iPon Cikkek

The Cursed Crusade - Átkozottak

Dátum | 2011. 10. 19.
Szerző | Lawrence_Benson
Csoport | JÁTÉK

Oroszlánszívű Richárd elbukott. Jeruzsálem ostrománál ezrek vesztek oda, a muszlim kelet, és a keresztény nyugat közötti ellentétek még sosem voltak ilyen mélyek. A IV. hadjárat katonáit a becsület és a büszkeség nevében toborozzák, III. Ince pápa újabb seregeket irányít a Szentföldre, VI. Henrik német-római császár megnyitotta az utat a biztosnak tűnő győzelem felé, Isten irgalmazzon minden hitetlennek. 1198-at írunk, a tél még sosem volt ilyen hideg. Denz de Bayle felöltve eltűnt apja kereszt díszítette mellvértjét, csatlakozik a francia lovagrendhez, szíve csak akkor nyerhet feloldozást, ha megbosszulja anyja halálát, s a családi kastély elvesztését. A jövő véres és kegyetlen csatákat rejt, Denz a háborúban viszont nem lesz egyedül, a tolvajból lett spanyol zsoldos, Esteban Noviembre mellette áll a bajban, a véletlen sodorja őket egymáshoz, a bajtársi kapcsolatból viszont olyan szoros barátság szövődik, mely erősebb tán a legkeményebb kardnál is.

Félre, bitangok!
A The Cursed Crusade a háború frontvonalát nyitja meg. Denz bőrébe bújva százakat kell a halálba segítenünk, Esteban szerepében pedig egy barátunk bizonyíthat, a co-op játékmód biztosítja a kalandok páros végigjátszását. Kardoznunk kell és nyomozni, eltűnt apánk, Jean de Bayle hagyatékát kutatva pedig olyan titkokat kavar fel a szíriai szél, melyről álmodni se mertünk volna, a keresztesek átka hamar utoléri hőseinket is. Maga a megtestesült halál van a nyomukban, ki a túlvilág kapuin átlépve személyesen akarja az ifjú Baylet a pokolba rántani, az erőviszonyok viszont kiegyenlítettek, s hamar kiderül, a természetfeletti energiákat hősünk a saját oldalára tudja állítani. Mikor felkeres minket a halál, a világ sötétségbe borul, a tengerből lávafolyam lesz, a növényekből száradt rőzse, a tűz pedig lassan elkezdi felemészteni az élőket, eleinte irányíthatatlan látomás mindez, elveszetten keringő lelkekkel, de később mi magunk is meg tudjuk idézni.

Elszabadul a pokol
A túlvilág erejének segítségével hősünk különleges erőkre tesz szert, erősebb és gyorsabb lesz bármelyik földi harcosnál. Ez a képesség három szinten érhető el: az első egy lassan újratöltődő, könnyen kezelhető állapot, melyet bármikor előhívhatunk, a maradék kétharmadot pedig a csaták heve fűti, minél többet harcolunk, annál erősebb lesz. A képesség egy idő után kivéve hősünk kezéből az irányítást, maga robban ki, s ez történik akkor is, ha a co-op megmérettetések során valamelyikünk elesik, a világ tüzes pokollá változik, hőseinknek pedig a túlélésért a halállal kell véres csatát vívniuk. Misztikus és sötét fantasy kalandok kerekednek ki tehát a The Cursed Crusade eseményeibe belemerülvén, milyen kár, hogy az Iron Storm és Bet on Soldier játékokat is fejlesztő francia Kylotonn Games a megvalósításban ennyire melléfogott.

Hosszú mesék kötik össze a csatajeleneteket, olykor Jean de Bayle maga vezet be minket a történet sűrűjébe, máskor pedig a játékot párbeszédek, és előre megrendezett cselekmények viszik tovább. A kisfilmek kliséktől dagadnak, minden másodpercük kiszámítható és unalmas, a rendezés pocsék, mintha egy amatőr színtársulat játszana nekünk, olyan az egész, s technikailag se remekelnek. A szereplők tekintete üres, a karakterek mozgása darabos, a beszéd pedig nincsen szájra illesztve, másodperces eltérés van a szinkron és a tátogás között, teljesen élvezhetetlenné, és hiteltelenné téve ezzel az összekötő eseményeket, ráadásul maga az akció se sokkal tartalmasabb.

Égjen a vasálarcos
A The Cursed Crusade fejezetei rövid, szűk helyszíneken zajlanak, a feladatunk nem más, mint lekaszabolni az ellenségeket, néha falat kell másznunk, vagy eltolni az utat elzáró akadályt, de ennél több kihívást nem rejt a játék, nincsenek felfedezésre váró tájak, nem bonyolódunk nagyobb kalandokba, csak tesszük, amit egy katonától elvár az ország. Jópofa dolog viszont, hogy kihasználhatjuk a minket körülvevő környezetet. Ha egy kút mellett párbajozunk, akkor lehet úgy helyezkedni, hogy hősünk egyetlen rúgással a mélybe küldje ellenfelét, s hasonló a tüzes fáklya is, mellé érve elkaphatjuk ellenségünk grabancát, s gyorsan véget vetve a csatának, belenyomhatjuk arcát a forró lángokba. Karakterünk pallérozása pedig fontos részét képezi a játéknak, a fejezetek végeztével busás tapasztalatpontok járnak nekünk jutalmul, melyeket új erők, és képességek elsajátítására költhetünk el. A skills menüben fejleszthető a támadás, a fegyverforgatás, a védekezés, az ellenállóság, és az átokhasználat, egy nyolcfokozatú skálán lehet őket tökéletesre csiszolni, egy alkalommal általában egy pont költhető el erre, majd lapozhatunk is a techniques fülre.

A párbaj mestere
Minden fegyverhez különböző mozgások tartoznak, egy faszerkezetű ábrán láthatjuk, hogy melyeket sajátítottuk már el, azok milyen gombkombinációval hívhatóak elő, illetve mit lehet még megtanulni, az új mozdulatok pedig lassan kikerekítik a játékot is. Egyre szebb és összetettebb csatákban lesz részünk, melyek kezdik feledtetni a kezdeti csalódottságunkat, becsapni viszont ne engedjük magunkat, a játék nem javult, csak látványosabb lett. S a harcrendszer se valami összetett dolog, csak a támadások és védekezések kettősségére épül. Keményen odacsaphatunk az ellenségnek, szúrhatunk és rúghatunk, ha pedig ő készül ellentámadásra, akkor ki kell azt védenünk. A pajzs, vagy a keresztbe rakott fegyver megállítja a felénk suhanó pengét, de ha úgy kívánja a helyzet, egyszerűen félre is ugorhatunk. A lehetőségek tárháza egész széles, miközben alig kell néhány gombot használnunk, eszközeink felhozatala viszont nem lett valami kövér.

A kard könnyen forgatható, kompakt támadóeszköz, lehet pajzs mellett, fél kézzel tartani, de jöhet mellé fejsze, vagy buzogány is, az előbbi egy kiegyensúlyozott, közepes értékű fegyver, az utóbbi pedig a páncélosok ellen igen hatásos. A lándzsa kétkezes eszköz, hosszú nyelének köszönhetően már akkor használhatjuk, mikor az ellenség el se ér minket, a lovagi karddal lassan, de biztosan tizedelhetjük a lelkeket magunk körül, és végül, de nem utolsó sorban pedig itt van még a nyílpuska is, mely a távoli katonák gyors leszedésére szolgál. A játék három nehézségi szinten vihető végig, az első végigjátszás után pedig aktiválódik egy negyedik, nightmare fokozat is, mely minden korábbinál keményebb kihívásokkal várja azokat, akik újra neki szeretnének fogni a kalandoknak.

Testvérek, ha baj van
Persze nem hinnénk, hogy bárki erre vetemedne, a játékot néhány óra alatt végig lehet vinni, ennyi pedig bőven elég belőle. A The Cursed Crusade nem csak, hogy olyan testvércímeknek nem ér a közelébe, mint Dante’s Inferno, The Knights of the Temple, vagy az Assassin’s Creed, de még a jóindulattal is csak erős közepesre sikeredett The First Templar is lekörözi, az izgalom, és a változatosság, mint olyan, teljesen hiányzik belőle. A játékmenet vontatott, a mészárlásunkat folyton megakasztják az átvezetők, a helyszínek unalmasak, a hangulat lapos, és maga a történet is homályos, a cselekményből nem derül ki pontosan, hogy miért vadászik ránk a halál, és miért tudunk mi magunk is uralkodni az alvilág energiái felett. Apáról fiúra öröklődik ez, de hogy mi a titok, ahhoz nagyon oda kell figyelnünk.

Mészárlás Isten nevében
A látvány közepes lett. A fények és a színek nagyon szépek, az első videók megtévesztőek voltak, élőben viszont már erősen kifogásolható a játék minden részlete: a környezet üres, az emberek kidolgozatlanok, a framerate alacsony, de konzolon legalább van sztereoszkópikus 3D, hogy egy kis modern dolgot is lássunk. A kamerakezelés szintén rettenetes lett, a kép folyton keresi a pozícióját, forog és megfordul, könnyen összezavarva minket a kiút megtalálásában, harc közben pedig sűrűn áll takarásba, vakon kell vívnunk, míg a jobb karral mi magunk be nem állítjuk a megfelelő látószöget. A hangokat illetően is vannak keresetlen szavaink, a szinkron rettenetes, a színészek unott szövegfelolvasása elveszi még a maradék kedvünket is a játéktól, a zene viszont tényleg ütős lett, minden elismerésünk érte. Mintha egy Gyűrűk urát néznénk, olyan eposzi betétdalok csendülnek fel folyton, sokak szerint túljátszott mindez egy ilyen alacsony minőségű játékhoz, szerintünk viszont éppen, hogy egy kis komolyságot, hangulatot visz az egészbe.

Összefoglalva viszont, a The Cursed Crusade nem jó játék. Unalmas, monoton, kiszámítható, silány minőségű, csúnya, és tele van hibával. A sötét és misztikus játékvilágában viszont rejtőzik valami, ami meg tudja fogni az embert, s ilyen a co-op mód is, melyet igazán lehet szeretni. Nyomulhatunk egy gépnél, osztott képernyővel. Denz de Bayle és Esteban Noviembre története egy embernek nem nyújt valami nagy kikapcsolódást, ketten viszont már el lehet vele szórakozni néhány órát.


Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: PlayStation 3, Xbox 360

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. skiryo
2011.10.19. 21:03
Ilyen sz*rokat persze kiadnak PC-re...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. peterszabo...
2011.10.19. 21:45
Nos igen... ezen csiszolhattak volna még. Kb 6-8 évet
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. uristen
2011.10.20. 06:35
Inkabb akkor meg mindig a Titan Quest. Regi kis Diablo utanzat de meg mindig jatszok vele, ezt elkezdenem es szerintem elso palya vege elott letorolnem a szamitogepemrol.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. aryanis83
2011.10.20. 14:22
az a baj, hogy a játéknak van pár dühítően jó része. a karaktermodellek és a mozgások elég jól néznek ki (legalábbis pc-n a főhőst boritó textúra nekem tetszett), maga a harc ha nem is kihívás, de élvezetes a rengetegféle fegyverkombináció és kivégzés miatt..de sajnos ott van minden más ami miatt 5-6 pálya után abbahagytam. (TQ-ba én is beleöltem párszáz órát )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gyigyo
2011.10.31. 11:04
Szerintem a The First Templar jobb volt 1000000X-or
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!