iPon Cikkek

The Banner Saga 2 - A karaván tovább halad

Dátum | 2016. 05. 05.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

A 2014-es Banner Saga egy érdekes keverék volt: izometrikus nézetű, körökre osztott stratégia, amolyan telltale-es döntéshozós-történetmesélős RPG-be oltva, melynek bár megvoltak a hibái, meglepően sikeresnek bizonyult és lekötötte rajongóit. A végét akár lezárásnak is vehettük, de most, a második rész megjelenésével folytatódhat a történet. A Banner Saga 2 ott veszi fel a fonalat, ahol az előd elhagyta, olyannyira, hogy a nyolcadik fejezettel kezdődik a játék. Talán nem árulok el titkot azzal, hogy ezen rész vége is minden lehetőséget megad a – szerintem biztosan várható – harmadik fejezetnek, tehát a Banner Saga 2 amolyan középső epizód egy esetleges trilógiában, felvezeti a nagy végkifejletet, mint a Gyűrűk Ura regények esetében A két torony című rész.
Ennél fogva erősen ajánlott, hogy úgy álljunk neki a játéknak, hogy már játszottunk az első résszel, és ismerjük a karakterek többségét, kötődhetünk hozzájuk vagy utálhatjuk őket, kinek mi tetszik, ráadásul az előzőleg hozott döntéseinket és azok következményeit könnyedén át is hozhatjuk a második részre, hiszen importálhatjuk a mentett fájlokat. Persze van megoldás, ha semmiképp sem akarunk nekiállni az első epizódnak, egy videóban röviden elmondják, mi történt és a kétféle kimenetel alapján választhatunk karaktert – vezetőt – magunknak, vagyis nem kell minden információ nélkül belevágnunk a történetbe. De hangsúlyozom, a legjobb az, ha újrajátsszuk a Banner Sagát, majd nekiállunk a folytatásnak. A Banner Saga 2 a legtöbb tekintetben követi az elődöt. Megmaradt a gyönyörű, rajzfilmszerű, kézzel készített grafika, amely annyira jellemző a játékra, hogy akár egy kóbor screenshot alapján is könnyedén be lehet azonosítani. Megmaradt az északias-vikinges muzsika és a remek hangeffektek is – folyócsobogás, szél a hegyek között, a hó ropogása, mind-mind a messzi (ál)skandináv vidékekre repítenek minket. Szinkronból esetleg lehetne több is, de az élményt nem rontotta el, hogy kevés van, zavarónak egészen biztosan nem mondanám.
A legnagyobb újdonságot természetesen a történet hordozza, hiszen az események folytatódnak, a karaván tovább halad a biztonságot adó menedék felé. Az első résznek óhatatlanul olyan elemekkel is foglalkoznia kellett, mint a világ felrajzolása, a karakterek és a helyzet megismertetése, a második rész ellenben azonnal a dolgok közepébe csap. Ez az egyik legerősebb vonása a játéknak. A harcrendszer néhány apróbb módosítástól eltekintve teljesen ismerős lesz az előzményből, csupán icipicit könnyítettek rajta – de még így is rendesen meg tud izzasztani -, illetve kaptunk egy minden részletre kiterjedő tutorialt, mely bevezet a csatározások rejtelmeibe. A körökre osztott harcban fontos szerepe van a karakterek elhelyezésének, és a tereptárgyak kihasználásának is. A csapat akaraterejének megfontolt használatával nagy előnyt szerezhetünk, főleg, ha figyelünk az ellenség életerő- és páncélzat-pontjainak okos csökkentésére. Ez az ellenség – az első részben megismert kőember-szerű, páncélos dredge-ek – általában csapatostól támad, sokszor komolyan át kell gondolnunk, kivel hová lépünk és mit teszünk, ellenkező esetben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy embereink fele már sérülten, harcképtelenül fekszik a földön. Az egyes csaták meglepően hosszú ideig eltarthatnak, így az erőforrások, főleg a már említett csapat-akaraterő kezelése is fontossá válik, cserébe győzelmünk íze minden egyes esetben mézédes lesz. Attól tartok, lesznek, akiknek túl hosszú a harc, túl sokat kell olvasni, túl sokat kell klikkelgetni és menedzselni – a Banner Saga 2 nem gyors és nem felszínes játék.
Csapatainkat, embereinket és a kiemelt karaktereket fejleszthetjük is a felszedett, vagy a csatákban megszerzett pontokból vásárolt upgrade-ek segítségével. Ez megint csak komoly tervezgetést igényelhet, miközben lassanként el kell jutnunk az út következő, majd azt követő állomásaira, ételről, vízről kell gondoskodnunk, megküzdenünk a felmerülő random eseményekkel. Időnként le kell táboroznunk, hogy a vándorok megpihenhessenek, ekkor edzéseket tarthatunk, beszélhetünk egyik-másik fontosabb hőssel, meggyógyíthatjuk a sebesülteket.
Minden meghozott döntésünk hatással lesz valamire és mivel számtalanszor állunk döntéshelyzet előtt, mindegyiket komolyan mérlegelnünk kell, akár a játékmenetre vannak közvetlen hatással, akár a statjainkon változtatnak, vagy a történetbe hoznak fordulópontot. Vajon egy adott helyen készleteket találunk majd, vagy veszély fenyeget ránk? Megnézzük, vagy biztonságosabb, ha továbbmegyünk? Megengedhetjük-e, hogy elessünk egy potenciális élelemforrástól, vagy elveszítsünk néhány harcost, netalán hajót? Mi van, ha az egész csapda? Nagyon tetszett ez, izgalmassá teszi a játékot, mintha egy interaktív könyvet olvasnánk, mindig történik valami. A Banner Saga világa igazából meglehetősen borongós világ, az emberek és óriás szövetségeseik vesztes csatát vívnak, sorra halnak meg, mindenki dühös, mindenki szomorú, még a győztes ütközetek után is kiderülhet, hogy közben elsüllyedt egy hajónk, vízbe fulladt negyven emberünk, nők, férfiak és gyerekek is, tehát Damoklész kardja folyamatosan ott lebeg a fejünk felett. A monumentális hátterek előterében haladó kicsiny flottánk és karavánunk hihetetlenül sérülékenynek tűnik, ahogy a világ, az emberek is az összeomlás határán egyensúlyoznak, az esélyek egyre romlanak, a veszélyek egyre nőnek. Nem tudom, a menekültek által érzett űzöttséget akarták-e ezzel szemléltetni a fejlesztők, de ha igen, akkor remekül sikerült.
Érdemes számba venni az újdonságok között a „lovonszületettek” osztályát: kicsit a görög mitológiából ismert kentaurokhoz hasonlóak, akiket nem kapunk meg a kezdetektől, de mikor igen, azzal a nem elhanyagolható képességgel rendelkeznek, hogy gyorsan lecsaphatnak az ellenségre, majd megléphetnek egy visszatámadás elől nagy sebességüknek köszönhetően, ráadásul csodásan néznek ki. Nem mintha a többiekkel ezen a téren bármilyen gond lenne, ahogy már mondtam, a játék gyönyörű, igazi vizuális orgia, rengeteg karakterrel, tájjal találkozunk és mindre élvezet ránézni.
A Banner Saga 2 (és maga a sorozat is) szerintem az a típusú játék, ami nem való mindenkinek. Sokan unalmasnak és vontatottnak fogják találni, de lesz, aki beleássa magát és jól szórakozik, mint ahogy olyan is akad majd, aki az első rész történetének folytatására kíváncsi, vagy épp ellenkezőleg, kevésnek találja majd a történet továbbvitelén kívüli változtatásokat. Semmi forradalmi vagy nagy változás nincs a játékban, egyszerűen csak jó és jó vele játszani. A történet remek, nagyon ügyesen van megírva, a világot nagyvonalúan, mégis részletgazdagon és könnyen befogadhatóan rajzolták fel és drámai fordulatokban sincs hiány, miközben egyéni sorsok omlanak tragédiába vagy teljesednek ki, szövetségek köttetnek, vagy árulással szúrnak hátba minket. Persze ezen nem is csodálkoztunk annyira, mivel tudtuk, hogy a készítő Stoic Studio berkeiben több egykori Bioware-dolgozó lapul, akik – bár itt nem álltak dollármilliók a rendelkezésükre – mégis valami igazán kifinomult alkotást hoztak létre.
Ügyességünktől és szerencsénktől függően az átlagos 10-15 óránál sokkal többet is eltölthetünk a The Banner Saga 2-vel, rengeteg múlik harcoló csapataink felépítésén, a csatáink kimenetelén és hosszán, a pihenők számán, a véletlenszerű események esetleges hátráltató hatásán.
Azt hiszem, aki végigjátssza a második részt, nagyon várja majd a harmadikat, aki pedig nem volt annyira oda az első résztől, most könnyen a sorozat rajongójává válhat, ahogy mélyebben belemerül az eseményekbe a folytatás segítségével. Nem utolsó sorban pedig a játék ára is rendkívül korrekt, 20 euróért dobálják, ami egy friss játékért nem annyira sok.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. otherl
2016.05.05. 14:33
Az elejétől lehetett tudni, hogy trilógia lesz. Benne volt a KS kampányban is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!