iPon Cikkek

The Darkness II – Démoni maffiózók

Dátum | 2012. 02. 25.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Jackie Estecado nem volt átlagos gyerek. Egy maffiacsalád sarjaként nőtt fel, egy olyan közegben, ahol mindennaposak voltak a gyilkosságok, rablások. Ő maga is tinédzser volt még, amikor először oltotta ki egy másik ember életét, ám ez sem akkor, sem később nem okozott számára problémát. Vérbeli maffiózó volt. Egyetlen ember létezett a világon, aki igazán számított neki. Egy lány, akit Jenny-nek hívtak, akiért mindent megtett volna a fiatal Estecado, és akivel örökké együtt akart lenni. Ám az alvilágban nem tartanak örökké a dolgok. Egy tragikus napon a Jackie-re vadászó gyilkosok elrabolták szerelmét, és a szeme láttára vették el az életét. Hiba volt. Ugyanis Jackie Estecado nem csak egy maffiacsalád támogatását élvezte, hanem birtokolta a Sötétséget is. Azt a gonosz erőt, amivel démoni hatalomra tett szert, és amivel egymaga megkereshette Jenny gyilkosait, és leszámolhatott velük.

A vacsora tálalva
Röviden így lehetne összefoglalni a 2007-ben a 2K Games által kiadott és a Starbreeze által fejlesztett The Darkness történetét. A megegyező című képregénysorozaton alapuló FPS érdekes játékelemeinek és történetének köszönhetően többnyire pozitív kritikákat kapott a sajtótól, és úgy látszik pénzügyileg is megfelelően teljesített ahhoz, hogy a kiadó fantáziát lásson egy folytatásban. A fejlesztőcsapat viszont változott, ugyanis ezúttal a Digital Extremes munkatársai kaptak lehetőséget arra, hogy elmeséljék Jackie Estecado kalandját. Ezzel el is árultam, hogy a The Darkness II története ismét Jackie figurája körül forog, aki a játék kezdetén már az Estecado család fejeként jelenik meg. Miután hősünk az első részben megbosszulta barátnője halálát, eltemette magában a Sötétséget, hogy „normális” életet tudjon élni. Ám egy ilyen erőt nem hagyhat csak úgy maga mögött az ember, és egy váratlan támadás miatt Jackie-nek ismét használnia kell képességeit, hogy mentse a saját, és barátai életét. A fő történetszál felgöngyölítése során e rejtélyes támadók nyomában fogunk járni, akikről idővel kiderül, hogy igencsak érdeklődnek a főszereplő démoni képességei iránt, és tisztában vannak azzal, hogyan kell felvenni vele a harcot. És ha ez nem lenne elég akadály, hősünknek saját magának is meg kell küzdenie a Sötétséggel, amely egyre inkább a hatalmába keríti, és ki akar szabadulni Jackie irányítása alól.
 

Ízelítőnek legyen is elég ennyi a The Darkness II sztorijából. Úgy érzem a fejlesztők nem vallottak szégyent e fronton, mert bár nem díjnyertes alkotásról van szó, de helyenként  érzelemdús, összességében pedig elég érdekes ahhoz, hogy folyamatosan lekösse a játékos figyelmét. A történetmesélés során egyébként gyakran fogunk rövid monológokat hallani a főszereplőtől, hasonlóképpen az első részhez. Ezek a jelenetek bepillantást engednek Jackie gondolataiba a Sötétségről, a gyerekkoráról, Jenny-ről, és összességében nagyot dobnak a játék hangulatán. Utóbbiban nagy szerepe van a nagyon jól sikerült szinkronnak, és itt ki kell emelnünk a főszereplőt és a Sötétséget. Jackie az első résztől eltérően már egy másik színész hangján szólal meg (véleményem szerint jót tett neki a váltás), a Sötétséget viszont ezúttal is ugyanaz az ember játssza (Mike Patton), továbbra is hátborzongatóan jól.

Két fegyver, két démoni csáp, totális pusztítás
Ami a játékmenetet illeti, az első rész összességében jól vizsgázott e téren, és a folytatás sem okoz csalódást, annak ellenére, hogy több dolog is változott az elődhöz képest. Az alapok természetesen változatlanok, a játék továbbra is egy olyan FPS, ahol nem kell fifikás fejtörőkre, vagy platformelemekre számítanunk, csakis a folyamatos akción van a hangsúly. Ebben segít az úgynevezett „quad-wielding”, ami azt jelenti, hogy hősünk egyszerre négy fegyverrel támadhat az útjában álló rosszfiúkra. Ebből kettőt tesznek ki a hagyományos fegyverek, amiket jobb és bal kezünkben egyszerre is forgathatunk, kettőt pedig a démoni karok, amiket Jackie a Sötétségnek köszönhetően használhat. A baloldali kar segítségével megragadhatunk és elhajíthatunk tárgyakat, embereket (lásd Half-Life 2 gravity gun), a jobb oldali karral pedig feldarabolhatjuk az ellenséget. A feldarabolást tessék szó szerint érteni, ugyanis a The Darkness II nem spórol a paradicsomlével és folyamatosan röpködni fognak a végtagok. Ám ez talán nem meglepő egy olyan játékban, ahol a főszereplő az emberek szívének elfogyasztásával tölti újra az életerejét, márpedig Jackie pont ezt teszi. A ránk támadó ellenfelek legyőzéséért hősünk „tapasztalati pontot” kap, amiket a pályák bizonyos pontjain felhasználhatunk a képességeink fejlesztésére, a fegyverek és démoni képességek felturbózására. A képességek nagy számát jelzi, hogy egy végigjátszás alatt valószínűleg nem tudjuk mindet megszerezni. Szerencsére a játékban van New Game + opció (amikor újrakezdjük a játékot, megtartva eddigi képességeinket, fegyvereinket), így idővel minden képességet megízlelhetünk. Ez a lehetőség kitolja a játékidőt is, ami az egyjátékos módnál körülbelül hat óra.
 

Az eddig elmondottak többnyire hasonlítottak az első rész játékelemeihez, ám vannak olyan dolgok, amik igencsak eltérnek az elődtől. Az egyik legfontosabb (és legsajnálatosabb), hogy a The Darkness I többé-kevésbé nyílt világa már a múlté, a folytatás ugyanis teljesen lineáris lett. Ennek köszönhetőn persze sokkal pörgősebb, feszesebb tempójú lett a játék, de biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek a könyökén jönnek már ki a cső-FPS-ek. Egy másik változás a játékmenetben, hogy ezúttal folyamatosan velünk lesz egy kis Darkling, ellentétben az első résszel, ahol külön idézhettük meg a kis szörnyetegeket. Ez a lény egyrészt mutatja az utat, ha elakadnánk valamelyik pályán, másrészt igencsak hasznos tud lenni a harcok során. Gyakran veti rá magát az ellenfélre, ami nagy segítség, ha túlerővel kell szembenéznünk. A történet bizonyos pontján még az irányítást is átvehetjük felette, hogy olyan helyekre jussunk el, ahova Jackie nem ér el. Ám akármilyen sok ellenfél támad is ránk, semmi sem tud olyan veszélyes lenni ránk nézve, mint a fény. Mivel a lelkünkben hordozzuk a Sötétséget, nem meglepő, hogy ha erős fény vetül ránk, akkor azonnal elveszítjük speciális képességeinket. Eltűnnek a démoni karok, nem regenerálódik az életerőnk, így csak a rendes fegyvereinkre számíthatunk. Mindig figyeljünk oda tehát a lámpákra és a szemünkbe világító ellenfelekre, és minél hamarabb lőjük ki őket.

A gyengébb idegzetűek jobb, ha nem néznek ide
Beszéljünk kicsit a többjátékos módról is, ugyanis az igencsak komoly fejlődésen ment keresztül az első rész óta. A The Darkness I-ben ezt a játékelemet nagyon mostohán kezelték a fejlesztők, tulajdonképpen csak egy szimpla deathmatch szerepelt a programban, melyet ráadásul unalmasan megtervezett pályákon játszhattunk. A folytatásban már nem kapott helyett DM mód, van viszont helyette egy kooperatív kampány, amit egyszerre négyen próbálhatunk ki. A koop mód a fő történetszál egy mellékágát meséli el, amely során különféle speciális tárgyakat kell megszereznünk ellenfeleink elől. Ebben a játékmódban négy különböző karakter közül választhatunk, akik egyedi fegyverekkel és egyedi speciális képességekkel vannak ellátva. Bár Jackie démoni csápjait nem használhatják, de így is van pár trükk a tarsolyukban. Egyikük például képes egy kis fekete lyukat létrehozni, ami magába szippantja az ellenfeleket, másikuk pedig kis szörnyeket idézhet, amik segítenek a harcban. Mindegyik karakter használhat valamilyen közelharci fegyvert is (katana, dobóbalta, voodoo baba), és fejlesztheti a képességeit, amik tovább színesítik a játékmenetet. Bár a koop mód feladatai nem túl változatosak, elvégre többnyire mindenhol csak annyi a dolgunk, hogy megtisztítsuk a pályát az ellenfelektől, a különleges képességekkel az emberi társak oldalán vívott harcok mégis élvezetesek tudnak lenni, ha a megfelelő emberekkel játszunk. Ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire lesz hosszú életű a multi, hiszen a PC-s verzióban elég nehezen találtunk játszótársakat, így ajánlott inkább barátokkal belevágni a program e részébe. De akkor sincs baj, ha nincs kivel játszani, ugyanis a kooperatív mód minden pályája elindítható egy játékossal is.
 

Eddig többnyire csak pozitívumokat említettünk a The Darkness II-ről, ám az összkép sajnos nem teljesen pozitív. Szerencsére komoly hibái nincsenek a programnak, de például az irányításon lehetett volna még kicsit csiszolni. Elsősorban az zavaró benne, hogy amikor az egyik démoni karunkkal meg akarunk ragadni egy földön fekvő tárgyat, vagy testet, és ott fekszik mellette egy fegyver is, akkor gyakran a fegyvert vesszük inkább fel, ami nem túl szívderítő, ha a legvadabb tűzharc közben a gépfegyverünket véletlenül egy pisztolyra cseréljük le. Nagy pozitívum viszont, hogy a játék kontrollerrel és egérrel-billenytűzettel is jól játszható, utóbbinál talán annyival bonyolultabb a helyzet, a négy fegyver egyidejű kezeléséhez igazi billentyűzet-zsonglőrnek kell lenni.

Kis barátunk mindig igyekszik segítséget nyújtani a harcban
A látványt illetően mindenképpen dicséret illeti a fejlesztőket, ugyanis az első rész realisztikusabb megjelenítését követően végre valami egyedit láthatunk. A The Darkness II ugyanis cel-shaded technikát alkalmaz, tehát úgy tűnik, mintha kézzel kerültek volna megrajzolásra a tárgyak, helyszínek, karakterek. Leginkább a Borderlandsra hajaz ebből a szempontból a program, csak abban kicsit erőteljesebben alkalmazták ezt a cel-shaded hatást. Mivel a játék egy képregénysorozaton alapul, igazán helyénvalónak tűnik a rajzfilmes megjelentés használata. A környezet és a különféle tárgyak nagyon jól mutatnak, talán csak az arcmimikában lehet hibát találni, de a kívánt szintet így is megüti a grafikai színvonal. Összességében jó minőségű lett az audió rész is, bár azt hozzá kell tenni, hogy főleg a szinkronhangok sikerültek nagyon jól, a zenei felhozatal eléggé átlagos lett, nem igazán fogunk emlékezni egyik számra sem a játékból történő kilépés után.

Az első részhez hasonlóan a The Darkness II is egy igencsak korrekt képregény feldolgozás lett, ami tökéletesen megragadja a forrásanyag hangulatát, látványvilágát és hűen adja azt vissza a monitoron. A történet és a játékmenet jól vizsgázott, igazából csak az elődből látott nyílt játékvilágot hiányoltuk a programból, cserébe viszont kaptunk egy érdekes többjátékos módot, ami felüdülés az előd gyenge multija után. Ami a single részt illeti, élveztük minden percét, a sztori lezárását látva pedig biztosak lehetünk benne, hogy Jackie Estecado kalandjai még nem értek véget.


Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. David_King
2012.02.25. 12:48
nalam eddig az ev legjobb game-je kar rovisegeert.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. kajosin6
2012.02.27. 20:52
Nem rég kezdtem el vele játszani. nagy élmény, hogy az átlagos fegyverek mellett van 2 csáp is. Az irányítás beállítása nem kis fejtörést okozott, az egér oldalsó gombjai közül is csak a hátsót ismeri fel grrr.. pedig a csápoknak jók lettek volna az oldalsó gombok, így végülis q-e lett.
De összességében nagyon jó játék, nekem egyik kedvencem lett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gyigyo
2012.03.03. 10:32
nagy szar még a story-is a darkness1 1000000x jobb volt mindenben!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!