iPon Cikkek

The Book of Unwritten Tales: The Critter Chronicles

Dátum | 2013. 01. 21.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

A The Book of Unwritten Tales egy jól sikerült kalandjáték, mely bár már nem új, csak tavaly kapott angol fordítást és vált élvezhetővé a világ játékosainak többsége számára. Alig hogy végigjátszhattuk a furcsa négyes kalandját, a német King Art Games bejelentette, hogy érkezik egy előzmény, melyből megtudjuk, hogy a rózsaszín szőrmók Critter és a cinikus, beszari Nate miként váltak elválaszthatatlan társakká. Bár Nate-et mindenki szerette az előző részben, tény, hogy nem volt valami szimpatikus karakter, és csak bunkó megjegyzései és folytonos nyavalygása tették közönségkedvenccé. Egy ilyen alakra komplett játékot alapozni akár felelőtlenség is lehetne, de a derék germánok ismét bebizonyították, hogy humortalanságukról szóló sztereotípiák ide vagy oda, egy-egy abszurd párbeszéddel gyerekjáték könnyet szöktetni a szemünkbe, sőt, még ez a Nate gyerek is egész szerethetővé tehető.

Nate szerelmi élete még egy léghajón sincs biztonságban
Szőrmesék

Évekkel járunk Wilburék kalandja előtt, a bátor kis gnóm még minden bizonnyal a sörfőzés csodájáról álmodozik, Ivót pedig minden jobban érdekli a világ megmentésénél, különös tekintettel a hárfázásra és egyéb hercegnős dolgokra. Velük szemben Nate nem sokat változik majd az évek során: most is egy csaló, aki cinkelt kártyákkal nyert léghajóján próbál elmenekülni rosszakarói elől. Bár életben marad, a zuhanást nem ússza meg - így keveredik Aventasia fagyos vidékére, ahol összetalálkozik a szőrös és cuki kis izével, Critterrel.

Persze ez nem megy ilyen könnyen, de mivel a King Artnál még emlékeznek rá, hogyan kell sziporkázó dialógusokat írni, kár lenne lelőni a poénokat. Legyen elég annyi, hogy a furcsa duó gyorsan egymásra talál, és minden erejükre szükség lesz, ha meg akarják úszni Nate átvert ork csajának bosszúhadjáratát... igen, jobb, ha nem is kérdezitek! A The Critter Chronicles jóval rövidebb a The Book of Unwritten Talesnél, az öt fejezetet nagyjából 10-12 óra alatt végig lehet kattintani, de ez nem is baj, mert ott bonyolultabb volt a cselekmény, és karakterből is többet irányíthattunk. Itt mindössze Critter és Nate szerepel, az NPC-k pedig, bár viccesek, eltörpülnek kettejük ökörködései mellett.

Fontos egyébként megjegyezni, hogy akárcsak elődje, a The Critter Chronicles is a poénokra helyezi a hangsúlyt, melyek leginkább a LucasArts-féle klasszikusok szintjén mozognak. Aki szereti a helyzetkomikumot és élvezi, ha nincs egy normális beszélgetés sem, csak abszurd marhaságok garmadája, imádni fogja a programot. Külön jó hír továbbá, hogy mivel előzménnyel van dolgunk, a The Book of Unwritten Talest nem ismerő olvasóknak is nyugodtan ajánlhatjuk Critterék történetét.

Ilyen és ehhez hasonló, mély értelmű beszélgetések várhatók
Klicker Chronicles


Elődjéhez hasonlóan a The Critter Chronicles is egy tipikus kalandjáték. Nincsenek akciószakaszok, reflexekre épülő részek, semmi ilyesmi. Csak a megszokott és megszeretett metódus: tárgyakat gyűjtünk, kombináljuk őket, majd megoldjuk velük az utunkba eső logikai feladványokat. Sok szót pazarolni a játékmenetre felesleges, ennél archaikusabb akarva sem lehetne - igaz, a két karakter összjátékával egy kicsit megbolondították a régi receptet. A harmadik fejezettől váltanunk kell köztük, ha úgy hozza szükség, és bár könnyen hihetnénk, hogy az első rész gyermekbetegségeit kinőtte a játék, sajnos szomorúan vesszük tudomásul, hogy a német fejlesztők inkább egy olcsó trükkhöz folyamodtak a játékosok kritikái hallatán. Ahelyett, hogy rendesen megtervezték volna a feladványokat, most is ugyanolyan zavarba ejtő puzzle-ökkel találjuk szembe magunkat.

A megoldásuk sokszor egyetlen dolgon múlik: a felszedett cuccok összerakásának sorrendjén. Nincs is annál frusztrálóbb, mint mikor húsz perce kattintgatjuk a teli tárgylistát, hogy aztán egy totálisan ostoba és érthetetlen kombináció juttasson tovább. A The Book of Unwritten Talesszel még elnézők voltunk, de egy új játéktól átgondoltabb dizájnra számítottunk. Nos, ezt nem kaptuk meg, helyette kiszúrták a szemünket két eltérő nehézségi szinttel.

A könnyebb mód (név szerint Normal) azoknak való, akik nem szeretik a kihívást – pontosabban utálnak gondolkodni, vagy csak a sztori és a viccek érdeklik őket. Ez esetben a feladványok kevésbé összetettek, gyakorlatilag egy kétéves is megoldja őket, és a szóköz segítsével az összes felszedhető és megvizsgálható tárgy megtalálható. A nehezebb fokozat (Hard), ami tulajdonképpen maga a játék, viszont a már felvázolt hibákat sorakoztatja fel. Félreértés ne essék, a The Critter Chronicles így is jó point-and-click, de tény, hogy a King Artos srácok nem értenek a minőségi puzzle-ökhoz. A Mágusok tornya lesz a legrosszabb szakasz ilyen szempontból, oda erősen ajánlott egy végigjátszás, hacsak nem akarunk idegeskedni, mert gondolom a veterán játékosok többségének eszébe sem jut a könnyű fokozat.

Sebaj, vigasztaljon a tudat, hogy legalább pixelvadásznunk nem kell, minden képernyőn összeszedünk 3-4 holmit, melyek elég egyértelműen lettek elhelyezve. A pályatervezés most is elsőosztályú, és a változatosságra sem lehet panaszunk, még úgy sem, hogy megfordulunk néhány korábbi helyszínen is.

Ismerős jelenet? Naná, a TCC tele van popkult utalásokkal!
Szőrszálhasogatás


A The Book of Unwritten Tales inkább stílusos volt, mintsem szép, és a The Critter Chronicles is ezt az utat követi. A játék nem fest rosszul, de ha a grafikusok szeme előtt nem lebegett volna a legendás Discworld-saga, fele ilyen vicces sem lenne. Az animációk és a karaktermodellek nem az igaziak (Nate úgy mozog, mint egy gerincsérves rúdtáncos), de a színvilág és a hátterek sokat javítanak az összképen, nem is beszélve a már emlegetetett változatosságról. A havas tájak nagyon jól állnak a King Art fantasy világának, reméljük, a harmadik felvonásban is északon kalandozhatunk majd.

A látványnál sokkal fontosabb szerepet játszik a gyönyörű zene és a kiváló szinkron. A szereplők hangja telitalálat, Nate bosszankodása és Critter optimizmusa nemcsak a szövegkönyvből, de a színészek átéléssel teli játékából is süt. A muzikális oldal gyakorlatilag hibátlan, bár meg kell jegyezni, hogy a csak a játékba illesztve talál magára, külön hallgatva a dalokat már elvész a varázs.

A The Critter Chronicles legnagyobb előnye azonban mégsem a viccek és a tálalás, hanem hogy nem árul zsákbamacskát. Ez egy előzmény Critterről és Nate-ről, ami a The Book of Unwritten Tales legfurcsább karaktereit segít feldolgozni. Ugyan szőrös kis pajtásunkról így is épp elég kérdés marad a fejünkben, a program teljesíti amit ígér és leköt, még a tervezéséből adódó hibái ellenére is. Akik szerették a már bemutatott első részt, erre is nyugodtan ruházzanak be. Ha viszont az nem jött be, ez se fog - ki tudja, talán majd a harmadik felvonás.


Platformok: PC
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!