthetünk neki abban, hogy itt, az egyetemen próbálja meg.”

Phaneuf meghívta Taylort, hogy vegyen részt a felsőéveseknek tartott nukleáris fizika kurzusán, és bemutatta Bill Brinsmead technikusnak. Brinsmead eleinte nem igazán akart részt venni egy 13 éves tudományos projektjében, de látva Taylor lelkesedését, amikor körbevezették a laborban, felidéződött benne saját gyermekkora, amely szintén unalmas és kihívásokat nélkülöző volt. Brinsmeadben is tombolt a vágy, hogy valami igazán érdekeset és nehezen megvalósíthatót hozzon létre (ő maga végül egy lézert épített), és őt is elhajtották a felnőttek ahelyett, hogy segítettek volna kibontakozni. Így amikor a laborbeli körút során egy vastag falú, acéllal bélelt vákuumkamrához értek, és Taylor megkérdezte, hogy használhatná-e ezt a fúziós kísérletekre, Brinsmead így válaszolt: „Nem is lehetne ennél érdemesebb célra használni.”


2. rész
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. benczeb90
2012.02.22. 09:07
Does it blend?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. beleutomaz...
2012.02.22. 10:09
Kis javitas kernek, nem hallottam meg mukodo fuzios reaktorrol csak fiszios-rol. A fuzios egyesiti az atomokat a fiszios hasitja oket. 2 H atom egyesitesekor 10-szer annyi energia szabadul fel mint egy uran atom mag hasadasakor(viszonyitas a hidrogen bomba ami fuzios szemben a sima fiszios uran alapu etc atombombahoz, A fuziosokat hivjak a sima helyet termo nuklearisnak mivel a fuzio elinditasahoz egy atom robbanas hojere van szukseg). De a kovetelmenyek is nagyobbak. Jelenleg meg tudomanyos cikkekben is csak keves emlites van fuzios kiserletekrol. Tavaly volt egy sikeres de meg aram szolgaltato reaktorrol es ehez hasonlorol csak almodnak tudtommal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Jools
2012.02.22. 12:37
Pedig ez bizony fúziós vagy termonukleáris, ahogy tetszik. Természetesen kísérleti reaktorról van szó, és ahogy a cikkben is szerepel, kísérleti körülmények között nagyon keveseknek sikerült "békés" fúziót létrehozniuk. Az áramszolgáltatás megoldása ilyen forrásból valóban elég távoli, a most épülő ITER is "csak" kísérleti erőmű lesz, a legoptimistább elképzelések is legkorábban a század közepére teszik az első ipari reaktor megépülését, és csak ezt követően kezdődhet meg szélesebb körű használata.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. beleutomaz...
2012.02.22. 13:09
A gyerek zseni ketsgtelenul de amit leirnak az mese. Tobb mint valoszinu hogy megcsinalta de akik irnak rola azoknak nem sok a sutnivalojuk. Meg nem olvastam eleget de azt mar ertem hogy nem latom hogy mekkora volt az a garazs ahova ezt bezsufolta.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. asdsa
2012.02.22. 14:13
@benczeb90
Olyan országról még nem hallottam...beszélnek ott angolul?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. benczeb90 asdsa
2012.02.22. 14:43
i don't even
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. bszoke88
2012.02.22. 17:34
na, ha ő tud ilyet, akkor nekem is neki kéne fogni LOL
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. yany
2012.02.23. 13:29
Várom a folytatást, jó volt olvasni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Greathoof
2012.02.23. 22:55
Most nem azért, de csak az én szemem szúrja, hogy egy piszok zseni gyerek, de a jogsihoz nincs ideje? Kreszt benyalja egy délelőtt alatt, EÜt ebéd közben... Max. a rutin lesz ennél hosszabb idő.

Ettől függetlenül nagyon jó volt olvasni, csak kicsit rohadtul irigy vagyok egy velem egy idős emberre, aki többet tett le az asztalra 12 éves korában, mint én valaha
Szerencséje van egyébként, hogy engedték kibontakozni
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. peti198706...
2012.02.25. 03:59
Tiszta Harry Potter regény állatt ty
Mikorra felnő 20 éves lesz, én elszonytyolodva a fotelben a teámra meredve fogom látni azokkal a termékekkel foglalkozó reklámokat a tévében amiket ő teremtet.. gg neki. ( -elmaradtam minta borra való x')) ehh.. )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Talent15
2012.02.25. 19:24
Ha ilyen okos, érdemes lenne a hidegfúzióval foglalkoznia... három év múlva szeretnék egy MrFusion-t a DeLorean-omba!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. vivanto
2012.03.02. 11:12
Lehet trollkodás, de 16 évesen, 2010-ben ugyan miért beszélt volna Fukushima-ról..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!