iPon Cikkek

The Dishwasher - Mosogass vérrel!

Dátum | 2011. 06. 03.
Szerző | Chocho
Csoport | JÁTÉK

A beat 'em up stílus manapság közel sem olyan népszerű mint annak idején, s ennek oka elsősorban a dimenzióváltás. 2D-ben még élvezetesebb volt gyepálni a sok-sok ellenfelet, 3D-re váltva viszont új, kreatívabb műfajok jelentek meg a piacon és vették át az uralmat. Még szerencse, hogy a letölthető címek előretörésével ez a tendencia megdőlt, különben a magamfajta régi vágású játékosoknak csak a nosztalgia jutna osztályrészül. Kész öröm volt tehát tesztelni a The Dishawashert, mely az XBLA egyik legnagyobb 2D-s durranása a tavalyi LIMBO óta. Arra viszont nem árt figyelni, hogy ugyan a játék remek, nem mindenkinek szól egyaránt.

Konyhatündér

A The Dishwasher története egy élőhalott mosogatófiúról szól, aki útnak indul, hogy elpusztítsa a gonosz kiborggyár teljes hadseregét. Lehetne persze részletezni a dolgokat, de felesleges: ez egy valódi, színtiszta 2D-s beat 'em up, s mint ilyen, a történet csak a pályák és a dizájn apropójaként van jelen. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne, sőt, kifejezetten kellemes forgatókönyvet tettek le a fejlesztők az asztalra, mely gyakorlatilag két, félig-meddig párhuzamos, ám teljesen egymást le nem fedő vonalon haladva meséli a sztorit. A címszereplő Dishwasher mellett játszhatunk még a húgával, Yukival, aki szintén vámpír, ám ezen felül kiborg nindzsa is. Ez ám a képzavar, nemde?

Egy átlagos pálya átlagos ellenfelei
A két végigjátszás persze valójában egyetlen játékot takar, azaz ugyanazokat a szinteket verhetjük végig, csak épp különböző képességekkel. Ez talán elsőre átverésnek tűnik, de pár óra játék után már nyilvánvaló, hogy miért döntöttek így a fejlesztők. Mivel a két főhős eredete eltérő, a harcmodoruk sem rokonítható, tehát egy azon szint teljesen más taktikát követel Yukitól és a mosogatófiútól. Mivel pedig a túlerő folyamatos, a stratégia fontosabb, mint elsőre gondolnánk. Könnyű lenne abba a csapdába esni, hogy gombnyomogatós őrületnek tituláljuk a játékot, hisz lényegében más sem csinálunk, mint az X és Y gombokat csapkodjuk. Ez a fajta egyszerűség viszont csak azért része a programnak, hogy könnyebben megjegyezzük a szabályokat, mert az összetett használatuk nélkül már normál fokozaton is elvérzünk -- szó szerint.

Mert bizony a The Dishwasher egy, a beat 'em up stílushoz mérten is különösen nehéz játék lett. Normál fokozaton elsőre végigjátszva tulajdonképpen mindegy, kivel kezdjük, talán Yuki itt-ott könnyebbnek tűnik, de ez csak személyes vélemény. Akármit is csináljunk ugyanis, biztos, hogy nem sokkal az első pálya után meghalunk. Bár végtelenszer lehet folytatni, s a játék az összes szoba ajtajánál ment egyet, az állandóan özönlő és néha tényleg iszonyú erős ellenfelekkel szemben csak a tiszta skill veheti fel a harcot. Nincs szerencsénk, nincsenek kihasználható bugok, semmi. Vagy elég ügyesek vagyunk hozzá hogy lezúzzuk a játékot, vagy nem. A játékmenet egyébként elég egyszerű elemekből építkezik. Belépünk egy szobába, bezárulnak az ajtók, jönnek az ellenfelek, mi pedig addig nem mehetünk tovább, míg mindet meg nem öltük. A pályák végén mindig bossokba botlunk, amik itt különösen jelentősek. Nagyon sok van belőlük és mindegyik bitang kemény, bár a játék vége felé lesz egy-egy, ami még a birkatürelműeknél is kiveri a biztosítékot (az a tintahal fejű kardtáncos például csak rémálmaimban jöjjön elő újra).

Egy kisebb bossharc
Az ellenfeleket persze kielégítő arzenál segítségével eliminálhatjuk. Van itt katana, machete, géppisztoly, injekciós tű (!), és persze vérmágia, ami különböző formáiban is (villám, energiaszívás, stb.) egyetlen célt szolgál, a képernyőn lévő káosz átláthatóbbá tételét. Az igazi öröm a B-vel előadható megragadás, amit néha X-es kivégzések követnek. Ilyenkor a felkapott ellenfelet a földhöz csapva csonkíthatjuk meg, esetleg szívhatunk egy kicsit életadó véréből. Mivel a főszereplők vámpírok (bár nem hívják őket így a játékban), a gyógyulás is a halott ellenfelek után visszamaradó random energiamennyiséggel oldható meg. Vannak egyébként boltok is, ahol többféle item vásárolható, s ezek között vannak aktív és passzív tulajdonságok is. Az aktívak használatkor fejtik ki a hatásukat (pl. egyik-másik támadás erősebb), míg a passzívak a háttérben nyújtanak előnyt (mondjuk több energia marad hátra a hullák után).

Ugyan a két szereplő és az azonos pályák diktálta eltérő stratégia eleve húzhatja a játékidőt, a különböző nehézségi szintekkel, a kooperatív, a túlélő és az arcade (csak a gyepálásra összpontosító) módokkal együtt egész kellemes szavatosságot kapunk a pénzünkért. Egy sima végigjátszás normálon nagyjából 4-5 óra, de Samurai-ra téve már minimum 8, és ebbe nem számoltam bele a frusztrálóbb szakaszok utáni órás pihenőket. A kooperatív mód egyébként egy gépen játszható és óriási élmény, mindenkinek ajánlott a kipróbálása. A két szereplő ilyenkor egyszerre hentel a képernyőn és a különböző harci stílusok hihetetlenül látványos bunyókat kerekítenek. Csak lássunk át a fröcsögő véren.

A játékban percenként pirosodik el a képernyő
A The Dishwasher látványvilága elég beteges színezetet kapott. Csak fekete van, fehér, és vörös, a három szín mellett pedig furcsa, kicsit a mangáktól kölcsönzött, ám nyugatosabb stílussal vegyített rajzfilmfigurák teszik bizarrá az egészet. Az ellenfelek brutálisan néznek ki, az animációk hihetetlenül jók, a csonkolt végtagok pedig repkednek ide-oda, a szobák viszont szinte teljesen egyformák és a meglepetésre építő látványelemek sincsenek túlsúlyban. Ez valahol érthető, hisz a rengeteg ellenfél miatt így is alig látunk valamit, szóval lehet, hogy a sok tereptárgy csak rontott volna a játszhatóságon, de attól még lehetett volna kicsit átgondoltabb a grafikai megvalósítás. Így tehát egy durva, hangulatos és emlékezetes tálalást kapunk, amit hasonló stílusú zene és minimalista hangeffektek egészítenek ki.

Summarum


A The Dishwasher egy kellemes adalék az XBLA könyvtárához. Azok, akik szerint az Arcade játékok nem képviselhetnek hardcore színvonalat, megtalálják számításukat a Vampire Smile-ban, a többiek pedig belekóstolhatnak a múlt kihívással teli címeinek ízébe. Ajánlott vétel.
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. p3tya
2011.06.03. 11:51
Még a szemüvegem is felvettem, de így se látok ki semmit a képekből
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Ndi84
2011.06.03. 12:36
Én se értem, mit láthatunk a képeken
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. bigz
2011.06.03. 16:03
biztos 4D
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Turai
2011.06.03. 16:54
Egy görbe hétvége után biztos letisztul a képppppp......
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Magrathea
2011.06.03. 18:03
Nekem tetszik a stílusa. Lájk! ><
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. reednow
2011.06.03. 22:27
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezek a képek nem feltétlenül tartoznak a közönségcsalogató reklámelemek közé...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. energon
2011.06.04. 08:31
nekem tetszik.. kár h pc-re nem adják ki
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!