iPon Cikkek

Tex Murphy: Tesla Effect - Hosszú álom

Dátum | 2014. 05. 21.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

Minden idők legjobb, legnagyobb szívű és egyben legkétbalkezesebb sci-fi noir magánnyomozója, Tex Murphy 1989-ben kezdte pályafutását az akkor még nagy újdonságnak számító 256 színű VGA grafikával büszkélkedő Mean Streets című játékban, amely egy olyan érdekes akció-kaland hibrid volt, ami még repülőgép szimulátor elemeket is tartalmazott. Az ezt követő 1991-es Martian Memorandumban már inkább a kaland műfaj elemei kerültek előtérbe, felbukkantak a listából választható párbeszéd opciók és rövid videóbejátszások is kerültek a játékba. Ez a két korai cím azonban csak előfutára volt a későbbieknek, amelyekben a széria megtalálta valódi stílusát és Tex jelleme is kibontakozhatott. A sztorikat ezekben már Aaron Conners írta, a főszerepet pedig Chris Jones alakította, akinek alakja annyira egybeforrt Texével, hogy ma már elválaszthatatlanok (lefogadom, hogy otthon Jonesnak is van egy szekrénye, ami kizárólag ballonkabátokkal és detektív kalapokkal van tele). Az Access Software szép sikereket ért el ezekkel a nyomozós darabokkal, amelyek amellett, hogy rendkívül szórakoztatóak és megmozgatták az agytekervényeinket, még technikailag is forradalminak számítottak. Az 1994-es Under a Killing Moon egyike volt azoknak a játékoknak, amelyek már kihasználták a 16MB RAM nyújtotta előnyöket: interaktív 3D-s környezetben kutathattunk a nyomok után, az átvezető filmeket pedig élőszereplős videók formájában prezentálta a játék - nagy áttörés volt ez minden korábbi kalandjátékhoz képest. Az ezt követő 1996-os Pandora Directive már ezt a fajta játékmenetet folytatta, és tovább is vitte egy lépéssel, mivel itt már többfajta befejezés közül választhattunk. Az 1998-ban megjelent Overseer volt az első olyan játék, amelyet kifejezetten úgy fejlesztettek, hogy kihasználja az akkor még vadiújnak számító formátum, a DVD nyújtotta lehetőségeket. A széria különlegessége volt még, hogy a filmekben a programozók mellett olyan híres színészek is felbukkantak, mint James Earl Jones, Michael York, Barry Corbin, Richard Norton és Tanya Roberts.
A szomorú fordulópont azután következett be, hogy az Accesst 98-ban, főként golfjátékaik sikere miatt megvásárolta a Microsoft. A csapatnak több Tex Murphy játékra való terve is volt, de ezeket bármennyire is szerették volna, már nem készíthették el, mert a Microsoft nem látott elég profitot a kalandjátékokban. Az anyacég pár évvel később eladta a csapatot a hasonló hozzáállású Take Two Interactive-nak, amely végül 2006-ban feloszlatta őket. A csapat Big Finish Games néven újjáalakult, de a széria jogait csak 2009-ben tudták visszaszerezni, addigra azonban a kalandjáték műfaj már teljesen a háttérbe szorult a shooterek és akciójátékok mögött. Így hiába kerestek kiadót, a feladatot senki sem merte bevállalni. Az alkotók viszont ebben az ínséges időszakban sem hagyták, hogy kedvenc magándetektívünk eltűnjön a feledés homályában, Tex Murphy rádiójátékokkal és regényekkel szórakoztatták kicsi, ám annál hűségesebb rajongótáborukat. A reménysugarat végül a Kickstarter hozta el, sok-sok évnyi várakozás után végre elkészülhetett a Tesla Effect.
A sztori a harmadik világháború utáni New San Franciscóban játszódik 2050-ben, hét évvel a hatalmas cliffhangerrel végződött Overseer után. Tex számára azonban csak egy nap telt el, mivel rossz szokásához híven fejbevereti magát és kiesik neki ez az időszak. A máshol elcsépelt eszközként használt amnézia itt ügyes ürügy arra, hogy szabadon kérdezősködhessünk és kutakodjunk: az új játékosok így megismerkedhetnek Tex világával és a benne élőkkel, akik pedig már ismerik a sorozatot, azok kellemes perceket tölthetnek a régi játékok részleteinek felelevenítésével. A játék elején található tárgyak legtöbbje valamilyen emléket rejt a korábbi darabokból, rájuk kattintva végignézhetjük ezeket a jeleneteket, régi filmbejátszásokat. Leírhatatlanul jó érzés volt újra végigsétálni Tex lakóhelyén, a Chandler Avenue-n, amely grafikailag megújult ugyan, de ugyanaz a régi kedves, lepukkadt utca maradt New San Francisco mutánsnegyedében. Fantasztikus volt újra találkozni a régi ismerősökkel, kedvenc kocsmárosommal, Luie-val, az ex-csokiholista Clinttel, Rook Garnerrel, a szőrösszívű zálogházassal és persze Texet is jó volt újra látni. Mindenki kicsivel többet öregedett ugyan, mint hét év, de a hangulatot ugyanúgy eltalálták, mint a régi játékokban, ami ennyi idő elteltével nem lehetett könnyű dolog. A grafika terén ugyanúgy megmaradt a retro-érzés, mint a videóknál és a színészek játékában is ott volt a szokásos Tex Murphy-s zs-filmes varázs. A szarkasztikus humor mellett helyükön voltak a jó értelemben gagyi poénok, amik még most is ugyanúgy ütnek, mint régen. Jó volt látni és érezni, hogy a folytatást is hasonlóan szívvel-lélekkel készítették, mint a korábbi részeket.
Újra otthon
Sokan felrótták az alkotóknak, hogy a 3D-s részek alacsony felbontású textúrákkal készültek, és a grafika elavult, de én úgy érzem, hogy kifejezetten ártott volna a játéknak, ha túlzottan modern külsőbe öltöztetik. Mivel ez a darab főként a támogatóknak és a rajongóknak készült, nagyon nagy szerepet kap élvezetében a nosztalgia-faktor: számomra nagyon nagy csalódás lett volna, ha mondjuk CoD-szintű grafikája van (nem mintha az alacsony költségvetés és a kis létszámú független csapat ezt lehetővé tudta volna ezt tenni). Lehet, hogy elfogult vagyok, mert a széria régóta nagy kedvencem, de biztos vagyok benne, hogy nem csalt volna könnyeket a szemembe a Chandler Avenue látványa, ha hiperrealisztikus a grafikája van (nem vagyok érzelgős típus, de bevallom valóban elérzékenyültem, amikor megpillantottam). A régi grafikán, amikor még friss volt egyszerre ámultunk és nevettünk: már az UKM-ben is voltak valódi fotók alapján készült képek a falakon, ugyanakkor a kevésbé fontos tárgyak még 2D-s sprite-ok voltak. Ez a kettősség egyébként minden téren jellemző volt a szériára: zs-filmes és komoly jelenetek, profi színészek és amatőrök vegyesen, időnként burleszkbe illő humor, máskor komolyabb filozofálás az élet dolgairól. Számomra ez is hozzátartozik a varázslathoz, amit Tex Murphy szériának hívnak, és nagyon örülök, hogy a sorozat szellemiségét sikerült megőrizni a legújabb részben is. Akárcsak a régebbi darabokban, a Tesla Effectben is jelen vannak a film noir, a Szárnyas fejvadász, az Indiana Jones filmek, Raymond Chandler és Dashiel Hammett könyveinek hatásai, a játék nem is titkolja ezt, és el is poénkodik velük rendesen. Tex Murphy még mindig ugyanúgy Philip Marlowe és Sam Spade rossz korba született, kissé ütődött utódja, aki kalapban és ballonkabátban magányosan harcol az igazságért és barátaiért egy olyan világban, amely kemény leckéket tartogat a hozzá hasonló naiv idealistáknak.
A kezelőfelület a régi Tex játékokban még akkori szemmel nézve sem volt igazán kényelmes (az UKM-ben és a Pandorában az előrehaladáshoz még az egeret kellett előre tolni, és külön váltogatni kellett a közlekedő és az interaktív mód között, mert egyszerre nem működött a kettő), szerencsére ezt teljesen modernizálták, a 3D-s környezetben végre ugyanúgy tudunk mozogni és nézelődni, mint egy FPS-ben. Az inventory kezelésével nem volt baj a régebbi részekben, és most is teljesen rendben van, könnyen lehet vizsgálni, kombinálni a tárgyakat. A távolabb lévő helyszínek közötti utazás is ugyanolyan gyors és kényelmes, mint régen. A helyi közlekedés kellemesebb lett, nincsenek többé töltőképernyők, ha a Chandler Avenue-ról besétálunk egy boltba - persze ez ma már nem számít nagy újdonságnak vagy különlegességnek, csak a 16 évvel ezelőtti vagy régebbi darabokkal összehasonlítva jön elő a kontraszt.
Egyszerű, könnyen kezelhető inventory. A francba, a szám elmaszatolódott...
A fejtörők, főleg a játék elején jóval könnyebbek a régiekhez képest: memóriajáték, néhány ismertebb klasszikus logikai feladat - az alkotók valószínűleg nem akarták elriasztani az új játékosokat. A későbbiekben azért találkozhatunk pár rejtvénnyel, ami már nehezebb, de ha teljesen elakadnánk, a könnyebbik (Casual) nehézségi fokozaton pár korábban megszerzett pontunkért cserébe lehetőség van ezeket átugrani. Ha netán nem tudnánk továbbjutni a sztoriban, mert mondjuk nem vettünk észre egy jól elrejtett tárgyat, vagy nincs ötletünk, hogyan, merre tovább, akkor ehhez is ad segítséget a játék, ha kérjük. A Casual mód másik előnye az, hogyha bekapcsolt zseblámpával kutatunk, a fontos tárgyakat könnyebben észrevehetjük a körülöttük lévő csillogásról. A nehezebb Gamer mód csak annyiban különbözik a Casualtól, hogy ott nem vehetjük igénybe ezeket a segítségeket. A hagyományos logikai fejtörők mellett most is akad pár lopakodós ill. ügyességi rész, ezek szerencsére nem nehezek, ha már megismerkedtünk működésükkel. Sajnos így is előfordulhat, hogy véletlenül belerohanunk valami rondaságba, amit épp nem vettünk észre, de ezek messze nem olyan idegesítőek, mint pl. a biztonsági robotok voltak az Under a Killing Moonban. A legtöbb ilyen jellegű feladattal a dzsungelben lévő kutatóállomáson találkozhatunk, amely a játék egyik legnagyobb pályája, ott azért okozhatnak ezek némi bosszúságot, úgyhogy csak óvatosan. A játék egyébként nagyon gyakran készít automatikus mentéseket, így abból sosem lesz problémánk, ha valahol elfelejtettünk menteni. Tex, aki a 21. század közepén is még mindig faxot használ, ezúttal halad a korral, van egy Smart Alex nevű kütyüje, amolyan hordozható személyi titkár/számítógép. Alex boldogan kritizálja módszereinket, vicces megjegyzéseket tesz, amikor meghalunk, vagy szokatlan módon próbáljuk kombinálni a nálunk lévő tárgyakat egy-egy fejtörő megoldásához. Alex jelenlétét nem vitték túlzásba, így nem lett a dologból valódi főhős-segítő kapcsolat, de valószínűleg nem is ez volt a cél. (Alex hangja egyébként Kevin Murphy, aki az Amerikában közkedvelt kultusz tv-sorozat, a Mystery Science Theater 3000 egyik szereplője). A kalandjátékokban hagyomány, hogy a főszereplő megosztja velünk gondolatait a környezettel és a tárgyakkal kapcsolatban, amelyekre kattintgatunk. Ezek nagyszerű jellemrajzot adnak róluk és betekintést engednek belső világukba, vagy épp mosolyt csalnak az arcunkra - gondoljunk csak pl. April Ryanre, a The Longest Journey főszereplőjére. Tex szarkasztikus megjegyzései és faviccei itt is ugyanúgy jelen vannak, és ugyanolyan szórakoztatóak, mint a korábbi játékokban. Jó volt látni, hogy az alkotók a játékon belül is sokféle módon fejezték ki hálájukat a legnagyobb támogatóknak, közülük páran szereplőként is feltűntek, sokuk fotója pedig megtalálható a játék különböző helyszínein, és ha rájuk kattintunk, Tex mindegyikükre tesz egy-egy humoros megjegyzést. Összességében elmondhatjuk, hogy a játék minden tekintetben kiszolgálja a régi rajongók igényeit.
Rook éppen irántunk érzett szeretetét fejezi ki
A játékmenet tehát nem sokat változott a régiekhez képest, csak az irányítás lett kényelmesebb. Feladatunk továbbra is a szereplők kikérdezése, tárgyak megkeresése, kombinálása, megfelelő helyen való használata, a rejtvények megfejtése és természetesen a sírva röhögés Murphy hülyeségein. Bónuszként kapunk még egy gyűjtögető minijátékot is, a különböző helyszíneken elszórt vagy elrejtett ehető képregényeket kell összeszednünk (mert ugye mi mást gyűjtene gyermeteg lelkű magándetektívünk). A legtöbb játékban általában nem szeretem ezeket az extra gyűjtögetős feladatokat, de itt kifejezetten élveztem, mert minden képregény címe egy-egy kisebb poén volt. Ha az extra pontokért nem is, a mosolyokért mindenképp megéri megkeresni őket, sőt, ha mindet sikerült, akkor még kapunk extra jutalmat is. A sztori szokás szerint több szálon fut, rengeteg szereplőt vonultat fel, tele van összeesküvés elméletekbe illő eszement ötletekkel, zs-filmes akciójelenetekkel és fordulatokkal. Az új karakterek legalább olyan érdekesek, mint a régiek: nekem a Translator figurája különösen tetszett, őt Steve Valentine alakítja, akinek a hangja sokak számára ismerős lehet a Dragon Age-ből, ahol Alistairt szinkronizálta, de a gazdag műgyűjtő, St. Germaine is érdekes volt, aki Milton Elveszett paradicsomából idézgetve filozofált az emberiség sorsáról.
Még egy fantasztikus karakter: Saffyre.
A Tex játékokban mindig is a történet volt a középpontban, ezért erről nem szeretnék sokat elárulni A lényeg, hogy a szálak ezúttal Nikola Tesla és találmányai körül bonyolódnak, melyek rejtélyes módon Tex amnéziájával is összefüggésben vannak. Azt már mondanom sem kell, hogy a világ megint megmentésre szorul, de a széria rajongói ezt már úgyis tudják. A játéknak ötféle különböző befejezése lehet, a végkifejlet leginkább attól függ, hogy melyik hölgy mellett kötelezzük el magunkat. A párbeszédek során általában három lehetőség közül választhatunk, szokás szerint sohasem a konkrét választ látjuk, csak utalásként pár szót. Hasonlóan működik pl. a Mass Effect rendszere is, de az utalások itt sokszor homályosak, nem mindig lehet előre tudni, mivel rukkol elő Tex, de a biztos, hogy bármelyik opciót is választjuk, mindig szórakoztató lesz. A fontos döntéseknél természetesen már mindig egyértelmű, hogy mit kell választanunk. Végül, de nem utolsósorban illik szólni a kísérőzenéről is, amely kitűnően sikerült, kellően megadja a helyszínekhez és eseményekhez illő hagulatot. A főcím és végefőcím zene tetszett a legjobban, és nagy volt az örömöm, amikor meghallottam az Under a Killing Moonban a fejezetek elején hallott dögös szaxofonos jazz hosszabb változatát.
A  jó öreg Tex... az arcára van írva, hogy valami huncutságra készül
A játék jóval többet ad azoknak, akik ismerik az előzményeket, hiszen főként a régi rajongóknak és a támogatóknak készült, ezért akinek felkeltette az érdeklődését, de nem ismeri a korábbi részeket, annak mindenképp ajánlom, hogy legalább videón nézze végig őket, mielőtt belevág a Tesla Effectbe. Aki elég bátorságot érez, és nem riasztják el a múlt századi retro játékok, az a végigjátszásukba is belefoghat (GoG-on olcsón hozzá lehet jutni a működő verziókhoz). A Big Finish Games csapata nagyot alkotott ezzel a játékkal és sok rajongó régi álmát is teljesítette, úgy érzem megérte 16 évet várni rá. Tex Murphy, az ütődött és egyben zseniális magánszimat, a játékok történetének egyik legemlékezetesebb figurája úgy tért vissza, ahogy illik, a Tesla Effect visszahozta azt a varázst, ami a régi játékokban megvolt, de sajnos a maiakból már gyakran hiányzik. Méltó befejezése lett a szériának. Maradtak viszont olyan szálak, amelyeket bátran lehet folytatni, és az alkotók is kifejezték, hogy nyitottak egy esetleges folytatásra. Klassz lenne, ha összejönne, remélhetőleg erre nem kell újabb 16 évet várnunk. Platform: PC Értékelés: 9/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. Morte
2014.05.22. 14:02
Remélem azért akad rajtam kívül még valaki, aki ismeri és szereti ezt a szériát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.05.22. 21:28
Van csak nekem black screen bug van. Vagyis elindítom a játékot és nagy büdös feketeség...sajna a javasolt megoldások egyike sem működött, vagyis semmilyen frissítés nem vált be Majd megnézem hátha a laptomon elindul
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Morte
2014.05.23. 11:30
Hú, az igen kellemetlen, szurkolok, hogy elinduljon. Nekem a GoG-os verzó van meg, pár kisebb audio bugon kívül nem volt vele gondom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.05.23. 19:52
nekem is a GOG-ról van. A tex 1-2 elindul csak ez nem Sajnálatos módon kb 2% az akinek semmi még a patch sem segített.(tegnap azt is feltettem.) Legrosszabb esetben majd amikor új gépet veszek talán akkor sikerrel járok.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. otherl lc
2014.05.24. 22:57
Hát igen, van aki az új CoD miatt, van aki az új Tex Murphy miatt vesz új gépet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. lc
2014.11.07. 15:03
És...hiába...mert az új gép sem nyert.
Valszeg a HDMI miatt nem fut. Legalábbis minden mást kizártam már és több ötletem nincs. (Épp a DVI-t keresem hátha azzal menni fog. Mivel ez egy 2009-es Samsung TV és nem monitor sajna monitor csati nincs rajta.)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!