iPon Cikkek

The Bridge – játék hiperkockáknak

Dátum | 2013. 03. 20.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

M. C. Escher 1930-ban készítette el A híd című litográfiáját; én még kiskoromban (ami nem 1930-ban volt) ismerkedtem meg műveivel, és beléjük szerettem. Az önmagukba görbülő lehetetlen, végtelen terek, a más dimenziókba vezető vonalak világa teljesen megragadta a képzeletemet, ahogyan a The Bridge című darab alkotóiét is, akik Escher műveiből vették az inspirációt a játék grafikájához. A logikai fejtörő és platform elemeket egyaránt tartalmazó játék világa fekete-fehér, akárcsak a művész alkotásainak nagy része, és hasonló, 3D-ben lehetetlen, de 2D-ben mégis értelmet nyerő kanyarokat, görbületeket, egymásba olvadó dimenziókat tartalmaz. Nem csodálkozom, hogy Ty Taylor, a játék kiötlője és programozója eredetileg 3D-ben akart létrehozni hasonló a tereket, mint ahogy azon sem, hogy végül letett erről a szándékáról és a 2D-nél maradt.
3D-ben ettől fejre állnánk
Taylor érdekes figura lehet, "civilben" is programozó, a Microsoftnál dolgozik a Kinect hangfelismerő rendszerén, a The Bridge-et, amely első komolyabb játéka még egyetemi projektként kezdte készíteni és közel 3 éven át dolgozott rajta Mario Castañeda rajzoló és animátor segítségével. Castañeda szintén a karrierje kezdetén jár, így ketten nem kis feladatra vállalkoztak, amikor belekezdtek a The Bridge elkészítésébe, melyet találóan Isaac Newton és M. C. Escher találkozásaként írtak le; az Escher által is előszeretettel használt Penrose háromszögekkel, Necker kockákkal, Schröder lépcsőkkel díszített fantasztikus terekhez fantasztikus gravitáció és fizika is tartozik. A játék zenéit Kevin Macleod szerezte, ezek nem külön a The Bridge-hez készültek (ingyenesen felhasználható gyűjteményből származnak) de jól illenek a játék nem evilági hangulatához. Az egyetlen probléma a zenei aláfestéssel kapcsolatban csak annyi, hogy lehetne kissé változatosabb, de mivel egy igen különleges indie játékról van szó, amely nem túl nagy (nullához közelítő) költségvetésből készült, érdemei miatt ezt elnézhetjük neki. A játékhoz Escher munkáin kívül a Braid nyújtott inspirációt, ez részben a játékmenetben nyilvánul meg: a játékmechanika egyszerűségre és letisztultságra törekszik, ha nem is mindig éri azt el. A feladatok megoldása közben előfordul, hogy szükség van az ügyességünkre is, amiről a tiszta logikai feladatok kedvelői időnként úgy érezhetik, hogy nem éppen elegáns megoldás: az eseményhorizonton táncolva kicentizni a megfelelő pozíciót, megvárni a megfelelő pillanatot, elrontani és elölről kezdeni újra néha frusztráló tud lenni. Szerencsére rendelkezésünkre áll a másik elem, amellyel a Braidben is találkozhattunk, az idő visszaforgatásának képessége. Ez fontos és nélkülözhetetlen része a darabnak, melynek segítségével elkerülhető, hogy lekaparjuk a falat, ha egy rejtvénnyel már hosszú ideje bajlódunk és egyetlen rossz lépéssel elrontanánk.
A The Bridge kezdetén főhősünk, aki a matematika ezoterikusabb formáinak kutatója egy fa alatt horkol, a mi feladatunk, hogy rávegyük a newtoni almát, hogy a fejére essen, eközben máris megismerkedhetünk az irányítással, amely rendkívül egyszerű: az A és D billentyűkkel mozgatjuk a karaktert, a nyilakkal a világot forgathatjuk el, a szóköz pedig az időt pörgeti vissza. A menüben az irányításhoz kontrollert ajánlanak, de nem kell megijednünk, billentyűzetről tökéletesen kézben tartható minden, az egeret nem is kell használjuk. A játék egyelőre csak PC-re jelent meg, az alkotók valószínűleg a konzolokra és egyéb potenciális platformokra is gondoltak. A kezdeti ismerkedés után eljuthatunk főhősünk házába, amely maga is egy idővel egyre bonyolultabbá váló rejtvény. A házon belül található négy folyosó a játék a négy alapfejezete, a folyosókról nyíló számozott ajtók pedig a fejtörőket rejtik, melyeket szép sorban kinyithatunk. A már megoldott rejtvényekhez bármikor visszatérhetünk. Az első körben 24 rejtvényt kapunk, és ha megoldottuk mind, újra nekikezdhetünk az egésznek az alternatív "tükör" módban, amely neve ellenére nem egy egyszerű tükörvilágot tartalmaz. Az első részből már megismert pályák itt teljesen átalakulnak, és újabb, nehezebb kihívások elé állítanak minket, mondhatni itt kezdődik az igazi móka. Akik szeretnek trófeákat gyűjtögetni, azok a különböző pályákon elrejtett világító gömböket is megkereshetik. A játék háttérben meghúzódó történetét a töltőképernyőkön, szobrok feliratain és egyéb helyeken olvasható idézetekből ismerhetünk meg - ez a történet maga is egy rejtvény, melyet ezekből a kis részletekből, finom utalásokból kell összeraknunk, ezek értelmezését az alkotók teljesen ránk bízzák. Az alternatív módban egy másik szemszögből ismerhetjük meg ugyanezt a sztorit, amely csak a legvégén áll össze kerek egésszé, miután a tükörvilág alternatív rejtvényeit is megfejtettük. A The Bridge-et egyébként több nyelvre is lefordították, a magyar is szerepel köztük, ami igen dicséretes.
Magyarul is tud (többé-kevésbé)
A rejtvények elemeivel külön-külön máshol már találkozhattunk, de együtt egészen különleges elegyet alkotnak. Az ügyességi részek azokra a gyerekjátékokra emlékeztetnek, amelyekbe egy kis átlátszó műanyag dobozba apró golyókat kellett bejuttatni a lukakba, más részek a tilitolira hasonlítanak, ahol egy képet kellett kirakni, vagy számokat kellett a megfelelő sorrendben a helyükre tologatni, de még akár az ördöglakatok is eszünkbe juthatnak róluk. Dimenzióváltók, gravitációs örvények és egyéb huncutságok teszik még érdekesebbé a rejtvényfejtést, melynek során a gravitáció, a lendület vagy a gyorsulás ellenségünk és barátunk is lehet egyaránt. A trollarcú vigyorgó gömbökről már nem mondható el ugyanez, őket minden esetben jobb elkerülni. Aki kedveli a fent említett játékokkal, vagy csak szereti elméjét ínyencségekkel kényeztetni, az szórakoztatónak fogja találni a The Bridge fejtörőit. A rejtvények összességükben élvezetesek, a hangulat a gondosan megrajzolt grafikának és a történet titokzatosságának köszönhetően jól eltalált. A játék nem mentes a kisebb hibáktól - néhány rejtvény egy-egy lépésével időnként túl sokáig kell molyolni, ha nem vagyunk elég ügyesek, és nagy ritkán akad olyan feladat, amelyet véletlenszerű próbálkozással pár mozdulattal meg lehet oldani - de mindezek eltörpülnek a darab kiválóságai mellett. Meg kell adni, Newton és Escher jó kis partit hoztak össze ketten, akárcsak Taylor és Castaneda, akiktől a jövőben reméljük még sok hasonló különlegességre számíthatunk. A játék ára 13,99 Euró Steamen, ezért a pénzért bátran tudom ajánlani a hiperkockáknak, a logikai játékok és Escher kedvelőinek, vagy azoknak, akiknek egyszerűen csak bejön a hangulata. Platform: PC (Steam) Értékelés: 78%
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. mikej95
2013.03.20. 15:48
2 oldalon.:
kihívások elé állítanak minket, mondhatni itt kezdődik az igai móka. Akik szeretnek trófeákat gyűjtögetni, azok a különböző
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Morte
2013.03.20. 20:58
Köszi, javítva.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Gerrrrry
2013.03.21. 18:05
Utolsó oldal teteje: "...apró golyókat kellet bejuttatni a lukakba, más..."
igen, és is szeretném az 'ly' helyett j és l betűket használni, de sajnos a jelenlegi magyar nyelvtan még nem tart itt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Leon121
2013.03.21. 18:28
Akkor már a "kellet" szó elírásába köss bele, akkor még igazad is van, de a "luk" teljesen elfogadott, létező szó, még ha tájszólás is.

Egyébként pedig hogy magához a játékhoz is hozzászóljak, nekem már a képek nézésétől lezsibbadt az agyam, el se tudom képzelni, milyen lehet ezzel játszani is. Bár én azért a 10+ eurós árat kissé sokallnám érte, mégiscsak egy kisebb logikai játékról van szó, azok nem nagyon szoktak ennyibe kerülni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Gerrrrry
2013.03.21. 18:58
és tényleg, az is rossz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!