iPon Cikkek

The Descendant – Már a jövő sem a régi

Dátum | 2016. 03. 31.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

A disztópiák régóta jelen vannak az emberiség gondolkodásában. Az irodalom és a filmművészet is gyakran nyúl a témához, elég csak Huxley Szép új világára gondolnunk, amely 1931-ben jelent meg, vagy Bradbury Fahrenheit 451-ére, ami pedig 1953-ban. Az Éhezők viadala és a Battle Royale pedig azt mutatják, koránt sincs eltűnőben ez a téma. A filmek között is vannak ismert és kevéssé elterjedt alkotások, elég csak a Szárnyas Fejvadászra gondolnunk, de ott van a Gattaca, a Mátrix trilógia, a Mad Max, vagy a Dark City is. A listát nagyon hosszan lehetne folytatni, de az alapgondolat mindenhol ugyanaz. A görög disz-toposz jelentése rossz hely, ez pedig már önmagában sokat elmond a háttérről és a történetről. Valami félresiklott, nem sikerült, vagy kicsúszott az irányításunk alól. Itt egyes emberekről, nemzetekről ugyanúgy lehet szó, mint az egész emberiségről. A „rossz” is sok mindent takarhat, hiszen szóba jöhet az atomkatasztrófa, egy megállíthatatlan betegség, a kihalás, a totális elnyomás vagy egy diktatúra is, vagy valamilyen alapvető emberi készség vagy tudás veszhet el, kerülhet veszélybe. A skála igen széles, így a társadalmat és/vagy a bolygó egész képét átformáló veszteség eredendően nemcsak külső hatás lehet, mint az időjárás, a sugárszennyezettség vagy egy idegen erő, de egy olyan manipuláció vagy érdek is létrejöhet a vezető elit köreiben, ahol az érzelmek, a művészetek, a döntés vagy a gondolkodás találtatik feleslegesnek.
A videojátékok is gyakran merítenek a disztópikus, poszt-apokaliptikus világképből. Mindegyik alkotás mögött ott lebeg az örök kérdés: Mi lenne ha? A nukleáris háború lehetőségét feszegetve mindig felmerül az érv, hogy öngyilkosság lenne. Azon belátásra épít mindenki, hogy egy csapást ellencsapás követne, és ha másért nem is, bosszúból, vagy végső cselekedetként senki nem fogná vissza magát. Vagyis jobb el sem kezdeni, hiszen nem lenne győztes, nincsenek határok vagy falak, amik megállítanák a pusztítást magát, a következményeiről nem is beszélve. De még így is ott van a háttérben, az árokba bújva az a gondolat, hogy elég egy rossz döntés, elhamarkodott parancs, kapkodás, a mértéktelen gyűlölet vagy elbizakodottság, az egész végiggondolásának hiánya és megpecsételődik a sorsunk. Ha pedig valamilyen védelem mégiscsak létezne ez ellen, az mindenki számára nem lenne elérhető. A bunkerek, a föld alatt húzódó városok és a menekülés mindenütt felmerül, ahol lehetőség van rá. A Wasteland világában a túlélés, a Fallout játékokban viszont a bunkerek (vault-ok) kapnak központi szerepet, vagy legalábbis azok azok, akik a múltat és a jelent összekötik. Nincs ez másként a The Descendant történetében sem, ahol a nukleáris katasztrófa bekövetkeztéhez számos korábbi lépés vezetett. Ez pedig annyiban volt jónak mondható, hogy a nagyhatalmak (esetünkben az USA) felkészülhetett arra, miként menti meg magát és a világot, amennyiben az újjáépítést definiálhatjuk ekként. A klímaváltozás (mintha a valóságban is történne valami ilyen), az erőforrások fogyása, a szegényedés, az országok közötti feszültségek végül katasztrófához vezettek, és olyan láncolatot indítottak be, ahol az önmegsemmisítés egyfajta keserű auto-agresszív utolsó lépésnek tűnik, mint tudatos lények cselekedetének.
A kiválasztottak (descendants of humanity) kevesen vannak. A 7 milliárd emberből összesen 4000 számára volt hely, hogy a sugárzás csökkenése után építeni kezdjen, ismét esélyt adva a civilizációnak és a folytatásnak. Négyezer embert választottak ki tulajdonságaik, tudásuk és hasznosságuk alapján, hogy a jövő emberiségének alapját képezzék. Az orwelli egyenlők és még egyenlőbbek elvét azonban semmiféle katasztrófa nem tudja kitörölni, és a kihalás szélére sodort, vészhelyzetben tengődő emberiség sem tudta elfelejteni, úgy tűnik. A kiválasztottak közé ugyanis „fontos emberek” is kerültek. Ők nem a képességeik, a tudásuk miatt kaptak egy helyet a 4000 között, hanem a befolyásuk mentette meg őket. Jó kérdés, hogy miféle megmenekülés, és milyen világ az, ahol a romokból kell ismét alapokat építeni, évszázadokkal a kataklizma után, de az is, hogy mit kezdenek majd ők itt. Mert mire az automatikus rendszerek úgy ítélték, hogy élhető a Föld felszíne ismét, több száz év telt el. Hatalmas, önfenntartó és minimális emberi beavatkozást igénylő Ark-ok (a bibliai özönvíz történetéből merítettek a névvel, Noé bárkájára utaltak) mélyén szunnyadt az emberiség jövője. A hibernálásban töltött évszázadok hamar elillantak, a felelősséget és a munka egy részét pedig az úgynevezett gondnokok (janitor) viselték. Ők voltak azok, akiket az automata rendszer felébresztett, ha segítségre, emberi beavatkozásra volt szükség. Az egyikük az emberek egészségügyi helyzetéért volt felelős, a másik pedig a műszaki és mechanikai problémák elhárításáért. Ők azok, akik álomba szunnyadtak, és felébredtek, ha a szükség úgy kívánta. Ha pedig minden jól ment, a mesterséges intelligencia vezérelte Ark-ok a megfelelő időpontban mindenkit felébresztettek, majd kinyitották a hatalmas pántokkal megerősített acél ajtókat, hogy a megmaradtak ismét birtokukba vehessék a bolygót. És ugyanez az intelligencia döntötte el, hogy probléma esetén ki az, akinek az elvesztése a legkisebb veszteség a többiek számára. Érdekes, hogy ugyanez a gondolatmenet már a Mass Effectben is megjelent, ahol a régmúlt prothean-jait fenntartó és altatásban megmentő hatalmas központok ugyanígy jártak el. Az energiahiány, az életfenntartó rendszerek romlásának következtében a feláldozható közembertől végül eljutottak a legragyogóbb elmékig, akik megmentése végül ugyancsak kudarcba fulladt.
Felmerül persze az a kérdés is, hogy a morális és erkölcsi gátaktól mentes gépi tudat, ha esélyeket, százalékokat kell, hogy kikalkuláljon, valóban döntést kell, hogy hozzon. Az emberiség történetében sincs hiány az olyan helyzetekből, ahol az egyén vagy egy kis csoport halála, vagy mellőzése a többség vagy a túlélés kulcsát hordozza magában. Az önfeláldozást pedig erénynek tekintik, ha magasabb érdeket szolgál, bár itt már ismét kérdőjel elé érkezünk, hiszen nem mindegy, mi az a magasabb érdek. Ahogy ez is felmerül a játék története során, úgy a kiválasztottak és a gondnokok közötti különbség is hamar nyilvánvalóvá válik. A reménység és az újrakezdés minden bizodalma abba a 4000 emberbe van vetve, aki túlélte a világégést. Az őket vigyázó, őrző párosok pedig elvégezték a munkájukat, vagyis bizonyos értelemben feleslegessé váltak. Őket alapvetően egy feladatra választották ki, a kiszolgálásra, vagyis a szerepük végeztével másodlagossá váltak. Ha veszélyes feladat adódik, akkor jobb őket küldeni, hiszen a „legjobbakat” kockázatos, sőt, ostobaság lenne olyasminek kitenni, ahol bajuk eshet.
Két történetszálon lépünk be a játékba. Az egyik szereplő egy gondnok, aki az 1. számú Ark-ért felelős páros tagja. Az utolsó pillanatban helyezték át, és amikor megérkezik, a világ épp káoszba és halálba borul. Csend borul a földalatti óvóhelyre és a hibernációból vészriadó ébreszti a két szakembert. A baj pedig nemcsak hogy nagy, de olyan kérdéseket is felvet, amiknek nem is szabadna létezniük. Évszázadokkal később, az ébredező bunkerek lakói jelzést kapnak, hogy minden Ark megnyílt, az 1-est kivéve. Kutatócsapatot küldenek oda, ugyanis a nagy csend semmi jót nem sejtet. És mivel 108 embert helyeztek el minden egyes földalatti komplexumban, az „eltűntek” megmentése elsődleges fontossággal bír. Belépünk a kapun és hamarosan kiderül, semmi sem az, aminek elsőre látszott. Megnyugtató válaszok helyett pedig itt is kérdéseket és ijesztő összefüggéseket kapunk csupán.
A point and click stílusú kalandjáték jegyekben bővelkedő történet némileg a Telltale játékokból is merített, hiszen a hangsúly a beszélgetéseken és a történetmesélésen van. Nem sikerült rosszul a fúzió, bár az ide-oda járkálások és a néhol triviális feladatok megtörik a lendületet. Ez akkor a leginkább szembetűnő, amikor egy vészhelyzet során két helyszín között ingázva kell kilogikáznunk, hogy miként működik az adott rendszer. Kezdetleges, inkább készségszintű puzzle feladatokat is kapunk, de szerencsére nem vonják el a figyelmet sokáig. Ugyancsak megjelenik a karakterek egymáshoz való viszonya, ugyanis megjegyzik, hogy miként bánunk velük, és erre később utalnak, szélsőséges esetben pedig a viselkedésük is megváltozik irányunkban. Megint csak a Telltale-re utal az a megoldás, hogy 5 részben dolgozták fel a történetet a készítők. Ezeket darabonként, vagy egyben is megvehetjük, és nagyjából 1, másfél órányi anyag van bennük (legalábbis az első rész alapján). A színészek hangja jól el lett találva, és a személyiségüket is sikerült jól kitalálni, bár egyelőre elég sablonosak, de esélyes, hogy a többi részben jobban ki lesznek bontva. A környezet kidolgozása nekem tetszett, és ügyeltek a készítők arra is, hogy különböző apróságokat, rejtsenek el mindenfelé, vagyis a szemlélődők sem fognak csalódni, ha nem csak átrohannak egy adott részen, de szét is néznek. A talált tárgyakra, emlékekre pedig reagálnak, kommentárt is fűznek hozzájuk a szereplők. Bármennyire is koppintás érzete van a The Descendant-nak, attól még jól összerakott játéknak ígérkezik az első epizód alapján. Igazán a későbbi részek győzhetnek meg majd arról, hogy a folytatás és a történet valóban jól lett összerakva, de a rengeteg kérdést és rejtélyt felvető bevezető alapján izgalmakban nem lesz hiány. A játéknak sikerült elérnie, hogy érdekeljen, mi lesz a történet folytatása, és persze a vége. Mert valami nagyon sötét összeesküvés lapul, nemcsak az 1-es Ark mélyén, de a világban is. Lehet, hogy majdnem kihaltunk, de az intrika és a hatalomvágy egészen addig jelen lesz a bolygón, amíg csak a legutolsó emberi lény lélegzethez jut.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. Meteoreso
2016.03.31. 13:54
1.5 óra végigjátszás ?
Ilyeneket az emberek megnéznek egy Youtubber végigjátszásában és kényelmesen popkornoznak közben...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. renopi Meteo...
2016.03.31. 17:07
"Az első rész nagyjából másfél órát ölel fel...."
http://store.steampowered.com/app/351940/
"Buy The Descendant Full Season"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. benczeb90
2016.04.01. 10:23
Másfél óra? a telepítéssel együtt max
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!