iPon Cikkek

The Adventures of Tintin: The Secret of the Unicorn

Dátum | 2011. 11. 30.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Pár napja adódott lehetőségem részt venni egy beszélgetésen, ahol jelen volt Magyarország három vezető online portáljának főszerkesztője – ironikus módon mindegyik az utóbbi pár hétben vagy hónapban került ebbe a pozícióba. S habár sok tanulságos és okos dolgot mondtak, végül sajnos azt kellett levonnunk konklúziónak, hogy Magyarországon (s valójában a világ rengeteg részén) manapság abból az áll az újságírói munka, hogy a jóemberek ülnek az irodában, átvesznek máshonnan híreket, esetleg átfogalmazzák azokat és kész. Erre pedig nagyon egyszerű a magyarázat: nincs pénz arra, hogy az újságírók személyesen „terepre” menjenek, nagyobb külföldi riportokat készítsenek, belevetődjenek az akció közepébe.


Nos, a Hergé művésznéven alkotó belga író nem így képzelte el Tintint, a fiatal újságírót, akinek kalandjai először 1929-ben jelentek meg a Le Petit Vingtième-ben, s a sikersorozat egészen 1986-ig futott. Akármennyire is ironikus, hogy Európa egyik legjelentékenyebb képregénye pont egy belga-francia együttműködésből született meg, valójában örömteli tény, hogy Tintin akkora nyomot hagyott sok-sok generációban, hogy két hollywoodi filmes nagyágyú, Steven Spielberg és Peter Jackson úgy döntött, hogy most, 2011-ben egy animációs filmet készítenek az anyagból. Ami nagy szó, tekintve, hogy ha képregény-adaptációkról van szó, valószínűleg elsőre mindenki az amerikai DC Comics, vagy a Marvel kiadásában megjelent alkotásokra gondol.


Mondhatjuk tehát, hogy Tintin gyakorlatilag ellentéte a mai újságírói példának, ő ugyanis sosem hezitál, ha olyan kalandba kell belevágnia, ami akár az életét is fenyegeti – persze csak komikusan rajzfilmes módon, hiszen nyilván tudjuk, hogy mindig nyer. Éppen ez történik a The Secret of the Unicorn kezdetekor is, amikor is megvásárolja a legendás háromárbocos Unikornis hajó modelljét, amiről hamarosan kiderül, hogy bizony elég sokan fenik rá a fogukat, így Tintin nem sokára újra az akció középpontjába kerül, s jó újságíró módjára mindent megtesz a történet felderítése, s a misztikus, állítólag kincsekkel megrakodott hajó megtalálása érdekében. Innen aztán a mienk a pálya, s végig kell vezetnünk srác újságírót egy főként 2D-s platformjátékon, ahol sajnos a hangulatot olykor-olykor különböző 3D-s szekciók rontják el.


Pedig maga az oldalnézetes, 2D-s platformer rész egészen korrekten sikerült. Olyan technikával készítették el, hogy a grafika kicsit 3D-snek tűnik, játékelemeiben pedig főként a Donkey Kongból, a Prince of Persiából és a Marióból merít. Alapvetően arról van szó, hogy Tintin alap mozdulatait kell használnunk ahhoz, hogy az ügyességi részeken előre jussunk: főhősünk tud ugrani, falról elrugaszkodni, kapaszkodni, átpördülni, létrákon mászni, akadályok és halálosnak látszó dolgok felett átlendülni, s ha egyébként nem lenne egyértelmű, hamarosan kiderül, hogy ez a játék bizony főként a gyerekeknek szól. A platformrészek ugyanis sosem nehezek, a mozdulatainkat kismértékben automatizálja a játék, s valószínűleg simán elérünk olyan kapaszkodókat is, amit egy hasonló, de komolyabb anyagban éppenhogy elvétenénk.

Hasonlóan egyszerűek a menet közben elénk kerülő feladványok is, melyek megoldásához ládákat kell tologatnunk, kapcsolókat kell húzogatnunk, vagy eltalálnunk őket strandlabdával, esetleg egy papagájjal a hátunkon átrepülnünk bizonyos részeket. A probléma, hogy a The Secret of the Unicorn viszonylag kevés elemet ismételget, de elég gyakran, így hiába tűnik elsőre kedvesnek és szórakoztatónak a platformozás, valójában hamar beleununk, még akkor is, ha a sztori maximum 4 óráig fog kitartani. Ráadásul nem igazán tudom túltenni magam rajta, hogy Tintin miért rendelkezik egy nindzsa és egy elitkommandós összes képességével, erejével és túlélési trükkjével, de ezen azt hiszem, nem érdemes fennakadni.


Nem javít sokat a dolgokon a harc sem: alapvetően egyetlen gomb nyomkodásával két-három ütéssel leteríthetjük az elénk kerülő rosszarcúakat, akik aztán a szokásos rajzfilmes módon, csillagokkal a fejük felett kidőlnek, ezzel jelezve a képernyő előtt ülő, valószínűleg 10 éven aluli csemetének, hogy már nem fognak további problémát jelenteni. Később azonban megjelennek a trükkösebb ellenfelek is: némelyik esernyővel védi magát a szemből érkező támadások ellen, így valamilyen módon mögéjük kell kerülnünk, ami az esetek nagy többségében különböző földalatti alagutakon keresztül történik, amiből talán szintén túlságosan sokat kapunk a végigjátszás során, így klausztrofóbiások ne nagyon kezdjenek bele.


Ezen kívül néhány ellenfél páncélt visel, ahol már komolyabb trükköket kell bevetnünk: csúszós talajra kell terelnünk őket, vagy alájuk kell dobnunk egy banánhéjat, hogy lefejeljék a szemközti falat, amitől aztán sebezhetővé válnak. Ahogy azt már mondtam, ez idáig még egész korrekt dolog lenne, de valamiért a készítők úgy gondolták, hogy egy sztenderd 2D-s platformer dobozos játékként nem fogja megállni a helyét, ezért úgy érezték, fel kell „dobniuk” a dolgokat néhány teljesen szükségtelen adalékkal. Az egyik ilyen, hogy alkalmanként át kell vennünk az irányítást Tintin hűséges kutyája, Snowy felett, s vele kell felderítenünk járatokat, kiszagolnunk nyomokat, s közben leugatnunk a ránk támadó élőlényeket. Egyszerűen túlságosan kilóg a játékból, s semmit nem tesz hozzá.


Ennél azonban sokkal rosszabb a különböző 3D-s szekciók bevezetése, melyek közül elsőként azokat említeném, ahol a kamerával szemben futva kell menekülnünk. Sok stúdió érzi úgy, hogy ilyenekre mindenképp szükség van a mai játékokban, teljesen érthetetlen módon, mert nem látunk semmit, s egyébként is sokkal jobban működnének szimpla átvezető jelenetekként. Ezen kívül a játékmenetet három különböző, 3D-s minijáték szakítja meg. Az egyikben egy repülőt irányítva kell lelőnünk a többi gonosz repülőt, amihez csak röpködnünk kell, és a kissé elnagyolt irányítással küzdve rá kell céloznunk az ellenfélre, hogy néhány töltettel elbánjunk velük, illetve egy-egy gombnyomással átlendüljünk a viharfelhőkön. Nem valami változatos a dolog, és az esetek többségében egyszerűen túl hosszú.

Ennél talán némileg jobb az oldalkocsis üldözés, ahol ugyan az irányítás szintén nagyon egyszerű, de némi színt visz a dologba, hogy a járgány vezetése mellett átpattanhatunk lövöldözni is az ellenfeleket. Ami viszont abszolút mellé talált, azok a Captain Haddockos kardozós részek. Itt karakterünk on-rails szerűen, tehát magától mozog, nekünk pedig csak az analóg kar húzogatásával a kardunkat kell lóbálnunk a támadáshoz, illetve az A-gomb megnyomásával védekeznünk. A kivitelezés meglehetősen gyenge, az irányítás pedig nem kifejezetten intuitív. Ezt a három minijátékot egyébként a fő kampányon kívül is tolhatjuk, csak ott már időlimitre, hogy legyen a dologban egy kis versenyszellem. Érdemes még megemlíteni, hogy itt már akalmazhatjuk a kinectes irányítást is, de sok jóra ne számítson senki: még a „csúcs” Kinect-játékokban is sokszor találkozunk lassú és pontatlan érzékeléssel, s a Tintin messze nem tartozik a csúcskategóriába, így sokszor a szerencsén múlik, hogy főhősünk azt csinálja-e, amit mi akartunk mutatni neki.


Érdekes módon a játék egyik legélvezetesebb része pont a fő kampány után válik elérhetővé: Thompson és Thomson fejbekólintja Haddock kapitányt, aminek következtében bekerülünk a részeges úriember alkoholmámoros rémálmaiba. Itt egy központi világon keresztül érhetjük el a különböző pályákat, melyek alapvetően a fő történeti szál helyszíneire épülnek, csak mindenféle álomszerű, elmebeteg dologgal. Ráadásul mindezt kooperatív módban is élvezhetjük, Tintin mellé ugyanis ekkor egy barátunk beszállhat Haddock irányításába, illetve ha egyedül vagyunk, akkor válthatunk a karakterek között, sokszor a továbbjutáshoz ugyanis szükség van a kapitány nyers erejére. A több kihívás mellett azért  tartogat még érdekességeket is ez a játékmód, mert olyan extra trükköket is bevethetünk, amiket a kampányban nem: ilyen például Tintin szigonylövedéke, ami érthetetlen, hogy miért maradt ki a single playerből.


Grafikailag a Tintinen meglátszik, hogy messze nem a jelenlegi generáció erejének kihasználása volt a cél, sokkal inkább a Wii-verzió grafikáját láthatjuk viszont Xbox 360-on és PS3-on is. A játék alapvetően a film képi világát veszi alapul, ami sok keményvonalas Tintin-rajongónak elsőre furcsa lehet, de hozzá kell szoknunk, mert valószínűleg ez lesz a sorozat jövője. A karakterek rajzfilmszerűen korrektek, bár az animációik túlságosan elnagyoltak, s az átvezetők során szinte semmi érzelmet nem lehet leolvasni a szereplők arcáról. A 2D-s helyszínek pedig színesek és hangulatosak, de semmi különösebb extrával nem szolgálnak. Szerencsére a John Williams által készített zenei aláfestés a helyén van, s a szinkron is teljesen jól sikerült, így az audio területén nincs okunk panaszra.

Összességében tehát a The Adventures of Tintin: The Secret of the Unicorn egy kellemesen hangulatos, de könnyű játék, néhány feleslegesen beleerőltetett elemmel. A célcsoport egyértelműen a gyerekek, ők pedig kétségtelenül élvezni fogják.



Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3, Wii, DS
Tesztelt platform: Xbox 360

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. expander
2011.11.30. 15:26
A 60%-al nem értek egyet. Szerintem legalább 90%-os. Nagyon élvezetes, szép a grafika egy ilyen stílusnál és többször újra játszható. Kiváló game gyerekeknek és nagy vele a sikerélményük is! Nem COD-hoz kell hasonlítani
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. pycur
2011.12.01. 21:07
Nagyon szép, egyszerű, könnyed játék. Kb. mint a blade kitten, kár hogy ez egy délután alatt végigfutható. Bezzeg a mario3 hónapokat vett igénybe
Igaz ez annyival könnyebb hogy lehet menteni és ha kiütnek nem kell újrakezdeni az egészet.
Nekem tetszik, tintint régen is nézegettem mert jó izgalmas és akciós volt, nagy öröm volt amikor 1-2 éve a tv2 műsorra tűzte igaz más hanggal de hasonlóval.
Összességében tintin rulz!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Floki
2011.12.03. 12:44
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Ez nem 60%-os játék. Mit jelent az elnagyolt animáció????????
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Kirrr
2011.12.05. 11:47
Szerintem teljesen korrekt játék. Nekem nagyon tetszik, hogy végre van valami ami nem COD. Érdekes sztorival (a filmet nem láttam még) és jó feladatokkal. 90%-ot megadnám énis neki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. bigz
2011.12.19. 17:47
lazadas az iponon
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!